China
Zhangye

Here you’ll find travel reports about Zhangye. Discover travel destinations in China of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

8 travelers at this place:

  • Day9

    Zhangye

    May 24 in China ⋅ ☀️ 24 °C

    Our first sleeper train proved to be more comfortable and and a lot more fun than I'd expected. With 6 of us crammed into a tiny space, cooperation and some basic acrobatics were required. With no curtains we presented something of a curiosity show to fellow passengers seated in the narrow hallway during dinner and breakfast.

    Zhangye is a "small" city of about 1.5 million people. Once an important stopover on the Silk Road, one of its main claims to fame now is that the Dafo Si (a Buddhist Temple) houses the largest reclining Buddha in China. At 34 m long this large clay fellow is breathtaking (unfortunately we weren't allowed to photograph it). While at first appearances it may seem he's simply having a rest, we were to find out later that this pose indicates that he has "gone to paradise" or "reached nirvana". Which basically means he died.

    Various other buildings form the temple complex, all set in beautiful gardens. An impressive display of translations of Buddhist text (originally in sanskrit) brought to China by Buddhist monks, included intricate woodcuts prints and even some of the original wood cut blocks.

    Also of interest was a large stupa, which is basically a Buddhist shrine where relics of some sort may be kept. It provides a place of worship.

    The local markets are great places to observe the shifts in climate and culture that are slowly revealing themselves as we travel along the Silk Road. Fresh and dried fruits, fabulous fungi, eggs - black, white, blue and spotted, even yak meat. Which makes for wonderful (and rather large) meals!

    Zhangye's other attraction is Danxia Geological Park, known more colloquially as Rainbow Mountains. But I'll save that for another day.
    Read more

  • Day103

    Zhangye, Liegender Buddha

    August 17, 2018 in China ⋅ ☀️ 22 °C

    In Zhangye befindet sich der Tempel des Großen Buddha (Dafo Si) mit der größten liegenden Buddha-Statue Chinas, 34m lang und 7,5m hoch. Leider ist es wieder sehr dunkel und eigentlich Fotografieren verboten. Zu Glück sind Sie hier etwas lockerer.

    Auch der Rest der Tempel Anlage ist sehr schön.

    Danach geht es wieder auf die Autobahn. An einer traumhaft schönen Gebirgskette vorbei. Ziel ist der Anfang der Mauer.

    Während der Fahrt geht es Ann immer schlechter und so beschließen wir,das Jobo alleine auf das Mauerfort geht.
    Read more

  • Day42

    42. nap: Végtelen buszozás Zhangye-ba

    November 15, 2017 in China ⋅ ⛅ 8 °C

    Sajnos nem vezetünk róla pontos statisztikát, de érzésre ez volt az a nap, ami életünk leglassabb távolsági buszozásáról lesz emlékezetes.

    Minden azzal kezdődött, hogy korán reggel, még metsző hidegben kisétáltunk a két sarokra lévő buszpályaudvarra. Sok időnk már nem volt az indulásig (hittük mi), gyorsan lefényképeztem a váróban a hatalmas díszített csempét, majd kicuccoltunk a buszhoz. Még akkor sem sejtettünk semmit, amikor a jegyeken feltüntetett 9:20-as indulás előtt tíz perccel a jegykezelő gyanakodva nézett a háta mögé, mintha még az sem lenne biztos, hogy itt áll már a buszunk. De itt volt, bedobtam a táskákat a csomagtérbe majd beültünk a hűvös utastérbe.

    Teltek múltak a percek, a sofőrünk vígan cigizett és traccsolt az emberekkel az állomáson, de se meleget nem akart nekünk csiholni, sem az indulásra való hajlandóságot nem véltük felfedezni a szemében. Közben jöttek az utasok hatalmas zsákokkal, a busz és a folyosó is kezdett megtelni random szatyrokkal mert tulajdonosaik valamiért nem akarták a csomagtartót használni. Biztos kényelmesebb hatalmas málhákkal az ölükben utazni...

    Végül fél órával a meghírdetett időpont után felbőgött a dízelmotor. Sejtettük, hogy ez lesz, mert amikor még a jegyet vettük előző nap, a pénztáros is 9:50-et firkantott a papírra...

    Szokásos kínai elindulás volt: azaz azon az 50 méteren, amíg kihajtottunk az állomásról, háromszor álltunk meg embereket és/vagy csomagokat felvenni. Meg persze egyből a sorompó után is tartottunk egy kis pihenőt.

