Kazakhstan
Qaraghandy Oblysy

Here you’ll find travel reports about Qaraghandy Oblysy. Discover travel destinations in Kazakhstan of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

4 travelers at this place:

  • Day8

    8. nap: Könnyed séta Karagandában

    October 12, 2017 in Kazakhstan

    9 előtt mentünk le reggelizni ahol a tegnapi esti pincér fogadott minket. Az asztal teljesen le volt rabolva, úgyhogy azt ettük amit találtunk. Volt egy utolsó darab péksüti, gondoltam jó fej leszek, meghagyom a még később érkezőknek. Volt is rá jelentkező :)

    Bepakoltunk és elindultunk. Karagandában van egy méretes park a város közepén, annak egyik oldalán vannak a látnivalók, mi a másik oldalán laktunk. Szép napsütéses idő volt, sétáltunk egy jót a tó partján, majd kibukkantunk a túloldalon a cirkusznál. Szemben vele a City Mall plázában találtunk boltot, feltöltöttük víz készleteinket. Elindultunk megkeresni az Eco Múzeumot, meg is találtuk a megfelelő épületet, csak a bejáratot nem. Ettől kicsit elment a kedvünk, meg alapból egyikünk sem érezte a chit, úgyhogy a parkon át visszamentünk a szállásra.

    Judit este még hősiesen kimosta a koszos ruhákat, úgyhogy éjszakára minden szabad felületen lógott valami száradó ruhánk.
    Read more

  • Day9

    9. nap: Eco Museum és Dolinka

    October 13, 2017 in Kazakhstan

    Miután előző nap nem sikerült megtalálnunk az Eco Museumot, erre a napra maradt a Dolinkába tervezett úttal együtt. De előtte még elmentünk a vasútállomásra, hogy megvegyük a jegyünket Almaty-ba.

    Ismét átvágtunk a parkon, a plázában vettünk palackozott vizet és próbáltunk olyan automatát találni, ami nem korlátozza a pénzfelvételt 75.000 tengében. Találtunk is egyet: 40 ezer volt a limit... úgyhogy fogakat összeszorítva itt robbantottam bankot.

    A vasútállomásra menet láttuk az első koldusokat Kazahsztánban (gyanús, hogy Astanában kisöprik őket a gyönyörű épületek közül). Nem akarok nagyon rasszista lenni, de csak romákkal találkoztunk.

    A vasútállomáson ugyanaz volt a menetrend, mint Astanában. Kevés ember, még kevesebb ablak, iszonyú lassú ügyintézés és csak kazah/orosz sorszámhúzó. Szerencsére odajött egy fickó, elmutogattuk mit akarunk, ő meg adott egy sorszámot. Már éppen leültünk volna, amikor intett az egyik ablaknál, hogy “ne viccelj már, nem áll itt senki, itt is adnak jegyet”.

    A pénztáros nővel megküzdöttünk, még a naptárát is bevetettem, hogy elmagyarázzam melyik napra és hova szeretnénk jegyet. Az áron kicsit lehasaltunk: 7 ezer valahányszáz per fő. Jó, hát nincs más, azt online előtte checkoltuk, hogy az éjszakai vonatra már egyetlen jegy sincsen szomszédos helyekre.

    Fizetés után elköszöntünk újdonsült barátunktól és elmentünk újfent megkeresni az Eco múzeumot. Ugyanoda lyukadtunk ki, de most volt annyi eszem, hogy benyissak a kazah zászlóval díszített irodába. És voilà, ott figyelt egy kis papírfecnin az Eco logója!

    Egy német csaj tartott nekünk tárlatvezetést, mi meg azon nevettünk, hogy Kazahsztánban két magyarnak egy német tart angolul idegenvezetést. A kiállítás penge volt, de plusz pénzért a lezuhant rakéta darabokat nem néztük meg.

    Mielőtt elkezdtünk volna taxira vadászni, megnéztük még a szemközti teret és Karaganda megye igazgatási központját.

    Sikerült viszonylag gyorsan fognunk egy szimpatikusabb figurát, mondta mennyiért visz el, mi rábólintottunk (még mindig nem erősségem az alkudozás) és elindultunk. Az úton láttunk több külszíni fejtést is, amiről pár órával korábban az Ecoban meséltek nekünk. Dolinka nagyon hasonlított Makinskra, itt is minden épület romos volt és már a főutat is csak jóindulattal lehetett aszfaltútnak nevezni. A múzeum viszont patent állapotban van, nagyon feltünő a kontraszt a környékhez képest.

