Kazakhstan
Almaty Oblysy

Here you’ll find travel reports about Almaty Oblysy. Discover travel destinations in Kazakhstan of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

Most traveled places in Almaty Oblysy:

All Top Places in Almaty Oblysy

5 travelers at this place:

  • Day16

    Day 16: How do you plan a world trip?

    August 5, 2016 in Kazakhstan

    Who is doing the trip? Let's say you're doing it solo, it's hard enough to know yourself ;-). The first thing is decide what you want, I had 3 things in mind: The Peking-Express, Backpacking in Australia and to the South Pole. I had people in mind to go with, and they were willing, but time and money are the next 2 things you need to consider. As a freelancer it's relatively easy to get time, don't forget that when a freelancer doesn't work he doesn't get paid. So I worked 5 times the time that I am away. 3 are for the trip, 1 is for the time I am not working and 1 is the buffer when I come back and have no work.
    Ok now plan this whole trip: It took me 4 months preparation and I have to say I couldn't do it without friend and travel agent Johan v.d. Berg. Travelcare is the company that did all the arrangements and backs me up when the shit hits the fan ;-). It's awesome to know that's someone is keeping an eye on the schedule and taking extra care when things go differently. Off course the ideas are my own but some things I never would have tought off. Johan was the middle man communicating with "Treinreiswinkel" for the Express to Beijing, with "Killroy" for the around the world airplane ticket (an enormous puzzle that took us months to fit together) and with "Tenzing Travel" for a once in a life time experience to Antartica. To make it even a greater challenge we were going to fit a couple of destinations in between including seeing my girl again in New Zealand and overlap the end part with my family in Boa Vista :). Wow what a trip.
    Read more

  • Day17

    Day 17: Make it count.

    August 6, 2016 in Kazakhstan

    My last day Almaty, all days went by that quickly I had some more things to do here and no time left. I tried to rent a Motorbike for the past 2 days and I ended up driving this chevy ;-). Well it was for the best, because in Kazachstan they drive their car as if were a horse so a good car helped surviving. Traffic is a complete chaos and the fastest wins. I went up to the Big Almaty lake which would have been a fun hike if I had the time, now I had plenty of time and energy left to climb around and make some nice pictures. After that I took some hikers back to town and asked them what else was nice to see within range. They had some suggestions and spoke understandable English. So I head for the highway and hoped that the big connecting roads would go faster but actually it was one traffic jam at 1500 already so after 40 minutes of that i head into the mountains again and found a few beautifull spots where I enjoyed the nature some more. I took the car back at 7 and took the metro to the center again, ate at Mad Murphy's which was a super fun end of Almaty. Live music, wi-fi, good food and enough english speaking personel :). Great succes ;-).Read more

  • Day14

    14. nap: Tamgaly sziklarajzok

    October 18, 2017 in Kazakhstan

    Még békésen rágtuk a reggelink utolsó falatait, amikor egy középkorú nő jelent meg a hostel konyhájának ajtajában és kedvesen mosolyogva odajött hozzánk: igen, ő Valentina, a mai napra kirendelt túravezetőnk. Gyorsan befejeztük a készülődést, elintéztük egymással a mocskos pénzügyeket és elindultunk Tamgaly-ba.

    A sofőr egy fiatalabb kazah srác volt, aki pár szót azért tudott és értett is angolul, de úgy tűnt nagyon boldog azzal, hogy Valentinára bízhatja a csevegést. Aki élt is ezzel a lehetőséggel és mesélt mindenfélét Kazahsztánról, Almaty-ról, vagy ami mellett éppen elhaladtunk.

    Bő két óra kocsikázás után értünk Tamgaly-ba. A táj nekem nagyon tetszett, minden irányba a végtelen sztyeppe hullámzott a dombokon. A kocsiból kiszállni a metsző szélbe már nem volt ekkora gyönyör, gyors pisiszünet után el is indultunk a völgybe (a parkolóban felállított toi-toi azért megér egy kis kitérőt, majd kiestem belőle amikor megláttam ez pontosan micsoda: egy kibelezett budi, amit gondolom azért állítottak fel a földbe ásott lyuk fölé, hogy mégse a popódat csípje a jeges északi szél).

