Thailand
Huai Luek

Here you’ll find travel reports about Huai Luek. Discover travel destinations in Thailand of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

12 travelers at this place:

  • Day7

    Nachdem wir am gestrigen Tag von Bangkok nach Chiang Mai geflogen sind, haben wir bei heißen 36 Grad im Schatten unsere neue "Heimat" erkundet.

    Im Morgengrauen des heutigen Tages ging es bei erstaunlich kühlen Temperaturen in richtig Chiang Mai Downtown, wo wir im Office des Elephant Nature Parks den heutigen Ausflug starteten.

    In einer kleinen 10er Gruppe ging es nach einer halbstündigen Fahrt mit dem Van gleich mit der Annäherung durch das Füttern los. Mit einem Marsch durch den Park ging es, mit kleinen Stops zum füttern, zu einer einer abgelegenen Hütte wo wir uns mit einheimischen Köstlichkeiten stärken konnten.

    Das absolute Highlight folgte nach dem Essen. "Unsere" Dickhäuter kamen durch den kleinen Fluss gestapft und dann ging der Badespaß los, bei Temperaturen von über 36 Grad eine schöne Abkühlung. Nachdem der restliche Teil des Parks besichtigt wurden, in dem vor allem alte und verletzte Tiere untergebracht sind, war das absolut tolle Erlebnis auch schon wieder vorbei.

    Wir beide sind uns aber einig, der nicht ganz billige Spaß war jeden Cent wert!
    Read more

  • Day44

    Elefant Nature Park

    October 10, 2016 in Thailand

    Heute morgen wurden wir von einem Minivan in unserem Guesthouse abgeholt. Wir fuhren mit einem englischen Pärchen und einer vierköpfigen Familie aus Israel in den Elefantenpark, unsere neue Family. 😁
    In dem Park leben alle möglichen Tiere, unter anderem ca. 200 Katzen, ca. 400 Hunde, Wasserbüffel, Vögel usw. Es gibt zur Zeit 71 Elefanten. Bei denen es sich meist um alte, misshandelte odet verletzte Tiere handelt.
    Unser Guide Goy begleitete uns den ganzen Tag über, sie spricht super Englisch, sodass wir viele Fragen stellen konnten.
    Wir durften Elefanten streicheln, füttern und sie im Fluss waschen. Ein tolles Erlebnis. Die Elefantenhaut fühlt sich ganz fest und doch irgendwie weich an. Sie haben kleine Borsten auf der Haut. Die Elefanten fressen sehr viel Obst, eine ganze Wassermelone ist gar kein Problem. Ein durchschnittlicher Elefant wiegt ca. 3000 kg und isst 200 kg Futter pro Tag. Am Tag schläft er nur ca. 4 Stunden und die restlichen 20 Stunden frisst er. 😃
    Doch das absolute Highlight war das Elefanten Geschwisterpärchen, die große Schwester ist 4 Jahre alt und das kleine Elefantenbaby gerade mal 5 Monate. So süß. Das durften wir leider nicht streicheln, da es von der gesamten Elefantenherde bewacht wird.
    Am Abend fand die Willkommens Zeremonie für die neuen Volunteer statt, die immer montags anreisen. Alle, auch wir, wurden gesegnet und bekamen ein weißes Armband umgebunden, das Glück bringt.
    Ich bin gespannt was uns morgen noch erwartet.
    Die Nacht in unserem riesigen luxuriösen Baumhaus war super. Nach einem ausgiebigen Frühstück durften wir die Elefanten wieder füttern und baden. Am Nachmittag stellten wir aus Reis, Mais, weichen Bananen, Kürbis und Gewürzen einen klebrige Masse her. Daraus formten wir kleine Kugeln, mit denen wir eine alten Elefanten Dame ohne Zähne füttern durften.
    Insgesamt kann ich diesen Park nur empfehlen, es wird sich toll um die Elefanten gekümmert und auch als Besucher fühlt man sich super aufgehoben.
    Read more

  • Day134

    134. nap: Chang Thai volunteering

    February 15 in Thailand

    Chiang Mait több utazótársunk is ajánlotta Laoszban, mint ideális terepet az elefántokkal való közelebbi megismerkedésre. Mivel mi is mindenképpen szerettünk volna eljutni egy “sanctuary”-be, ezt a napot ennek a kirándulásnak szenteltük.

