Zsiráfok Kalandozó

Hungarian couple traveling around the world
Living in: Budapest, Hungary
  • Day593

    Végszó

    May 20 in Hungary ⋅ ⛅ 14 °C

    2017. október 5-én indultunk el Ázsia felfedezésére, és most több, mint másfél évvel később ennek a blognak is a végére értünk. Az elején nem tudtuk pontosan, mire számíthatunk majd és hogy fog nekünk tetszeni ez az életmód, de végül annyira belejöttünk a csavargásba, hogy az eredetileg 6 hónaposra tervezett útra közel két teljes hónapot ráhúzva végül csak 2018. május 20-án jöttünk haza.

    Egy év távlatából most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez volt eddigi életünk legjobb nyolc hónapja, fantasztikusan éreztük magunkat és reméljük, sikerült ebből valamennyit írásban is átadnunk nektek!

    Köszi mindenkinek a figyelmet!

    Judit és Dávid
    2017. október 5. - 2019. május 20.
    Read more

  • Explore, what other travelers do in:
  • Day234

    Utazás közben tanultuk

    May 26, 2018 in Hungary ⋅ ⛅ 25 °C

    Utazni az egyik legjobb dolog a világon. Viszont arra is rájöttünk, hogy ha végtelen pénzünk lenne és ezáltal semmi sem számítana, akkor sem tudnánk ezt a fajta életmódot vég nélkül csinálni. Bármennyire is jól éreztük magunkat az út elejétől a végéig, mindig jóleső érzés fogott el minket, ha az otthoni tiszta fürdőszobánkra gondoltunk, a kanapénkra, ahol vasárnap délután szoktunk céltalanul dögleni és természetesen a hűtőnkre, ahova bármikor csak úgy benyúlhatunk és garantáltan akad valami étel a kezünkbe. Szóval bármennyire is jó utazni, néha nem árt hazatérni, egy kicsit megpihenni és feldolgozni azt a rengeteg begyűjtött élményt.

    Az is igaz persze, hogy minél tovább utaztunk, annál hosszabb lett az a lista, hogy mit szeretnénk még meglátogatni és hova szeretnénk még életünkben eljutni.

    Nem szeretnénk senkiben sem azt a látszatot kelteni, hogy az út elejétől a végéig csupa egy merő rószaszín lebegés volt a föld fölött 5 centivel. Nekünk is voltak rossz napjaink, a kereken 7 hónapnyi ázsiai szakaszra összesen kettő ilyen jutott:
    - amikor megérkeztünk Ürümcsibe
    - Juditot Lanzhouban gyűrte le egy rövid időre a stressz.
    Arra viszont soha egyikünk sem gondolt, hogy "visszaforduljunk" és hazajöjjünk.

    Ha két ember ennyire szorosan, ilyen hosszú időre össze van zárva és ennyire egymásra utaltak, muszáj minden problémát azonnal megbeszélni és nem csendben puffogni a sarokban. Próbáltuk mi is ezt a stratégiát követni és azt hiszem mondhatjuk, hogy nagy vitánk nem volt 7 hónap alatt sem, és arra sem volt szükség, hogy akár csak pár napra is, de külön utakon járjunk.

    Úgy toltuk végig ezt a szűk 8 hónapot, hogy lényegében minden ingóságunk belefért a két nagy hátizsákba, igazán mégsem éreztük hiányát semminek. Meglepően felszabadító érzés volt ennyire kevés cuccal létezni ezalatt az idő alatt.

    Mi finoman szólva sem vagyunk a társaságok középpontjai, így talán nem annyira meglepő, hogy mérsékelten kerestük csak a többi utazó társaságát. Miután gyorsan kitapasztaltuk, hogy túlnyomó többségük képtelen bármi másról beszélni, mint hogy mekkora istentelenül nagy királyok voltak, amikor sikerült három fityinget lealkudniuk a piacon a banán árából, elkezdtük még nagyobb ívben kerülni az ilyen arcokat. Úgyhogy minden egyes normális útitársat becsüljünk meg, mintha csak egy csiszolatlan gyémánt akadt volna az utunkba, mert minden ilyenre 99 irgalmatlanul nagy kretén jut.

    Nem igaz, hogy Délkelet-Ázsiában mindenki vidám és úton-útfélen csak mosolygós embereket lehet látni. Aki nem hiszi, utazzon el pár hétre Laoszba.

    Azt viszont mi is szó nélkül aláírjuk, hogy végtelenül kedvesek és segítőkészek az emberek. Ráadásul a szolgáltató szektorban nyoma sincs az állandó szájhúzásnak és pofavágásnak, amivel itthon sajnos még mindig túl sok helyen találkozik az ember.

    Egy világos hajú, magas fehér férfiról mindig mindenhol azt hiszik, hogy német. Esetleg még orosz, de csak a világnak azon a helyein, amit Ciprushoz és Egyiptomhoz hasonlóan már elözönlött a moszkvai elit.

    Délkelet-Ázsiában, főleg Thaiföldön az európai nőket még úgy is megbámulják a helyiek, ha amúgy sokkal konzervatívabban vannak felöltözve, mint a helyi erők. A thai és a maláj lányok is hajlamosak több ruhában strandra menni, mint amennyit utcára felvesznek, ez valahogy mégis teljesen elfogadott.

    Kínától Thaiföldig nők és férfiak mindenhol fehérítik az arcbőrüket mindenféle kenőccsel és egyéb praktikával, ami egyrészt borzalmasan feltünő, másrészt rettenetesen hülyén néz ki. A malájok szerencsére nem hódoltak ennek a baromságnak (legalábbis nem mindenki), amiért big respect jár nekik!

    Szorosan az előző témához kapcsolódik, hogy Délkelet-Ázsiában minden, de tényleg minden arc- és bőrápoló termék teljesen magától értetődően fehéríti is az ember bőrét.

    Észak-Amerikához képest meglepően sokan tudják, hogy mi fán terem az a Magyarország. Persze most nem kell melldöngető turbómagyar üzemmódba kapcsolni, mert ez csak annyit jelent, hogy nem 100 emberből, hanem mondjuk 50-ből egy látta már térképen kis hazánkat.

    Az emberek nem csak Kínában vesztek el teljesen a mobiljukban, hanem lényegében az összes országban ahol jártunk. Még Kambodzsa és Laosz valamennyire tartották magukat, de csak azért, mert az átlagnak nincs elég pénze olcsó kínai okostelefonokra sem.

    Ha már szóba került Kína: mint a kis gömbőc, úgy terjeszkedik az ország a délkelet-ázsiai régióban. Ha valaki jól beszél kínaiul de nincs kedve guggolós WC fölött eltölteni élete hátralévő részét, várjon még pár évet és menjen el tolmácsnak, tárt karokkal fogják várni bármelyik országban.

    Malajziában, Thaiföldön és Laoszban már most is minden a kínai turistáktól hangos, pár éven belül ők lesznek a mi kelet-németjeink, csak nem a Balaton, hanem az Andamán-tenger partján. Jelenleg az a faramuci (és szerintem igazságtalan) helyzet alakult ki ezekben az országokban, hogy bár mindenki látványosan utálja őket és szenved a jelenlétüktől, az ellen érdekes módon már senki sem tiltakozik, hogy tonnaszámra hordják oda a pénzt (és ész nélkül el is költik mindenféle baromságra).

    Az emberek csodálatosan tudnak alkalmazkodni a környezetükhöz. A Labrang kolostorban élő tibeti szerzetesek -10 fokban is fedetlen karral, csizmájukat az épület előtt levéve, mezitláb mentek imádságra. Malajziában pedig az embereknek meg sem kottyan a 36 fokos hőség és az állandó, 90% feletti páratartalom - cserébe amikor nagy ritkán 25 fokig is lehül a levegő, már mindenki didereg és vastag kabátot vesz magára.

    A globalizáció áldásos hatása, hogy a legeldugottabb, legelátkozottabb kis faluban is gyakorlatilag bármit be lehet szerezni, amire égető szükségünk lehet a következő nagyvárosig - ahol aztán tényleg mindent meg tudunk venni az utazás folytatásához.

    Nem igaz, hogy egy fáradt ember bárhol, bármilyen testhelyzetben el tud aludni. A közel sem annyira pihentető kómázást viszont kis gyakorlással tényleg minden körülmények között lehet prezentálni.

    A Sennheiser fülesek minden további nélkül kibírnak egy mosást és egy szárítást.

    Ha mást nem is, azt mindenképpen megtanultuk ezen az úton, hogy kevés cuccal is egész sokáig el tudunk boldogulni. Miután hazaértünk és visszaköltöztünk a lakásunkba, egy csomó felesleges dolgot kidobtunk, eladtunk vagy elajándékoztunk. Azóta is próbálunk figyelni arra, hogy ne gyűjtsünk hasznosnak tűnő, de igazából teljesen felesleges ketyeréket.
    Read more

  • Day233

    Unaloműzés Zsiráf módra

    May 25, 2018 in Hungary ⋅ 🌙 16 °C

    Biztos vannak olyan emberek, akik egy 37 órás vonatúton is vég nélkül, élvezettel tudják bámulni a kazah sztyeppét, de mi nem tartozunk ezen romantikus hősök közé. Készültünk rá, hogy sokat fogunk utazni, és ezalatt még annál is többet fogunk unatkozni, úgyhogy rendesen felszerelkeztünk az ázsiai hónapokra játékokkal és könyvekkel. Kevésbé számítottunk rá, hogy a blogolás és az utazás szervezése is mennyire sok időt fog elvinni, úgyhogy valamivel mindig le tudtuk magunkat kötni.

