China
Labuleng

Here you’ll find travel reports about Labuleng. Discover travel destinations in China of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

7 travelers at this place:

  • Day97

    Labrang Kloster

    August 11, 2018 in China ⋅ ☀️ 19 °C

    Nachdem wir durch die Berge gefahren sind, stehen wir nun auf 2943 m. Hier sind die Ausläufer des Himalayagebirge.

    Auf dem Parkplatz vor dem Kloster dürfen wir heute übernachten.

    Aber zuerst besuchen wir ein typisch tibetisches Lama-Kloster. Hier gibt es den längsten Gebetsmühlengang Chinas. Insgesamt 1700 m lang.
    Die Führung übernimmt ein budistischer Mönch.
    In den Tempeln ist fotografieren verboten. In dem Kloster leben 2000 Mönche und ca. 1000 Novizen.

    Danach gehen wir noch in die Stadt und Ann findet noch eine schöne Klangschale.
    Read more

  • Day97

    Auf dem Weg nach Xiahe

    August 11, 2018 in China ⋅ ☀️ 16 °C

    Nach einer frischen Nacht (9Grad) können wir aber morgens schon wieder draußen Frühstücken. Wir verlassen den erholsamen Platz und fahren durch eine schöne Bergwelt.

    Hier sieht es wieder anders aus. Obwohl wir über 2000 m sind , sind die Berge bis zur Spitze bewaldet.

    Hier stehen viele Moscheen und Budistische Tempel.
    Sehr schön hier.
    Read more

  • Day77

    Labrang Monastery (Xiahe)

    July 29, 2018 in China

    Vormittags:
    Wir besichtigen in einer von einem Englisch sprechenden Mönch geführten Tour die „Labrang Monastery“*. Es ist ein eindrucksvoller Platz. Innerhalb der Tempel ist fotografieren und filmen leider weitestgehend verboten. Hier sieht man auch wieder westliche Touristen. Wir sind hier in einem weitestgehend von Tibetanern bewohnten Gebiet, aber noch nicht in der autonomen Chinesischen Provinz Tibet. Um dahin zu gelangen braucht man eine Spezialerlaubnis. Selbst Chinesen kommen nicht so leicht in die autonome Provinz Tibet. Gegen Mittag hatten wir die Anlage besichtigt. Es war zwar eine große Anlage; aber es war mir auch zu touristisch. Beispielsweise wurden die Touristen in eine Gebetsgebäude geführt wo ca. 500 Mönche gleichzeitig gebetet haben. Für mich war das eine Show Veranstaltung.

    Wikipedia:
    *Labrang Monastery (Tibetan: བླ་བྲང་བཀྲ་ཤིས་འཁྱིལ་, Wylie: bla-brang bkra-shis-'khyil) is one of the six great monasteries of the Gelug school of Tibetan Buddhism. Its formal name is Genden Shédrup Dargyé Trashi Gyésu khyilwé Ling (Tibetan: དགེ་ལྡན་བཤད་སྒྲུབ་དར་རྒྱས་བཀྲ་ཤིས་གྱས་སུ་འཁྱིལ་བའི་གླིང༌།, Wylie: dge ldan bshad sgrub dar rgyas bkra shis gyas su 'khyil ba'i gling). Labrang is located in Xiahe County, Gannan Tibetans Autonomous Prefecture, Gansu, in the traditional Tibetan area of Amdo. Labrang Monastery is home to the largest number of monks outside the Tibet Autonomous Region. Xiahe is about four hours by car from the provincial capital Lanzhou. In the early part of the 20th century, Labrang was by far the largest and most influential monastery in Amdo. It is located on the Daxia River, a tributary of the Yellow River.

    Editiert am 01.01.2019
    Text von Wolfgang
    ÖFFENTLICH
    Read more

  • Day76

    Pingliang to Xiahe (Tibet/China)

    July 28, 2018 in China

    Today we set off to the enchanting Tibetan town of Xiahe* where we spend the next 2 nights. We can take a guided visit to the Labrang Monastery where Tibetan monks can be seen doing their daily rituals and chants. In Xiahe we will stay in a local Tibetan-owned hotel.

