Grad Umag

Ahogy a tudomány már annyiszor megállapította, 2 dolog biztos az életben. Az egyik, hogy repülő még nem maradt fent, a másik hogy mindenkinek eljön a vég. Hát nekünk is eljött a vég, de szerencsére nem a klasszikus, csak az utolsó itt töltött nap, a kiruccanás vége...

Reggel már már fanatizmussal kevert ritualitással futottam körbe az összes helyszínt ahol valamit csináltunk a héten, és ami futótávon belül van anélkül, hogy ultrafutóvá kéne válnom. Megnéztem még egyszer a viziparkot ahol a gyerekeket agyontaposták az edzőtáborosok, onnan elindultam dél felé a világítótoronyhoz, keresztül a végeláthatatlan lakókocsiparkon, integettem a Bora Bora Bárnak és a pecahelynek a kikötőben, megnéztem az állandósult strandoló helyünket, a játszit, aztán elfutottam elköszönni elefántbácsitól a nudista strandon és Siparnál a romoktól, majd hazafele a pékség felé vettem az irányt és bevásároltam kiadós reggelinek valókat.

Otthon már várt a család, hogy akkor búcsústrandolás indul. Mivel ma már nincs kenuzás, egy csomaggal kevesebb, majdhogynem szökkengetve vittük le a "csak" 30 kilónyi cuccot (tuti kell egy húzóskocsi), és lepakoltunk az aleppafenyőligetbe az árnyékba. Kis napozás, aztán gumirepcsivel, gumimatraccal, és két gumimacival (mert egész nap pattognak) irány a bója. Kis pihenés, mert Brúnó ideágig próbált SUP-ot csinálni a matracból, ami után folyton úszni kellett hogy elkapjuk (a matracot persze, Bubu profin úszik) aztán visszafele Arti is lepattant a repcsiről és mentőmellényben evickélt meg búvárkodott a partig. Kis pihenés, szendvicsebéd, nektarin, olvasgatás, és kezdtük az egészet előlről.
Mivel holnap indulás, és ma még akarunk tankolni, elcsábítani őket Sipar-hoz meg valahova beülni vacsizni, 4 körül elkezdtünk szedelőzködni.
A terv szerint otthon zuhany, pakolás hogy holnap reggel már csak lecuccolni kelljen, aztán indulunk. A valóság: hazamászás, zuhany (eddig jók vagyunk), aztán még zuhany, aztán egy kávé míg a gyerekek mesét néznek, aztán basszus, fél 6 van, hiperpakolás 60%-ra és induljunk mert ezek éhesek lesznek és kitör a palotaforradalom félúton.

Tankolás után beálltunk egy parkolóba a Plava Laguna Apartmankomplexum szélén, és elindultunk toronyiránt a partnak. Na hát ebben az üdülőparkban aztán minden is van. Sportpályák, hotelek, apartmanok, kajáldák, kisvonat, játszóterek, másszáússzá betonplaccok, homokos és kavicsos partok, parkok, és uszodák/medencék tömkelege. Akkora volt az egész, hogy kezdtem azt hinni tuti Mészáros magánlakása, de ahhoz kevés volt ott a politikus.
Egy betontengerpart szélén jégkásagyár, utolsó nap van, de még nyaralunk, persze hogy veszünk kettőt óriásműanyagkoktéltölcsérben kígyószívószállal. (Otthon is jó lesz valamire)

Na ezzel már kihúzták energiával a szigetcsúcsig hátralevő 1 km betont, ami ugyanaz volt ahova második nap elfutottam.

És akkor Sipar! 150-200 m szakasz bokáig érő vízben és már át is érünk. Minden csupa szikla, de látszik hogy sok közülük régen valahova be volt építve, aztán eljutottunk az első épületromig, ami kb mint egy őrbódé, félkörös kis házikó, beleépítve egy sírkőnek látszó, vésett feliratos kőlap is. Emögött pár 10 méterrel kezdődnek a "falu" romjai, ami egy szűk kis sikátor, két oldalt icipici házhelyek, meg épületmaradványok. Egyrészt tökre el tudtam képzelni hogy itt 100-200 ember milyen szűkösen de jó hangulatban éldegélt, másrészt csodáltam azt a tudást amivel mindezt úgy építettél fel, hogy közel 1200 évvel az után hogy lerombolták még egyértelműen látszanak a falak, a szobák, az alaprajz. Lenyűgöző.

Miután körbefotóztunk mindent, meglett az összes naplementésromantikusmemoár, elindultunk éttermet keresni. Hatalmas ez a komplexum, szóval volt vagy 20 perc séta megint mire rátaláltunk a kajasorra, balra marinara ami halas szóval a jobb oldali jó lesz. Pizza, pasta, sali, mint ha Olaszországban lennénk (mondjuk közel is van, sőt mielőtt Jugoszláviához csatolták Isztriát a lakosok 80%-a olasz volt a szigeten, aztán gyorsan visszaesett 0 közelébe, de a kajakultúra maradt). Mire végeztünk a vacsival meg a fiúk 1-1 óriásjégkrémmel, már korom sötét lett, de elég hamar visszataláltunk a kocsihoz. Otthon 2 felé váltunk, Zsuzsi altat, én kipakolom a konyhát meg összeszedem a strandcuccokat . Ezt a munkamegosztást utána is tartottuk, míg Zsuzsi befejezi a ruhapakolást meg szendvicset gyárt, én iszom a fröccsöm a teraszon, blogot írok és hallgatom a szomszédban zajló féktelen házibulit, ahol bár a zene időnként még jó is, de sajnos a karaoke mikrofont lenyúlta egy Brunó forma (hang alapján, mert nem látom) gyerek, aki úgy érzi minden számban énekelnie kell, és minden 3 percben kell valamit hangosbemondania az éjszakába különben vége a világnak. Még jó hogy a hálónk a másik oldalon van...😀

Hajnalban kelünk, és terveink szerint 7 körül indulás hazafelé, szóval nem megyek át elvenni a mikrofont és előadni a repertoáromat, pedig tuti nagy sikerem lenne. 😃Reméljük ma mindenki szerencsésen hazajutott a Balcsiról és holnap már dolgoznak a népek, szóval nem lesz dugó az úton. Jelentkezem ha hazaértünk...Read more