Cambodia
Phumĭ Ta Ŏng

Here you’ll find travel reports about Phumĭ Ta Ŏng. Discover travel destinations in Cambodia of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

21 travelers at this place:

  • Day166

    Sillyvester

    January 1, 2018 in Cambodia ⋅ 🌧 13 °C

    KAFFAFEL! Das Partyhighlight des Jahres hier in Otres Village 😊. Aber vorher gab es in unserem Hostel noch ein 3 Gänge Silvesterdinner. Danach dann an den Strand. Der war soooo voll. Kambodschaner haben ihre Familien und den Picknickkorb gepackt und schon vor 24h war der Himmer voll von leuchtenden Laternen, die über dem Meer schwebten. Nach dem großen Feuerwerk ging es dann zur Partylocation in den Dschungel. Dancefloor, Riesenrad, Karussel und Feuershow. Da lohnt es sich bis 9h morgens zu feiern 😉

    Happy New Year!!!
    Read more

  • Day48

    Otres beach, hippie town

    April 5, 2016 in Cambodia ⋅ ⛅ 33 °C

    Na in iz otokov prideš iz Shienakville-a, ki zgleda precej bedno. No, čist zahodnjasko turističen in mi ni blo preveč da bi bil tam tko da na srečo mi je en na otoku povedal za Otres beach, ki je od Shienakville-a stran samo 10 minut s tuktukom pa čist neki druzga. Cesta makedam, asfalt nema. Lepa lepa plaža pa cel kup barckov ob plaži ampak takih čist hudih, za cel dan polezavat in dan zabijat. Pa folk ves tok na izi, ne vem kdaj sem vidu tok dreadlocksov na kupu :) Kar ni nič čudnega glede na slikan meni kjer je cena za zvit joint trave al pa hasha, oziroma šejk iz benka :)

    Guest house je bil čist hud z imenom Done right :) Hotu sem mir tko da sem kr bungalov vzel in plačal 25 usd za eno noč, kar je kr ornk najdražja nastanitev odkar sem tuki ampak je bil tok kul (na sliki). Aja pa zvečer sem šel jest v restavracijo zraven guest house-a na pizzo. Restavracijo sem izbralz, ker je blo zuni na tabli na velko napisan "We have fucking pizza" :) In gledam meni pa zadnja stvar na meniju "lepinja". Vprašam kelnarja od kje lepinja in zvem da je on sicer iz Italije ampak da sta pa lastnika Slovenca. Pol pa ko že jem pride picopek in tud Slovenc, primorc. Tko da sem mal v slovenščini govoru... Pizza je bla pa čist ok sam mogoče bi blo vseen boljš, če bi bil kelnarj Slovenc pa picopek Italijan... :)
    Read more

  • Day165

    165. nap: Otres Beach

    March 18, 2018 in Cambodia

    Nem gondoltuk volna, hogy a Bangkok okozta csalódást valami még überelni fogja ezen az úton, de sajnos Kambodzsa ezen a téren még tudott meglepetésekkel szolgálni. A Sihanoukville strandjairól áradozó beszámolók mintha egymást akarták volna túllicitálni, így ha érintetlen, paradicsomi állapotokra egy ekkora város szomszédságában nem is számítottunk, azért az egészen lenyűgöző látványra lélekben felkészültünk.

    Mint kiderült, teljesen felesleges volt ennyire beleélnünk magunkat, mert csak a koppanás súlyosságát növeltük vele: a part olyan szinten koszos volt, hogy a nem éppen orbitális méretű törölközőinknek is alig tudtunk helyet szorítani a rengeteg eldobált szemét között. Egyes szakaszokon kifejezetten büdös volt, szóval tényleg nem volt egyszerű bázist építeni - pedig a partnak azon a részén legfeljebb két tucat ember, ha lehetett.

    Fürödni én azért bementem (Juditot ilyen körülmények között nem csábította annyira a víz), de a szeles idő miatt a tenger is alaposan fel volt kavarodva és mivel pont dagály volt, a víz rendületlenül hozta ki magával a szemetet a partra. Próbálkoztunk más strandokon is, de mindenhol ugyanez volt a helyzet, amivel nagyjából el is dőlt, hogy a következő napokat nem a beach-en döglés fogja meghatározni.