    Azt persze már a legelején tudtuk, hogy ennek a kalandnak a kimenetele azon fog múlni, sikerül-e egy normális parkot találnunk - egy olyan helyet, ahol határozottan elzárkóznak az elefánton lovagolástól, nem cirkuszi mutatványokra tartják őket és azért a lehetőségekhez képest szabadon élnek az állatok. Utóbbi (legalábbis a review-kat és vietnámi híreket olvasva) különösen kényes kérdés: az idealista (de mondhatnám azt is, hogy hülye) nyugati turista nyilván elvárja, hogy az állat teljesen szabadon rohangáljon a dzsungelben, de amikor ő ott van, akkor azért legyen szíves előbújni a rejtekhelyéről és hagyja magát megsimogatni, esetleg még doromboljon is hozzá. Arra nyilván nem gondol, hogy egyrészt ezek már háziasított állatok, akiket eddig nem sok eredménnyel tudtak visszaszoktatni a dzsungelbe, másrészt meg ha éjszakára nincsenek valahova kikötve, akkor úgy járnak mint vietnámi társaik, akik egy éjszaka lelegelték egy falu termésének jelentős részét, aminek sajnos nem csak tanácstalan fejvakarás lett a vége...

    Szóval baromi nehéz volt a rengeteg lehetőség és a még több süket Trip Advisor review közül leszűrni a lényeget, sok-sok órát küzdöttünk vele, mire sikerült egy normálisnak tűnő ajánlatot találnunk. (Menet közben az egyik, korábban hallott ajánlatról kiderült, hogy bár nappal nagyon cukik az elefántok tartói, a vendégek távozása után rendesen abuzálják az állatokat.) Amíg Judit főzőcskézett, én befizettem az egy napos önkéntes programra a szállásunkon lévő túraszervező figuránál. Teljesen véletlenül sikerült egy régi brosúrát leemelnem a polcról, amin az akkor aktuális 1200 bahtos ár helyett még csak 1000 szerepelt, amiből még kaptunk egy kis kedvezményt. Nice!

    Reggel 8:30-ra ígérték az indulást, le is mentünk a recepcióra negyed 9-re. Vártunk egy órát, de nem történt semmi. Odamentem megkérdezni a fickót, hogy meddig kell még várnunk, amire elsőre csak bólogatott, hogy igen-igen, jönnek, majd ránézett az órára és abban a pillanatban “pánik” üzemmódba kapcsolt és elkezdett vadul telefonálgatni. A magyarázat végül valami olyasmi lett, hogy mivel csak ketten voltunk, nem jöttek be értünk, de sorry, mindjárt intézik.

    Fél tízre már egy piros songthaew-ben ültünk meghitt kettesben és száguldottunk északra az elefántokhoz. Körülbelül háromnegyed óra múlva értünk a tetthelyre, a hegyek között egy hatalmas tisztásra, ahol a sanctuary egyik alkalmazottja várt minket sűrű bocsánatkérésekkel. Megkaptuk a csini munkaruhánkat, hozzá kesztyűket és karvédőket, hogy ne vagdosson össze minket a cukornád, aminek begyűjtése az első feladatunk volt. Az is gyorsan kiderült, hogy három másik önkéntessel fogunk együtt dolgozni, akik már majdnem az összes szükséges cukornádat kivágták, nekünk már csak az összeszedésben, kötözésben és elhordásban kellett segédkeznünk. Kegyetlen meleg volt, mire nekiestünk a nádnak már 35 fok is lehetett, úgyhogy ebben a cirka 45 perces kis munkában is rendesen leizzadtunk.