    28.07.2018
    Wir sind um 07:00 wieder unterwegs. Das Einzige was mir fehlt, ist ein gemütliches Frühstück auf Bederkesa Niveau. Ansonsten vermissen wir nichts aus Deutschland. Wir lesen aber „Spiegel Online“, um zu wissen was sonst noch auf der Welt passiert. Deutschland erlebt beispielsweise gerade einen Jahrhundertsommer mit Dürreperiode.

    Nachmittags:
    Wir überqueren eine Bergregion von über 2.500 müN mit viel Kohlanbauflächen und einfachsten bäuerlichen Strukturen. Die Anzahl der Minarette und Moscheen nehmen zu. Die Seidenstraße lässt grüßen. Gegen 17.00 sind wir in „Xiahe“* auf über 2.900 müN angekommen.

    Wikipedia:
    Der Kreis *Xiahe des Autonomen Bezirks Gannan der Tibeter liegt im Südosten der chinesischen Provinz Gansu. Er hat eine Fläche von 6.674 km² und zählt 80.000 Einwohner. Sein Hauptort ist die Großgemeinde Labrang (拉卜楞镇).
    Das Labrang-Kloster und die Stätte der Stadt Bajiaocheng (Bajiaocheng chengzhi 八角城城址) aus der Zeit der Tang-Dynastie bis Ming-Dynastie stehen auf der Liste der Denkmäler der Volksrepublik China. Beim Zensus im Jahr 2000 hatte Xiahe 77.262 Einwohner, davon fast 79 Prozent „Tibeter“.

    Editiert am 01.01.2019
    Text von Wolfgang
    ÖFFENTLICH
    Read more

  • Day47

    47. nap: Xiahe

    November 20, 2017 in China ⋅ ⛅ 2 °C

    Úgy számoltuk, hogy egy óra azért kelleni fog a reggeli forgalomban a pályaudvarig, plusz még jegyet is kell vennünk, úgyhogy legkésőbb 7-kor jó lenne elindulni. 6 előtt keltünk, gyors reggeli, még gyorsabb készülődés (Judit elmondása szerint egy okos kínai nő háromszor próbált meg benyitni a fürdőbe amíg bent voltam - biztos nem hallotta a víz csobogását) majd szaladtunk is a buszhoz.

    Szerencsére most nem kellett sokat várnunk, ülőhely is volt még, és az előző nap már azt is kitapasztaltuk, hol kell leszállnunk. Szerencsére megint tudott valamennyit angolul a pénztáros, úgyhogy pillanatok alatt megvettük a jegyeket. Az mondjuk vicces volt, hogy nekem kellett egy füzetbe felírnom az útlevélszámokat, eddig mindig rányomták a jegyekre.

    A buszon embertelen hideg volt, de annyira, hogy még a kínaiak sem ültek le az ülésekre. Bezzeg a velünk utazó tibeti nénik! Rajtuk nem fogott az időjárás, békésen ücsörögtek a helyükön és várták az indulást.

    Pontban fél kilenckor el is indultunk. Előtte még azért háromszor körbejártak, hogy mindenki rendesen bekapcsolta-e magát (a nénikék aranyosan nem nagyon értették hogy működik ez a dolog, volt akinek én mutattam meg melyik végét kell a biztonsági övnek a csattal párosítani).

    Legnagyobb bánatomra a sofőr kikapcsolta a DVD lejátszón a G.I.JOE első részét, helyette a biztonsági videó ment körbe kétszer. Nem értem miért, de legalább háromszor olyan hosszú ez a videó, mint bármi amit eddig repülőn láttam.

    Lanzhouból egyből elkezdtünk felfele kapaszkodni, az út végig hegyek-völgyek között ment. Még így novemberben is elég szép volt időnként a kilátás, pedig Kína ezen részén ilyenkor már repkednek a minuszok. Kb. egy óra után a nénikék is abbahagyták az imák mormolását és a füzérek morzsolását, egy részüket el is nyomta a buzgalom.

