Ponta Negra

Eseménytelen út után leszálltunk végre Faial szigetén, két nappal később mint terveztük, dehát ez van. Taxi, irány Horta, az autó kölcsönző. Zárva, akkor addig üljünk be a Peter's-be, ami meglepi 100 méterre van csak.
Az a hangulat ami ott van, imádnivaló. Most csak kávé meg kis iszi, aztán visszamegyek a kölcsönzőbe, mert 11re ígérték a kocsit. Lány kedves, mondja ne hozzuk vissza ma este, úgyis 1 napra szokták elszámolni, majd holnap 11re jöjjünk. Zsír.
Irány a szállás, egy park, sok kis századfordulós, épülettel, nekem tisztára poirot jut az eszembe, ahogy ülnek itt az urak hölgyek és cherryt iszogatnak. 1900as évek elején épültek az épületek, kicsit olyan is. Kicsit dohos, kicsit avitt, de aludni jó lesz. Van erkély, a kilátás nagyon szép, ha nem lenne felhő, pont a 2000 méteres Picora látnánk.
Veszünk kis szendvicset, aztán kezdjük el bejárni a szigetet, ha már van kocsi, és ha már csak fél napunk van, mert lassan dél.
Először irány a sziget túlsó vége, a Capelinhos vulkán, ami 1958-ban tört ki teljesen váratlanul. A hegyen lévő bálna les kunyhóból vették észre hogy füstöl a víz, aminek 13 hónapnyi kitörés lett a vége, a sziget megnőtt 2.5km2-el, a hamu ellepett egy falut, sokan akkor innen kiköltöztek Amerikába.
A helyszín baromi érdekes és furcsa. Itt a világítótorony, ami a vulkán mellett volt közvetlenül, végig üzemelt, hála a lelkiismeretes gondnoknak vagy őrnek vagy hogy hívják az ilyet. Mellette, körbe, mögötte szürkés sárgás por borít mindent, fekete kövek mindenfelé, holdbéli táj. Felmentünk mellette a szikla teteje felé, nagyon érdekes tényleg a talaj, a táj, a formák. Majd fel egy hegyoldalba ahol van valami fülke, ahonnan tökéletes kilátás van az egészre. Aztán vissza, de menjünk más úton, hát, furi talaj. Kőnek tűnik de puha és besüllyed a tapad alatt, néha be is omlik kicsit. Cipő, póló, haj, sapka, táska minden tele a vulkáni porral.
Tovább, van egy szép túra a hegyen, egy régi vízmű csatornáit követi, van alagút, meg egy kis kráter, aztan fel tudunk menni a nagy kráterhez, de az lehet mára már sok lesz, késő van. Kis kanyargós hegyi úton felmentünk az indulási ponthoz. Még ezek az utak is tök jók, kicsit para, de csak az első 5 perc, sűrű erdőkön megy keresztül, egyre nagyobb a köd, egyre hidegebb van, bementünk a felhők közé, 15 fok, el is kezd esni az eső ahogy megálltunk, de nem baj, van esőkabát, induljunk el, meglátjuk. Először a kis kráter. Sétálunk, be a dzsungelbe, és hirtelen egy kis alagút, a szélei teljesen benőve huuu tiszta Indiana jones, menjünk át. Pár perc, látszik a vége, kijutunk és csodák csodájára a kis kráter aljába vezetett be. Teteje felhőben, durva buja növényzet körbe, nagyon érdekes. Kifelé lefelé a tetején jövünk.
Oké, akkor menjünk tovább, egy kis viztározóhoz érünk, látszik hogy már nem használják, apró csatorna indul tőle az ösvény belső oldalán, végig folyik benne a víz. Engem a bohócos horror filmre emlékeztet :D Gyönyörű ösvény, kijutunk egy kis rétre, látszanak lent a többi kis kráterek és az óceán, megnéztük a térképet, kb semmit nem haladtunk 😁 Oké, ebből nem lesz kráter mászás, az még sok óra lenne, lassan esteledik, induljunk vissza. Rövid, de csodás túra volt. Lefelé autóval pedig fantasztikus utakon megyünk, a minősége is meg a látvány is pazar.

Videó összefoglaló az eddigiekről:
https://youtu.be/JuA4p-NFO30?si=T9cOE1LkDjCkRDSd

Szállás, zuhany, öltözés, gyalog irány a Peters Sport Cafe, most már tényleg itt az ideje egy jót enni és inni ott. 5 percet kell várni, és kapunk is asztalt, addig a pub előtt egy gintonikkal múlatjuk az időt.
Zseniális a haj, olyan hangulata és története van, egyszerre van itt hátizsákos hippi és sok 10 milliárdot erő jacht tulajdonos, de meg nem mondod, melyik ki, mert itt mindenki ugyanolyan és egyenlő, ugyanazt esszük és isszuk. És abszolút nem drága. Tényleg. Még magyar szemmel sem. 10-20 euró egy főétel, 3 euró egy gin tonic amibe a gint itt készítik, messze földön híres.
Rák, azori előétel (hurka kolbász jam gyökér és ananász), garlic bread. Isteni, komolyan. Főételnek ezek után csak egy adagot merünk rendelni, sült polip, Kata ötlete, miért ne, egyszer élünk. Ettem már máshol is, de ez mindent magasan felülmúlt: omlós, vajpuha, ízes, nyammm. Almás pite desszert, meg még egy gin tonic, aztán nézelődés a shopjukban, ahol lehet Peters szuvenireket venni, Kata vesz pólót, én nem tudok mert ami tetszett csak L méretben volt, és itt még az M is nagy rám.
Ezután séta haza a szállásra, szerencsére pár száz, méter, és pihi, hosszú nap volt így utazással kirándulással, vacsival.Read more