    Kis pihenő után bepakoltuk a cukornádat a várakozó piros songthaew-be, majd elindultunk vissza az elefántokhoz. Mivel a cukornád mellett már nem nagyon volt hely az utastérben, mi Judittal és a francia sráccal a kocsi tetején utaztunk. Nagyon jó móka volt, tiszta Indiana Jones érzés, ugyanakkor viszont olyan kényelmetlen volt azon a rácson ülni mint a fene. És persze a végére maradt a legjobb rész, egy hepe-hupás földút, ami majdnem feldarabolta a farcsontjaimat.

    A tábor még bőven work in progress állapotban van, pici (összesen csak négy állatot tartanak), látszik minden porcikáján, hogy még csak pár éve kezdték el csinálni. Ennek ellenére a szükséges dolgokkal már fel voltak szerelve: számtalan mosdó, kézmosó szappannal és törölközővel (!), zárható szekrények a csomagoknak. Ahhoz képest, hogy majdnem a semmi közepén van, a kényelemre nem lehetett egy rossz szavunk sem. Ebéd közben (tofus pad thai, majd ananász, mindkettő szuper volt) beszélgettünk kicsit a franciákkal, és mivel nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy minket ki és hol hagyott el, megkérdeztem őket hogyan hozták el idáig. Juditnak eleve gyanús volt, hogy a francia sráccal előző nap összefutottunk a hotel recepcióján, és valóban: ők is ugyanott laktak, mint mi, csak már reggel 8-ra lementek a recepcióra, ott meg gondolom nem tudtak kettőt és hármat összeadni, így a legteljesebb nyugalomban elindultak nélkülünk.

    Ennyi baljós előjel után igazán nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy innentől meredeken elindult lefele a program élvezeti faktora, hogy aztán a nap végére teljesen beleálljon a földbe. A cukornád feldarabolása még értelmes feladat volt és a végére már egy jól irányzott csapással ketté tudtam szelni a nádat (achievement unlocked), ami utána jött az viszont a teljes töketlenkedés volt, thai kiadásban. A nád végén lévő leveleket külön kellett gyűjtenünk egy kis kocsiba, ahonnan, miután elkészültünk, át kellett pakolnunk egy oldalkocsis robogóba (végig ott állt mellettünk az is), hogy a francia sráccal aztán 30 métert sétatempóban megtéve a tábor hátsó részébe, az elefántok alvóhelyéhez guruljunk kipakolni.

    Ezután jött az a rész, amikor már végképp nem tudták mit kezdjenek velünk, úgyhogy először kitalálta az egyik fickó, hogy temessünk be egy méretes gödröt, majd hogy pihenjünk le egy kicsit az ebéd után, aztán egy újabb gödörre lett kimondva, hogy jó lenne megszüntetni. Mindezt öt perc leforgása alatt. El is kezdtük odahordani a földet, majd kb. fél óra után visszajött, hogy ennyi volt, menjünk és a délutáni csoporttal elefántos foglalkozást fognak nekünk tartani.

    Ennek első lépése egy mesedélután volt, ami kicsit több információval és kevesebb önfényezéssel sokkal érdekesebb lett volna. Az egyetlen hasznos info kb. az volt, hogy az elefántoknak rossz az emésztése, ezért dörgölőznek a fákhoz és ezért kell nekik “gyógyszert” készíteni. Utóbbiban lelkesen segédkezdtünk, persze azt nem mondták el, hogy meddig kell például aprítani a cuccot, mert erre nem maradt idő amiatt, hogy az összes szinglinek tűnő csajjal fényképet kellett csinálniuk (a párjukkal utazó lányokkal látványosan nem mertek “viccelődni”).