    Három óra utazás után meg is érkeztünk Xiaheba. Fogtunk egy taxit, akinek szintén fogalma sem volt hol van a hostel, de legalább meg tudta kérdezni a helyieket. Utána már gyorsan megtaláltuk a megfelelő utcát.

    Justin (a manager) már az ablakból üdvözölt minket, majd gyorsan végigvitt a hostelen. Ránézésre mi voltunk itt az egyetlen vendégek, ennek megfelelően osztatlan figyelmét élveztük. Nagyon rendes fickó, tök jól tud angolul, gyorsan igyekezett is minket megnyugtatni, hogy este bekapcsolják a padlófűtést, jó meleg lesz majd éjszaka a szobánkban. Szuper, Judit úgyis kezdett már teljesen szétfagyni a szuperszellős lanzhoui szállás után.

    Kicsit lepihentünk, én dumáltam Justinnal egy kicsit, kiderült, hogy van ingyenes shuttle service a Labrang kolostorba. Király, ahhoz azért túl messze van, hogy ebben az időben odáig sétáljunk.

    Én még világosban szerettem volna kicsit kimenni a faluba szétnézni, úgyhogy visszaöltöztünk a tundrabiztos ruhákba és bejártuk a környéket. Nagyon szép hegyek veszik körbe a falut, elég pöpec a hely fekvése!

    Ettünk vacsorát, gyorsa bevásároltunk, majd hazajöttünk (Judit már nagyon fázott). Este még megdumáltam Justinnal, hogy másnap 11-re jöjjön értünk a taxi, majd a frissen beeső német párral dumáltam vagy másfél órát. Elképesztő figurák: március végén Hamburgból indultak kerekpárral (!!!), azóta több, mint 10 ezer km-t tekertek már, átutaztak többek között Magyarországon, Törökországon, Iránon, a négy délebbi ‘sztánon és most Kínát gyűrik. Nagyon helyesek voltak, mondtam is nekik, hogy ki ne hagyják a Labrang kolostort (ugyanis fogalmuk sem volt róla, mi mit keresünk Xiaheban).

    Sajnos Justin minden igérete ellenére a szobánk nem hogy felmelegedett volna, de a kinti minuszoknak köszönhetően egyre hidegebb lett. Úgyhogy az este hátralévő részét a takaróink alatt töltöttük, és csak végszükség esetén mozdultunk ki az ágyakból.
    Read more

  • Day48

    48. nap: Labrang kolostor

    November 21, 2017 in China ⋅ ⛅ -4 °C

    A jó kis hegyi levegő megtette azért a hatását és a szobánkat uraló hideg ellenére jó sokáig aludtunk. A beígért melegből reggelre sem lett semmi: a padló olyan hideg volt, hogy még a vastag túrazoknimban is fájt rálépni. Egyedül a fürdőben volt (számunkra) normális hőmérséklet, mert egész éjszakára égve hagytuk a hősugárzóként is funkcionáló lámpákat.

    Szép napos idő volt, úgyhogy a harmadik emeleten, a közösségi szobában reggeliztünk, ahonnan az egész völgyre rá lehetett látni. Király volt a kilátás, a termet is hangulatosan berendezték, de még a szobánknál is hidegebb volt, úgyhogy nem sokat ücsörögtünk a tájat szemlélve. 11-re amúgy is el kellett készülnünk, hogy a shuttle kivigyen minket a kolostorhoz.

    Justin egyik haverja jött értünk, de Justin is elkísért minket, hogy megmutassa hol fognak visszafele felszedni.

    A Labrang kolostor számtalan kisebb-nagyobb épületből áll, ezek a falu közepén, a főút mentén helyezkednek el. Autóval behajtani csak előzetes “ellenőrzés” után lehet, gyalogosan viszont szabadon lehet ki-be járkálni a kolostor és Xiahe között.

    Az intézményt 1709-ben alapították, a tibeti sárga sapkás (yellow hat) buddhista irányzat hat legjelentősebb kolostora között tartják számon. A vallási központ mellett fontos oktatási szerepe is van, hat iskola található itt: tibeti jog, filozófia, gyógyítás, tantra, asztrológia, valamint vallás szerepel a kínálatban. Fénykorában több, mint 4000 diáknak és szerzetesnek adott otthont, jelenleg 1800 körül van az állandó lakók száma. Mert hogy nem csak templomok és iskolák kaptak helyet a kolostorban, de itt találhatóak a szerzetesek lakhelyei is, sőt, még saját könyvnyomdával is büszkélkedhetnek.

