United States
Ann Arbor

Here you’ll find travel reports about Ann Arbor. Discover travel destinations in the United States of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

3 travelers at this place:

  • Day214

    214. nap: Utazás Ann Arborba

    May 6, 2018 in the United States ⋅ ⛅ 12 °C

    Vegyes érzelmekkel vágtunk neki ennek a napnak: egyrészt már vártuk, hogy lássuk a családunkat Amerikában, másrészt viszont szomorúan (bár talán pontosabb kifejezés, hogy értetlenül) álltunk azon tény előtt, hogy bekövetkezett az, amit októberben még csak elképzelni sem tudtunk és egyszerre csak vége lett ennek a csodálatos utazásnak.

    Persze ez így nem volt teljesen igaz, ugyanis csak az ázsiai résznek értünk a végére. Erre a napra azért jutott még egy utolsó, izgalmasnak ígérkező csemege: eljutni Hong Kongból Ann Arborba.

    Ennek első lépése a hajnali kelés volt, 5 óra után pár perccel már a taxiban ültünk. Sajnos sem az Ubert, sem a Grabet nem sikerült működésre bírnom, így maradt az, hogy a recepción megkértük az éjszakai portást, hívjon nekünk egy ikonikus, fehér fedeles Toyotát. Mivel forgalom alig volt az utcákon, gyorsan kijutottunk a reptérre (azt viszont a mai napig nem értem, miért kellett többet fizetnünk, mint amennyit a taxióra mutatott).

    A check-in kicsit bonyolultabbra sikerült, mint reméltük, Judit útlevelével nem tudott megbírkózni az önkiszolgáló pult, nálam pedig szimplán megtagadta a luggage tag kinyomtatását. Mindegy, amúgy is be kellett volna állnunk a sorba, szóval ez sokat nem számított. Arra számítottam, hogy majd elkezdenek akadékoskodni a hiányzó kínai és amerikai vízumok miatt, de meglepő módon semmit nem mondott a pultban ácsorgó lány. Bárcsak minden ennyire simán alakult volna aznap!

    A HK - Peking út tök sima volt, kaptunk egy elég bőséges reggelit, közben megnéztük Judittal a Jumanji c. remekművet. Második filmbe már nem lett volna értelme belekezdeni, úgyhogy a Modern Family-vel vígasztaltam magam. Már nem is tudom, hanyadik évadnál járnak, de még mindig egészen zseniális az a sorozat!

    Pekingben is minden meglepően gyorsan ment, ugyanis az aznapi tranzitáláshoz nekünk be sem kellett lépnünk az országba, csak egy ismételt biztonsági ellenőrzésen kellett átesnünk. Ez persze nagyon viccesen alakult több szempontból is: egyrészt az előttem a sorban álló amerikai nő elkezdett nekem orwelli államról magyarázni amiért a kínaiak egészen frissen bevezették, hogy minden beutazótól ujjlenyomatot vesznek - nem akartam neki mondani, hogy ez erősen kimeríti nálam a "bagoly mondja verébnek" esetét, ugyanis Amerikában pont ugyanígy bánnak a beutazni szándékozó emberekkel. Ennél sokkal mulatságosabb volt viszont azt nézni, ahogy a tranzitállomáson egyedül szolgálatot teljesítő szerencsétlen kínai kislány megpróbál egyszemélyben mindent megcsinálni: útleveleket és beszállókártyákat ellenőrzött, táskákat pakoltatott, valamint kezelte és felügyelte az átvilágító gépet. Egész jól viselte, de azért amikor megjelent két másik kolléganője a helyszínen, hangsúly alapján elég rendesen kiosztotta őket. (Persze ki tudja, a kínaiak állandóan üvöltöznek.)

    Az egész transzfer harminc percig sem tartott, a végén még csak ujjlenyomatot sem vettek tőlünk. Gyorsan letelepedtünk a megfelelő kapu elé, hogy fel tudjuk tölteni a telefonokat és az iPadet, majd megpróbáltunk WiFit csiholni valamelyik készülékre. Ebbe persze alaposan beletört a bicskánk, ugyanis az azonosításhoz szükséges SMS-t az istennek sem tudta kiküldeni a rendszer. Aztán persze rájöttünk, hogy mivel a VPN már egyik készüléken sincs fent, ha lenne netünk sem tudnánk írni az otthoniaknak, hogy épségben megérkeztünk Pekingbe.

    A Peking - Chicago járat szerencsére ugyanolyan eseménytelen volt, mint a reggeli utazásunk és legfeljebb csak amiatt lesz emlékezetes, hogy ez volt életünk leghosszabb egyhuzamú repülése. A 12 óránál kicsit hosszabb úton bőven volt alkalmunk behozni a lemaradásunk a Marvel filmekből: a Thor harmadik része egész jóra sikerült (főleg a korábbiakhoz képest), a Black Panther körüli hisztériát viszont továbbra sem értettük.