    Ezzel sajnos el is érkeztünk az utolsó igazán élvezetes programhoz: visszamentünk az istállóba és a felaprított cukornáddal kézből megetettük az állatokat. Közben kicsit lehetett velük pajtizni, amit tök jól viseltek, bár érthető okokból a kaja sokkal jobban lekötötte őket.

    Etetés után az egyik elefántot kiszedték a helyéről és elsétáltunk vele egy fás részre, ahol sajnos elindult a cirkuszi mutatványozás. Lefektették, mutogattak, hogy menjünk oda és a hasánál lehetett volna fényképezkedni. Egy páran csinálták, de a többséggel mi csak dermedten és egyre elborultabb fejjel néztük az események alakulását. Jött a kötelező fürdetés, amihez az állatnak látványosan semmi kedve nem volt már, mert magától simán visszasétált volna a társaihoz az istállóba. De nem, behivogatták a vízbe, elfektették, hogy kefével kicsit lesikáljuk a bőrét. Biztos bennem van a hiba, de nem láttam az állat szemein azt a kitörő lelkesedést, amit annyi review említett.

    Fürdetés közben még két másik állatot is lehoztak a folyóhoz, de csak az egyiket sikerült rávenni, hogy ott is maradjon és hagyja magát egy kicsit lekapargatni. A gondozókat egyébként dícséret illeti, mert egyik mahutot sem láttuk még csak üvöltözni sem az állatokkal, nem hogy kezet emeltek volna bármelyikre is. Fürdés után még párszor meghallgattuk a köcsög túravezető kedvenc poénját (“boldog születésnapot” felkiáltással az embernek átnyújtott egy méretes elefánt kupacot), majd mivel vége volt a programnak, visszaöltöztünk a ruháinkba és visszavittek minket Chiang Maiba.

    Összességében csak azért nem bántuk meg rettenetesen ezt a napot, mert a cukornád begyűjtése és feldarabolása adott neki valami értelmet. Az elefántos rész miatt viszont mi szégyelltük magunkat, és ahogy elnéztem például a németek arckifejezését, nem mi voltunk az egyetlenek. Nagyon nagy kár, mert kevés odafigyeléssel sokkal jobb lehetett volna ez az önkénteskedés.

    Na mindegy, az elefántok azért még nagyon aranyosak voltak.
    Read more

  • Day15

    Saza and Mae Jan Peng's Story

    December 23, 2016 in Thailand

    Lek is 4 feet tall. But she has a giant heart and an even bigger mission. She grew up with elephants in her family since childhood. After seeing the cruelty and abuse behind the scenes of one of the most popular and profitable industries that use elephant labor, logging, her eyes opened. Coming to the elephant sanctuary she created 20 years ago, our eyes opened as well.

    We've been here for one week volunteering at the Elephant Nature Park along with about 60 other volunteers of all ages and nationalities (including Russia and France!).

    We simply signed up to do chores around the park for a week but we got a whole lot more out of this program than stronger muscles (from unloading many melon trucks that elephants pop like M&Ms!)

    Our daily schedule consisted of breakfast at 7, work until lunch, a long lunch, and a few hours of afternoon tasks. Overall, we worked about 4-5 hours a day and got to do many enrichment activities in the evenings. Tasks consisted of scooping elephant poop (it's actually not that stinky!), cleaning the park, cutting corn stalks, and my favorite - elephant food preparation!! That consisted of unloading fruit delivery trucks, sorting and storing the fruit, cleaning off the pesticides (yes, these animals are spoiled...), and rolling rice balls for the old and sick elephants who can't chew well.

    We had a great group of volunteers (shout-out to A Team!!) who we'll keep in touch with. But we also made two very special friends this week, Saza and Mae Jan Peng. We fed them their favorite treats, bananas and watermelon, or bathed them in the river, almost daily.