    Volt azért pozitív fejleménye is a napnak: szenzációs reggelit ettünk a szállásunktól fél sarokra lévő kis étteremben! Na nem mintha bármi gond lett volna a Phnom Penh-i fánkossal, de azért ezzel az omlettel és tükörtojással nem versenyezhettek. Aztán megvettük a repülőjegyeket is Kuala Lumpurba, sikerült egész jó áron közvetlen járatot kifognunk Sihanoukville-ből.

    És szándékosan a végére hagytam a legnagyobb fogásunkat: megunva a közel három hete tartó állandó hunyorgást úgy döntöttem beruházok egy új "designer" napszemüvegre, amit végül a sarki mindenesnél vettünk meg 4 ropogós dollárért. A vicc az, hogy azt hittem egy hónapot sem fog kibírni, ehhez képest Budapesten megnézettem egy optikussal aki legnagyobb megrökönyödésemre azt monda, hogy UV szűrős ez a csoda. Ár-érték arányban egyszerűen verhetetlen!

    Ezeket leszámítva egyébként annyira nem történt velünk semmi érdekes aznap, hogy értelmes fotókat is alig bírtam összevadászni ehhez az íráshoz. Minden csalódásunk ellenére azért a chill hangulatot sikerült maximálisan átvennünk.
    Read more

  • Day166

    166. nap: Sup-supolás és planktonozás

    March 19, 2018 in Cambodia

    Azzal, hogy megvettük a repülőjegyeket Malájziába és így belátható közelségbe került a következő nagy utazásunk, hirtelen elkerülhetetlenné vált Judit táskájának megcsináltatása. Sajnos a környéken erre esélyünk sem volt, de a recepciós srác azt mondta, a piacon vagy a környékén szerinte találunk valakit, aki meg tudja csinálni a zipzárat.

    Mielőtt elindultam volna Sihanoukville-be, még rendesen feltankoltunk reggelivel az előző nap megismert "steak house-ban", valamint befizettünk délutánra egy jó kis stand up paddle boardingra (állsz egy felfújható szörfdeszkán és evezel, ez most az "új" dili Amerikában). Aztán szereztem PassAppon egy tuk-tukot és nem sokkal később már zúztam is a belvárosba Judit táskájával a kezemben.

    A piac meglepően rendezett képet mutatott, de számomra mindenféle logikát nélkülözött a standok kiosztása, így bolyongtam egy kicsit mielőtt megtaláltam a varrónőket. Az elsőnél nem is jártam sikerrel, de nagyon rendes volt a csaj és átkísért egy másik bolthoz, ahol már tudtak egy ekkora hátizsákon is segíteni. A végén amikor kérdeztem mennyivel tartozom a fiatal nő némileg zavarodottan, szemlesütve válaszolta, hogy egy dollár - amivel gondolom dupla (ha nem tripla) árat számolt fel nekem a helyiekhez képest, szerintem viszont még így is az év második legjobb üzletét csináltam.

    Mielőtt visszamentem a szállásra még egy dolgot el szerettem volna intézni: ha már Kambodzsa minden ATM-je amerikai dollárt ad, gondoltam feltöltöm a készleteinket. A környék egyetlen bankjában kígyózó sorok voltak, ráadásul olyan ügyesen oldották meg a helyzetet, hogy két ajtón át is meg lehetett közelíteni az automatákat, úgyhogy rendszeresen hátra kellett küldenem a sor elejére megérkező és ott sátort verő embereket. Szerintem egy laza fél órás türelemjáték lett így a pénzfelvételből.

    Hazafele megint PassAppon hívtam magamnak tuk-tukot, ezúttal viszont sikerült két sofőrt is megviccelnem. Az történt ugyanis, hogy egy zsák édességgel a kezemben vártam az út szélén a taxi érkezését, időnként a telefonomra pillantva ellenőriztem, hogy merre jár a fickó. Amikor már csak egy saroknyira volt tőlem, eltettem a mobilom, figyeltem az utat, hogy vajon ki lehet az. Érkezett is egy járgány, a vezetője nagyon nézett, gondoltam integetek neki, nehogy összekeverjen valakivel (szinte megszólalásig hasonlítok egy-egy 165-170 centis khmerre). Bekanyarodott elém, én bepattantam, majd kérdezi hova megyünk - mondom Otres Beach. Kicsit gyanús volt, mert ezt már rendelésnél meg kellett adni, de biztos csak ellenőrizte jó fuvart vett-e fel (bizonyos szögből nézve tényleg ördögi a hasonlóság!). Aztán az egyik körforgalomnál majdnem rossz irányba indult el, miközben szépen és még általam is olvashatóan ki volt táblázva, melyik kijáratot kellene használnia. Szóltam is neki, hogy inkább arra menjen. Jaaaa, hogy Otres Beach! Bólogattam.