    Olvasólista, először Judit könyveire koncentrálva:
    - Ann Rice vámpíros regényei - felsorolni is képtelenség Judit hány kötetet kivégzett
    - Cassandra Claire vámpíros regényei - lásd fent, csak ezek még rosszak is
    - Agatha Christie Poirot regényei - mert a belőlük készült sorozatot mind a ketten nagyon szeretjük

    Ezzel elegánsan át is kötöttünk az én listámra:
    - Harry Potter 1-7., amivel régi adósságomat törlesztettem
    - Tolkien: The Hobbit - ha már egyszer mi is utazunk...
    - Stephen King: It - a film miatt másodszor is elolvastam, és még most sem értem miért istenítik annyian King egyik leglátványosabban túlírt, unalmas és csapongó regényét
    - Stephen King rövid történetek, de már meg nem mondom pontosan melyik
    - valamint honorable mention a Lonely Planet és Rough Guide útikönyveknek (Kazakhstan, China, Southeast Asia)

    Ezekkel játszottunk tableten illetve mobilon. Először Judit listája jön:
    - Frozen (match 3 játék Disney módra)
    - Disco Zoo (ezt valamennyire még Sári is élvezte)
    - Seeker's Note (hidden object játék, végtelenítve)
    - Secret Society (lásd eggyel feljebb)
    - Criminal Case (lásd eggyel feljebb, több év után Judit befejezte)
    - Idle Miner (erre nincsenek is szavak)
    - Panda Pop (bubble shooter, csak pandákkal)

    Én pedig az alábbi "klasszikusokkal" merítettem a telefon és a tablet akksiját:
    - Stranger Things (a sorozat alapján készült Zelda szerű cucc, gyorsan meguntam)
    - Don't Starve (survival game, ezt is meguntam)
    - Old Man's Journey (egy délután alatt letolható logikai kalandjáték)
    - Abi (lásd eggyel feljebb)
    - Freecell (megunhatatlan)
    - Sudoku (lásd Freecell)
    - Lara Croft GO (ha ezt korábban tudom, hogy ennyire jó, a többit is beszerzem)
    - Kingdom Rush (tower defense, elég hamar kifullad)

    Mi nem vagyunk annyira nagy társasosok, de azért egy Catant és Exploding Kittens vettünk út közben. Igaz, hogy csak ritkán, de akkor kimondottan jól elszórakoztunk velük.

    És végül de nem utolsó sorban: rengeteg idő elment ennek a blognak az írásával és a fényképek válogatásával.
    Read more

  • Day232

    Utazós appok

    May 24, 2018 in Hungary ⋅ ⛅ 24 °C

    Aki az elmúlt 15 évet nem egy szikla alatt töltötte, bizonyára számos utazással kapcsolatos alkalmazást ismer és használ kisebb-nagyobb rendszerességgel. Az alábbi gyűjtéssel mi is szeretnénk hozzájárulni a kollektív bölcsességhez - avagy mire van szüksége az ember zsebében lapuló mobiltelefonnak Délkelet-Ázsiában?

    Például egy jó TÉRKÉPRE
    * Google Maps - Európában és Észak-Amerikában lehet, hogy mindenkinél a #1 Goto alkalmazás, de Ázsiának ezen a részén konkrétan egy használhatatlan hulladék, mindenki nyugodtan felejtse el. Egyedül Hong Kongban volt valamennyire jó, de ezért nem érdemes pazarolni rá a drága megákat.
    * maps.me - szerencsére ott volt viszont a maps.me, ami elképesztően gyors, pontos és jó. Nincs olyan sikátor, amit ne lehetne rajta megtalálni, ismeri az erdei ösvényeket, mutatja a földutakat, a kutakat, egészen elképesztő mennyire részletes. Ellentétben a Google Maps-el, teljes országokat és régiókat lehet hozzá letölteni, és még csak meg sem döglik közben az alkalmazás. We <3 maps.me.

    Aztán nem árt, ha előre tudunk SZÁLLÁST foglalni magunknak
    * Booking.com - a legtöbb országban egyértelműen a kategória koronázatlan királya. 'nuff said.
    * Trip.com - avagy néhai Ctrip, elsősorban Kínára, de amióta rebrandelték és simán csak Trip.com a nevük, azóta több országban lehet velük szállást foglalni. Mi csak az anyaországban használtuk, máshol az volt a tapasztalatunk, hogy drágább a Bookingnál.
    * AirBnb - szerettük volna többet használni, de egyből Astana után olyan helyekre mentünk, amiket még csak hallomásból sem ismert. Még egyszer bepróbálkoztunk vele Shymkentben, ami mérsékelten volt sikeres, úgyhogy Bangkokig elő sem vettük többet.
    * Agoda - elvileg nagyon erősek a délkelet-ázsiai régióban, a szállásadók mégsem szerették és jelentős felárral kínálták az oldalon a szobáikat. Aztán Malajziában végre tudtuk használni és nagyon megkedveltük.

    Természetesen annak is örülünk, ha olcsón tudunk UTAZNI
    * Kiwi.com - repülőjegyekre messze a legjobb. Rugalmas, gyors, olcsó, és ami nekünk a hazafele utazásnál nélkülözhetetlen segítség volt: tud régiós szinten járatokat keresni.
    * Momondo - szintén nagyon jó választékuk van olcsó repülőjegyekből, ha tudtuk honnan és hova szeretnénk utazni, általában itt keresgéltünk.
    * Skyscanner - a fenti két alkalmazás mellett konkrétan semmire sem jó.
    * Expedia - még annyira sem jó, mint a Skyscanner.
    * Kayak - lásd Expedia.

    Aki szeretne BLOGOLNI
    * FindPenguins - azoknak ajánlom, akik szeretnének írni és nem csak Facebook turistáskodni akarnak. Van telefonra és tabletre is, a webes felület viszont érthetetlen módon számos alapvető funkciót nem támogat (pl. képaláírások szerkesztése). Ráadásul a mobilos app annak idején szó szerint zabálta a telefon akksiját. Úgy vettem észre ezen mostanra már sokat javítottak, meg azért egyre jobb és kényelmesebb a használata. Számunkra a fő selling point persze az volt, hogy nyomtatásban is meg lehet rendelni a blogot - mi is ezt tervezzük csinálni.
    * Air.Distance - Repülési távolságot számol a világ repterei között. Nélkülözhetetlen (mindenkinek, aki imád a számokkal játszani).
    * Big Day Lite - hány nap van még az indulásig? Ezt mind tudja ez a remek és hasznos kis app.

    És még néhány alkalmazás a MINDENNAPOKRA
    * TripAdvisor - nem szeretünk ezzel utazni, de pl. nagyon jó volt összehasonlítani Chiang Maiban a végtelen mennyiségű elefántos helyet, vagy Ko Lantán megtalálni a legjobb búvárbázist.
    * Google Translate - sokkal többször kaptam értetlenkedő pillantásokat, mint a megvilágosodást jelző boldog mosolyt, de az a néhány alkalom mindenért kárpótolt.
    * MoneyWiz - aki szeretné folyamatosan nyomon követni mennyi pénze van, mire mennyit költött, ennél jobb alkalmazást nem nagyon találhat. Én a 2-es verziót nyúztam, ami még nem előfizetéses modellt használt, hanem csak egyszer kellett érte pár dollárt leszurkolni. Több számlát és pénznemet tud egyszerre kezelni, ami meglepően kevés budgeting alkalmazásról mondható el (kb. egy tucatot kipróbáltam mire ezt megtaláltam, úgyhogy tapasztalatból mondom). Plusz pontért lehet benne tageket használni, tud generálni egy csomó kimutatást, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom.
    * Skype, WhatsApp, Viber, Line - kapcsolattartásra az otthoniakkal, illetve volt, hogy a szállásadónkkal vagy programszervezőkkel is csak itt tudtunk egyeztetni.
    * Tiny Scanner - kiválóan használható, ha éppen nincs kedvünk magunkkal cipelni a vaskos útikönyveket, de nem szeretnénk lemondani a bennük található rengeteg hasznos információról. Hátránya, hogy az ingyenes verzió egyszerre csak két oldalt tud tárolni, úgyhogy folyamatosan exportálgatni és törölgetni kell belőle.
    * Facebook - a 2018-as privacy botrány után egyre mérsékeltebb lelkesedéssel forgattam, de ennél egyszerűbben nem nagyon lehet csoportosan elérni az otthoniakat.

    Az alábbi appok elég ország- vagy régióspecifikusak, próbáltuk őket ez alapján csoportosítani.