    A következő órákban Valentina részletesen bemutatta nekünk az érdekesebb sziklarajzokat. Megmutatta, hogyan lehet az állatokat megkülönböztetni egymástól (kutya és farkas, vad- vagy háziasított ló), nagyjából megmondani, mikor készültek a rajzok (bronzkor, vaskor vagy még később) és mit jelentenek a kompozíciók a jelenlegi feltételezéseink szerint - egyéb írásos emlékek híján itt azért főleg csak találgatni lehet.

    A hideg ellenére is nagyon élvezetes volt a túra, Valentina rengeteget mesélt, a lelkesedése pedig ragadós volt. A végén elvitt minket a “törzsi tánchoz” is ahol csinált rólunk képeket (a mai selfie of the day-t is ő szponzorálta ezzel).

    Visszafelé még megmutatta a környéken feltárt sírokat, aztán beültünk egy jurtába megebédelni. Valentina sütött mindenféle töltött batyukat, hozott egy rakás almát és körtét amiből adott is nekünk útravalónak vagy egy kilót.

    Visszafele Almaty külvárosain keresztül mentünk, egy ponton ki is dobtuk Valentinát és hármasban maradtunk a sofőrrel. Ő szinte az ajtóig vitt minket, de mivel az utcában valami kamion okozott dugót a tolatásával, megmondtuk neki, hogy inkább hazasétálunk, nyugodtan forduljon vissza.

    Sajnos pont az utolsó estére kaptunk lakótársakat és nem a hostelbe visszatérő Henrik volt az: egy német lány és egy francia srác akik bringával utaznak a világban. A francia gyerekkel egy árva szót sem váltottunk, a lány már kicsit közlékenyebb volt, mesélt pár meredekebb sztorit az útjukról.

    Mi pedig ettünk még egy utolsó vacsorát Almaty-ban az egyik szomszédos étteremben majd összepakoltuk a hátizsákjainkat, hogy reggel frissen tudjunk felcuccolni a Charyn Canyonba tartó terepjáróra.
    Read more

  • Day15

    15. nap: Charyn Canyon

    October 19, 2017 in Kazakhstan

    Bár korábban keltünk, aznap sem sikerült megelőznünk a Stan Tours lelkes túravezetőjét aki már fél kilenckor a recepción ülve várt minket. 9-re mi is összepakoltunk, búcsút intettünk szeretett kis szobánknak és Marattal együtt lecuccoltunk a kocsijához.

    Előző nap keletre, most nyugatra indultunk a városból. Marat a hegyek mellett vitt minket, nem az autópályán, de ezt csöppet sem bántuk: tiszta, napos idő volt, lehetett gyönyörködni a hegyekben.

    Marat is sokat mesélt: kiderült róla, hogy tapasztalt hegymászó volt, megmászta Kazahsztán legmagasabb pontját (Khan Tengri, 7010 méter) és megkapta a Snow Leopard kitüntetést Közép-Ázsia 7000 méternél magasabb csúcsainak meghódításáért. Illetve nagyon szereti a történelmet, főleg az ázsiai és európai népek érdeklik, ennek megfelelően rengeteget tudott erről a témáról.

    12-re értünk az első állomáshoz, ami egy kis ujgur falu volt a kanyontól 70 km-re. Itt megebédeltünk, majd folytattuk utunkat. Az utolsó 10 km volt csak földút, addig teljesen jól lehetett haladni.

    Beérve a nemzeti park területére Marat leparkolt, ellátott minket útravaló tanácsokkal (kövessük az egyetlen utat és ne zuhanjunk le) mi pedig nekivágtunk a szurdok meghódításának. A táj gyönyörű, mi akik még soha nem voltunk hasonló helyen teljesen odáig voltunk a hatalmas sziklafalaktól és a színektől. Az út mentén rengeteg sivatagi egeret láttunk, illetve egyszer Judit kiszúrt egy sivatagi rókát is, aki valamennyire sikerült levideóznunk is. Szóval baromi hangulatos volt a kb. 50 perces séta a szurdok végéig, ahol a folyó állta az utunkat. Itt kialakítottak egy ökofalut a turisták vendéglátására, de a szezon után ez már elég lepusztult volt, a mérgdrága tea/kávé pedig nem vonzotta egyikünket sem.