    Saza is a 70 year old elephant rescued from a tourist riding and trekking business. Her back wasn't the only thing that suffered. Trekking involves a sad story of neglect and abuse by the "mahout," or trainer. Elephants like Saza are first captured as babies and their mother is killed so she doesn't attack in defense. They are then chained and beaten in a cage for a week until they lose their will to fight humans and they become dead on the inside. Then they can begin a grueling life of obeying a mahout who uses violent hooks, chains, and other techniques to train them that he's their boss. The mahouts have been trained by their fathers to do this for centuries in the northern hill tribes and so they see this as tradition. Tourists pay well to see elephants do tricks, so it's good income.

    Mae Jan Peng is around Saza's age. Her name means Full Moon in Thai. She was also bought to the park after a life of logging and giving rides. Elephants have about the same life expectancy as humans; imagine yourself giving countless piggy back rides daily and carrying logs chained to your legs up steep hills, and falling, injuring yourself many times, and breaking your legs in the process, well into your 70s!!! And not having a choice because you'll get beaten if you don't obey.

    There are 70 total elephants here who all have similar stories to these two. Their physical injuries can be healed by the veterinarians at the park. But 85% of the elephants come to this sanctuary have mental problems. Those can't be healed.

    And this occurs not just in Thailand but all over Asia. Elephants are also used in many Asian ceremonies, for street begging, and circus performances. Ivory from males' tusks has been sought after for centuries, and is still ironically used in religious temples as a symbol of good luck.

    Why are we going into this grueling detail about the hidden truth that tourists don't see behind the elephant hand stands at the circus and seemingly harmless treks through the jungle? Because awareness is the only way to change this. If you see any animal, not only elephants, (parrots, monkeys, etc.) being used for tourism in any way, chances are their story is like Saza's and Mae Jan Peng's. Not supporting these industries and raising awareness are the only ways to stand up for tortured animals.

    That's why activists and visionaries like Lek are making a difference. She has started many other rescue efforts and continues to inspire us. Read her story:
    http://greenglobaltravel.com/2013/08/28/interview-lek-chailert-elephant-whisperer-elephant-nature-park/

    They say it takes a village to raise a child. The local village here in northern Chiang Mai has come together to raise the many animals here at the park. What I mean is the mahouts are employed by the park to retrain and care for their elephants using positive reinforcement, not chains. And their wives are employed as cooks, housekeepers, and masseuses to ensure a stable income for the whole family and a smooth operation of this incredible park for day-long tourists and volunteers. And the children of mahouts attend a local private elementary school on scholarships provided by the park. The park has 450 staff members today. And hundreds of volunteers, all staying different lengths of time, taking care of the animals. What an incredible way to bring a community together.

    --

    Ça fait une semaine qu'on habite parmi les éléphants dans un sanctuaire au nord de Chiang Mai. On aide a les nourrir et nettoyer le parc. Un éléphant de 2 tonnes mange 200 kg chaque jour, multiplié par 70 éléphants qui grignotent des paniers de pastèques comme si c'était des paquets de m&m's, on n'est pas trop de 60 volontaires pour aider le staff !

    Les volontaires viennent d'un peu partout, y compris de Russie et de France, et on a bien sympathisé en particulier avec notre "Team A" avec qui on va rester en contact. Tous les jours, c'est petit déj à 7h depuis la plateforme d'où on contemple le lever de soleil qui illumine les cascades de nuages entre les collines, ainsi que les éléphants qui sortent de leurs enclos. On travaille ensuite de 8 à 11 et de 13 à 15, avant de profiter de balades et baignades avec les éléphants, massages (quotidiens !), cours de cuisine ou de culture Thai, sans oublier les repas copieux et délicieux.