    A fontosabb épületekbe csak idegenvezetéssel lehet bejutni, amiről mi aznap részben már lecsúsztunk: 10:15-kor indult az angol nyelvű csoport (bár valószínűleg mi voltunk ebben a pár napban az egyetlen nyugati turisták). A következőre pedig még négy órát kellett volna várnunk, úgyhogy úgy döntöttünk addig sétálunk a kolostor területén. Már a jegypénztárig vezető úton volt szerencsénk megcsodálni a kolostort körülvevő kora egy részét: ez egy nagyjából 3 km-es zarándokút a híveknek, akik az úton végighaladva kis kápolnákban, fehér sztupáknál és a “prayer wheel”-eket forgatva fohászkodhatnak az istenekhez.

    Nagyjából mi is ezt az utat követtük, de azért ha valami érdekeset láttunk a környéken, egy időre elszakadtunk a kerekek forgatásától. Megnéztük az arany sztúpát, aminek a belsejét hangulatos égőkkel es jak vajból készült gyertyákkal világítják meg. Felmásztunk a szentély tetejére is, ahonnan be lehetett látni az egész kolostor területét. Sajnos pont a lakóházak közelében épült, amik nem annyira izgalmasak, de így is megérte a belépőt és a kisebb tornát.

    Mire végigjártuk a korát Judit teljesen átfagyott, így kerestünk egy éttermet, hogy együnk és melegedjünk. Kipróbáltunk pár tibeti specialitást, de a jak vajat és joghurtot meghagytuk az utókornak felfedezésre. Ebéd után tanakodtunk egy sort, hogy visszamenjünk-e az idegenvezetésre vagy inkább a hostelt célozzuk meg. Utóbbi győzött, úgyis lesz még egy napunk itt Xiahéban.

    Justin tíz percen belül ott is volt a megbeszélt helyen, ezúttal egy másik kocsival jött értünk egy másik sofőrrel. Hazafele megnyugtatott, hogy újra meg fogják nézni a padlófűtést. Erről a kiváló ötletről nem akartuk lebeszélni, inkább lelkesen bólogattunk.

    Délután még kiszaladtam a közeli boltba vacsoráért, de utána már tényleg csak a pihenésé volt a főszerep: olvasgattunk, én írogattam a blogot és képeket válogattam. Estére a fűtés is adott egy kis életjelet magáról (addigra Judit kapott egy második takarót is Justintól), és bár a langyos padló meleget nem varázsolt nekünk, arra elég volt, hogy ne 15 fokos legyen a szoba, hanem kicsit melegebb. Persze így is tundrazokniban és pulcsiban aludtunk mind a ketten.
    Read more

  • Day49

    49. nap: Labrang kolostor (2. felvonás)

    November 22, 2017 in China ⋅ ⛅ -5 °C

    Nem biztos, hogy életünk legjobb ötlete volt a reggel 10:15-ös idegenvezetést megcélozni: reggel 9-kor az ablakunk még le volt fagyva és a telefon Weather appja szerint is csak -8 fok volt.

    Az ég felhős volt, úgyhogy esélyünk sem volt sokkal melegebb időre. Judit kb. az összes létező ruháját magára vette, két pulóver volt rajta, egy polar pulcsi, alattuk egy rövid és egy hosszú ujjú póló, az egész fölött pedig a kabátja. Én igazából csak a lábaim miatt aggódtam, ez a félcipő nem erre a hőmérsékletre lett tervezve.

    Sokat nem volt időnk ezen tanakodni, mert éppen csak odaértünk a pénztárhoz a kiírt időre. Akárcsak előző nap, a kis ablak zárva volt, úgyhogy elkezdtem kopogni. Nemsokára megjelent két szerzetes, az egyik kérdezi: jegyet vettünk? Persze, a kolostorban az összes pénztár zárva van, de mi tudtunk jegyet venni... A nemleges válaszomra azért előzékenyen kinyitották az irodát, hogy kielégítsék a piac jegy-éhségét.