    KAZAHSZTÁN
    * Yandex.Maps - az orosz Google Maps. Sajnos ugyanúgy csak online, és Kazahsztán ránézésre nem az elsődleges piaca. A Google-nél azért picit jobban használható.
    * 2GIS - ingyenes offline térképek Oroszország és az orosz arisztokrácia kedvenc világvárosaihoz (Ciprus, Hurghada és Dubai természetesen megtalálhatóak benne). Kazahsztánból sem ismer mindent, amiket viszont igen, ott verhetetlen: még a kis melléképületek is látszanak a térképen, pontosak a házszámok, ráadásul tud a helyi közlekedés segítségével útvonalat tervezni! Nagyon-nagyon ajánljuk annak, aki Kazahsztánba látogat.

    KÍNA
    * WeChat - Kína 75%-a itt éli szinte a teljes életét. A maradék csak azért nem, mert nem tud telefont fogni a kezébe vagy mert nem engedik fel a netre. Chatelnek, vásárolnak, fizetnek, biciklit bérelnek, tényleg mindent ezzel intéznek. Kína bármelyik piacán, a legutolsó koszos pultnál is lehet WeChattel fizetni az árusnak. Döbbenetes.

    THAIFÖLD
    * Klook - kuponos alkalmazás, néha vannak jó ajánlatai (mi thai boxot és egy ladyboy show-t is így néztünk meg). Meg lehet lenni enélkül is.

    KAMBODZSA
    * PassApp Taxi - tuk-tuk és taxi hívó alkalmazás, akárcsak az Uber. Érdemes odafigyelni rá, mert az út elején közölt ár csak becslés, a végén jellemzően valamivel alacsonyabb összeget mond a fuvarköltségre. És ne felejtsük el megnézni, hogy jó tuk-tukba szálltunk-e be.
    * Stops Near Me - csak Phnom Penh-t ismeri, ott viszont mutatja a közeli buszmegállókat és az útvonalakat. Hasznos volt, szerettük.
    * Larryta Express - a Larryta távolsági buszokra lehet jegyet váltani. Biztos lesz, akinek működik, mi kétszer vásároltunk rajta és mind a kétszer kellett egy helyi emberke, aki elmagyarázta nekik, hogy mi van.

    MALAJZIA
    * Uber és Grab - az egyesülés a régióban pont akkor ment végbe, amikor Malajziában jártunk, így az Uber most már nem is érhető el az országban. Mind a kettővel maximálisan meg voltunk elégedve: gyorsak, pontosak, tiszták voltak a kocsik és egyetlen egyszer sem kellett alkudozni a sofőrrel.
    * Redbus - távolsági buszokra lehet jegyet váltani. Sok hasonló alkalmazás közül mi ezt szerettük a legjobban, olcsó és megbízható volt.
    * Easybook - ugyanazt a célt szolgálja, mint a fenti, csak kényelmetlen a UI és valamivel drágábbak a jegyek. Viszont pontos és részletes menetrendet tud, ami sokszor jól jött.
    * Malaysian Airlines - talán egyszer repültünk velük, nem igazán volt szükség az appra.
    Read more

  • Day231

    Lost and Found

    May 23, 2018 in Hungary ⋅ 🌙 20 °C

    Hét hónapnyi folyamatos utazás és állandó ki-bepakolás mellett szerintem fizikai képtelenség nem elhagyni valamit szeretett és dédelgetett cuccaink közül. Következzen hát a mi listánk is az elveszett és talált tárgyakról!

    Sikeresen elhagytunk többek között:
    - 1000 tengét Kazahsztánban. Még azt is tudom, melyik ezres bankjegy volt az (Atyrauban a múzeumban kaptuk visszajáróként), mert csak zsebre vágtam és nem tettem el egyből a pénztárcámba. Valószínűleg később egy ügyes mozdulattal kisodortam a zsebemből.
    - Egy hajgumit Ürümcsiben. Az ablakpárkányon felejtettük utolsó reggel (siettünk, hogy minél előbb magunk mögött hagyjuk a szállások rémálmát).
    - A csodálatosan szép és designos szürke szappantartónk Yangshuoban maradt, nemes egyszerűséggel ott felejtettük a hotel fürdőszobájában. Amikor meg indulás előtt benéztünk, hogy nem hagytunk-e hátra valamit, nem vettük észre.
    - A fekete műanyag Porsche tollam (repiajándék volt a S1nn időkből) elhagytam valahol a laoszi határátlépés forgatagában. Utólag belegondolva persze örülhettünk, hogy azon az úton csak ennyi veszteségünk volt.
    - A napszemüvegem Ko Lantán a medence partján felejtettem és másnap reggelre világgá ment. Hiába kérdeztem a recepción, senki sem látta :(
    - Kambodzsa első napjaiban valahol eltűnt 5 dollárunk. Fogalmam sincs, mikor és hogyan.
    - Judit delfines karkötőjét Kínában láttuk utoljára.
    - A kamerához vásárolt selfie sticket Mabulon felejtettem. Kiakasztottam száradni az utolsó merülés után - szerintem azóta is ott lóg szomorúan.
    - Judit fürdőruháját a szárítón felejtettük Sempornában. Az én úszónadrágom is ott maradt, de mivel úgyis ki akartam dobni, nem volt nagy kár érte.

    Névtelen adományok az Ázsiai dikta-túra javára:
    - 32 tenge Kazahsztánban. Több alkalommal is találtunk aprót a vonaton, illetve egyszer az utcán.
    - Kínában 3 jüan valahol a nyakunkon maradt. Rejtély, hol adhattak vissza rosszul, mert szinte mindig mindenki átszámolta a visszajárót.
    - Hong Kongban a liftben találtunk 10 centet.
    - Hanoiban a mosoda elkeverte valakinek a ruháit és nálunk kötött ki egy fehér póló és egy hosszúszárú alsónadrág. Nem tűntek túl biztatónak, inkább visszavittem őket az irodába ahol kaptuk őket.
    - Szintén Hanoiban egy srác nekem akarta adni a teniszlabdáját. Sétáltam vissza a hostelbe, amikor az egyik mellettem araszoló robogóról elkezdett mutogatni és a kezembe nyomta a cuccot. Nem értettem mit szeretne, inkább gyorsan visszaadtam neki mielőtt kiértek volna a dugóból - hogy néz már ki, hogy a gazdag nyugati lenyúlja egy hét éves távol-keleti gyerek játékát?!
    - A kalandos paksei utazásunk után írt nekem az An Phu utazási iroda és sűrű bocsánatkérések közepette felajánlották, hogy kifizetik a plusz költségeinket. Ennek köszönhetően 20 dollárral gazdagodott a PayPal accountunk.
    - Bangkokban az egyik autómatában találtunk egy teljes bahtot. Juhéj!
    - Malajziában többször is találtunk aprót. A legnagyobb menetelésünk a 2018-as választás napján volt Kuala Lumpurban, amikor 4 ringittel és 50 sennel gazdagodtunk.
    - Miriben is belebotlottunk a plázában egy teljes ringitbe. Be is forgattuk ezt a kedves adományt az esti kürtöskalácsokba.

    Természetesen voltak olyan cuccaink is, amiktől saját akaratunkból szabadultunk meg:
    - The Rough Guide to China. Xiahéban odaadtam Justinnek, a hostel vezetőjének. Alig használtuk a digitális Lonely Planet mellett, és bármennyire is utálok könyveket kiadni a kezemből, a helyre a táskámban nagyobb szükségünk volt.
    - A Kínában vásárolt termoszt a szálláson hagytuk Don Khon szigetén, úgy éreztem felesleges magammal cipelnem, hiszen egyébként sem zárt jól.
    - A Laoszban vásárolt vizespalackot Huay Xaiban hagytam. Akárcsak kínai társa, ez sem szigetelt tökéletesen.
    - Néhány 10 forintos érme. Még Kazahsztánban találtuk ki, hogy a nagyon jófej embereknek elosztogatjuk a maradék magyar aprónkat, mintegy "emlékbe". Kapott egy-egy érmét az astanai család, akiknél először aludtunk, a privát idegenvezetőnk a Palace of Peace and Accordban, és Almaty-ban a két rendőr akik lehoztak minket a hegyről. Az utolsó darabot Perhentian Besaron odaadtam a dive centerben dolgozó arcoknak, mert nagyon jó fejek és segítőkészek voltak azután is, hogy már nem merültem velük.
    - Kuala Besutban, miközben vártunk a buszra, Judit egy 50 forintos érmét adományozott a WC-t felügyelő (és a kóbor macskákat etető) fiatal srác gyűjteményének.
    - A Lonely Planet “Southeast Asia on a Shoestring” c. végtelenül hasznos és még annál is többet nyomorgatott kötetét Kota Kinabaluban hagytam a hostelben. Már annyira az út végén voltunk, hogy csak pár oldalra volt belőle szükségünk, azokat gyorsan beszkenneltük a mobilommal aztán lepasszoltuk a könyvet, hátha mások tudják majd még valamire használni. (Még aznap láttuk, hogy az ott lakó német pár szorgosan lapozgatja a malajziáról szóló részeket, szóval mondhatni célba értünk.)
    - Judit fülhallgatója az utazás végére teljesen megadta magát, úgyhogy a Kinabalu Nemzeti Parkban hagytuk. Hűséges társ volt, megérdemli azt a gyönyörű kilátást amiben öregkorára részesült.
    - A teljesen szétszakadt és lerongyolódott ruháinkat Sandakanban két etapban kidobtuk az ázsiai út legvégén.
    - Ugyanerre a sorsra jutott a szandálom is, ami pár hónap használat után (Laoszban volt először a lábamon) úgy nézett ki, mintha veszett kóborkutyák marakodtak volna rajta egy héten át. A talpa több helyen elkezdett szétválni, lekopott a sarka, a tépőzár elkezdett szétfoszlani - Kambodzsában ez még elmegy, de otthon így legfeljebb a kertbe lehet felvenni. Ezért viszont nem fogok egy ekkora csomagot átcihölni a fél glóbuszon.
    Read more

  • Day230

    Cuccok - revisited

    May 22, 2018 in Hungary ⋅ ⛅ 22 °C

    Miket vittünk magunkkal, mennyire bizonyultak hasznosnak a cuccaink, és mit kellett volna még becsomagolnunk? Tarts velünk erre a bejegyzésre, és megtudod!