    A következő 4-5 óra hasonló ritmusban telt. Ahelyett ugyanis, hogy drága sofőrünk felhajtott volna a Jiayuguant és Zhangye-t is érintő, valószínűleg ezen a szakaszon is kiváló minőségű autópályára, végig a kisebb főutakon hajtott ahol még az utolsó szederbokornál is megálltunk, hátha valaki pont ott szeretne felszállni a keletre tartó buszra. Nem vicc, minden poros falun úgy hajtottunk át, hogy legfeljebb harmincas tempóval korzóztunk a főúton és minden, az út szélén ácsorgó emberkére vadul dudálgattunk, hátha az ijedtében leinti a buszt. De ha emberünk meg se mozdult, akkor is sokszor megálltunk, már csak az esélyegyenlőség jegyében.

    Mi közben az első sorban ülve óránként megfürödtünk a sofőr és segítője cigifüstjében. A csúcs mégis az volt, amikor egy út menti árusnál álltunk meg tíz percre, hogy a két fickó bevásároljon valami gyümölcsből.

    Ilyen vidám hangulatban szinte el is repült ez a kőkemény 220 km-es távolság, három órára ki is dobtak minket Zhangye-ban. Ki se merem számolni milyen tempóban haladtunk...

    Sajnos most nem tudtam a pályaudvar közelébe szállást foglalni, úgyhogy egy kicsit gyalogoltunk Zhangye belvárosán keresztül a hotelig. Ezt még annak ellenére is gyorsan megtaláltuk, hogy az egész épület fel volt álványozva egy külső tatarozás miatt. Egyre jobban érezzük mi ezt a Kína témát!

    Mire lepakoltunk a szobánkban már négy óra is elmúlt, úgyhogy az előzetes tervek ellenére már nem indultunk el megkeresni a fekvő Buddha szobrot. Kicsit azért sétáltunk a városban, ettünk két hatalmas tál levest és vettünk nagyon finom diós ízesítésű lepényt az egyik közeli utcai árustól. Annyira finom volt a cucc és annyira meg se próbált átverni minket az eladó, hogy rögtön el is mentettük magunknak a standját.

    Este a szálláson még megnéztem hogyan tudunk kijutni a színes kövekhez, kerestem vonatjegyet de annyira drága lett volna a ctripen foglalni, hogy úgy döntöttem, majd másnap személyesen megvesszük a városban.
    Read more

  • Day44

    44. nap: A fekvő Buddha

    November 17, 2017 in China ⋅ ⛅ 18 °C

    Mindent nagyon szépen elterveztünk: reggel bepakolunk a táskákba, gyorsan elmegyünk megnézni a Buddha szobrot, vissza a hotelbe, kicsekkolunk majd meg sem állunk Lanzhouig, ahol pedig az állomástól 100 méterre már csak be kell gyalogolunk a hostelbe.

    Mint kiderült, egy pár dologgal nem számoltunk. Az első mindjárt az volt, hogy mennyire iszonyatosan hideg volt Zhangyeban reggel 9-kor. Annyira fáztunk mind a ketten, hogy szinte futólépésben mentünk a templomig. Ha nincs ennyire hideg, biztos hosszabban megállunk megcsodálni a reggeli tornára készülő vagy éppen annak közepén járó dolgos kínaiakat. Így viszont csak fél pillantást és egy fagyos mosolyt érdemeltek tőlünk ezek az egyébként nagyon szórakoztató jelenetek.

    Arra sem számítottunk, hogy Ázsia legnagyobb beltéri fekvő Buddha szobra nem lesz rendesen kivilágítva, így a félhomályban kellett megcsodálnunk a 35 méter hosszú szobrot. Maga az alkotás nem annyira egyedülállóan szép, mint amennyire monumentális. Még sétáltunk kicsit a környező épületek között, de aztán megadtuk magunkat a hidegnek és visszaspuriztunk a hotelbe. Út közben azért még vettünk két lepényt a kedvenc helyünkön.

    A kellemes meglepetések közé soroltuk, hogy a buszsofőr csak a mi kedvünkért megállt a vasútállomás melletti kereszteződésben, hogy ne a megállóból kelljen visszasétálnunk. Ez már nem az első ilyen apró, kedves figyelmesség amivel itt Kínában találkozunk.

    Az is piros pontot érdemelt, hogy a pályaudvaron csont nélkül átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, még csak ki se kellett nyitnunk a táskánkat. Amióta elhagytuk Xinjiang tartományt, érezhetően csökkent az ellenőrzések gyakorisága és szigorúsága.

    Aztán innentől elindult az igazi lejtmenet. A franc se gondolta volna, hogy Lanzhouxi (Lanzhou nyugat) állomás után a vonat még tovább fog menni Lanzhouba! Mi persze leszálltunk az első lanzhoui lehetőségnél, ami nyilván nem az volt, ami nekünk kellett volna. Szerencsére jópajtásom, a Baidu térkép segítségünkre sietett és egy busszal háromnegyed óra alatt átvágtunk a fél városon a megfelelő pályaudvarra.

