San Vito

Ez az autóbérlés dolog nagyon nem akart most nekünk összejönni. Mivel Bariban is meg a szállásadónk is azt ajánlotta, hogy a reptèren intézzük, megnéztem először a tömegközlekedési lehetőségeket Palese-ből. Az alig 6 km-es út vonattal, busszal és metróval röpke 1,5 óra. Na mondom Taxi, vagy transzfer, de egyik se volt foglalható másnap reggelre. Már azon gondolkoztam hogy reggel kifutok a reptérre, de végül csak rákérdeztem Antonella-nál, azt ígérte 9-kor kivisz ő. Még este blogolás közben beszéltük meg, gyorsan kerestem is foglalható autót, majd le is foglaltam, minden happy....

Reggel átfutottam San Mateo-ba, ahol pont semmi nincs de jó a neve, aztán vártam Antonellát, aki pontban 9-kor meg is jött. Jogsi, személyi, kártyák nálam, hajrá. Út közben anglaszul elbeszélgettünk, majd 15 perc múlva màr a reptéren is voltam. Mikor megkerestem a foglalásom bookingon felajánlotta hogy adjam meg az adatokat előre, akkor gyorsabb az átvétel, majd a végén megköszönte, és jelezte hogy ha mégis meggondolnám magam, akkor 07.25-ig még ingyen lemondhatom a foglalást. MIVAN???07.25? De hát 07.13 van, és 2 napra akarok kocsit. Itt valami nem OK. Ránéztem megint, és megláttam, hogy éjszaka, fáradtan 07.27-07.29 közöttre foglaltam autót, amit ki is fizettem este😀
Gyorsan kipróbáltam az ingyenes lemondást, pár biztonsági kérdés és már meg is ígérték hogy elindították a visszautalási folyamatot. Újabb foglalásnál, most már aznapra, persze sokkal magasabb árak voltak, szóval besétáltam a reptérre, éppen szemben volt velem az a cég akitől amúgy béreltem július végére, és a kisasszony is nagyon szimpi volt, szóval odaléptem és jó drágán béreltem egy peugeot 208-at 3 napra, úgyis egyszer élünk. Artinak a gyerekülés persze mindenhol extra de náluk ( Sicily by car) még mindig olcsóbb mint a többieknél, és a deposit se 650 EUR, hanem csak 200. Úton a parkolóhoz gyorsan kipuffogtam magam, majd megállapítottam hogy ez csak pénz, mi meg nyaralunk, szóval nem számolgatunk hanem élünk. Amúgy ahhoz képest hogy a céges peugeotjaink óta útálom a márkát, egész pofás kis autó, és legalább könnyű vele parkolni. Bár az android auto nem akar indulni a nálam lévő kábelekkel, de megoldom máshogy, és legalább a légkondi jól műkszik.

A családot felvettem a reggeliző helyünkkön, ittam egy kávét, és ha már úgyis eldöntöttem hogy nyaralunk, nem számolunk, gyorsan lefoglaltunk a kávézó teraszán egy hajóutat San Vito-ból. A leirás szerint 1,5 óra, barlagtúrával, Polignano a Mare rejtett partjaival, és hajóból beugrálással, négyünkre 34.000-ért, Airbnb-n keresztül (Boat tour Polignano grotte tuffi aperitivo ed emozioni).

Gyors bepakolás, aztán a friss szerzeményünkkel indulás San Vito-ba. (45 perc). Odaérve leálltunk az első szabad helyen, ami mivel kék csíkos parkoló, fizetős (a fehérek nem azok csak Olaszországban, a kék mindig). Az automatákkal már tavaly is meggyűlt mindig a bajunk, szóval gyorsan letöltöttem az oldalán reklámozott EasyPark appot, beírtam az adataimat meg a rendszámot, és márazonnal tudtam telefonról variálni a parkolási időt.

A hajóút elvileg az apátság melletti mólótól indul, ahol a szöveg szerint : "A sétányon egy kastélyra emlékeztető apátság található, és van egy bokszunk egy Ludovica nevű üzemeltetővel.". Nos a box az konkrétan egy nagy kalapos, nagyhangú és ehhez illő testalkatú nő volt egy napernyő alatt, de nagyon profin szervezett mindenkit. Mondta hogy még van fél óránk, addig pancsoljunk, majd utunkra engedett.

San vito kikötője mellett azonnal strand van, nagy sziklákkal, de aprókavicsos lejáróval, és azúrkék tengerrel. Brúnóval be is gázoltunk a mélyvízbe búvárkodni, de felfedeztük, hogy az egyik part olyan mint ha egy régi kastély/védvár fala lenne, és tényleg, de erről később...