    Már a város határában jártunk amikor csörgött a telefonom, egy ismeretlen kambodzsai számról kerestek. Felveszem és legnagyobb meglepetésemre a az a tuk-tuk sofőr keresett, akit rendeltem. Kérdezi hol vagyok? Abban a pillanatban leesett - hiszen én rossz tuk-tukba szálltam be! Gyorsan elmagyaráztam neki mi történt, közben vagy háromszor bocsánatot kértem tőle, amit ő szerencsére tök normálisan fogadott és csak annyit kért, hogy mondjam le a fuvart (a beszélgetés után egyből el is intéztem). Névtelen hoppon maradt sofőr, ha olvasod ezeket a sorokat - tényleg nagyon sajnálom!

    Kora délután értem vissza az Otresre, még bőven időben voltunk a délutáni sup-supoláshoz. A foglalás után írt az egyik szervező, Lisa, hogy egyelőre csak ketten vagyunk, így lehet el kell tolni a programot egy nappal későbbre, de azt igérte még jelentkezik. Ha nem tenné, akkor sikerült felpumpálnia a csapat létszámát, úgyhogy reméltük nem fog még egyszer megszólalni a telefonom.

    Nagyjából egy órával a megbeszélt találkozó előtt összepakoltunk a kis hátizsákba és elindultunk az Otres 2-re. Gyalog mentünk a part mellett, reménykedve abban, hogy sikerül út közben valamivel jobb strandot találnunk, mint amiket tegnap láttunk. Lényegében a végéig elmentünk ennek a partszakasznak, és bár olyan része volt, ami szebben volt beépítve, a homok és a víz mindenhol pont ugyanolyan szemetesek voltak.

    A Lisától kapott térképpel hamar megtaláltuk a szervezőket, mint utólag kiderült még egy amerikai pár tartott velünk aznap erre a kis kalandozásra. Gyorsan megállapítottuk, hogy még soha egyikünk sem próbálta ezt a sportot, így legalább a túravezetőknek nem kellett szétszakadniuk.

    A menetrend a következő volt: egy csónakkal kivittek minket a parttal szemközti szigethez (Kaoh Tres), ahol először egy rövid korallnézegető snorkelezésre lehetett benevezni, majd jött az álló szörfözés, utána egy kis pihenés és végül a sötétség leszálltával a világító planktonok jelentették a záróprogramot.

    Haladjunk akkor sorban: a búvárkodás jó volt, de igazából semmi extra. Ha valaki még életében nem látott korallokat, annak persze gyanítom ez is hatalmas élmény, mi viszont két héttel korábban ennek a százszorosát láttuk Thaiföldön, sokkal több hallal, ezerszer annyi színben és formában. Lisa nem is jött velünk, csak a csónakról figyelte az eseményeket. Úszkáltunk Judittal egy darabig a sekély vízben, nézegettük a halakat, küzdöttünk a maszkba be-befolyó víz ellen, de ez így együtt sem volt elég izgalmas ahhoz, hogy 20 percnél többet töltsünk vele. Igazából nem ezért jöttünk, én kicsit úgy voltam vele hogy lássuk már végre ezt a deszkázást!

    Sokat szerencsére nem kellett várnunk, vízre bocsátottuk a boardokat, de előtte Lisa még a csónakban elmondta az alapokat. Ezt szó szerint kell érteni: így fogd és húzd az evezőt, először csak térdeljünk a deszkán, majd próbáljunk meg felállni. Ha nem megy, úgyis beborulunk, de no para, a deszka a lábunkhoz van kötve, nem fog megszökni, lehet mindent előlről kezdeni.