    Táskák:
    * 55 literes hátizsák Juditnak - nagyon jó volt, egyedül a zipzár adta meg magát, de ezt meg tudtuk javíttatni út közben.
    * 60 literes hátizsák Dávidnak - még Judit táskájánál is jobb szolgálatot teljesített. Egyedül a Salewa embléma esett le róla, aminél nagyobb veszteségünk ne legyen az életben.
    * külső, vízálló borítás mindkét táskához - legközelebb is elvinnénk. Nem akarom elképzelni hogy néztünk volna ki két hónap után ezek nélkül.
    * Pacsafe fémháló mindkét táskához - Juditét alig tudtuk használni, annyira szoros volt. Tanulság: még az indulás napja előtt bele kell próbálni a hátizsákot, és otthon hagyni, ha nem megy rá simán a csomagra. Az enyémet sokat használtuk. Bátrak nyugodtan utazhatnak nélküle.
    * 2 kis hátizsák repülőre - kirándulásokhoz általában csak az egyiket használtuk, de kellettek.
    * 2 egyedi grafikás tornazsák - egy elég lett volna.
    * 2 számzáras lakat- csak a fémhálóval együtt használtuk, így egy elég lett volna.

    Judit ruhái:
    * 2 hosszúnadrág - kellettek. Az egyiket rongyosra, a másikat pedig bolyhosra hordtam.
    * 2 rövidnadrág - nélkülözhetetlenek voltak.
    * 2 pulcsi (1 garbós, nagyon hosszú, 1 kapucnis) - szintén. Xiahéban egyszerre is volt rajtam, nagyjából minden más ruhámmal együtt.
    * 1 polár pulcsi - szintén nélkülözhetetlen.
    * 2 hosszúujjú póló - nélkülözhetetlen.
    * 3 rövidujjú póló - nélkülözhetetlen.
    * 2 atléta - inkább rövidujjú póló kellett volna helyette. Ahol elég meleg volt a használatukhoz, onnan kinézték az ember az ilyen viselettel.
    * 1 soft shell kabát - nélkülözhetetlen.
    * 3 kendő - feketéből elég lett volna egy is.
    * 1 meleg sapka - Kínában le se vettem.
    * 1 nyári sapó - muszáj volt.
    * 1 kesztyű - lásd meleg sapka.
    * 2 harisnya - lásd kesztyű. Ha hordtam, akkor általában egyszerre mind a kettőt.
    * 5 bugyi + 3 alvós - kellett ennyi.
    * 3 melltartó + 1 sportmelltartó - szintén.
    * 5 pár zokni - ezt is használtam.
    * 1 térdszorító + 1 bokavédő - utóbbi nem kellett, de annyira kis helyet foglalt, hogy legközelebb is elvinném.
    * 1 törölköző - nem lehet nélküle élni. A végére bármennyit mostuk, folyamatosan jó büdös volt.
    * 1 túracipő - nagyon jó volt, amíg be nem ázott (és utána napokig ki sem száradt). North Face-t soha többet nem veszek.
    * 1 szandál - nagyon hasznos volt, baromi jól bírta az utat.
    * 1 strandpapucs - nélkülözhetetlen.
    * 1 bikini - néha jól jött.
    * 1 fürdőruha - nélkülözhetetlen.
    * 1 szemüveg, erős tokkal - vaksiknak kötelező.
    * 9 pár kontaktlencse, hozzá tisztítófolyadék - lásd szemüveg.
    * 1 napszemüveg, erős tokkal - nélkülözhetetlen.
    * 1 unikornisos szemfedő - sehova sem indulnék el nélküle. Viccet félretéve, vonatokon és hostelekben jól jött (plusz a Kuala Lumpur-i repülőtéren).

    Dávid ruhái:
    * 5 alsónadrág - kellettek.
    * 5 rövidujjú póló - kellettek, még vettünk is egyet Bangkokban.
    * 2 hosszúujjú póló - mi sokat voltunk hideg helyeken, így kellett mind a kettő.
    * 5 pár zokni - lásd fent.
    * 1 pár melegebb túrazokni - én ebben szeretek repülni, amúgy nem használtam.
    * 2 polár pulcsi (Kazahsztán 0 fokkal készül ellenünk) - kellettek.
    * 2 “köcsögturista” hosszúnadrág - az egyiket annyira utáltam, hogy szinte csak rövidnadrágként hordtam. Emiatt effektíve egy hosszúnadrágom volt. Erre a kérdésre legközelebb sokkal több energiát fogok fektetni.
    * 1 öv - több, mint 10 kilót fogytam, nélkülözhetetlen volt.
    * 1 fürdőnadrág - kellett
    * 1 úszónadrág búvárkodáshoz (ez valószínűleg úri flancolás, de annyira semmi helyet nem foglal...) - kellett és jó volt, hogy volt.
    * 1 soft shell dzseki - annyiszor szarrá fagytunk volna enélkül, hogy még Malajziában is szeretettel gondoltam rájuk.
    * 1 széldzseki - korán kidobtam, mert már szétnyúlt és amúgy sem használtam sokat. Inkább egy rendes ponchót vinnék legközelebb.
    * 1 hosszúszáru futónadrág - nagyon kellett még Kínában is.
    * 1 meleg téli sapka - már az első nap kellett.
    * 1 pár vékony kesztyű - nagyon jól jöttek, és nem is kellett belőle vastagabb. Talán csak Xiahéban.
    * 1 baseball sapka - nem áll jól de sokat használtuk, legközelebb is vinném.
    * 1 ide-oda-amoda alakítható kendő - Kínában sokat használtam, az út végére nem annyira. Azért elvinném újra.
    * 1 pár túracipő - soha többet nem veszek North Face cipőt. Két hónap után tükörsima volt a talpa, semmire sem volt jó a túrákon. Sajnos böhöm nagy a rendes bakancsom, ha azt valahogy magammal tudnám vinni legközelebb, az lenne csak király.
    * 1 pár szandál - mindenképpen kell, csak valami tartós márkát vegyünk belőle (ez is lerongyolódott 3 hónap alatt).
    * 1 pár vietnámi papucs - nélkülözhetetlen az undorító fürdőkhöz, strandokra.
    * 1 napszemüveg erős tokban - nélkülözhetetlen és ne hagyjuk a medence partján!
    * 2 térdrögzítő - használtam de most már nem vinném magammal.
    * 1 travel towel - egy idő után már nem győztük elég sűrűn mosni, annyira gyorsan bebüdösödött. Viszont nélkülözhetetlen.
    * 1 money belt - a testem részévé vált. Pucérnak éreztem magam nélküle. És rohadt jó volt Amerikában végre megszabadulni tőle. Mindenképpen kell.