    Megvettük a belépőket, beneveztünk az angolnyelvű vezetésre is, úgyhogy szegény pénztáros előkerítette nekünk a gyanítom egyetlen angolul tudó embert. Ő teljesen jó munkát végzett, külön kiemelte, hogy hány magyar raboskodott a gulagban, illetve hogy az egyik első összefoglaló is magyar nyelven született.

    A végén megkértük, hogy segítsen nekünk taxit hívni de valamiért nem boldogult a telefonommal. Mindegy, akkor buszozunk. Kisétáltunk az egyik megállóhoz, ahol sokkal okosabbak nem lettünk, de egy leintett taxis végül kazahul elmutogatta, hogy hova menjünk ki, mert innen ugyan senki el nem visz minket.

    Úgyhogy a poros főúton kimásztunk a kereszteződésig, ahol a második busz jó volt nekünk. Jó nagy kerülővel ugyan, de szinte a hotel ajtajáig vitt minket a busz. Még beugrottunk vízért a boltba, aztán vissza a hotelbe. Utolsó erőnkkel még kerestünk egy éttermet a közelben, találtunk is közvetlenül a szomszédban, ahol egy jót vacsoráztunk, majd összepakoltunk és aludtunk.
    Read more

  • Day10

    10. nap: Vonatút Astanába

    October 14, 2017 in Kazakhstan

    Ismét korán keltünk, hogy legyen még időnk bepakolni a maradék cuccunkat (nem száradt meg minden előző estére) na és hogy jusson még nekünk a pompás kazah reggeliből.

    Könnyes búcsút vettünk a “kis” vadászházunktól, majd kisétáltunk a csomagokkal a buszmegállóba, ahol tegnap leszálltunk. Az a járat amivel Dolinkából hazajöttünk elvileg 10-15 percenként jár es az biztosan a vonatállomás előtt tesz le minket. Vártunk 20 percet, de nem jött a busz, úgyhogy mivel rengeteg időnk volt még, elsétáltunk az állomásra. Ott vettünk még vizet és fehér Snickerst, mert teljesen rákattantam. Az ingyen wifi sajnos nem ment magyar mobilszámokkal, úgyhogy pakolásztunk, szörnyülködtünk a medvetalpas WC-n és vártuk a vonatot.

    Érkezés előtt kb. 40 perccel a tömeg megindult a peronhoz, felpakoltunk és mi is kimentünk. Összefutottunk újra az előző napon a jegyvételnél segédkező fickóval, aki széles mosollyal és kézfogással üdvözölt.

    A vonat begurult és mi egyből megértettük miért volt ennyire drága a jegy (mármint itteni viszonylatban - a majd’ 1000 km-es út kettőnknek 45 € volt): ez bizony már egy új szupervonat, ami akár 200 km/h-ra is képes. Megkerestük a kocsink, újabb döbbenet: ezek csak 4 személyes, baromi komfortos kabinok. Egyelőre csak kettesben voltunk, ami azt jelentette, hogy jó eséllyel így is marad az út végéig (Astana és Almaty között Karaganda az egyetlen nagyobbb település, a többit a Google Maps alig jelöli).

    Berendezkedtünk, a vonat elindult, mi pedig pár perc után megnyugodtunk, hogy nem lesz útitársunk a 12 órás úton.

    Az utazás eseménytelen volt: Judit elolvasott egy fél könyvet, én írtam a blogot és elkezdtem a naplót. Délután kicsit aludtam, ha meg már nagyon szétültem a hátsóm kimentem a folyosóra egy kicsit.

    (Intermezzo: összefutottam egy fickóval, aki magyarázta, hogy le akarja fényképezni a vonatot amikor nagyon gyorsan megy, az előbb is 130 fölött volt a kilóméteróra. Inkább nem meséltem el neki, hogy 2004-ben 270 fölötti tempóval utaztam Frankfurtból Kölnbe.)

    Az út végére Judit enyhén rosszul lett, úgyhogy nagyon nem örültünk a közel egy órás késésnek.