    Itt már azért ő is kijött velünk evezni, de igazság szerint azon kívül, hogy néha bátorító szavakat kiáltott valamelyikünk irányába nem sok vizet zavart. Juditnak sikerült először felállnia a deszkán - nem hiába, a sok edzés Dáviddal megtette a jótékony hatását és némi billegés után szép stabilan evezett a szörfön. Én elsőre beborultam, másodikra sikerült felállnom, utána igazából már gyorsan rá lehetett érezni az alap technikákra: irányváltás, hogy lehet kisebb hullámokat átvészelni, ilyenek. Evezgettünk ide-oda, néztük a naplementét, a velünk együtt kalandozó amerikai párról meg kb. mindenki megfeledkezett. De ezt most szó szerint értsétek: Lisa egy ideig próbálta őket lelkesíteni, aztán nemes egyszerűséggel ott hagyta őket a vízben.

    Naplemente után siklottunk vissza a hajóhoz, én kicsit még kreténkedtem a szörfön, majd ettünk egy könnyed vacsorát (zöldségek és humusz) és vártuk, hogy teljesen besötétedjen - a világító planktonokat ilyen körülmények között sokkal jobban lehet látni. Ehhez újra vízre, pontosabban vízbe kellett szállnunk, annál ugyanis lustábbak ezek az állatok, hogy csak úgy maguktól fényt bocsássanak ki. Ha viszont az ember mozgásra bírja őket, elkezdenek világítani - erre pedig az a legegyszerűbb módszer, ha vadul kalimpálsz a végtagjaiddal és közben figyeled a hatást.

    Nehéz leírni a látványt, de azért megpróbálom: olyan volt, mintha millió kis foszforeszkáló porszemcse között úsznál. Gyönyörű, ez a része a kirándulásnak tényleg nagyon látványos volt. Csak azért nem bámultuk tátott szájjal mert nem szeretünk sós vizet nyelni.

    Lisa elmondása szerint változó, hogy mikor mennyire látványos a jelenség, nekünk szerencsénk volt és még a csónakból is tisztán lehetett látni a fényeket. Sokáig azért nem maradtunk, egyrészt fárasztó ennyit kalimpálni, másrészt kezdett hűvös lenni a víz. Gyorsan megszáradtunk a csónakban, majd visszatértünk a partra. Gyors búcsúzkodás után elindultunk vissza Otres Beach-re, de ezúttal a főúton mentünk mert sötétben már nem mertük bevállalni a partot. A 20 perces séta alatt megbeszéltük a délutáni élményeket és arra jutottunk, hogy bár jó móka a "sup-supolás", a szervezők egy kis odafigyeléssel sokkal szórakoztatóbb programot is összehozhattak volna. Szóval a sportot mindenkinek melegen ajánljuk kipróbálásra, akár Sihanoukville-ben is. A sötétben világító planktonok ugyanis elég királyul néznek ki!
    Read more

  • Day61

    Otres

    May 9, 2017 in Cambodia ⋅ 🌧 2 °C

    Für unsere letzten Tage in Kambodscha hatten wir uns überlegt ans Meer zu fahren und zu entspannen. Wir hatten alles geschafft, was wir uns vorgenommen hatten und mehr als genug Zeit zur Verfügung um, so dekadent das klingt, Urlaub vom Reisen zu machen.

    Unsere Wahl fiel dabei auf den kleinen Ort Otres ganz in der Nähe von Sihanoukville. Otres besteht nur aus ein paar Straßen, voll mit kleineren Restaurants, Wäschereien, kleinen Geschäften und Hotels. Viele (temporäre) Aussteiger eröffnen hier ihre Läden, um eine Zeit in Kambodscha zu leben. Wir freuten uns also auf westliches Essen, ein paar Ausflüge und die Zeit am Strand.
    Wir checkten in ein Hotel ein, in dessen Mitte ein Garten lag, der von den einzelnen Zimmern rumgeben wurde. Etwas einsichtig, aber gemütlich und gut um dort ein paar Tage zu verbringen.
    Geführt wurde es von einer sympathischen Truppe von Italienern.

