Laos
Ban Nongsa

Here you’ll find travel reports about Ban Nongsa. Discover travel destinations in Laos of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

8 travelers at this place:

  • Day206

    Wat Phu

    July 21, 2017 in Laos

    Der Khmer-Tempel Wat Phu ist eine der ältesten Tempelanlagen von Laos (6. - 13.Jh.) und soll sogar als Vorlage für den berühmten Angkor gedient haben. Auch hierhin machen wir einen Tagesausflug von Pakse aus. Diesmal haben wir deutlich mehr Glück mit dem Wetter, sogar die Sonne lässt sich mal wieder blicken.

  • Day110

    109. nap: Wat Phou

    January 22 in Laos

    A szerencse aznap reggel úgy döntött, hogy inkább átfordul a másik oldalára és alszik még egy kicsit, de hogy mosolyogni a kedvünkért nem fog, az biztos. Yves nem tudott motort kölcsönözni nekünk, így maradtunk az Alisa Guesthouse-nál, akiknél szintén elég jó állapotú járgányok voltak, sőt még nagyobb sisakot is megpróbáltak keríteni nekem amikor erre megkértem őket. Az meg igazán nem az ő hibájuk, hogy 20 km után még így is folyamatosan nyomta a homlokom és a koponyám a nyamvadék bukósisak. De legalább menőn néztünk ki benne!

    Wat Phou, a környék legnagyobb dobása egy khmer templom Angkor idejéből, Champasak szomszédságában. Utóbbi némi jóindulattal egy két utcás kis falu Paksétól 40 km-re délre, a Mekong partján. Értelemszerűen a kutya sem ismerné a nevét, ha nem ez a falu adna otthont a Kambodzsán kívüli legjelentősebb khmer romoknak, viszont még ennek a viszonylagos hírnévnek az ellenére is elképesztően csendes a hely, nyomát sem láttuk annak a turista inváziónak, ami Vietnámot jellemezte.

    Az út Champasakig már önmagában egy élmény, ha Wat Phouba valamiért nem jutottunk volna be, akkor is azt mondtam volna, hogy megérte kibérelni a robogót. Egyrészt Laosztól szokatlan módon jó minőségű volt az aszfalt, így lehetett normális tempóban haladni. Másrészt gyönyörű a táj (még a rengeteg eldobált szemét ellenére is). Harmadrészt pedig igazi elhagyatott vidék hangulata volt az egésznek, az egy órás út alatt talán 10 autóval és motorossal ha találkoztunk. Vizibivalyból viszont annál többet láttunk az út menti kis pocsolyákban dagonyázni - meg is tudtuk őket érteni, aznap is brutál meleg volt, jóval 30 fok fölött lehetett a hőmérő higanyszála.

    Champasakból Wat Phout megtalálni nem volt nagy mutatvány, egész jól ki volt táblázva az út. Leparkoltunk, leszurkoltuk a lelkes parkolóőrnek a megőrzés díját, majd bementünk megvenni a jegyeket.

    Wat Phou szép nagy területet foglal magába, a romok a bejárattól jó másfél kilométerre találhatóak ahova az ember vagy elbaktat a poros úton a tűző napon, vagy hozzánk hasonlóan megvárja az elektromos kiskocsikat, amik pillanatok alatt megteszik ezt a távolságot. A ma is látható romok a 11-12. században épült templomok és épületek maradványai, de állítólag ezen a helyen már az 5. században is állt egy hasonló célt szolgáló templom. Wat Phout részben ennek a helyére és az abból megmaradt alapanyagokból építették a khmer birodalom idején. A helyszínül szolgáló, erősen lingamra hasonlító hegyet Shiva lakhelyének tekintették, így az épületet eredetileg a hindu istenségnek szentelték. A későbbiekben aztán buddhista templom lett belőle, ahol a mai napig is tartanak szertartásokat.

    Mi az északi palotával kezdtük a romok bejárását, majd szép lassan felmásztunk a meredek lépcsőkön a központi szentélyig. Ez az épület még látogatható, de erősen romos állapotban vannak a falai - kicsit olyan érzésem volt, hogy egy nagyobb szél ledöntené az oldalait. A kilátás a tetőről gyönyörű, belátni a teljes templomot és ebből a magasságból még a Mekong is látszik a távolban. Állati jól nézett ki!