    Mint kiderült, a korábban szenzációs következtetési képességeket felmutató szerzetest kaptuk idegenvezetőnek. Hogy is mondjam... arra amit ez a figura a következő szűk egy órában csinált, Európában mi csak azt mondanánk, hogy mérhetetlenül arrogáns egy köcsög volt. Alig mesélt valamit azokról az (egyébként szenzációs) épületekről amikbe elvitt minket, vagy a kolostor működéséről, vagy a vallásukról - helyette folyamatosan filozófiai kérdésekkel bombázott (mi a boldogság? mi a hazugság? mi az az “én”? ki a “jó” ember?) amikre akármit válaszoltam, egy lesajnáló horkantás volt legfeljebb a válasz. Persze a nagy igazságot utána nem osztotta meg velünk - godolom ahhoz be kellene iratkozni a 14 éves tibeti filozófia kurzusra, hogy ezekre fény derüljön.

    A lényeg persze úgysem a fickó volt, hanem ahova a segítségével bejutottunk. Megnéztük az orvosi képzés épületét, jártunk két szentélyben is (egyik a bölcsesség, a másik az együttérzés istenének volt szentelve), elvitt minket a jak vaj szobrok kiállítására (ez volt az egyetlen hely, ahol szabad volt bent is fényképezni) és végül megnéztük a közös imádságok színhelyét, egy hatalmas szentélyt. Mindegyik épület gyönyörűen fel volt díszítve, mindenhol jak vaj gyertyák pislákoltak, a szerzetesek pedig vastag, díszes párnákon ülve olvasgattak, imádkoztak - vagy csak azt nézték mit csinál itt ez a két fura idegen.

    A túra végére egész rendes lett a fickó, direkt felhívta a figyelmünket arra, hogy nemsokára kezdődik a közös ima, ha itt tudunk maradni azt még érdemes megvárni. Nem kellett nekünk kétszer mondani, járkáltunk egy kicsit a “főtéren” és néztük ahogy egyre nagyobb tömegben érkezek a vörösbe öltözött szerzetesek az imára. Sokan már eleve a sárga fejfedőjükkel érkeztek, ami a fiatalabbaknak rendes punk külsőt kölcsönzött taréjhoz hasonlító formájával.

    Megvártuk az ima kezdetét, aztán elindultunk bejárni a kolostor azon részét, amit előző nap nem láttunk. Megint elsétáltunk a nyugati kapuig, ahol Xiahe tibeti része kezdődik, mert meg akartuk keresni az innen induló külső túra útvonalat. Ezt ugyan nem találtuk meg, de legalább megnéztük milyen a falu tibetiek lakta része. Vígaszdíjként megmásztuk a kolostorral szemközti kis dombot, hogy onnan is körbenézzünk.

    Ezután nem nagyon maradt más, mint hogy visszasétáljunk ebédelni a kínai részre. Útközben még meg akartuk nézni a könyvnyomdát, de azon a részen ahol a térképek szerint található, csak zárt kapukba botlottunk.

    Ezúttal egy törökülős helyre vitt minket a gyomrunk, ahol pompás dekoráció közepette ettünk egy közepes ebédet. Ráadásul még a tofunkat is elfelejtették felszolgálni.

    Hazafele ismét a Justin taxi szolgáltatásait vettük igénybe. A szobánk persze jól kihűlt, így nagyjából ugyanaz volt a program, mint előző nap: melegedtünk a paplan hegyek alatt, olvasgattunk, blogoltam. Este még gyorsan megbeszéltük Justinnal, hogy a 8:30-as busszal megyünk vissza Lanzhouba, de hogy ne kelljen kimenni az állomásra, ő majd segít nekünk leinteni a buszt a sarkon. Állati rendes ez a fickó, nagy kár, hogy nincs belőle minden kínai szálláson egy!
    Read more

You might also know this place by the following names:

Labuleng

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now