    Bis auf einen Spaziergang, um die Gegend zu erkunden, machten wir am ersten Abend nicht viel. Ich nutzte den Abend um ein paar liegen gebliebene Sachen zu erledigen, las und ging spät ins Bett. Um kurz vor 4 in der Nacht rüttelte Silke auf einmal an meiner Schulter. Ich schaute sie verschlafen und irritiert an. Sie deutete auf einen Mann. Ein schmächtiger Asiate, der vor unseren Bett stand und uns erschrocken anschaute. Ich hob meine Faust und schrie ihn an. In meiner erinnerung haben die Worte Sinn gemacht. Silke hat mir später erzählt, dass es für sie nur zusammenhangslos geklungen hat. Es war aber laut gewesen und tief. Der Man faltete die Hände vor seiner Brust und verbeugte sich hektisch, murmaelte mehrfach „Sorry, sorry...“, nur um dann die Hände zur Beschwichtigung nach Vorne zu strecken und „sleep, sleep!“ zu sagen. Dann ging er raus.
    Wir schauten uns an, waren perplex. Der Asiate hatte ein weißes Hemd angehabt und ich war zunächst der festen Überzeugung, dass er zum Hotel gehört haben muss. Ich stellte mir vor, dass er uns über irgendwas habe benachtichtigen wollen. Über ein Feuer oder ein Unwetter.
    Das das nur wenig Sinn machte, wurde zunehmend klarer. Er hatte uns ja vor nichts gewarnt, war schrocken, dass wir ihn bemerkt hatten und dann ohne Erklärung herausgegangen. Ich zog mich an, und ging in den Garten. War er ein Dieb wollte ich hinter ihm her, war er vom Hotel wollte ich ihn zur Rede stellen. Da war aber niemand.
    Zurück im Zimmer erzählte Silke mir, dass sie die Schiebetür gehört habe und den Mann dann in eine Ecke des Zimmers habe gehen sehen. Dort habe er nach etwas gesucht. War er wirlich ein Dieb, war er kein guter. Das was er durchsucht hatte, war die Regenhülle eines unserer Rucksäcke. Auf dem Weg dorthin war er an meinem Notebook, meinem Handy und meiner Kreditkarte vorbeigelaufen. Da wir nicht so recht wussten, was wir jetzt tun sollten, gingen wir wieder schlafen. Ich überprüfte vorher nochmal, ob die Tür fest verschlossen war und wickelte meinen Gürtel von innen um die Handgriffe.
    Am Morgen dann sind wir zur Rezeption und haben von unserem nächtlichen Besucher berichtet. Er hat uns zuerst gar nicht verstanden, so absurd erschien ihm die Situation. Dann versprach er uns, die Kamerabilder auszuwerten. Unterdessen machten wir uns auf die Suche nach einem neuen Hotel. Vermutlich konnten die Betreiber von unserem gar nichts für die Situation. Ich ging davon aus, dass ich die Tür zwar versucht hatte abzuschließen, das Schloss aber nicht komplett eingeschnappt war und der Asiate gehörte definitiv nicht zu den Angestellten. Das hatte uns der Besitzer versichert. Nach unserer Rückkehr zeigte uns der Besitzer die Videos auf seinem Computer. Der Asiate war gegen halb 4 in den Garten des Hotels gekommen und hatte an allen Türen gezogen, um zu prüfen, ob sie verschlossen waren. Bei unserer hatte er Glück. Er steckte kurz seinen Kopf hinein, ging dann nochmal in den Garten, legte seine Jacke und seinen Rucksack ab, und öffnete dann unsere Tür. Ein paar Augenblicke später kam er wieder raus, schloss die Tür vorsichtig mit beiden Händen, nahm seine Sachen und ging durch den Garten. Erst vor dem Hotel begann er zu rennen. Für uns war die Sache damit gegessen. Offensichtlich wirklich ein Dieb, geklaut hatte er nichts und wir würden von nun an doppelt prüfen, ob alles verschlossen war. Der Besitzer aber ließ es damit nicht auf sich bewenden und sagte nur, gewürzt mit seinen spitzen italienischen Akzent: „Don‘t worry. We take care of it.“

