Holnap indulunk!!!

Azt kérdezi "what's up here?"...hát jófej...hogyhogymi. Tiszta ideg vagyok, vagyishogy inkább izgatottság dübörög bennem. Végre elviszem az én tinédzserré cseperedett fiamat -és magamat- a világ túlsó felére. Belevágunk egy nagy kalandba, ami remélem egy óriási "footprintje" lesz az életünknek...mindkettőnk életének...

Holnap este, ha JóIstenke is úgy akarja, New Yorkból jelentkezünk. Szerettem volna annak a szállodának a közelében lakni, ahol anno Anyuval megszálltunk... SOHA nem felejtem el azt az érzést, ahogy ott feküdtem a Times Square-en lévő óriási hotel komplexum "kétszázhuszonhatodik" emeleti szobájának a földjén, és bámultam sötétben a padlótól plafonig érő ablakokon keresztül a kivilágított felhőkarcolókat...nem hittem el sokáig, hogy tényleg ott vagyok (akkor már nagyon régen vágytam Amerikába)...
Jó rá visszagondolni, hogy VELE voltam ott...<3 most pedig a Kisfiammal (akinek 41-es lába van, és olyan "kicsi" fiam, hogy szerintem holnapra pont akkora lesz mint én...döbbenet...mikor történt mindez!???) ....szóval vele leszek ott, aki remélem ugyanezt éli át majd...
Persze nem ugyanabban a szállodában leszünk, mert az most perpillanat megfizethetetlen (Mariott Marquis), de én is igyekeztem egy nagyon jót választani, hiszen szállodában jelen terveink szerint csak ezen az egy estén leszünk, márpedig akkor az legyen nagyon jó és emlékezetes!
Az első közös esténken New Yorkban.
Marci első estéjén Amerikában.
Legyen már az a Times Square-en ott, ahol anno...így kicsit Anyu is velünk lesz talán...

Na ennyit erről. Tennék fel képeket, de max. a felfordult lakásról tudnék, ahol már minden szeglet azt jelzi, hogy itt valami készülődik...
Szegény kutyák is búbánatosan néznek napok óta...nemcsodálom...:(

Hát ennyi mára. Reméljük időben kijutunk a reptérre a holnap reggeli csúcsban, és akkor nosza...happy landing nekünk! Csók mindenkinek!Read more