Chiesa Santa Maria del Carmine

Mivel a mai nap az egyik legmelegebb a héten, mi más is lehetne a program mint városnézés a hőségben? 😀 Na azért mi se vagyunk teljesen a fejünkre ejtve, és a kását meg a kirándulást se eszik olyan forrón, azért mi se az egész napot terveztük a tűző napon sétálással tölteni, szóval a terv hogy a délutáni szieszta után fogunk csak bevonatozni várost nézni, és kocsit bérelni.

A reggel ennek megfelelően a szokásos programmal indult, csak futás helyett alvás volt, és árnyékhorgászat helyett Artinak is pancsolás a vízben. Reggelihez érvén láttuk, hogy itt bizony a szerda piac nap, amit elég könnyű volt kiszúrni, mert a parti sétány ugyan most is kocsikkal volt tele, de ezek nem száguldoztak hanem szájhúroztak egész délelőtt, ami abból állt hogy próbált minden árús túlharsogni minden más árúst, hogy neki sokkal jobb a bugyija, mint a másik paradicsoma vagy körömlakkja. Az egész sétányon végig álltak az árúskocsik, és minden bazári kacat megtalálható volt, de szerencsére legalább a ponyvákat szépen összekötötték a mellettük lévőkével így végig árnyékban mehettünk le a partra.

Sziklanapernyőtartó építés, úszószemüveg, kis víz aztán irány a sósvíz. Apály van, szóval a horgásztavacskája Artúrnak halászlémelegen pangott, hamar feladta az árnyékhorgászatot és végre ő is egyre többet akart a vízbe lenni, ami külön áldás volt a megpirult vállamnak. Brúnó persze mind a 3 órát amit a parton töltöttünk, tőlünk nem messze, csak fejjel a víz alatt töltötte el, alig lehetett kirimánkodni a partra néha.

1 körül irány a szállás, "csendes" pihenőre, ami szerencsére Artinál is alvásba fulladt egy órás teljesmegőrülés után, szóval lesz energia a városnézesre.

Az állomás innen 10 perc séta, ami ebben az enyhe 38 fokban kész tor-túra de a vonaton lesz hűtés (igen, ez nem a MÁV, pontos is és hideg is). Jegyvásárlás automatából 4 perc, 2 felnőtt, 2 gyerek 4,8 EUR, aminek mint kiderült, pont a fele volt felesleges, mert 10 év alatt ingyenes. Már azon is elgondolkoztunk hogy inkább vonatozni kéne mint autót bérelni ha ilyen olcsó, csak sajnos a vonat nem áll meg azokon a partszakaszokon ami megtetszik út közben.
Bari 3 megálló innen, 13 perc alatt ott voltunk, és nem messze van 2 autókölcsönző is, nézzük meg először azt. Az elsőben nagyon kedvesek voltak, de pont 2x annyiért akartak adni egy kocsit 2 napra, mint amit a booking ajánlott. A másikban miután hozzánk szóltak, szintén kedvesek voltak, olcsóbbak is, de gyerekülésük nincs ami nélkül Artit ott kellett volna hagyni, mert nem ülhet be, és letét helyett meg nem fogadták el, szóval azt ajánlották nézzük meg a reptéri bérautósokat, ott mindig nagyobb a választék. Na akkor ezt majd később...

Innen egyenesen az óváros és a kikötő felé vettük az irányt. Séta közben azért látszott hogy Bari egy 354 ezres nagyváros, annak teljes forgalmával, ember tömegével és jellegtelen új részeivel, de Bari óvárosa viszont az az igazi kis mediterrán labirintus. Általában büszke vagyok rá, hogy jó az irányérzékem, de itt konkrétan akárhányszor néztem rá a térképre mindig pont ellenkező irányba haladtunk, mint amerre gondoltam hogy haladunk. Ennek megfelelően gyűltek a lépésszámok ezressével, és mivel teljesen céltalan bolyongtunk, bekeveredtünk a teljesen zárt helyi közösségek élettereibe is. Minden sikátorban, minden ajtóban egy-egy élettér, egy-egy történet lehetett. A kedvencem az az utcácska volt, ahol a nyugdíjas korú nénikék (bocsi anyu) az utcaajtóban, egy kis asztalon kézzel gyártották a szebbnél szebb olasz friss tésztákat a világ összes színében.
Ha már óváros, adjunk a kultúrának is, berángattam a családot két templomba is, a Basilica Cattedrale Metropolitana Primaziale San Sabino-ba, és később, mikor szembe jött, a Basiloca San Nicola-ba is. Amennyire imádta Brúnó kisebb korában az ilyeneket, most pont ellentétes irányban volt teljesen érdektelen irántuk, sőt kijelentette hogy szörnyen érzi magát ott, ellenben Arti utána még többször elmondta, hogy az első templom volt a legjobb, mert ott a szent ereklyék, azaz Szent Sabinus csontjai milyen vagányak voltak. (Szerintem Brúnó meg pont ettől tojta össze magát) .
Utána kijutottunk végre a Porto di Bari-ra is, ami egy óriás kikötő, és miután belógtunk a "szigorúan őrzött" létesítménybe, még egy óriás kompot is láttunk ahogy épp állnak be a kamionok és kocsik útban Albánia fele.

2,5 óra sétálgatással és 10.000 lépéssel később elkezdtünk vacsi helyet keresni, ami pont úgy sikerült, mint kijutni a kikötőbe. Minden sarkon épp a másik irányba kellett volna kanyarodni, de csak kijutottunk arra a térre ahol enni akartunk. Pizza, pasta, insalata, lemonsoda, és sör, és már mehetünk is az állomás fele, mert az utolsó vonat 22:15-kor elmegy Palese felé és 4:35-ig kényelmetlen az aluljáró 2 gyerekkel. Azért út közben egy fagyi még pont be(le) fért, mindenki boldog, kivéve Artit mert ő le akarta késni a vonatot hogy maradjunk még Bariban. 😀

Végül otthon, édes otthon, zuhany, prosecco, blog, és lassan alvás. Végülis még csak másnap van 😃Read more