Nemsokára megjöttek a hajóink, Ludovica beterelt mindenkit egyessével a csónakokba, mint valami Noé, aztán indult a banzáj. Arti persze már a parton azon aggódott, hogy melyik hajó ne legyen a miénk (mivel 1 cég, mind ugyanolyan volt), meg hogy 2x is menjünk majd. A kapitányunk egy fiatal, Szicíliai srác volt, aki már Polignanoban nőtt fel, és az egyik hajót ő viszi, a másikat az apja, de a tesójára is jut egy, míg anyuka a parton segíti a ki-beszállást.

Maga a hajótúra tényleg olyan volt mint a leírásban. A család versengett a vízen, a hullámok vadul dobáltak meg csapkodtak minket miközben egyre nagyobb tempóban szeltük a habokat, a srácok meg Zsuzsi meg hangosan visongtak örömükben. Így még a 40 fok is sokkal elviselhetőbb volt. Polignano partjainál megnéztük a híres strandját, ami minden képeslapon meg utazási irodában kint van. Hatalmas sziklákkal körülvett kis öböl, ahol akár 20 méterről is le lehet ugrálni a vízbe, sőt, mint megtudtuk, egy helyi szokás szerint aki betölti a 18-at, akkor válik férfivé ha leugrik a sziklaétterem 28 méteres teraszáról. Innen bementünk jó pár barlangba, ahol olyan tiszta és kék volt a víz, amilyet még nem láttam, és még a Grotta Degli Amanti-ba, a szerelmesek barlangába is, ahol idegenvezetőnk szerint egyrészt minden nap van 20 perc amikor a barlang felső részén levő lyukon át szív alakban süt be a napfény (fotót láttunk is róla ) másrészt olyan még nem volt hogy a szerelmesek ketten mentek be és nem hárman jöttek ki.
A barlangok után csobbanhattunk egyet a hajóról, ahol kis győzködés árán, de Arti végül velem együtt ugrott a hajóról a kb 8 méter mély vízbe, aztán továbbhaladtunk még pár barlang felé. A túra forulójánál volt mégegy csobbanás. Itt már inkább vizipuskával lövöldözte a többi utast a fiatalúr mint hogy bejöjjön a vízbe, aztán meg felült a kapitányi székbe és a kapitány vezényletével elkezdtek arrébb menni a hajóval az utasoktól hangos Ciao és good luck szavak kíséretében.
Hajóra vissza, aztán száguldás a kiindulási pontra, de a nagy ilyedtségre a srácoknak járt egy icetea, nekünk meg egy pohár prosecco. Ez ám a kiszolgálás.

Ahogy leszálltunk a hajóról megcsapott minket a 40 fok, szóval maradunk itt pancsolni. A Torre di San Vito lett a kiszemelt helyszín egyből a kikötő mellett. Ahogy írtam elsőre úgy tűnt, mint ha egy régi vár fala lenne a tengerben, de jobban megnézve egy teljes vár volt víz alatt, falakkal, szobákkal, közösségi terekkel. A víz fölött csak az őrtorony áll még, a vár többi része leomlott majd a tenger ellepte. Történetéről annyit találtam, hogy a XVII. században szerzetesek építették védelmi céllal, de hogy mikor és miért került víz alá, arról semmi infó. Mindenesetre nagyon érdekes és szép helyszín, ráadásul Artúr végre eljutott arra a pontra, hogy karúszóval a mélyvízbe akar úszni és halakat nézni.

Délután 5-kor indultunk végül haza, a kocsi szerint 46 fokban. 45 perc autóval, törpi bealudt, amíg pihen, apa összeüt egy klasszik olasz vacsit ( ha már ebédre semmit nem kaptak a kölykök) tortellinkvel, tagliatelle-vel, 2 fele prosciuttoval, paradicsom szósszal, és parmezánnal. Este 7-kor elkövettük azt a hibát hogy felébresztettük Artit, így amíg mi vacsiztunk ő kitartóan hisztizett hogy álmos és felkeltettük. Szülőként ma is tanultunk valamit...

8 után csak akartunk még valamit, kimentünk fagyizni, meg aztán egy kis BAR-ban leültünk egy sör/aperol/Icetea csomagra, meg beszélgetésre. Mivel Arti pandája Pali még nem is látta Palese-t, a hátizsákban elvittük őt is, aki nagyon jól érezte magát, főleg a kocsmában.

A holnapi terv Alberobello, és Monopoli (nem a kalapos, szemüveges bankár, hanem a város), de a mai egy kifejezetten jó nap volt (főleg ha azt a 30-45 perc hisztit töröljük prosecco-val az agyunkból)Read more