Malinska - a sellők otthona

Mivel egész éjszaka esett az eső, reggelre teljesen felfrissült a levegő, és kitisztult minden. Mondanom sem kell, hogy az első gondolatom az volt: tökéletes futó idő van.... És tényleg az volt.

Tanulva az előző napból, amikor minden elhatározásunk ellenére nagyjából 10 perc alatt az 5 kiskalóz megcsáklyázta, felégette és elsüllyesztette a gondosan kidolgozott kirándulási tervet, úgy döntöttem, ma már látnom kell valamit a helyi történelmi örökségből. Gugli Jancsi Bácsi nagy barátunk, így gyorsan ránéztem a google maps-re hogy mi van futótávolságra.

Rá is találtam a tökéletes célpontra: Crocifisso Fumak.

Túl sok infó nem volt róla sehol, csak az hogy keresztények számára spirituális feltöltőpont, és hogy csodás a kilátás, valamint hogy a legrövidebb gyalogos útvonalon 3km innen ( oda-vissza egy laza 6os). Bár vallási meggyőződésem meglehetősen sok kétséget hagy az ismerőseimben, és inkább külső szemlélőként, egyfajta műkritikusként érdeklődöm a különböző vallások sajátosságai és összefonódásai iránt, de egy szép kilátás még a spirituális ködön át is érdekelt, szóval irány a kultúrfutás.
Természetesen a 6 km néhány eltévedéssel, és kíváncsi kitérőkkel együtt 9 km lett de legalább útba ejtettem egy aranyos kis kolostort (Szent Mária Magdolna Kolostor) és néhány eldugott strandot meg olajfa ligetet. És annak ellenére hogy mint az Ultra című dokumentumfilmben a hegynek fel már mindenki volt minden aki kitalálta a futást, és futóidő ide vagy oda mindenemről csorgott a víz, megérte. Mint ha a múltba futottam volna vissza.

Na ennyit a futásról, vissza a nyaralásra...
Megszületett a döntés, hogy ma már csináljunk valamit azon kívül hogy halott üledékekre vadászunk a vízben, legalább a szomszédos Malinskát nézzük meg. Nem egyszerű összehangolni 9 ember elindulását, így én már 1db saját és 2 db fogadott gyerekkel a kocsi mellett izzadtam amikor Andi elkezdett gondolkozni hogy mibe is kéne tenni a szendvicseket. Röpke 94 perc és már indultunk is várost nézni.
Malinska-ba érve (nagyjából 7 perccel az indulás után) egy parthoz közeli parkolóban álltunk meg. Persze fizetős de sebaj, nyaralunk. Apró nincs, papírpénzt nem fogad el az automata, a kártya leolvasó meg persze out of service, szóval akárhogy is akartunk, nem tudtunk fizetni a parkolóért így kiraktuk a feleségeket és gyerekeket és elindultunk parkolót keresni. Találtam a város határában egy kellemes fasort, ahol több kocsi állt az út mellett, legyen ez. Tökéletes...
Azt gondolom az életben mindennek van oka, még ha nem is sorsról beszélünk. Az események egymást követő láncolatai nem csak időben előre, de párhuzamosan is összefüggenek ( még hogy semmi spiritualitás mi? 😀).
A parkolóból leérve a partra rájöttem hogy a telefonom a kocsiban maradt. A bloghoz kapcsolódó dokumentáció mindenek előtt, szóval bár Peti mondta hogy majd ő fotóz, úgy döntöttem csak visszamászok a hegytetőre és lehozom.
Alighogy újra bezártam a kocsit megállt mellettem egy robogó, rajta egy pufók, kedvesenszigorú pasas. Megkérdezte hogy ez a sok kocsi itt együtt van e mert hogy mind magyar rendszámos, csak mert konkrétan 500m hosszan elfoglaltuk a járdát.... Na szépen vagyunk. Mondtam hogy én csak 2 kocsiról tudok, de azt máris eltávolítom ha segít hova álljak. Mondta hogy neki a túloldanon a padka is jó, csak ne a járdán álljunk mert akkor neki büntetni kell. Gyorsan átálltam (csak jó a SUV, padka nem számít) meg hívtam Petit, így mi renben is voltunk, ő pedig még beszélgetett velem egy kicsit, megköszönte a közreműködésemet és elkezde kipakolászni a 300 kuna-s ( kb 15.000 Ft-os) büntiket a többi kocsira. Míg vártam 2 dolog jutott eszembe: egyik az összefüggő eseményhorizontok, a másik hogy ez hogy is zajlott volna Magyarországon Közterületfelügyelő Pisitvel... Hát valószínűleg nem így. Még egy pozitív élmény a napban és még nincs dél sem...