    Szépségápolás és tisztálkodószerek:
    * 1 semleges tusfürdő - kis csomagot vigyünk, mindenhol lehet kapni utánpótlást.
    * hotelekből elcsórt mini szappanok (5-6 darab Dávid gyűjteményéből) - az út végére lett belőle kb. 25 darab. Egy nagyobb szappan elég.
    * szappantartó - kellett.
    * 1 sampon - kellett.
    * 1 hajbalzsam - kellett.
    * 1 hajkefe - ez és a hajas cuccok kellettek. Hajszárító hiányában folyamatosan össze volt fogva a hajam.
    * 3 hajgumi
    * 3 hajpánt
    * néhány hullámcsatt
    * 1 arcradír - kellett és többet vinnék magammal, vagy Kazahsztánban jobban bevásárolnék. Az volt az utolsó olyan hely, ahol bőrfehérítő nélkül tudtunk volna bármit venni.
    * 1 üveg micellás víz - sajnos letört a kupakja így nem tudtuk szállítani. Utána meg ugyanaz volt ezzel is, mint az arcradírral: csak bőrfehérítőset lehetett belőle kapni.
    * 2 fogkefe - nélkülözhetetlen.
    * 2 fogkrém - szintén.
    * 1 szemránckrém - kellett, de maradt is belőle.
    * 1 szempillaspirál - néha jól jött, hogy az úton is lánynak érezhetem magam.
    * 1 szemhéj tus - lásd szempillaspirál.
    * 1 pirosító - nem volt rá szükség.
    * 1 tubus testápoló - csak addig használtuk, amíg nem kellett állandóan naptejjel kennünk magunkat.
    * 2 tubus naptej - ebből szívem szerint annyit vinnék, hogy a teljes útra elég legyen. Teljesen más az a naptej, amit Ázsiában lehet kapni, mert nyilván más bőrtípusra fejlesztették ki. Mi mindent kipróbáltunk, de a hazait semmi sem éri utol.
    * 1 kisolló - nélkülözhetetlen.
    * 1 csipesz - szintén.
    * 1 körömreszelő - néha jól jött.
    * 1 körömkefe - használtuk, máskor is vinnénk.
    * 2 Labello - Judit használta, én nem annyira.
    * 6 pár füldugó - én használtam, Judit nem annyira.
    * 1 villanyborotva Dávidnak - nélkülözhetetlen.
    * 1 pengés borotva - nélkülözhetetlen.
    * 1 akksis epillátor - nélkülözhetetlen.
    * 1 kislány borotva - nélkülözhetetlen.
    * 1 férfi dezodor - nélkülözhetetlen.
    * 1 női dezodor - nélkülözhetetlen. Bármilyen meglepő, a legtöbb ebből is bőrfehérítős volt.
    * 1 női parfüm - lásd női dezodor.
    * 2 kézfertőtlenítő - nélkülözhetetlen, vettünk is újat Kínában.
    * 1 csomag XS-es tisztítókendő - elhasználtuk, ebből is vettünk újat.
    * 2 tekercs WC papír - ezt tegyük be először.
    * 6 hónapra elegendő női tisztasági csomag - kitartott 8 hónapig.
    * fültisztító pálcikák - használtuk, jól jöttek.
    * 1 csomag vattakorong - elfogyott, vettünk is belőle újat.
    * 3 üveg körömlakk - elfogyott és vettünk belőle újat. Tökéletesen eltakarja az ember koszos körmeit.
    * 3 kis doboz körömlakklemosó korong - kettő valószínűleg elég lett volna.
    * 1 sarokreszelő - kellett.
    * 1 sarokbőrpuhító krém - lásd sarokreszelő.

    Ketyerék:
    * 1 iPad - az utazás egyik első nagy tapasztalata az volt, hogy kényelmetlenebb rajta gépelni, mint mobilon, úgyhogy blogolásra szinte semennyit nem használtuk. Minden másra szuper jó volt. Most, hogy már van hozzá billentyűzetünk is, még inkább tudjuk ajánlani.
    * 1 kártyafüggetlen iPhone SE - nagyon jó bírta, de legközelebb mindenképpen dual SIM-es telefont vinnék, hogy ne kelljen az állandó SIM cserével szarakodni. Ja és persze, hogy a nyomorék Apple telefon nem támogatta a legújabb kínai SIM formátumot...
    * 1 lockolt iPhone SE - így egyikünk sem unta magát halálra.
    * 1 Samsung Galaxy Mini - ha az iPhone kártyafüggetlen lett volna, nem cipeljük magunkkal.
    * 1 NNG-s powerbank - kellett, akár kettő is elfért volna a csomagban.
    * 2 töltőkábel iPhone-hoz - kellettek.
    * 1 töltőkábel az Android telóhoz - próbáljuk meg úgy megoldani, hogy egy kábeltípus mindent is fel tudjon tölteni. Sokkal egyszerűbb lesz az életünk.
    * 2 fülhallgató - soha többet nem veszek bedugós fülhallgatót, mert a legkisebb mozdulatra kiugrik a fülemből. Nem tudom még, hogy fogom megoldani, de nem érdekel. Természetesen nélkülözhetetlen.
    * 1 jack elosztó a fülhallgatókhoz - semmire sem használtuk.
    * 1 UK-EU konnektor adapter - ritkán kellett, ott pedig általában tudtunk volna szerezni.
    * 1 hosszabbító - többször is használtuk, mert a szar konnektorokból a töltő adapterek rendre kipotyogtak, ezt viszont még meg tudták tartani.
    * 1 Kindle - nagyon-nagyon hasznos útitárs. Egyedül strandra nem vinnénk ki magunkkal, erre az esetre legyen nálunk egy old school papírból készült könyv.
    * 2 fejlámpa - sokat használtuk, nem indulnánk el nélkülük legközelebb sem.
    * tölthető akkumulátorok - bármennyire nem környezetbarát, vigyünk inkább normális elemeket. Sem a fejlámpákban, sem a borotvámban nem sikerült 8 hónap alatt lemeríteni az akksikat.
    * 1 akksi töltő - még a jack elosztónál is feleslegesebb volt, ráadásul rohadt nagy és sok helyet foglalt. Ha csak egy jótanácsot elfogadsz tőlünk, nem viszed magaddal.

    Papírok:
    * 2 útlevél kínai vízumokkal - nélkülözhetetlen.
    * Dávidnak nemzetközi jogsi - egyetlen egyszer sem használtuk, ennek ellenére legközelebb is elvinnénk, hátha valahol kérik.
    * Dávid jogosítványa - lásd eggyel feljebb.
    * 2 nemzetközi oltási könyv - nélkülözhetetlen.
    * fénymásolat az útlevelekről, a kínai vízumokról és az oltási könyvekről - tényleg teljesen feleslegesek voltak, inkább scanneljük be és vigyük magunkkal minden létező eszközön. Ahol útlevelet vártak tőlünk, ott a másolat említésére egy udvarias mosoly kíséretében megjegyezték, hogy köszönik de mégis inkább az eredetit kérik.
    * búvárigazolványok és merülési napló - búvárkodáshoz értelemszerűen nélkülözhetetlen.

    Gyógyszerek - ezt nagyjából egy az egyben megint elvinnénk magunkkal. Talán a Malaronéból kevesebbet vinnénk, mert ahol téma a malária, úgyis lehet helyben gyógyszert kapni.
    * 1 lázmérő
    * 1 üveg Glycosept
    * 1 doboz Advil
    * 1 doboz Panadol Extra
    * 1 doboz Ambroxol Teva
    * 1 tubus Fenistil gél
    * 36 db Malarone tabletta
    * 1 “Repel 100 szúnyogriasztó” spray egyenesen az Evergladesből! - elfogyott, vettünk is helyette olyan tápos spray-t, ami még Judit körömlakkját is leoldotta. Amíg azt használtuk nem is ettek meg minket a szúnyogok.
    * 1 tubus Canesten kenőcs
    * 2 doboz Bolus Adstringens
    * 1 doboz Ciproflaxacin
    * 1 doboz széntabletta
    * 2 doboz sebtapasz

    Egyebek:
    * Lonely Planet: Southeast Asia on a Shoestring - nagyon-nagyon jó. Nekem jobban bejöttek az LP könyvek, mint a RG-os társaik, úgyhogy sokkal többet használtam. Még most sem tudom egyértelműen eldönteni, hogy hagyományos vagy ebook formátumban jó, mert utóbbiban annyira nehézkes ide-oda ugrálni az egyes részek között, ugyanakkor sokkal kisebb helyen elfér, ugye.
    * Rough Guide to China - jó, de az LP miatt elpasszoltuk.
    * 2 toll - egyet elvesztettünk, a másik viszont jó szolgálatot tett.
    * 2 füzet - semmire nem kellett. Néha kapargattam bele, hogy ne érezzem annyira feleslegesnek, de tényleg az.
    * 2 hálózsák bélés - nélkülözhetetlen, vonatokon csak ezzel aludtunk.
    * 2 fogvédő - Judit otthon hagyná, Dávid újra elvinné.
    * 1 űrtermosz - út közben "elromlott" és már nem szigetel tökéletesen. 1 termosz hideg időben Kínában nélkülözhetetlen, és máshol is sokszor jött jól.
    * 1 fémbögre - sokat használtuk, kis helyen is elfér, elvinnénk újra.
    * 1 kulacsnak használható kupakos palack - vegyünk egy normális palackot és azt vigyük.
    * 2 NNG-s kanálgép - KK-ban sokat használtuk, utána meg szinte egyáltalán nem.
    * 1 bicska - nélkülözhetetlen gyümölcsök pucolásához és aprításához.
    * 2 nagyobb műanyag doboz- nagyon jó szolgálatot tettek.
    * 5 db instant kávé + édesítő - elfogytak, vettünk is újat.
    * 1 mini varró készlet - Judit szorgosan foltozta a hátizsákok védőburkát, jól jött.
    * 1 zsiráfos csomagjelölő - lehet nélküle élni, de méreténél fogva nem volt terhünkre.

    Amit elfelejtettünk vinni vagy nem gondoltunk rá, pedig nagyon jól jött volna:
    * Neogranormon kenőcs
    * kéztörlő kendő - vettünk Kazahsztánban és Kínában is
    * egy kisebb könyv vízpartra
    * egy tartós ponchó az egyenlítői esőzésekre
    * egy pakli kártya

    A "bárcsak lett volna még rá elég helyünk" kategória különdíjasai:
    * egy nyári ruha (J)
    * túrabakancs (D)
    * egy farmer (D)
    * egy normális rövidnadrág (D)
    Read more

  • Day229

    Számok és legek

    May 21, 2018 in Hungary ⋅ ☀️ 21 °C

    Összefoglaló poszt a számok, statisztikák és az értelmetlen legek szerelmeseinek.