    Den Nachmittag verbrachten wir am Strand. Das Wasser war nicht ganz durchsichtig, aber blau und so warm, wie in einer Badewanne. Nur ab und zu spürte man eine kalte Strömung an den Beinen. Ich las weiter am inzwischen dritten Band der Expanse Reihe. Silke las ein Buch über Dr. Siri, einen fiktiven laotischen Rechtsmediziner, der von den Kommunisten von seiner Pension abgehalten wurde, weil sie keinen Ersatz für ihn hatten. Sie verschlingt die Bücher genauso wie ich meine.
    Am Abend machten wir uns grade fertig, um etwas Essen zu gehen – wir hatten ein tschechisches Restaurant entdeckt- als es an unserer Tür klopfte. Einer der Besitzer stand davon und sagte uns, dass sie den Einbrecher gefunden hätten. Wir waren mindestens genauso irritiert, wie in der Nacht, als plötzlich ein Asiate in unserem Zimmer gestanden hatte und gingen hinaus in den Garten.
    Dort saß, wie ein häufchen Elend „unser“ Asiate auf einer Bank. Um ihn herum die Besitzer. Silke fratgte einen von ihnen, wie sie ihn gefunden hatten. Er verdrehte nur die Augen, wirkte ehrlich schockiert und sagte: „Don‘t ask...“
    Zwei der Besitzer redeten auf den Mann ein, der sie eindeutig nicht verstand. Nur das Wort „police“ muss ihm ein Begriff gewesen sein, hier hob er abwehrend seine Hände. Einer der Italiener fragte ihn dann noch, ob er ins Gefängnis will und machte vor, wie die Wachen dort mit einem Stab durch die Gitterstäbe stoßen würde und fragte: „Do you want prison? Do you want bamboo stick?“
    Offenbar war es ihr Plan ihn etwas einzuschüchtern. Darin waren sie gut, das musste man ihnen lassen. Trotzdem schien der Mann in Ordnung zu sein. Kein Blut, keine Verletzungen, keine zerknitterte Kleidung. Wir waren also beruhigt und gingen nicht davon aus, dasis die Italiener ihm mehr antun würden, als ihn in Schrecken zu versetzen.
    Der Besitzer vom Morgen sagte und noch: „I told you we‘ll take car of it. I don‘t want such things in my borders.“

    Wir gingen zu Abendessen, ganz überwältigt, dass wir offenbar bei der Mafia gelandet waren. Bei näherer Betrachtung lebten in Otres wirklich viele Italiener. Mindestens 5 Restaurants, mehrere Hotels und ein paar Reiseveranstalter waren da. Auf dem Weg zum Restaurant trafen wir ein paar Hamburger, mit denen wir in Laos kurz zusammen auf einem Boot gewesen waren. Wir unterhielten uns ein wenig und tranken etwas mit ihnen. Natürlich nicht ohne ihnen unsere neue Geschichte zu erzählen.

    Die weiteren Tage in Otres waren weniger aufregend. Fast jeden Tag gewitterte es. Große tropische Gewitter, die manchmal soweit weg waren das man keinen Regen hatte und keinen Donner hörte. Nur die Blitze kamen hinter aufgetürmten Wolken hervor. Wir blieben bis auf einen Tag vom Regen verschont und waren fast jeden Tag im Meer. Samstags trafen wir uns nochmal mit den Hamburgern zum Nachtmarkt. Der Markt findet nur einmal in der Woche statt und ist neben der Mittwochs stattfindenden Party eines der sozialen Happenings im Ort. Besucht werden beide Verstaltungen wohl wenig wenig von Kambodschanern. In der Regel sind dort Touristen und „Aussteiger“.
    Mir wurde erzählt, dass die Partys am Mittwoch, die im Dschungel stattfinden und bei denen Techno gespielt wird, hauptsächlich ein Vorwand sind, um Drogen zu nehmen. Mein Gegenüber wirkte ehrlich schockiert, als sie mir erzählte, dass sie mehrere Personen gesehen hat, die Krampfanfälle hatten. Ein junges Mädchen soll sogar auf eine Art Krankenstation gebracht worden sein. Da man dort aber nichts für sie tun konnte, hat man sie zurück ins Hotel gebracht und dort in der Hoffnung, dass alles gut werden würde, auf eine Couch gelegt.
    Der Markt war viel gemütlicher. Überall Essenstände, die von den Besitzern der Restaurants betrieben wurden. Eine Liveband spielte und wir unterhielten uns.
    Ich lernte von einem der Hambuger etwas über‘s Schornsteinfegen und Silke lästerte mit einer Sozialarbeiterin über die Batikhemden der Hippiemädchen.