    Mielőtt visszaindultunk volna, megkerestük az elefánt sziklát valamint a szent forrást is, aminek a mai napig gyógyerőt tulajdonítanak a helyiek. Aztán lemásztunk a Diablo hangulatú fák között, hogy megnézzük a déli palotát is. Az északi azért jobb állapotban maradt fent, ennek egy része le is volt zárva amikor ott jártunk.

    A központba visszafele megint kényelmes nyugati turistát játszottunk és megvártuk a golfkocsikat. Megnéztük a bejáratnál található múzeumot is, de őszintén szólva egy-két szobron kívül semmire sem emlékszem az egészből. Pedig biztos nagyon érdekes volt...

    Wat Phout úgy éreztük kimaxoltuk, úgyhogy elindultunk vissza Pakséba. Előtte még meg kellett győznöm a parkolóőrt, hogy mi korábban már kifizettük a parkolást, de annyira jól sikerült a karizma mentődobásom, hogy mire előbányásztam a zsebemből a jegyet, már ott is hagyott minket.

    Hazafele két rövid megállót tettünk (részben azért is, mert már sajgott a sisaktól a fejem). Először egy Budha szobrot néztünk meg, ami pont annyit tud, mint a leírása: egy fába építették bele. A második megállónk már a Mekong partján volt egy gyönyörű és hangulatos kis étteremnél, ahol a brit tulaj lelkesen ki is jött üdvözölni minket. Mi viszont nem akartunk enni, csak egy kicsit szétnézni a folyóparton - és miután Judit rátalált a hintára, egy kicsit hintázni is.

    Az út Pakséig szerencsére már eseménytelen volt, egyben megérkeztünk és leadtuk a motort, majd rendbeszedtük magunkat és este elmentünk a törzshelyünkre megvacsorázni. Annak ellenére, hogy milyen zűrösen indultunk itt Laoszban, Pakse nagyon kellemes helynek bizonyult és egy nap alatt meggyőzött minket arról, hogy érdemes volt ide átjönnünk.
    Read more

  • Day408

    Wat Phu Festival

    February 10, 2017 in Laos

    Am Morgen gibt es den besten Kaffee seit langem. Laotischer Kaffee nach vietnamesischer Art.
    Die Wirtin bewundert Andi, weil sie so ein großes Moped fährt - "You are Strong Lady". Früher sei sie auch Moped gefahren, aber mit 55 Jahren geht es nicht mehr. Hm, da haben wir nur noch ein Jahr, das müssen wir gut ausnutzen.
    Heute ist eine gute Gelegenheit: Wir wollen zum Wat Phu Fest und bis dahin sind es gut 300 km - immer geradeaus.
    "Stur die Straße lang, an nichts denken, nur: Es ist heiß heute. ...
    Die Tachonadel zittert ein wenig. Das ist normal."
    Wir rasen mit 80 km/h nach Süden. Zu Mittag halten wir kurz und bekommen den größten Pott Nudelsuppe seit wir in Südostasien sind.
    Auf den letzten Kilometern strömen mehr und mehr Fahrzeuge aller Art zum Tempel - Pickups, Tuk-Tuks, Traktoren mit Hängern und natürlich tausende Mopeds.
    Das Festival ist eine seltsame Mischung aus Wallfahrt und Oktoberfest. Andrea sind es zu viele Menschen und Gedränge. Wir setzen uns, bestaunen das Gewusel und essen Hühnchenspieße und Papayasalat. Es gibt Livemusik auf mehreren Bühnen, welche sich zu einem speziellen Schallereignis der Umwelt vereinen.
    Heute ist Vollmond, die Feier geht bis zum nächsten Morgen, wenn die Mönche ihr Almosen einsammeln.
    Wir wollen aber nicht durchmachen und fahren am Abend nach Pakse in unser Hotel.
    Read more

You might also know this place by the following names:

Ban Nongsa

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now