    Le parc a été créé par Lek Chailert, surnommée "la femme qui murmure à l'oreille des éléphants", pour protéger les éléphants d'Asie des abus de l'industrie du deboisage et du tourisme. Avant l'interdiction de couper le bois de teck en 1989, les éléphants étaient utilisés pour charrier des troncs d'arbres sur les pentes des collines. Pour les rendre dociles, les "mahouts" (leurs maîtres) les capturent bébés et tuent leur mère et leur nourrice pour les laisser sans défense. Ils les mettent en cage pour une semaine et brisent toute résistance à l'aide de piques et de chaînes, jusqu'à ce que l'éléphant se plie à leur volonté. Depuis 1989 ils ont reconverti l'usage des éléphants pour le tourisme : spectacles de cirque, mendicité dans les rues de Bangkok, promenade de touristes dans des nacelles. Bien sûr, les éléphants sont capables de tirer un tronc ou de porter une personne sur leur dos, mais imaginez en porter plusieurs, 10h par jour, sans famille et sans nourriture adaptée, pendant 75 ans. C'est le sort des 2000 elephants "domestiques" (il y en a aussi 2000 qui vivent dans les forêts) de Thaïlande. Il y en avait 100000 il y a quelques dizaines d'années, mais les traumatismes et l'abandon de ceux qui ne sont plus rentables on fait que leur population s'est effondrée. D'où l'Éléphant Nature Park pour réhabiliter les rescapés mais surtout éduquer touristes et locaux. Pour en savoir plus :
    http://greenglobaltravel.com/2013/08/28/interview-lek-chailert-elephant-whisperer-elephant-nature-park/
    Read more

  • Day38

    Elephant Nature Park

    February 19, 2017 in Thailand

    Heute war einer der schönsten Tage bisher, denn heute haben wir echte Elefanten ganz live erleben dürfen! 

    Aber von vorn:
    Bereits vor zwei Wochen haben wir einen Tag im Elephant Naturpark gebucht. Da es sich hierbei um einer der wenigen Parks handelt, die wirklich um das Wohl der Elefanten besorgt sind und diese aus Ridingcamps und vom Circus retten bzw. freikaufen, ist die Wartezeit besonders lange, aber lohnt sich. Unser Programm hieß Care for Elephants. Die Elefanten aus diesem Programm gehören nicht dem Park, sondern weiterhin den ursprünglichen Mahouts die sich dem Park angeschlossen haben und die Elefanten nun so frei wie möglich halten und nicht länger reiten, dressieren oder mit Gewalt unter Kontrolle halten. 

    Um 8:30 Uhr wurden wir abgeholt und in einem Minivan in den ca. 1 1/2h entfernen Park gefahren. Unsere Gruppe bestand aus nur 6 Personen und das obwohl laut Internet der heutige Tag ausgebucht war! Während der Fahrt haben wir einige Infos über den Park erhalten und im Anschluss wurde uns ein Video gezeigt, wo wir aufgeklärt wurden wie einem Elefantenbaby der Wille gebrochen wird, um es später reiten oder dressieren zu können. Wir waren glaub alle nicht zu traurig, als der Film nach 30 Minuten nicht mehr wollte und wir die schrecklichen Bilder nicht mehr sehen mussten. 

    Im Park angekommen haben wir unsere drei Elefantendamen zum ersten Mal gesehen. Eine der Elefanten war bereits im 12 Monat schwanger und daher etwas verfressener und schreckhafter.
    Nachdem wir die Elefanten von der Ferne kennengelernt haben, wurden uns einheitliche Klamotten gegeben und wir haben die erste Elefantenmahlzeit vorbereitet. Diese bestand aus drei großen Körben Melonen und einem Korb Kürbis, welche wir in passende Elefantenhappen teilen mussten. Auf ein Rufen des einen Mahouts (es waren insgesamt zwei) kamen die Elefanten sofort zu gelaufen und stellten sich hinter einem kleinen Holzzaun auf. Nun zeigte uns unser Guide, wie wir die Elefanten füttern sollten. Dabei hält man den Elefanten einfach ein Stück Melone in den gierig ausgestreckten Rüssel und er greift das Stück. Doch immer wenn die Elefanten sahen, dass man bereits ein zweites Stück bereit hielt, legten sie sich das erste Stück im Rüssel zurecht und forderten auch das zweite Stück, um beide mit einem Habs zu essen. Es war wirklich aufregend, vor allem da man merkte, wie viel Kraft so ein Elefantenrüssel hat. Nachdem alle Vorräte verfüttert waren, wurden jedem eine Taschen mit den vorbereiteten Kürbisstücken und eine Trinkflasche ausgegeben, denn als nächstes stand ein Spaziergang auf der Tagesordnung. Mit den Kürbisstücken sollten wir die Elefanten hin und wieder belohnen, aber die drei Damen waren so gierig, dass wir nach kürzester Zeit alle ausgeraubt waren. Der Marsch ging zuerst an einem Fluss entlang, wo die Elefanten noch ausgiebig tranken und dann über eine Straße hinauf in den Wald. Es war wirklich erstaunlich, denn die Wege waren schmal und steil, aber die Elefanten hatten keinerlei Probleme. Oben auf dem Berg war für uns ein Mittagessen vorbereitet worden, während die Elefanten Gras und Blätter von den Bäumen in der Nähe aßen. 