    Utazásunk során 10 országban tartózkodtunk hosszabb-rövidebb ideig: Kazahsztán, Kína, Hong Kong (nem írjuk le megint, miért tekintünk rá külön országként), Vietnám, Laosz, Thaiföld, Kambodzsa, Malajzia, Brunei, és végül az USA. Hazafele érintettük Skóciát, de a kómázást a repülőtéren nagyvonalúan nem tekintettük érvényes látogatásnak.

    Az országok közül turistaként egyértelműen Kína a legjobb úticél, azzal a változatossággal és történelemmel, amit ez a kontinensnyi ország ad a látogatóknak nagyon nehéz versenyezni. Vietnám és Malajzia lennének a következők ezen a képzeletbeli listán, előbbi természetileg heterogénebb, utóbbi kultúrálisan sokkal sokszínűbb - kinek mi a fontosabb. Thaiföld következik, majd Laosz és Kazahsztán kerülne a negyedik kalapba. Kambodzsa is jó hely, de Angkoron és Phnom Penh-en kívül mi nem éreztünk kéztetést más részeit megnézni (amit mégis meglátogattunk, az meg csalódás volt). Hong Kong baromi jó, és nyilván egy életet is le lehet ott élni, de mi 3 nap alatt megnéztünk mindent ami érdekelt minket. Brunei pedig tényleg csak 1 napos mutatvány.

    A fenti lista teljesen máshogy néz ki, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy hol éreztük magunkat a legjobban. Ezt a versenyt Malajzia és Kazahsztán nyernék: előbbi az emberek tényleg kiemelkedő vendégszeretete és kedvessége miatt, utóbbi pedig azért, mert szerencsére kívül esik a turistahordák fő csapásirányán, és ettől valami elképesztően élveztük az itt eltöltött egy hónapot. Meglepetésre Laosz lett a harmadik, amit mi jobban szerettünk még Thaiföldnél is. Ezzel kapcsolatban csak végletes véleményeket hallottunk: az emberek vagy lemondóan legyintettek Laoszra, vagy imádták. Mi a második táborba tartozunk, csak lelkendezni tudunk az országgal kapcsolatban.
    Természetesen Thaiföld is jó volt, de annyira zsúfolt, hogy mi a nagyobb helyeken már kicsit kényelmetlenül éreztük magunkat - Bangkokot például egyáltalán nem szerettük. Kína a kezdeti kemény fogadtatás után nehezen adta meg magát, és a tél beállta sem segített a helyzeten. Kambodzsa elképesztően barátságos és vendégszerető volt, viszont a végére már kicsit meguntuk ezt a hármast (Thaiföld, Laosz, Kambodzsa) és vágytunk elmenni az országból, hogy valami újat lássunk. Vietnámban pedig az első héttől eltekintve végig szakadó eső, köd és nyálkás hideg volt a jutalmunk, miközben a helyiek minden második napon megpróbáltak minket valamivel lehúzni. Nem erről az országról fogjuk a legszebb emlékeket őrizni.
    Hong Kong és Brunei azért maradtak csak ki, mert pár nap alapján nem lenne fair egy kalap alá venni őket a "nagyokkal". Hong Kongot imádtuk, mint egy falat kenyér úgy kellett már nekünk két és fél hónap után. Bruneit szintén nagyon szerettük, amiben nem tudom mennyire volt benne az, hogy nekem még jó húsz évvel ezelőtt beakadt a kis szultanátus meglátogatása, mindenesetre szuperül éreztük magunkat.

    Európai utazóként az ember megszokja a jót és nem is gondol arra, hogy a világ országainak túlnyomó többségébe utazva olyan dolgokkal is foglalkozni kell, mint a határátkelés és vízum. Előbbit mi repülővel, busszal és hajóval is teljesítettük. Vonattal csak azért nem, mert az Almaty-Ürümcsi vonatjegynél pontosan 20 euróval volt több a repülőjegy, cserébe nagyjából 15 órával kevesebbet kellett utaznunk.

    Indulástól a hazatérésünkig 228 napot utaztunk. Ezalatt 77 helyen aludtunk, ami azt jelenti kevesebb, mint 3 éjszakát töltöttünk el átlagosan egy-egy helyen. Az ágyak legnagyobb részét a Booking.com-nak köszönhetjük, második helyen viszont a saját koszos kis tappancsaink állnak: 14 alkalommal szereztünk úgy szállást, hogy egyszerűen besétáltunk valahova érdeklődni.

    Legnagyobb szoba amiben aludtunk: szinte biztosan Taraz (Kazahsztán) a nyertes, még az egészen külön kategóriában versenyző vietnámi Mango Beach-et is verte impozáns méreteivel.
    Legkisebb szoba: azt hittük Hong Kong lesz az, aztán jött Bangkok, majd Miri, ahol már az ajtót sem tudtuk rendesen kinyitni az ágytól és a táskáktól.
    Legjobb szállás: Mango Beach. Persze úgy nem nehéz, hogy egy éjszaka annyibe került, mint máshol 4-5.
    Legrosszabb szállás: szerencsére itt nem volt olyan erős a verseny. Ürümcsi (Kína) egészen sokkoló volt Juditnak, Pakbengben (Laosz) összecsípkedték az ágyi poloskák, de ezt leszámítva úgy nagyon rossz élményünk nem volt.

    Szigorúan csak a városok közötti utazásokra koncentrálva is elmondhatjuk, hogy legalább 65.316 km-t tettük meg ezalatt a szűk 8 hónap alatt. Ez valamivel több, mint másfélszer megkerülni a Földet az Egyenlítő mentén.

    Közlekedési eszközökre lebontva így nézett ki az utazásunk:
    - repülő: 34.963 km
    - busz: 14.227 km
    - vonat: 12.322 km
    - autó: 2.287 km
    - hajó: 1.042 km
    - motor: 422 km
    - kerékpár: 53 km

    Érdekesség, hogy sokáig a vasúton megtett kilométerek vezettek a repülővel szemben (nincs olyan messze Kazahsztán, mint amennyire rohadt sokat ott vonatoztunk). Utána szinte végig első helyen is maradt, de Malajziában annyit buszoztunk, hogy szép csöndben az vette át az első helyet. Pekingbe megérkezve pedig beállt a végső sorrend.
    Zárojeles megjegyzés: a hajó esetében a számok lefele kerekítettek, a valóságban ennél valószínűleg többet utaztunk a Mekongon és a Batang Rajangon.

    Leghosszabb utazásunk szárazföldön: Atyrauból Almaty-ba, ami egy körülbelül 2.700 km-es kis kiruccanás volt.
    Leghosszabb repülés: Peking - Chicago, 10.586 km
    Legrövidebb repülés: 300 km, Ho Chi Minh City és Phu Quoc között

    Időben leghosszabb utazás: 39+ óra, a korábban már megénekelt Atyrau - Almaty vonatút. Ebből a vonaton csak 37-et töltöttünk el, a többi a városokban ment el az ide-oda buszozgatással és taxi vadászattal.
    Legkalandosabb utunk: Vietnámból eljutni Pakséba. Még unokáinknak is mesélni fogjuk.

    A legtöbb napot (célfotóval) Malajziában töltöttük el, számszerint 43-at (a második helyezett Kínában csak 42-ig jutottunk). A legkevesebbet pedig Bruneiben, ahol mindössze 2 éjszakát voltunk.

    A legtöbb pénzt Kínában vertük el. A legdrágább ország a napi átlagköltést nézve Hong Kong lett (88,60 euro/nap).

    Legértékesebb valuta (USD nem játszik): a maláj ringit, ami akkoriban 64 forintot ért.
    Legértéktelenebb valuta: a matematika szabályai szerint a vietnámi dong, amiből 22.500-at kaptunk egy dollárért. De ha azt is nézzük, az ország lakói mennyire ragaszkodnak a saját pénzükhöz, akkor toronymagasan a kambodzsai riel nyer (1 USD = 4000 riel).

    Utazásunk ázsiai szakaszának legészakibb pontja: Burabay (Kazahsztán): 53°05′00″N

    Legdélebbi pont: Kuching (Malajzia): 01°33′40″N
    Ha nem csak az számít, hogy hol aludtunk, akkor Sibuba buszozva még ennél is délebbre jutottunk (viszont az Egyenlítőt akkor sem léptük át).

    Legkeletibb pont: Atyrau (Kazahsztán): 51°53′0″E
    Ha nem csak Ázsiát nézzük, természetesen Chicago (USA) nyerne: 87°41′05″W

    Legnyugatibb pont: Mabul (Malajzia): 118°37′52″E

    Legmagasabb pont: feltehetően Xiahe (Kína), ahol 3000 méter fölött voltuk egy hajszállal
    Legmélyebb pont: egészen biztosan Turpan (Kína): -154 méteren, bőven a tengerszint alatt jártunk

    Legmelegebb nap: érzésre az, amikor Laoszban megnéztük Champasak romjait
    Leghidegebb nap: itt megint Xiahe nyer, ahol a második reggel -11 fokra ébredtünk

    Legnagyobb távolság Budapesttől: 10.331 km, Semporna (Malajzia)
    Legkisebb távolság Budapesttől: 2.472 km, Atyrau (Kazakhstan)
    Fun fact: Miriben (Malajzia) pontosan 9.999 km-re voltunk szeretett kis otthonunktól.