    Inkább lementünk még megnézni a folyópartot, majd visszasétáltunk a már ismert úton a parkolóhoz. Maratot finoman felvertük szundikálásából, előre gurultunk még az út végéig ahonnan gyalog elsétáltunk a kanyonra a legjobb kilátást nyújtó pontig. Nekem a tériszonyommal elég félelmetes élmény volt kiállni a sziklára, úgyhogy igyekeztem a látványra koncentrálni és nem lenézni. Cserébe viszont szuper képeket lőttünk ;)

    Visszafele már az autópályán mentünk, Marat kidobott minket a vasútállomáson ahonnan este 11-kor indultunk tovább Tarazba. Sok időnk volt még az indulásig, vettünk kaját és zsebkendőt (még mindig náthás voltam) és vártuk a vonatunkat. Az szokás szerint be is futott 30-40 perccel indulás előtt, de erről és az utazásról majd a következő bejegyzésben mesélek.
    Read more

  • Day29

    29. nap: Búcsú Kazahsztántól

    November 2, 2017 in Kazakhstan

    Ez a nap is elérkezett: négy héttel a megérkezésünk után el kellett köszönnünk Kazahsztántól. A turista vízum 30 napra szól, mi pedig a 29.-nél jártunk már, így sokkal tovább nem is maradhattunk volna.

    A hostelben a reggeli szokás szerint szuper volt, bár Judit kapott a tejberizsbe abból a fura gyümölcsből aminek nem annyira szereti az ízét (azóta sem tudjuk, hogy hívják a cuccot).

    Kifizettem a szobánkat, kinyomtattuk a beszállókártyákat, összepakoltunk és elmentünk pénzt váltani, hogy legyen nálunk valamennyi yuan. Beugrottunk még a sarokra a török pékségbe is, gondolva a repülőtéri hosszú várakozásra ami még várt ránk.

    Immáron másodszor is búcsút intettünk a hostelnek, majd kimentünk busszal a reptérre. Rengeteg időnk volt még a check-inig, amit többnyire netezéssel ütöttünk agyon.

    Indulás előtt két órával végre megnyitották a pultot, becsomagoltuk (némi kínlódással) a táskákat és hivatalosan is kiléptünk Kazahsztánból.

    Az Almaty reptér elképesztően pici ahhoz képest, hogy Kazahsztán messze legnagyobb városát hivatott kiszolgálni - ezt főleg a váróban lehetett érezni. Elég görény módon itt minden iszonyatosan drága volt: egy fél literes palackos víz 750 tengébe került, kint még 100-ért vettem meg ugyanezt az automatából. De hát nem volt mit tenni, ivókút nem volt sehol, a csapvíz meg ugye Kazahsztánban mindenhol NOGO.

    A rettenetes shoppingolás végére 120 tengénk maradt, mire befejeztem a pénzszórást szólítottak is minket a géphez. Futa érzés volt beszállásnál nem orosz köszönést hallani.

    Ahhoz képest, hogy a 38. sorba kaptunk helyet, majdnem a gép legelején voltak az üléseink (megfejtés: 30-tól kezdődött a számozás). Minden készüléket kikapcsoltattak velünk, ennek főleg egy kazah nő nem örült, akinek az iPhone-ja kb. lefagyott amikor sutyiban megpróbálta visszakapcsolni. Sebaj, a stewardess türelmesen megvárta...

    Kaptunk vacsorát is (nagyon figyelmes lépésként gondoltak a muszlimokra): teljesen jó volt, ráadásul ha összehasonlítom az iszonyatosan túlárazott Air France-os negyed tenyérnyi szendviccsel, elég egyértelmű melyik kerülne ki győztesen a küzdelemből.

    A landolás problémamentes volt, az országba belépés viszont már annál kacifántosabb. A regisztrációs papír még egyszerű menet volt, a határőrök is csak Judittal szívóztak (van-e itt barátja, biztos nem akar-e itt letelepedni, miért csak két helyre megyünk ilyen hosszú idő alatt), aztán jött a csomagok ellenőrzése. Majd valami karantén vizsgálat, és aztán újból a csomagokat küldtük át valami detektoron. Ezen a ponton már mind a ketten fennakadtunk a rostán. Kibontottuk és majdnem a teljes táskánkat kipakoltuk mire megmondták az őrök, hogy mit keresnek: Juditnál a kanálgépet (van hozzá kés is!), nálam pedig a bicskát akarták megnézni. A szóban forgó pengék nevetséges méreteit látva persze legyintettek és mehettünk.