    Gleichzeitig wurde unsere Taschen erneut mit Futter für die Elefanten gefüllt und wir traten den Rückweg an. Alex wurde von einem Elefanten abgeschirmt und beinahe ganz ausgeraubt. Er musste sich durch das Gebüsch wegstehlen, um noch Futter für die anderen beiden Elefanten zu haben. Zurück im Naturpark bereiteten wir eine neue Runde Essen - es ist schon verrückt was ein Elefanten an Nahrung braucht - und dann ging es Richtung Fluss. Nachdem die Elefanten sich mit Schlamm beworfen hatten, legten sie sich in den Fluss und wir schrubbten sie wieder mit viel Wasser und Bürsten sauber. Alex hatte wirklich ein besonderes Händchen mit dem Elefanten, nachdem ihm bereits fast das Handy geklaut wurde und nach der Abschirmaktion um ans Essen zu kommen, wurde er im Wasser von einem Elefantenrüssel nassgespritz. Nachdem wir nach dem ausgiebigen Bad wieder unsere eigenen Klamotten an hatten, ging es schon an die letzte Fütterung und ans Lebewohl sagen. Es war ein wirklich schöner und besonderer Tag für uns.

    Zum Abschluss wurden wir noch durch den ganzen Park geführt und sahen weitere Elefanten. Der kleinste war gerade einmal 1 Jahr alt und tollte zwischen seiner Elefantenfamilie. Die Bullen mussten als einzige in großen Gehegen gehalten werden, da sie zu aggressiv sind.
    Read more

  • Day50

    back to thailand

    November 22, 2016 in Thailand

    Dear travel journal,
    Talk about mammoth travel day - 11hrs!!! We got up and had breaky at the hotel before jumping into a minibus and heading to the boarder. About an hour out the aircon belt came off because something was broken apparently. So we stopped at a road side cafe and had a break. We walked around a bit, got food, used the loo and waited for a new bus. The new one we got was a coach so we all got to spread out for a bit which was nice. Then we got off at he border. There was another intrepid guide with us who was picking up a group in bangkok tomorrow and he put our bags on a trolley and took them over the border for us while we went through the cambodian exit and then walked the 1km to the thailand border entry point. The cambodian side was quick and easy, the line on the thailand side was huge and it took us just over an hour to get through. Then down the ramps out of the buildling and up the road to 2 minivans. In the vans we got and headed off to bangkok stopping for lunch and arriving about 7pm. We checked back in to astera hotel and at 7.30pm met in the lobby to head out to dinnet after saying good to roxana and yve as their flight was tonight. We went to dinner at the sane place we did the very first night of the tour, except this time we had a private room and a much bigger group. Dinner was quite nice and then we headed back to the hotel where i made everyone have photos with me and i said my goodbyes. Then headed to my room and got sorted and went to bed. Im up at 3.30am, its already 10.30pm and i cant sleep - tomorrow is going to be tough....Read more