Újra lefele menet a hegyről gyorsan megnéztem miről nevezetes Malinska. Hát..... Pont semmiről. Van egy malom ( a neve is ezt jelenti) meg 952 lakos, és ennyi a wikipedia teljes adattartalma... Mindegy, a gyerekeknek már a kikötő is élmény lesz. Főleg mikor megláttuk hogy van Semisubmarine. Ez egy sárga hajó, aminek az alja körbe üveg, szóval gyerekek számára eladható mint tengeralattjáró.
Felnőtt jegy 80 kuna, gyerek 60, 2 év alatt grátisz. A hülyének is megéri. (COVID EXTRA- 1,5 métert tartani kell a hajóban ami 1m széles, 6m hosszú, és max 15 ember mehet- számold ki- viszont maszk nem kötelező 😀. Még jó hogy 1 háztartásnak számítunk) A két család 600 kunáért be is foglalta a következő fordulót. Mi Brúnóval 2 éve Krk városában voltunk már ilyenen, ott sellő is volt, akiről Brúnó a végén megjegyezte hogy egyetemista lány beöltözve... 😀 És hogy milyen sokat is jelent 2 év? Sellőlány most is volt, minden gyerek sikongatott, meg rohangált hogy azta sellő, majd Brúnó az első sokk közepén: nem sellő, csak sellőnek öltözött szép lány.... 🤪. De azért persze ő is élvezte. Artúr meg egész délután azt mutogatta hogy sellőt látott, aki hullámozva úszott a vízben ( megjegyzem Activity-ben lassan mindenkit ver a gyerek. Olyanokat elmutogat beszéd nélkül, vagy minimális hanghatással, amiket sokszor szóban is nehéz).

Sellő meg halnézés pipa, gyors szenya a parton aztán irány a hegy a kocsikhoz. Déltuán mit is csináljunk? Gyerekek nyertek ( megint) irány a part.

Ma én vigyáztam Artúrra a délutáni alvásnál így felmerült az a kérdés amitől előre féltem: mit olvassak legközelebb... Tudni kell hogy ebook párti vagyok, mert egy nyaralásra elég egy 20x30x1 cm-es könyvet elcipelni amin van több ezer lehetőség, de sajnos nem gondolkoztam előre hogy mi legyen a következő ( persze ami rajta van ahhoz most nem volt kedvem). Jó tanács: előre be kell tárazni ha szeretsz olvasni, mert ilyenkor bőség zavara jön a netről. De megoldódott. Letöltöttem újabb 10 könyvet 4 kategoriából. Majd csak megleszek 5 napig 😀

Szóval strand, kagyló gyűjtés, parti fröccs és el is jött az este. Mi még beültünk a szomszédos pizzériába vacsizni ( teljesen tökéletes volt minden, bár angol menü nincs csak horváth, lengyel meg német, és nem is profik angolból, de megoldottuk). Utána még egy jégkrém, egy kis esteledő kacsázás és már szalad is a család aludni. ( szalad mert a 2 gyerek a cukortól úgy felpörgött hogy hazáig rohangáltak, meg még otthon is szétszedték a házat).

Hát nem lett rövid a mai monológom sem.... ha valaki eljutott ideáig, és még nem dobta el a készüléket meg az agyát hogy mennyit bírok még írni meg variálni, az küldjön nekem egy üzenetet bármilyen platformon azzal hogy "#kitartottam#" és vendégem egy pohár italra....

Jó éjt, holnap jelentkezem.Read more