Lajes das Flores

Ha már így alakult. Maxoljuk ki.
Kikötés volt, hogy reggel 9ig el kell hagyni a szállást, pipa.
Reggeli voucher, egy hely van, ahol péksüti meg szendvics van, egész jó, kellemes. Sok ismerős arc, most kb mindenkit ismerünk a szigeten mert tegnap a reptéren láttuk ki maradt itt 😁
Kocsiba be, irány a fennsík. Van egy dupla tó, amit most kihagytunk, pótoljuk. Kaptató, aztán csoda út a fennsík közepén, aztán balra le, hegyi út, aztán meredeken fel irány egy miradouro, kilátás a hegyekre, óceánra és a két tóra nagyon felülről. Gyönyörű.
Guruljunk le a tabakhoz. Megálltunk, az egyik tónál épp invazív növényeket irtanak helyiek, rezervatum, natura 2000, minden védett. Egyik tó mélyen alattunk, a másik meg kb velünk egy szinten. Valami 150 méter szintkülönbség van köztük.
Tovább. Irány Fajazinha, ahol tegnapelőtt gyalogoltunk és nem mentünk be, pici óceán parti falu. Cuki kis házak, kis utcák, kis templom, tehenek, birkák, források és körbe a magas hegy karély, fantasztikus látvány. Elég sok az elhagyatott ház, nézni kéne itt egyet, nyaranta le lehetne költözni.
Tovább. Vízesések tava, itt voltunk két napja, dehát útba esik, parkolótól csak vagy 600 méter gyalog, 100 méter szintkülönbséggel. Hiába jártunk itt, megint megdöbbentően hihetetlenül gyönyörű, tiszta Hawaii. Nem, Hawaii tiszta azori szigetek.
Tovább. Menjünk le Faja Grandeba, ahol szintén voltunk, de nem jártuk be. Először elmentünk európa legnyugatibb csücskébe, ami egy fekete megkövesedett láva mező közvetlenül az óceán partján. Érdekes belegondolni, hogy innen már nincs tovább, a legközelebbi part már Amerika.
Kicsit tovább az úton van még egy kis falu, cuki templommal, elvileg fel lehet sétálni vízesésekhez. Miután mások magán kertjében kóvájgunk, megnézzük a banán ültetvényt, meg eszünk szőlőt, el kell fogadjuk, hogy itt nincs már út. Menjünk vissza felé, majd az útról megnézzük a vízeséseket. Na, hát ez is. Jobbra az óceán dübörög, balra 4-500 méter magas zöld falak, és 4-5 vízesés. Az egyik, a legnagyobb, 250 méter magasról zúdul alá.
Tovább. Faja Grande mellett van az egyik legkönnyebben megközelíthető vízesés, az alján pici tóval, ahol lehet fürödni, ide is bemegyünk, megint, iszunk egy sört, amit tegnap óta hordozunk magunknál. Alá ülünk, felfelé nézünk, szédítő, a szél fújja a víz permetet, szépséges.
Tovább. Együnk. Voucher ide is jó egy helyre. Cuki kis büfé szerű a parton, jófej portugál pultossal, helyi marha vagy sertés tükörtojással, meg süti. Finom. Plusz kávé. Meg kóla meg sör. És ki is jött a voucherből.
Tovább. Vissza a fennsikra. A híres dupla tó: bal oldali 115 méter mély és zöld, a jobb oldali sekélyebb és fekete, mindkettő egy régi kráter alján van. Szép, szép, szép.
A fennsíkon még megnézünk egy pici templomot a semmi közepén. Cuki.
Lassan adjuk le a kocsit, leautózunk a fennsíkról, lemegyünk még 20 percre a kikötőbe, aztán megtankoljuk, leadjuk és leülünk várni a gépet, ami a nem tervezett szigetre, Terceira-rá visz ma este.
Ez a plusz nap szerintem nagyon jól el lett töltve, megint szuper sok és szép dolgot láttunk, bár ma inkább autókázás volt, nem túra, de így legalább mindenfelé jártunk.Read more