China
Kumul

Here you’ll find travel reports about Kumul. Discover travel destinations in China of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

4 travelers at this place:

  • Day106

    Hami

    August 20, 2018 in China ⋅ ⛅ 34 °C

    Man merkt der Provinz Ugurien die außergewöhnliche Situation an, die Tankstellen sind umzäunt und abgesperrt. Man muss denen Ausweis zeigen und der Beifahrer darf nicht aufs Gelände.

    Es ist verboten Diesel in Kanister zu füllen und mit sich zu führen. Benzin bekommt man gar nicht.

    In der Stadt stehen wir an einem Hotel und die Geschäfte sind alle bewacht. Ansonsten gibt es hier nicht viel.Read more

  • Day35

    35. nap: Hami

    November 8, 2017 in China ⋅ 🌙 2 °C

    Hamiba két okból jöttünk: megcsodálni a Hami királyok mauzóleumát és szakértő fülekkel meghallgatni egy “eredeti” moqam (ujgur népzenei) előadást a mauzóleummal szemközti múzeumban.

    Nem ígérkezett sűrűnek a nap, így Judit azt kérte kivételesen hagyjam addig aludni amíg fel nem ébred magától. Egy “vasárnap” mégiscsak jár neki is :)

    Komótosan összeszedtük magunkat, a recepción még gyorsan megtudakoltam melyik busszal tudunk elmenni a mauzóleumokhoz majd reményekkel telve elindultunk. A sulikban éppen vége volt az oktatásnak, úgyhogy Hami diákjainak is szereztünk pár kellemes percet már pusztán a jelenlétünkkel.

    Praktikus módon a buszpályaudvar pont a mauzóleum mellett található, úgyhogy vettünk másnapra Dunhuangba két jegyet. Az állomáson felügyelő rendőrtiszt szokás szerint udvariasan elkérte az útleveleinket és harminc szögből lefényképezte őket. Kínában újabban egyre több a gyűjtő...

    Mielőtt rátértünk volna látogatásunk igazi céljára találtunk egy pofás kis ujgur utcát amin végigsétáltunk. Ez volt igazából a szerencsénk, mert a mauzóleumot zárva találtuk. Egy futár miatt pont előbújt az egyik őr, aki szomorúan ingatta a fejét amikor azt próbáltuk megtudni, be lehet-e menni.

    Sebaj, majd a muqam előadás kárpótol minket mindenért! Gondoltuk naívan miközben lendületes léptekkel átvágtunk az utcán a múzeumok irányába.

    Amiket szintén zárva találtunk. Elég fárasztó lehet szegény személyzet élete, ugyanis 13:00 és 15:30 között (amennyire dekódolni tudtuk) nem tartanak nyitva. Oké, akkor majd később visszajövünk ide.

    Busz vissza a hotelhez, megebédeltünk az egyik közeli étteremben majd lepakoltunk a szobánkban. Juditnak már nem volt kedve kimozdulni, úgyhogy egyedül indultam vissza a múzeumokhoz.

    Megint sikerült elcsípni a tanítás végét - ilyenkor az utat mindkét irányba teljesen lezárják a rendőrök, hogy a kiáramló gyereksereget ne kelljen az utcáról darabokban összeszedni.

    Nekem is jutott egy adag gyerek, akikkel pár megálló alatt annyira összebarátkoztunk, hogy egyesével olvastam fel mindegyiknek az angol munkafüzetéből. Szerencsére a múzeumba azért nem akartak elkísérni.

    Mint kiderült, ha akartak volna se tudtak volna, mert megint zárva találtam a helyet. A kapunál őrt álló biztonsági őr felvilágosított, hogy november 17-ig nem is lesz nyitva, mint ahogy az ki is vagyon írva. Kínaiul. Bánatomban hazafele elmentem a piacra, hogy vegyek egy fémtermoszt. Mission accomplished.

    Azt hiszem Hamiból vegyes érzésekkel fogunk távozni: a két legfontosabb látnivalót nem sikerült megnéznünk a városban, de egy kicsit legalább kipihentük Kína eddigi fáradalmait.
    Read more

  • Day34

    34. nap: Utazás Hamiba

    November 7, 2017 in China ⋅ 🌙 2 °C

    Az Urumqi-Turpan viszonylattal ellentétben a Turpan-Hami vonal nem akkora sláger, állítólag reggel van egy busz valamikor, amúgy marad a vonatozás. Ezt nem szerettük volna kipróbálni, mert ahogy olvastuk, Turpan vasútállomása 50 km-re van a várostól (biztos nehéz lett volna a sivatagban lefektetni a síneket).

    Szóval előző este direkt megkérdeztem a helyi arcokat, hogy mikor indul Hamiba a busz. Egybehangzóan állították, hogy 10:00-re elég kimennem (még egy 10:30-as konkrét ajánlat is elhangzott). Nem akartunk semmit a véletlenre bízni, korán keltünk, 9-kor elindultunk a csomagjainkkal az állomásra.

    Illetve csak indultunk volna, mert a recepción nem volt senki. És még náluk volt 100 jüan kauciónk. Hát ez igazán remek, végre tudjuk hova kell mennünk, mikorra, erre ezen a banánhéjon fogunk elcsúszni... Próbáltam SMS-t küldeni a számra ami meg volt adva, de nem ment át (kösz’ Voda). 20 perc ideges járkálás után előkerült az egyik srác, aki ugyan nem a pulthoz indult, de már nem hagytam eltűnni. Értem én, hogy korai volt az időpont, de előző este konkrétan ő válaszolt az egyik kérdésemre amikor a busz indulását firtattam...