    Am vorletzten Tag in Otres haben wir noch einen Ausflug gemacht. Eigentlich wollten wir noch einen weiteren machen, um uns lumineszierendes Plankton anzuschauen. Hier kamen uns aber immer wieder die abendlichen Gewitter in die Quere.
    Unser Ausflug ging zu den etwas Außerhalb gelegenen Inseln Koh Rong und Koh Rong Saloem. Dort war das Wasser wirklich kristallklar und es kam eine richtiges Südseeparadiesgefühl auf. Unser Boot war weniger gemütlich. Wir hatten in Ermangelung einer besseren Alternative das „Happy Boat“ gebucht. Der Name war Programm. Inklusive einer kleinen Schaumparty kurz vor Ende des Trips. Wir konnten uns da aber sehr entspannt raushalten.
    Der Boot war voller Asiaten, hauptsächlich Chinesen, lauten betrunkenen Chinesen. Dazwischen ein paar laute betrunkene Engländer in Neonklamotten und überdimensionalen Goldkettchen, die ihr Bier tranken, indem sie die Dose seitlich anstachen und sie auf ex leerten. Der Bierverschluss wurde dann abgerissen und wir ein Orden an die Kette gehängt. Die Chinesen waren begeistert und beschränkten sich zunächst nur auf‘s Zuschauen und Handyvideos machen. Später, als die Stimmung lockerer geworden war, nahmen einige Unterricht im Dosenstechen bei den Engländern.
    Wir haben den Tag mit humor genommen und waren am Ende trotzdem allem erstaunlich entspannt und ausgeruht.

    Morgen fahren wir ein weiteres Mal nach Phnom Penh. Am Samstag geht es dann nach Hause...
    Read more

  • Day108

    Wieder am Meer

    April 30, 2017 in Cambodia ⋅ ☀️ 27 °C

    Die nächste 7 Tage haben wir nach einer strikten Routine gelebt. Unser Frühstück haben wir bei Tony's geholt und am Strand gegessen, wo wir dann auch den ganzen Tag verbracht haben. Gegen 5 Uhr gab es ein kühles Bier zum Abschied und nach einer Dusche haben wir auch unser Abendessen wieder bei Tony's eingenommen. Den Tag haben wir dann im Hostel bei einem weiteren Glas Bier oder Wein ausklingen lassen, wobei es alle 3 Tage einen kurzen Stromausfall und Freibier gab. Hier konnten wir für eine Woche richtig abschalten und einfach nur genießen. Eine Abweichung gab es aber dann doch. Wir hatten gehört, dass man hier nachts in leuchtendem Plankton schwimmen kann. Und auch wenn es mir anfangs etwas unheimlich war nachts schwimmen zu gehen war es im Endeffekt wirklich lustig. Dort wo sich die Arme und Beine im Wasser bewegt haben, konnte man es blau leuchten sehen. Scheinbar gibt es dieses Phänomen nur an wenigen Stellen auf der Erde und wir hatten das Glück an einer gestrandet zu sein.Read more

  • Day41

    Otres beach

    February 29, 2016 in Cambodia ⋅ ⛅ 28 °C

    Située entre otres 1 et 2 cette grande plage de sable blanc est une des rares publique et...propre! L'eau est d'un bleu translucide.
    De nombreux petits vendeurs embulants proposent des fruits, des boissons, des crevettes grillées, et autres petits trucs à grignoter. Mais on peut également se faire masser, se faire faire une manucure, pédicure, épilation. Le tout étendue sur sa serviette !!☺. Nous avons testé pour vous l'épilation au file. Oui oui! Pour ma part les jambes puis Didier s'est laissé tenté par le dos.... Technique très efficace mais je ne pense que Didier renouvelle l'expérience de si tôt! ! 😅. Dans la foulée Tim s'est fait mettre la main au paquet par notre épileuse pour vérifier que c'était bien un garçon....aussi surpris que nous, il en est resté bouche be, outré!!!! 😂. Voilà, tout le monde a eu son lot d'émotion pour la journée et notre petit bain dans la mer fut le bienvenu avant de rentrer à notre petit bungalow en scooter pour prendre notre apero 😉Read more

You might also know this place by the following names:

Phumĭ Ta Ŏng, Phumi Ta Ong

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now