    Már éjfél is elmúlt mire kikeveredtünk a terminálról. Találtunk taxit, az árral persze jól átbasztak minket, de legalább többször is felhívta a fickó a szállást, hogy hova kell minket vinnie. A hostelben viszont már egy jófej tulaj várt minket, fizettünk majd elfoglaltuk a szobánkat. A fürdő ugyan kicsit lesokkolt minket de majd megszokjuk. Gyorsan belőttük a netet, írtunk az otthoniaknak majd lefeküdtünk kipihenni az út fáradalmait.
    Read more

  • Day3

    Walking Almaty

    July 4, 2017 in Kazakhstan

    Go down to breakfast at the hotel Otrar and discover a circular room with walls lined with carpets and scenic pictures, suggesting a yurt night club.  Meet additional group members, Esther and Emily.  Make plans for the day. With Chris and Emily, set out for Central mosque about 10 minutes from hotel.  The mosque is only 20 or so years old and can hold 3000 worshippers.  We gain access through the  women's side and enter the main sanctuary which is empty except for a man sleeping on the floor, a single man worshipping and a handful of cleaning women chatting with each other.  Bright turquoise blues and greens. Dramatic chandelier.  Very peaceful. In the afternoon I had contracted with Dennis through trip advisor for 2 local tours.  He takes Canela and I back to the green market for a more extensive tour.  We start on the lower level in a hand pulled noodle shop and listen to the whack of noodles being slapped against the counter.  We share  spaghetti like noodles mixed with Chinese leeks and spices and general Tso like dish of chopped and woked noodles.  Discover compote - an cross between I've tea and cold fruit juice.  We talk Kazakhstan history, ethnicity, general state of affairs.  Then head up to the main floor to converse with individual vendors and sample some products.  Honey vendor has products from every step of the process, from bee pollen, to honey with dead bees.  Each food group is dominated by one ethnicity.  Move to dried fruit and nuts , spices from uzbeckistan, meat slabs - mostly pork which seems somewhat surprising with muslim  population, milk vendors have found unique way to turn goods into products with long shelf life. As we leave the market, the scent of chocolate is in the air. There is a Willy Wonka-esque factory bordering the market area that supplies most of the Stans. On to part 2, we meet sisters from Slovenia and board a local bus top visit M the first neighborhood of Almaty, about 15 minutes from the center of the city. We first visit the Russian Orthodox Church that is the first to be built in the area, 150 years ago. We learn that RO churches don't have pews or seating, worshippers stand and will get on hand and knee and kiss the ground.  There's is a wall of icons, most Russian but a few local touches.  After leaving the church, we walk through the local market - vendors of fresh produce, fruits, kid toys.  We walk through the neighborhood of original wooden houses. Many are hidden behind fences and walls that were built in a period of violence in the late 80's.  Next we head back to the main street and learn about Kazak taxis.  It's like Uber without an app.  You stand on the street and hold your hand slightly apart from your body and wiggle your fingers.  Anyone driving past you can decide to pick you up and you negotiate a price and hop in.  There is a general level of understanding what the price should be.  Dennis has a conversation with our driver and then tells us about the driver and that the driver has invited Dennis to join him sometime up in the mountains.  The locals are always in inviting and offering you what they have.  We make it back for the GEEO kickoff meeting , 10 of us in all and head for a local Kazak restaurant. Read more

  • Day215

    6eme bivouac - Almaty

    July 15, 2016 in Kazakhstan

    Dernier bivouac au Kazakhstan où nous avons passé la journée de repos.... un passage aux douanes pour récupérer un colis bloqué, préparation des papiers pour le passage en Chine, lessives, révision des véhicules, préparation du roadbook.... la journée est bien remplie!!!

You might also know this place by the following names:

Almaty Oblysy, Almaty, Алматинская Область

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now