Rivière Li

Guilin a modern kínai turizmus bölcsője: a kommunista országban ez volt az első, nyugati utazók számára megnyitott város, Kína szeme-fénye és dicsősége.

Városnéző sétánkat a Sun és Moon pagodákkal kezdtük. Pagodából már annyit láttunk itt Kínában, hogy lassan csukott szemmel és hátrakötött kézzel is fel tudnánk egyet építeni, Guilin ikertornyait viszont tényleg kár lett volna kihagynunk. A Moon pagoda egy kis mesterséges szigetre épült a Shan-tóban, ahonnan egy vízalatti alagúton lehet átsétálni a Sun pagodába, amiben a legfelső emeletre való feljutást még egy lift is segíti. Nagyon szép mind a két épület, ráadásul a nevüknek megfelelően ezüstös illetve sárgás színben pompáznak - de az esti díszkivilágításuk mindent visz!

A pagodáktól elszakadva körbejártuk először a Shan-, majd a Rong-tavat. Annak ellenére, hogy mekkora turistalátványosság Guilin, a városnak ezen a részén meglepően kevesen voltak, egész nyugisan lehetett sétálgatni a parkban. A Rong-tó északi oldalán megcsodáltuk a déli városkapuból megmaradt körülbelül 25 méter hosszú, erősen restaurált faldarabot, aminél őszintén szólva a mellette ácsorgó, több száz éves banyán fa is érdekesebb volt. A tavakat a folyóval, illetve egymással összekötő csatornákon átívelő hidak viszont nekünk nagyon tetszettek, nem utolsó sorban azért, mert az egyik kiköpött Golden Gate híd, míg a másikban a Lánchidat véltük felfedezni. Ezek a kínaiak tudják honnan kell lopni!

Következett a Li-folyó, de előtte még gyorsan meghallgattuk egy Fülig Jimmy mosolyú kínai fickó utazási ajánlatait. Emberünk szokatlanul ügyesen művelte a mesterséget, egyrészt mert kifejezetten jól tudott angolul, másrészt mert nem csak ránk akarta tukmálni a létező legdrágább csomagot, hanem ügyesen felépítette a sales pitch-et. Azzal kezdte, hogy mérhetetlen hazaszeretetünkre apellálva először elkápráztatott minket Magyarországról szerzett mély ismereteivel (területe és lakosainak száma), majd alaposan kikérdezett minket, hogy mik a terveink itt a városban. És ezek után tényleg egy olyan programot dobott be, aminek még értelme is volt!

Térjünk vissza azonban a folyóhoz, mert miközben ezen az ajánlaton gondolkoztunk, észrevétlenül meg is érkeztünk a Fubo Hillhez. Ez egyike a számtalan Guilinben található karsztképződménynek, gyalogosan is kényelmesen meg lehet mászni, úgyhogy vettünk két belépőt és elindultunk. Elsőre persze nem találtuk el a felfele vezető lépcsőt, mert egy annyira bagatelle információt, mint hogy ez a cucc nem vezet sehova, minek is írnának ki Kínában... Úgyhogy visszafordultunk, megnéztük a barlangokat és az ezer Buddha faragásokat, majd mivel minden más lehetőséget kimerítettünk, elindultunk felfele. A kaptató elég meredek volt, a jó párás levegőben alaposan leizzadtunk mire felértünk a csúcsra. A kilátás Guilinre azért megérte a szenvedést, még úgy is, hogy a pára és a köd (és a szmog) miatt olyan nagyon messzire azért nem lehetett ellátni - szerencsére még Guilinban is elég sűrűn állnak a mészkőkúpok ahhoz, hogy a limitált látótávolság ne rontsa el az élvezeteket.

Visszafele lementünk a folyópartra, mire elértünk a lovas szoborcsoportig már azt is eldöntöttük, hogy benevezünk a másnapi Guilin-Yangshuo túrára. Visszamentünk az irodába, ahol természetesen a pénztáros egy szót sem tudott angolul, így fel kellett hívnia a kínai Fülig Jimmy-t tolmácsolni. Nem baj, vele legalább értelmesen meg tudtuk beszélni a részleteket. Mivel a szűk kis sikátorban lévő szállásunkra nem tudott volna beállni a busz, kaptunk még egy kis kedvezményt az árból, hogy eltaxizzunk a meeting pointra.

Egy elintézetlen ügyünk maradt már csak Guilinben: megvenni az utolsó napra a vonatjegyeket Yangshuoból Shenzhenbe, ahonnan majd valahogy átverekedjük magunkat Hong Kongba. Mivel Guilin tele volt utazási irodákkal, gondoltuk ennél mi sem lehet egyszerűbb, legalább nem kell kimennünk az állomásra...

Még most is kuncogok, ha arra gondolok, mennyire kis naívak voltunk! A következő egy órában hat, de lehet még ennél is több irodából hajtottak el. Volt olyan hely, ahonnan szó szerint kidobtak, hogy ők ezzel nem akarnak foglalkozni. Egy idő után én is eluntam a házalást, így inkább visszamentünk az állomásra és megvettük a két jegyet (Yangshuo-Guilin, majd Guilin-Shenzhen).

Időközben ránk is esteledett, elmentünk megvacsorázni, majd visszatértünk az ikertornyokhoz megnézni az éjszakai kivilágítást. Ennek látványa is megerősítette, hogy jó döntés volt megállni egy kicsit Guilinben. Persze azt is sejtettük, hogy az igazi királyság Yangshuoban vár majd minket.Read more