  • Day51

    elephant nature park

    November 23, 2016 in Thailand

    Dear travel journal,
    Omg im so tired. Up at 3.30am, got my stuff sorted and headed downstairs jumping into a taxi and headed to the dmk airport. At the airport i checked in and headed through security and found my gate. 45mins from hotel to gate, thats pretty good seeing i was told it could take 2 hours - although i did doubt that would be the case at 4am. After getting sorted and knowing where i was at, i went and sat in a cafe and had breakfast before jumping on the plane. I honestly dont remember the plane taking off. I remember boarding and an announcement saying we were delayed a little because of runway congestion and then i woke up 30-60 mins later, with a sore neck from the weird arse position i was in. Then off the plane, ran and got my bag and jumped in a taxi and made it to the elephant nature park office about 5 minutes before the transfer arrived to pick me up - yay i made it. Then an hour and a half in the minivan, with a coffee/toilet break in the middle and we had made it. It was quite busy and loads of people, mostly day visitors. We have 16 overnight guests and the park currently has 70 volunteers. There are heaps of staff and the organisation has hired a lot of burma refugees and helps give aid to their families, by paying for their childrens education and giving them and their parenters an income. Its pretty cool, but the handlers work hard - 7am till 4pm, 7 days a week. First thing we did was take all of our stuff out of the van and make a pile. Then our guide jo took us for a walk around the park and introduced us to some of the elephants. The park has 70 elephants, 400 dogs and 250 cats, horses, water buffalow and more. The cats and dogs mostly just free range everywhere. In front of the main buildings the elephants all have night dens but the 18 on this side of the river have free range of the park. Each elephant has a mahout (handler) and their job is to stay with them from 7am until 4pm daily and make sure they dont get into any trouble. One heard is in medical lock down and will get let out when they have been cleared. The poor little man (3 years) was clearly bored. And there are others kept seperate for safety for people or other elephants depending on temperament etc. So we walked around the park and got introduced to some of the elephants and shown some of the dog kennels, a lot of which have been rescued from the bangkok floods a couple of years ago, which have shelter, enrichment and are quite big, which is good cause they are multihoused. Then we had lunch and headed back out and watched one of the herds, with a 7 month old, have a mud bath. Seriously a whole group of massive elephants in a tiny mud pond, it was quick amusing. At first when they all headed to the mud, some came up behind people and they didnt even notice cause they are so quiet. One guy all of a sudden hand an elephant bump into him and he jumped ten feet, it was quite amusing. Then we got changed and headed down to the river with buckets. The elephants came to join us and stopped in the water and a masdivr bucket of fruit while we threw water at it. It was quite fun. Our elephants name was zaza, big slow old girl. Then back up to the main building and we said goodbye to jo and met apple our night guide. She showed us to our rooms / mini houses, which are open rooms, beds with mossie nets, a bathroom and patio either side and dogs included if you leave the doors open lol. The back patio overlooks the elephants night pens so we are sleeping like 20 meters away from the elephants, which is kind of cool. Then we had free time until dinner. I sat and did nothing for a bit, the headed up to the domestic for a look around. But i couldnt go in unfortunatly. But the runs look good, so do the horse yards. Then i walked back and had a chat with a volley and she said they pretty much have the same cases as shelters as home. Hit by cars, worm burdens, renal failure etc. But apparently the park dont believe in humane euthansia which she said is hard sometimes. Then i watched the rest of the elephants get put to bed, so they are safe overnight and sat on the 'sky walk' - a long viewing platform overlooking the park and watched the sun go down and listened to the river and animals (mainly dogs) making loads of noise. While the kids who live at the park with their families played soccer out on one of the fields. It was cool to watch. Then it was time for dinner, which again was quite tasty. Then i bailed and headed to bed, cause im seriously struggling to stay awake. Night night xoRead more

You might also know this place by the following names:

Huai Luek, ห้วยลึก

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now