    Mindegy, nem kell nekem mindent értenem, 100 jüannal kiegészülve kimentünk az állomásra. Ahol az első jegyárus azzal kezdte, hogy nope, olyan, hogy busz Hamiba nincsen, menjünk vonattal. Ó hogy az a rohadás... Na jó, akkor adjon két vonatjegyet. Ő ugyan nem fog, de a másik ablaknál tudnak segíteni.

    Ha busz nem is akadt, vonatból bőséges volt a választék. Kaptunk útbaigazítást is, hogyan tudunk kimenni az állomásra - kimondottan örültünk, hogy Turpanban immáron másodszor bizonyult az LP elavultnak, mert a szóban forgó kiadás óta a város szélén épült egy új terminál. Gyorsan megtaláltuk hol tudunk felszállni a megfelelő helyi járatra, ezúton is köszönjük Turpan lakosságának a segítséget az útmutatásért!

    Mérhetetlen elégedettségemből (elvégre milyen faszán sikerült már megoldanunk ezt a helyzetet is) a következő órák azért sikeresen kizökkentettek.

    Kezdődött minden azzal, hogy Turpan új, lenyűgöző pályaudvarán gyakorlatilag még az alsógatyákat is egyesével ki kellett pakolnunk a táskánkból a biztonsági ellenőrzésen. Igen, ők is kiszúrták a két vajazókést az “étkészletben” valamint a bicskámat. Sokáig azt hittem, hogy ott helyben ki fogják az egészet dobni, de végül az egyik srác az orrom alá tolta a telefonját, amin kb. a következő magyarázat szerepelt: “ezek az eszközök nálunk tiltottak, de mivel ti turisták vagytok és megkönnyítik az utazásotokat, megtarthatjátok. Azt javaslom, legközelebb ne vonattal utazzatok”. Ilyenkor jó szerencsétlen, kihívásokkal küzködő külföldinek lenni!

    Jó vastagon becelluxozták a veszélyes “fegyvereket”, eldugtuk őket a táska mélyére és aznap másodszor is bepakoltunk.

    Amíg vártuk a vonatot, Judit kiszúrta az állomáson az előző napi turáról a bagoly mintás zacskóval kommandózó fickót. Kicsi a világ... Felmásztunk a megfelelő platformra (érdekes módon liftnek vagy mozgólépcsőnek nyomát sem láttuk), megcsodáltam az érkező szupervonatot ami persze pont ott állt meg, ahol a platformon előre jelezték. Nice!

    A 400 km-es távolság két óra alatt elolvadt, jöhetett az újabb adrenalin löket Hamiban. A szokásos biztonsági ellenőrzés helyett kaptunk egy meghívót a rendőrség irodájába, ahol a következő 20-30 percet töltöttük. Csináltak fénymásolatot az útlevelekről és a vízumokról; a biztonság kedvéért le is fényképezték az első oldalát és a borítót; kérdezték honnan jöttünk és mit csinálunk itt; kértek telefonszámot (ha-ha, azon ugyan fel nem hívnak!); megnézték a vonatjegyünket honnan indultunk; elkérték a hotel foglalást; megkérdezték hova megyünk innen tovább. Judit szerint kicsit ijesztő volt, hogy közben a fickó kezében végig egy automata pihent, de én egyáltalán nem éreztem fenyegetve magamat. Kedvesnek, udvariasnak kell lenni, nyugodtan és értelmesen válaszolni a kérdésekre és akkor a rendőrök is normálisan viselkednek az emberrel.

    A kisebb kitérő viszont arra pont elég volt, hogy kifele már ne kelljen sorba állnunk és ne akarják szétbombázni a táskánkat.

    A hotel 50 méterre volt az állomástól, de annyira el volt dugva a bejárata, hogy elsőre sikerült rossz helyre bemennünk. Ez egy tipikus turistacsapda hely volt, ahol kis szobákba terelnek, eladnak neked mindenféle szart (rózsaszirmos testmasszázs) majd a végén az eredeti ár tízszeresét verik le rajtad. Gyanús volt az egész, úgyhogy vadul mutogattam a foglalásunk és így sikerült kiszabadulnunk. És még a hotel is meglett (a szomszédos ajtóig kellett mennünk).

    Check-in közben még egyszer utoljára mindenki végignézte, lefénymásolta és lefényképezte az útlevelemet, de sicher was sicher alapon a hotel biztonsági embere hívott még három rendőrt, hátha vad ellenállásba ütköznek a kaució felszámolásakor. Az elsőre “lefordított” 400 dollárt mondjuk nem is voltam hajlandó otthagyni, de szerencsére csak arról volt szó, hogy sok kínai szinonímaként használja a “dollárt” és a “jüant”.

    Szerencsére nagyon szép, tiszta és tágas szobát kaptunk. Még volt egy kis időnk sötétedésig, úgyhogy kimentünk sétálni a környékre. Bejártuk a piacot, vettünk finom péksüteményeket méregdrágán, majd egy boltban vizet és reggelit szintén aranyárban.

    A nap zárásaként pedig ettünk egy nagy adag levest a szállásunkkal szemben (a hely ugyan elég koszos volt, de finoman főztek).
    Read more

  • Day111

    Wir sind in Ha'mi

    August 20, 2018 in China ⋅ ⛅ 36 °C

    Nun sind wir in Uigurien - die Tankstellen vergittert und schwerst bewacht, in den Strassen der Stadt viele Polizisten. Auch Panzerwagen habe ich gesehen. Das Internet funktioniert kaum noch - deshalb wird es die nächsten 9 Tage wenige Beiträge von uns geben!

You might also know this place by the following names:

Hami, Kumul, HMI, クムル市, 하미, Хами, K̩umul, 哈密地区

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now