    Az igazi erőpróba persze még hátra volt: megtalálni a szállásunkat. Ennek lerövidített, kivonatos változata is ott kezdődik, hogy három embert kérdeztem meg (közben benyitottam egy lakásba is) mire megtaláltuk a hostel bejáratát. A házszámot ugyan leírták, csak azt nem tették hozzá, hogy:
    - a házszám sehol nincsen feltüntetve
    - a szűk kis sikátorból a második ajtón kell felmennünk a harmadik emeletre
    - ahonnan a belső udvar végében, az építkezés romjai mögött található lifttel kell egészen a 9. emeletig menni
    - ahonnan már csak balra kell tartani a harmadik ajtóhoz, és már meg is érkeztél.

    Ezt akkor sem találtuk volna meg, ha történetesen még világosban odaérünk. Így a sötétben legalább nem volt annyira lehangoló az épület látványa.

    Bejelentkeztünk, sajnos koedukált szobáról hallani sem akartak, úgyhogy külön szobát kaptunk. Judité egy belső erkélyre nézett ahol mindig cigizett valaki, az enyém meg csak szimplán huzatos volt. Nem baj, még mindig tisztább, mint az Urumqiben lévő szállásunk...

    Juditnak már semmi kedve nem volt kimozdulni, úgyhogy kimostam a koszos ruhákat. Már nagyon ideje volt, Almaty-ban mostunk utoljára rendesen. A gép nagyon vicces félautomata volt, de most már legalább ezt is megtanultam kezelni. Mivel nekem egyértelműen volt lakótársam, Judit szobáját terítettük be a száradó ruhákkal (a másik opció az lett volna, hogy a mosdók mögött, az enyhén WC és cigiszagú kis zugot használjuk erre a célra). Nem tartott sokáig a boldogságunk, Judit hajnali kettőkor kapott két hálótársat, úgyhogy szedhette össze a ruhákat.

    Éjszakára kaptam egy másik pajtást is, pont az alattam lévő ágyra. Amikor felmásztam a létrán az emeletre, komolyan megfordult a fejemben, hogy az egész hóbelevanc szegény gyerek nyakába fog zuhanni, annyira recsegett-ropogott az egész szerkezet minden mozdulatra. De aztán azzal nyugtattam magam, hogy ez a verzió még mindig jobb, mintha nekem kellene lent aludnom...
    Read more

  • Day2

    Zhangye, China

    October 15, 2017 in China ⋅ ⛅ 13 °C

    Today we woke up at 6am and left on a train to Zhangye West by 7.30am. We reached 3 hours later and we had trouble storing our luggage at the train station because apparently they don't have a luggage storage room. Luckily there was a convenience store nearby that offered that. How very convenient for us. We then hired a day taxi (friend of the store owner) and he brought us to eat as well as to visit some tourist spots. He charged us ¥500 but it seemed reasonable for 3 people and a long journey to and fro.

    Of course, the reason we went to Zhangye was to see the colourful mountains of Zhangye National Geopark but that is almost an hour from town, so we decided to visit the Zhangye Buddhist Temple first. Now, the interesting thing about the temple is that it is home to the largest clay sleeping Buddha statue with a wooden core in Asia. However, taking pictures of it was not allowed so I took pictures of the building and surrounding instead. We spent about an hour there and then we left to see the Danxia colourful hills.

    The entrance fee to this park is ¥75. Good thing is that is offers buses to the different platforms, as it was a rather sunny day. These hills are a result of years of geological activity causing it to erode and appear to have a myriad of colours. From what I heard, its even more colourful if it rains the day before, which was not the case for us. But anyway, still a magnificent sight. A fun fact: the 2015 Hollywood film "Great Wall of China" was partly filmed here, amongst some others.

    We were supposed to watch the sunset at the last platform which was platform 4, but it was getting more crowded towards 6pm and so we decided to leave in view of the fear of being crushed by chinese tourist.

    We boarded our train to Jiayuguan at 10pm from our earlier train station and reached an hour later, having trouble finding our hostel as it was in some shady part of town. Surprisingly though, the inside of Pearl Hostel did not match the outside, and soon I found myself snuggled under the covers of the comfortable bunk bed.
    Read more

You might also know this place by the following names:

Zhangye, Джание, Diŏng-ĭk, Čang-jie, Չժանիե, 張掖市, 장예 시, Жанъе, Tiuⁿ-e̍k-chhī, ژانگیۓ, Чжанъе, ژانگیے, Trương Dịch, 張掖, 张掖

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now