Sant'Ignazio

Azt hiszem fáradunk... Ma már csak 27.000 lépés, 21 km fért a lábunkba, bár teszem hozzá, azt hittük már nincs is mit megnézni... De hát ez Róma, szóval mindenhol van valami!!!

A szokásos kis reggeliző helyünkön végiggondoltuk, hogy mi is van még amit mindenképpen meg akartunk nézni. 2 fix pont volt, a Pantheon, és a Trevi kút közösen. Ebből csak a Pantheon belépős (5EUR/fő), szóval az az egyetlen ahol sor lehet, kezdjünk ott. Még elég korán volt ahhoz hogy azt gondoljuk, odaérünk a tömeg előtt...
Majdnem, merthogy egyrészt nem akartunk a megszokott útvonalakon közlekedni, mert akkor semmi újat nem látsz. Emiatt sikerült is egy új teret felfedeznünk, a Piazza Del Quirinale-t, ami új, mert csak 1583-ban készült el Róma 7 dombjának egyikén, a Quirinale dombon, és mert még itt nem jártunk. Eredetileg lóistálló volt, most a köztársasági elnök rezidenciája. Azért érzek némi iróniát és áthallást a sztoriban...
Aztán út közben megint belebotlottunk egy templomba, amit nem lehetett csak úgy otthagyni, be kellett mennünk a Chiesa di Sant'Ignazio di Loyola templomba is, ami a világ átverésének központja is lehetne. Maga a templom gyönyörű, díszes, és látszólag minden benne van ami egy templomban kell (legalábbis Rómában, mert otthon elvagyunk ezek töredékével is). Viszont ahogy körbesétáltam feltűnt, hogy olyan, mint ha a kupola középpontja mozogna, az ablak nem mindig ugyanott van, sőt a templomnak csak egy bizonyos (egyébként márvány csillaggal jelölt pontjáról) van a csúcs a csúcs helyén. És itt jön az átverés. Az eredeti terv szerint díszes, kiépített kupola ment volna a templomra, de elfogyott a pénz, és az egyik pap, Andrea Pozzo azt javasolta addig fessenek a plafonra egy "kupolát" hogy legalább a látszat meglegyen. Hát meglett...

Mire a Pantheonhoz értünk, már majdnem 11 óra volt, kezdett gyűlni a tömeg, de az érintőképes automatában így is tizen pár perc alatt tudtunk jegyet venni, aztán a bejáratnál a sorban kiszúrtuk hogy míg mindenki egy oldalra áll, van mellette egy másik sor is ahol meg senki nincs. Írhatnék egy könyvet a "Hogy jussunk be Zsuzsival soron kívül a nevezetességekhez-azaz pofátlannak lenni hasznos" címmel, de valószínűleg minden nevezetes helyre kikerülne a fotóm a kitiltottak közé, szóval vegyük ùgy, hogy ez a blog az...

A Pantheon is egy gigantikus, ezerévbenösszelopkodottmajdtemplommáavatott épület, a maga 43 méteres magasságával, és 55 méteres szélességével, plusz a 16 korinthoszi gránit oszloppal elég impozáns is... Mondjuk az utolsó 9 méteres szakaszon màr elfogyott a lelkesedés a tetőnél, mert hagytak egy 9 m átmérőjű lyukat fent, de még így is a világ legnagyobb méretű vasalatlan beton kupolája van. Ahogy tegnap is írtam, mi épp a jurta tetején a lyukon eregettük ki a füstöt és próbáltuk bográccsal védeni a tüzet, mikor Krisztus előtt 27-ben ezek már javában betonozták meg zsaluzták a 9 méteres lyukat 😀😀

A kultúra is kér néha egy kis szabadságot, szóval mi is átsétáltunk a Piazza Navona-ra, ami egy hatalmas, obeliszkes, szökőkutas tér, és még a nap is süt, szóval sör, bor, espresso, és már pihenünk is. Ücsörgés közben Zsuzsi rájött, hogy az ízek, imák, szerelmek című filmben itt fagyizik Julia Roberts az egyik templom előtt, és ő is akar ott egy képet. Nem csak fotót kapott, de még együtt is ült Juliával meg 2 apácával a padon...

Következő célunk a Tevere folyó partján megközelíteni a Piazza del Popolo-t, ahol bàr én màr átfutottam valamelyik reggel de Zsuzsi még nem látta. A helyszínre érve egy óriási tér, egy kapu, a kapuval szemben 2 templom, 3 sugárút, és egy lépcső fogadott minket. Mint kiderült, a kapu Róma régi főkapuja volt, a zarándokok itt léphettek be a városba. A tér úgy lett megtervezve, hogy az ide látogatók már a "bejáratnál" lássák Róma nagyszerűségét. A tér közepébe loptak Egyiptomból egy obeliszket (mondjuk még Augusztusz idején), meg építettek 2 templomot, hogy azok 2 oldalán meg köztül 3 sugárút tudjon elindulni a város szíve felé aminek már a látványa is beszippantja az embert. Zsenik...
A popolo felett a lépcsősor tetején van egy szép kilátó, meg egy óriás kert, rengeteg mellszoborral, de megkívántunk egy fagyit ezért nem jártuk körbe (mondom hogy fáradunk😀😀)

Fagyizás közben átsétáltunk a Trevi kúthoz, ahol iszonyatos tömeg várta hogy csinálhasson egy fotót a kút előtt magáról. Újabb fejezet a pofátlannak lenni hasznos könyvbe, a jófejségért pofátlanság, azaz a sétálj be a sűrűjébe, úgyis megkér valaki hogy csinálj róla egy fotót, aztán átengedi a helyét neked mert jófej voltál... Siker volt ez is. A Kút története egyébként szintén érdekes, a város vízellátására kezdték kialakítani de aztán hatalmas szoborcsoportverseny lett belőle, végül HappyEnd, kész is lett pár száz év vita után. Napi 3000 EUR-t dobálnak bele babonából az emberek, ami mind a rászorulóknak megy, viszont elvileg 1 érme arra kell hogy visszatérj ide, 2 kell ha házasságot akarsz, és 3 ha válni szeretnél békében szóval csak óvatosan az adakozással...😀

Eléggé elfáradtunk, de még ki akartunk együtt menni a piacra, a Campo de Fiori-ra, mert cuki, nyüzsgőmozgó kis helyi piac van ott. Venni nem vettünk csak egy gránátalma levet, de élveztük a hangulatát, majd eldöntöttük, hogy hazamegyünk megnézni a Gladiátort, meg a Julia Roberts film római jeleneteit, de kizárólag eddig ismeretlen utakon. Így keveredtünk előbb egy helyi pékségbe, aztán pedig a zsidó negyedbe, ahol pihenés helyett csak tettünk egy kört, majd hazafele még megmásztunk 126 lépcsőfokot a Michelangelo által tervezett Campidoglio-hoz.

2 óra pihenés után elindultunk vacsizni egyet, de a kiszemelt kis éttermünk tele volt, szóval 1 órát sétálgattunk, meg kerestük a Zsuzsi kis Las Vegasos tartókáját amit vagy kiloptak a táskájából, vagy csak kiesett, de sajnon nem lett meg, így egy Limoncellóval és egy üveg borral búcsúztattuk, aztán a 27 ezredik lépéssel hazamentünk pihenni...

Holnap zárjuk a kalandot, de még lesz egy pár óránk a hazaút előtt, szóval még jelentkezem...Read more