    Legtöbb éjszaka egy helyen, egyhuzamban: 6, Siem Reapben (Kambodzsa). Nem kapkodtuk el Angkor felfedezését.
    Legtöbb éjszaka egy szálláson, összesen: szintén 6, a Friendsbook Hostel Almaty-ban (Kazahsztán)

    Legtöbb megérkezés és visszatérés egy városba: 4-gyel Kuala Lumpur (Malajzia) nyert. Először, amikor megérkeztünk az országba. Másodszor Melakából átutazóban a Cameron Highlands-re. Harmadszor az OGY választások miatt jöttünk ide vissza, hogy utána tovább menjünk Kuchingba. Negyedszer pedig a Hong Kong-i repülésnél érintettük a várost.

    Legnagyobb "magyar" pillanat: Tamásékkal összefutni Hanoi zsófolt belvárosában, illetve Miriben kürtöskalácsot enni az otthonunktól 9.999 km-re.

    Legkellemetlenebb "bárcsak ne lennénk magyarok" pillanat: Luang Prabangban a föld alá süllyedni szégyenünkben az ordibáló magyar turisták között.

    Amiből a legtöbbet ettünk Ázsiában: az egyszer már megénekelt Fuma Pie, amiből az utazás végére sikerült arra a szintre jutnom, hogy már a látványától is rosszul lettem.

    És végül amit a legtöbbször ittunk (természetesen a palackos víz kivételével): mango shake. Az Aral-tavat újra egyesíteni lehetett volna azzal a mennyiséggel, amit mi elfogyasztottunk. Ezt viszont (ellentétben az ízesített, gagyi piskótával) nem tudtuk megunni.
    Read more

  • Day228

    227-228. nap: Hazatérés

    May 20, 2018 in Hungary ⋅ ⛅ 22 °C

    Ahogy a népi bölcsesség tartja: egyszer minden jónak (így például a Dallasnak is) vége szakad. Nem volt ez másképp a mi Ann Arbor-i pihenésünkkel sem, Sári születésnapja után búcsút vettünk kis családunktól valamint Ann Arbortól, hogy kisebb kitérőkkel tarkítva hazatérjünk Magyarországra.

    Olcsó repülőjegyet két átszállással sikerült találnunk: először Detroitból elrepültünk az Atlanti-óceán partjára, Providence-be, ahonnan egy éjszakai járattal mentünk tovább a napfényes Skóciába. Edinburgh-ben már kicsit hosszabb dekkolás várt ránk, majd egy közel három órás, szinte már nevetségesen rövid repülés Budapestig.

    Haladjunk akkor szépen sorban! A detroiti repülőtér régi ismerősünk, már kifejezetten vártuk, hogy újra alkalmunk legyen utazni a terminálon belül közlekedő magasvasúttal. Nem mintha akkora szükségünk lett volna rá, de ha már úgyis ott van... Az első repülés szerencsére eseménytelenül telt. Leszálltunk, majd mivel a három járatra három különböző légitársaságnál sikerült csak foglalnunk, kénytelenek voltunk felvenni a csomagjainkat és ismételten végigcsinálni a check-in unalmas lépéseit. Indulás előtt már beszélgettünk arról, hogy nem ezek lesznek a nap legboldogabb pillanatai, de pl. Providence-ben annyira nem volt senki a reptéren, hogy pillanatok alatt sikerült mindent elintéznünk. Lényegében ledobtuk a táskákat és már zúztunk is a váróba.

    Értelemszerűen a második etap lényegesen hosszabb repülést jelentett, mivel fapados járatról volt szó, kajára nem nagyon számíthattunk. Szerencsére egy szimpatikus bár azért akadt ezen az amerikai mércével nézve isten háta megetti helyen, úgyhogy pizzával és hamburgerrel készültünk a hosszú repülésre. Meg valahogy az egyik zacskó M&M's is kinyílt miközben a beszállásra várakoztunk. Ki érti ezt?

    A skóciai útról a legnagyobb pozitívum amit el tudunk mondani, hogy valamivel azért jobb volt, mint az ázsiai túra elején WizzAirrel megtenni a Budapest-Astana viszonylatot. Ugorjunk is a következő csomagfelvételre az edinburgh-i repülőtéren, ahol a több órás várakozás miatt már kénytelenek voltunk rendesen belekapaszkodni a táskáinkba. Ez a repülőtér a korábbiakhoz képest iszonyatosan zsúfolt volt, ráadásul a keskeny folyosókon alig fértek el egymás mellett az emberek - pillanatok alatt egyértelmű lett, hogy nem ez lesz a kedvenc légikikötőnk. Még úgy sem, hogy amúgy nagy mázlink volt és az egyik kávézóban pont el tudtunk foglalni egy frissen felszabadult asztalt, amivel megúsztuk, hogy a földön fetrengve kelljen eltöltenünk az indulásig hátralévő időt.

    Ahogy két héttel korábban Kuala Lumpurban, itt is elég szenvedősben adtuk elő a figurát, a kialvatlanság és az időeltolódás miatt mondhatni "érdekes" állapotban voltunk. Mindegy, túléltük, és az eddig leghosszabb és legkörülményesebb check-in után beverekedtük magunkat az utolsó repülőtéri váróba. A gép kis késéssel indult, de ami ennél sokkal fontosabb volt, hogy egyben letett minket Budapesten.

    Itt Judit szülei már vártak ránk (csak rossz terminálon, így kellett egy kis telefonos segítség ahhoz, hogy az ő oldalán is sikeres legyen a családegyesítés), akik egy gyors lőrinci kitérő után vittek is minket Bükkszentre. 29 órával az elindulásunk után, pár perccel éjfél előtt érkeztünk meg.

    228 nap utazás után hazatértünk.
    Read more

  • Day226

    226. nap: Ann Arbor

    May 18, 2018 in the United States ⋅ ☁️ 19 °C

    A következő szűk két hetet Ann Arborban töltöttük tesóméknál. Sikerült úgy szerveznünk az utazásokat, hogy szüleim egy pár nappal később csatlakoztak hozzánk, így az én oldalomon a rögtönzött családegyesítés már azelőtt megtörtént, hogy hazatértünk volna Magyarországra.

    Az első pár nap legnagyobb kérdése kétség kívül az volt, hogy mikor és hogyan kapom vissza a Pekingben rekedt csomagomat. Természetesen minden ruhám a nagy hátizsákban rejtőzött, úgyhogy az első napot egy kis shoppingolással kezdtük. Nagyon szolid voltam, csak pár zoknit, alsónadrágot és két fehér pólót vettem magamnak (szerencsére ezeket szó nélkül ki is fizette a biztosító). Rengeteg telefonálás és egyezkedés után sikerült elintéznem, hogy ne kelljen Chicagoba visszamennem a hátizsákomért - kisebb szépséghiba volt viszont, hogy majdnem egy teljes hetet kellett várnom arra, hogy visszakapjam. Szerencsére semmi sem hiányzott a csomagomból, csak a külső hálót gyötörték meg egy kicsit, de annak úgyis az volt a szerepe, hogy megnehezítse a kíváncsi kezek dolgát.

    Aztán jött az első szülinapozás: Anyu utolsó 50-es születésnapját ünnepeltük meg azzal, hogy elmentünk Juditék egyik kedvenc helyére megebédelni.

    Az itt töltött szűk két hétben sokat játszottunk Sárival, már amikor nem a bölcsiben volt. Egyszer mi is elmentünk érte, megnéztük hol tölti a mindennapjait az unokahúgom. Sári pont ekkor ünnepelte a második születésnapját, úgyhogy már egy csomó mindent tudtunk együtt játszani: gyurmáztunk (egyértelműen ez volt akkoriban az egyik kedvence), Duplóztunk (építettünk egy hatalmas házat), csúszdáztunk és mászókáztunk a közeli játszótéren, homokoztunk a kertben, vagy a folyó mentén sétáltunk egy hangulatos kis parkban. Az egyik héten úszni is elmentem vele, bár aznap nem volt különösebben formában és azon kívül, hogy Bart körbe-körbe tolta egy szivacson, nem sok mindenhez volt kedve a foglalkozáson. Szerintem én sokkal jobban élveztem az egészet, mint ő.

    Voltunk látogatóban a közeli látványfarmon is, etettünk lámákat és kecskéket, majd körbejártuk a birtokot egy traktor vontatta bálás kocsin. Az elutazásunk napján pedig a botanikus kertben voltunk, ahol azt hiszem a legnagyobb hatást a belső medencében úszkáló koi pontyok tették Sárira.