    Almaty-ban először leszálltunk a régi állomáson, mert a vonat teljesen le volt árnyékolva és semmi GPS-t nem fogott a telefonom. Már baktattunk ki a peronon, amikor megkérdeztem az egyik kallert, hogy ez ugye nem Almaty-2, mire bólogatott. Mi visszaszálltunk, és kicsivel később újra úton voltunk a végállomásra.

    Szereztünk taxit, akivel kis alkudozás után elvitettük magunkat a hostelhez. Jó fej volt a fickó, kiszállt velünk és addig nem nyugodott, amíg meg nem találta a kaput, hogy tényleg jó helyen tett ki minket.

    A lift hiányát megéreztük, a recepció már üres volt, de szerencsére kint volt a wifi jelszó és tudtam írni a recis srácnak WhatsAppon. Mint kiderült, nem számítottak ránk, akkor kezdték el megcsinálni az ágyakat. Képzelem Henrik (a lakótársunk) ennek hogy örülhetett hajnali 2 magasságában... ilyen belépő után tényleg igyekeztünk minimalizálni a zajongást a csomagunkkal, úgyhogy kb. fogat mostunk és bedőltünk aludni.

    (Ez nagyon viccesen indult, ugyanis a 13 órás vonatozástól mind a ketten úgy éreztük, mintha lassan ide-oda forognánk az ágyon.)
    Read more

  • Day7

    7. nap: Utazás Karagandába

    October 11, 2017 in Kazakhstan

    Három átszállást terveztünk: lemegyünk busszal Shchuchinskba; ahol felpattanunk a 11:37-es vonatra Astana felé; majd onnan vonattal megyünk tovább Karagandába, és végül egy taxival a szállásra.

    Direkt jó előre megkérdeztük a recepcióst, mikor indul a busz a faluból, mondta minden egészkor a “főtérről”. Fél óránál nem lehet több az út de még jegyet kell venni, úgyhogy a 10-es buszra lőttünk.

    Kimentünk, lepattintottuk a hiénákat, de a busz csak nem akart jönni. Megnéztem a menetrendet ami olyan bonyolult volt, mint egy mátrix: négy oszlop, mindegyikben látszólag random számok... 10 elmúlt, de nem csüggedtünk, az egyik oszlop szerint 10:20-kor is megy busz. És tényleg.

    Az út gyors és szép volt, megcsodáltuk Shchuchinsk csodás buszpályaudvarát és átmentünk a vonatokhoz. A miénk alig késett, a helyünket viszont nem találtuk elsőre mert kb az összes jelölés leesett a kabinban. Mivel majdnem tele volt, sok lehetőségünk nem is lett volna, de a többi utas szerencsére segített.

    Az kiderült, hogy ezeken az ágyakon ülni rohadt kényelmetlen, és a kazahok sem tudnak csendben enni (épp reggeli és ebédidő volt).

    Mielőtt megérkeztünk volna, egy fiatal srác még ránk mosolygott és jó szerencsét kívánt nekünk. Állati barátságosak a kazahok :)

    Astanában kicsit kavarogtunk a pályaudvaron, végül sikerült megtalálni a jegypénztárt. Húztunk egy random sorszámot, mert a gép csak oroszul tudott. Vártunk. Nem haladt semmi. Vártunk. Még mindig semmi. Mondtam Juditnak, hagyjuk ezt itt, nézzük meg a buszokat. 15 perc múlva indultunk Karagandába egy légkondis járattal.

    Este volt már mire odaértünk, leszálltunk egy hotelhez közeli kereszteződésben és gyalog indultunk a célhoz. Meg is találtuk volna gond nélkül, ha a Booking.com nem a hátsó kapuhoz kalauzol minket. Itt futottunk össze mentőangyalunkkal, aki kocsival elvitt a hotelbe.

    A szálláson teljesen ledöbbentünk, mintha csak egy gazdag 19. századi gróf nyári vadászrezidenciáján lettünk volna. Még lementünk vacsorázni a hotelbe de ez hibás döntésnek bizonyult: a pincér nem tudta megjegyezni a rendelést, a teákat elfelejtette, a főételeket összekeverte, majd fizetés előtt eltünt. Úgy mentem be utána a konyhára, hogy jöjjön már, mi fizetnénk. (Ilyenkor különösen dühítő az alapból mindenhol felszámolt 10%-os szervízdíj.)
    Read more

You might also know this place by the following names:

Qaraghandy Oblysy, Қарағанды облысы, Карагандинская область

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now