    Az utolsó ott töltött napunkon megünnepeltük a legfiatalabb családtag második születésnapját. A babakocsi és a cumizó kisbaba mellett nagyon örült a ruháknak és a színes lufiknak - utóbbiaktól kicsit persze félt, de óvatosan azért játszott egy kicsit velük. Természetesen a hatalmas, színkavalkádos tortának is nagy sikere volt!

    Hosszabb kirándulásra igazából egyszer mozdultunk csak ki, elmentünk megnézni Grand Rapidsot illetve a külvárosában található Frederik Meijer Botanikus Kert és Szoborparkot. Előbbi semmi extra, pontosan ugyanolyan, mint az összes amerikai kisváros belvárosa. Utóbbi viszont a jópofa szobrokkal és a tematikus kertekkel kellemes kis kora délutáni séta volt.

    Ahogy az a fentiekből is kitűnik, Amerikában teljesen visszavettünk a tempóból, mondhatni már itt elkezdtük kipihenni az elmúlt hónapok fáradalmait. Még egy utolsó út várt ránk hazáig, ennek részletei viszont a következő bejegyzésre maradnak.
    Read more

  • Day214

    214. nap: Utazás Ann Arborba

    May 6, 2018 in the United States ⋅ ⛅ 12 °C

    Vegyes érzelmekkel vágtunk neki ennek a napnak: egyrészt már vártuk, hogy lássuk a családunkat Amerikában, másrészt viszont szomorúan (bár talán pontosabb kifejezés, hogy értetlenül) álltunk azon tény előtt, hogy bekövetkezett az, amit októberben még csak elképzelni sem tudtunk és egyszerre csak vége lett ennek a csodálatos utazásnak.

    Persze ez így nem volt teljesen igaz, ugyanis csak az ázsiai résznek értünk a végére. Erre a napra azért jutott még egy utolsó, izgalmasnak ígérkező csemege: eljutni Hong Kongból Ann Arborba.

    Ennek első lépése a hajnali kelés volt, 5 óra után pár perccel már a taxiban ültünk. Sajnos sem az Ubert, sem a Grabet nem sikerült működésre bírnom, így maradt az, hogy a recepción megkértük az éjszakai portást, hívjon nekünk egy ikonikus, fehér fedeles Toyotát. Mivel forgalom alig volt az utcákon, gyorsan kijutottunk a reptérre (azt viszont a mai napig nem értem, miért kellett többet fizetnünk, mint amennyit a taxióra mutatott).

    A check-in kicsit bonyolultabbra sikerült, mint reméltük, Judit útlevelével nem tudott megbírkózni az önkiszolgáló pult, nálam pedig szimplán megtagadta a luggage tag kinyomtatását. Mindegy, amúgy is be kellett volna állnunk a sorba, szóval ez sokat nem számított. Arra számítottam, hogy majd elkezdenek akadékoskodni a hiányzó kínai és amerikai vízumok miatt, de meglepő módon semmit nem mondott a pultban ácsorgó lány. Bárcsak minden ennyire simán alakult volna aznap!

    A HK - Peking út tök sima volt, kaptunk egy elég bőséges reggelit, közben megnéztük Judittal a Jumanji c. remekművet. Második filmbe már nem lett volna értelme belekezdeni, úgyhogy a Modern Family-vel vígasztaltam magam. Már nem is tudom, hanyadik évadnál járnak, de még mindig egészen zseniális az a sorozat!

    Pekingben is minden meglepően gyorsan ment, ugyanis az aznapi tranzitáláshoz nekünk be sem kellett lépnünk az országba, csak egy ismételt biztonsági ellenőrzésen kellett átesnünk. Ez persze nagyon viccesen alakult több szempontból is: egyrészt az előttem a sorban álló amerikai nő elkezdett nekem orwelli államról magyarázni amiért a kínaiak egészen frissen bevezették, hogy minden beutazótól ujjlenyomatot vesznek - nem akartam neki mondani, hogy ez erősen kimeríti nálam a "bagoly mondja verébnek" esetét, ugyanis Amerikában pont ugyanígy bánnak a beutazni szándékozó emberekkel. Ennél sokkal mulatságosabb volt viszont azt nézni, ahogy a tranzitállomáson egyedül szolgálatot teljesítő szerencsétlen kínai kislány megpróbál egyszemélyben mindent megcsinálni: útleveleket és beszállókártyákat ellenőrzött, táskákat pakoltatott, valamint kezelte és felügyelte az átvilágító gépet. Egész jól viselte, de azért amikor megjelent két másik kolléganője a helyszínen, hangsúly alapján elég rendesen kiosztotta őket. (Persze ki tudja, a kínaiak állandóan üvöltöznek.)

    Az egész transzfer harminc percig sem tartott, a végén még csak ujjlenyomatot sem vettek tőlünk. Gyorsan letelepedtünk a megfelelő kapu elé, hogy fel tudjuk tölteni a telefonokat és az iPadet, majd megpróbáltunk WiFit csiholni valamelyik készülékre. Ebbe persze alaposan beletört a bicskánk, ugyanis az azonosításhoz szükséges SMS-t az istennek sem tudta kiküldeni a rendszer. Aztán persze rájöttünk, hogy mivel a VPN már egyik készüléken sincs fent, ha lenne netünk sem tudnánk írni az otthoniaknak, hogy épségben megérkeztünk Pekingbe.

    A Peking - Chicago járat szerencsére ugyanolyan eseménytelen volt, mint a reggeli utazásunk és legfeljebb csak amiatt lesz emlékezetes, hogy ez volt életünk leghosszabb egyhuzamú repülése. A 12 óránál kicsit hosszabb úton bőven volt alkalmunk behozni a lemaradásunk a Marvel filmekből: a Thor harmadik része egész jóra sikerült (főleg a korábbiakhoz képest), a Black Panther körüli hisztériát viszont továbbra sem értettük.

    Chicagoban aztán megszakadt a szerencsés sorozatunk: a belépés az országba még meglepően gördülékenyen ment, viszont a csomagok közül Judit táskája érkezett csak meg Hong Kongból. A légitársaság alkalmazottja szerint Pekingben maradhatott a táskám, mert volt benne egy pár elem. Szuper. Persze az örömöm még tudta fokozni azzal a kijelentéssel, mely szerint legközelebb kedden érkezhet meg a csomag Chicagoba, és mivel még csak nem is az államon belül maradunk, valószínűleg nekem kell majd összeszednem valamelyik repülőtérről. Juhéj!

    Ezzel a kiváló hírrel hagytuk magunk mögött a repülőteret. Első lépésként felvettem egy kis pénzt az első szembejövő ATM-ből, majd rohantunk a metróhoz. A Union Stationre kellett eljutnunk, amit szerencsére átszállás nélkül meg tudtunk oldani. A jegyvásárlás persze kínszenvedés volt, mert az automata csak pontos összeget fogadott el, visszajárót egyik sem adott, a nálunk lévő három kártyából pedig egyet sem volt hajlandó kezelni. Maradt a fapados megoldás és egy közeli boltban felváltottuk az egyik huszasunkat.

    A metró sokkal tovább tartott, mint azt előzőleg gondoltam. Naívan azt hittem, bő fél óra alatt eljutunk a belvárosig, ehhez képest majdnem egy órát kellett zötykölődnünk. Az állomástól még két sarkot kellett sétálni a Union Stationig, de ez térképpel a zsebemben már tényleg nem volt kihívás. És közben legalább újra be tudtunk köszönni a Willis Towernek.

    Az állomáson megvettük a jegyeket, majd helyet foglaltunk a váróban - Amerikában nem lehet ám csak úgy felszállni a vágányon várakozó vonatra! Meg kellett szépen várnunk, hogy általános iskolai osztálykiránduláshoz hasonlító módszerrel átkísérjenek minket az egyik oldalról a másikra, majd felengedjenek minket a szerelvényre. Ez utóbbi különösen szórakoztató jeleneteket eredményezett, ugyanis a helyjegy fogalmát nem ismerik, mindenki ott foglal helyet magának ahol csak szeretne. Ettől persze iszonyú lassú volt a folyamat és a sok tökölés halálosan felidegesítette a személyzetet. Ennek az lett a vége, hogy percenként olyan gyöngyszemek hangzottak el a hangosbemondóban, mint például a "legyen szíves mindenki leülni az első szabad helyre amit talál, hogy végre elindulhasson a vonat".

    A hátralévő szakasz volt talán az egész utazás legkeservesebb része. Fáradtak voltunk, a vonatot éjszakára ráadásul iszonyatosan lehűtötték (szinte mindeki kabátban ücsörgött az üléseken, de volt aki egy pokróc alatt feküdve próbált aludni), így nem meglepő módon már alig vártuk, hogy végre megérkezzünk Ann Arborba. Végül este negyed tizenkettőre futottunk be az állomásra, kerek 30 órával azután, hogy aznap reggel Hong Kongban beszálltunk egy taxiba.

    Judit már az állomáson várt minket, gyorsan hazasuhantunk a városon keresztül, kipakoltunk és egy rövid beszélgetés után bedőltünk a sarokba aludni.

    7 hónap utazás után végleg elhagytuk Ázsiát.
    Read more

Never miss updates of Zsiráfok Kalandozó with our app:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android