    Chicagoban aztán megszakadt a szerencsés sorozatunk: a belépés az országba még meglepően gördülékenyen ment, viszont a csomagok közül Judit táskája érkezett csak meg Hong Kongból. A légitársaság alkalmazottja szerint Pekingben maradhatott a táskám, mert volt benne egy pár elem. Szuper. Persze az örömöm még tudta fokozni azzal a kijelentéssel, mely szerint legközelebb kedden érkezhet meg a csomag Chicagoba, és mivel még csak nem is az államon belül maradunk, valószínűleg nekem kell majd összeszednem valamelyik repülőtérről. Juhéj!

    Ezzel a kiváló hírrel hagytuk magunk mögött a repülőteret. Első lépésként felvettem egy kis pénzt az első szembejövő ATM-ből, majd rohantunk a metróhoz. A Union Stationre kellett eljutnunk, amit szerencsére átszállás nélkül meg tudtunk oldani. A jegyvásárlás persze kínszenvedés volt, mert az automata csak pontos összeget fogadott el, visszajárót egyik sem adott, a nálunk lévő három kártyából pedig egyet sem volt hajlandó kezelni. Maradt a fapados megoldás és egy közeli boltban felváltottuk az egyik huszasunkat.

    A metró sokkal tovább tartott, mint azt előzőleg gondoltam. Naívan azt hittem, bő fél óra alatt eljutunk a belvárosig, ehhez képest majdnem egy órát kellett zötykölődnünk. Az állomástól még két sarkot kellett sétálni a Union Stationig, de ez térképpel a zsebemben már tényleg nem volt kihívás. És közben legalább újra be tudtunk köszönni a Willis Towernek.

    Az állomáson megvettük a jegyeket, majd helyet foglaltunk a váróban - Amerikában nem lehet ám csak úgy felszállni a vágányon várakozó vonatra! Meg kellett szépen várnunk, hogy általános iskolai osztálykiránduláshoz hasonlító módszerrel átkísérjenek minket az egyik oldalról a másikra, majd felengedjenek minket a szerelvényre. Ez utóbbi különösen szórakoztató jeleneteket eredményezett, ugyanis a helyjegy fogalmát nem ismerik, mindenki ott foglal helyet magának ahol csak szeretne. Ettől persze iszonyú lassú volt a folyamat és a sok tökölés halálosan felidegesítette a személyzetet. Ennek az lett a vége, hogy percenként olyan gyöngyszemek hangzottak el a hangosbemondóban, mint például a "legyen szíves mindenki leülni az első szabad helyre amit talál, hogy végre elindulhasson a vonat".

    A hátralévő szakasz volt talán az egész utazás legkeservesebb része. Fáradtak voltunk, a vonatot éjszakára ráadásul iszonyatosan lehűtötték (szinte mindeki kabátban ücsörgött az üléseken, de volt aki egy pokróc alatt feküdve próbált aludni), így nem meglepő módon már alig vártuk, hogy végre megérkezzünk Ann Arborba. Végül este negyed tizenkettőre futottunk be az állomásra, kerek 30 órával azután, hogy aznap reggel Hong Kongban beszálltunk egy taxiba.

    Judit már az állomáson várt minket, gyorsan hazasuhantunk a városon keresztül, kipakoltunk és egy rövid beszélgetés után bedőltünk a sarokba aludni.

    7 hónap utazás után végleg elhagytuk Ázsiát.
    Read more

  • Day226

    226. nap: Ann Arbor

    May 18, 2018 in the United States ⋅ ☁️ 19 °C

    A következő szűk két hetet Ann Arborban töltöttük tesóméknál. Sikerült úgy szerveznünk az utazásokat, hogy szüleim egy pár nappal később csatlakoztak hozzánk, így az én oldalomon a rögtönzött családegyesítés már azelőtt megtörtént, hogy hazatértünk volna Magyarországra.

    Az első pár nap legnagyobb kérdése kétség kívül az volt, hogy mikor és hogyan kapom vissza a Pekingben rekedt csomagomat. Természetesen minden ruhám a nagy hátizsákban rejtőzött, úgyhogy az első napot egy kis shoppingolással kezdtük. Nagyon szolid voltam, csak pár zoknit, alsónadrágot és két fehér pólót vettem magamnak (szerencsére ezeket szó nélkül ki is fizette a biztosító). Rengeteg telefonálás és egyezkedés után sikerült elintéznem, hogy ne kelljen Chicagoba visszamennem a hátizsákomért - kisebb szépséghiba volt viszont, hogy majdnem egy teljes hetet kellett várnom arra, hogy visszakapjam. Szerencsére semmi sem hiányzott a csomagomból, csak a külső hálót gyötörték meg egy kicsit, de annak úgyis az volt a szerepe, hogy megnehezítse a kíváncsi kezek dolgát.

    Aztán jött az első szülinapozás: Anyu utolsó 50-es születésnapját ünnepeltük meg azzal, hogy elmentünk Juditék egyik kedvenc helyére megebédelni.

    Az itt töltött szűk két hétben sokat játszottunk Sárival, már amikor nem a bölcsiben volt. Egyszer mi is elmentünk érte, megnéztük hol tölti a mindennapjait az unokahúgom. Sári pont ekkor ünnepelte a második születésnapját, úgyhogy már egy csomó mindent tudtunk együtt játszani: gyurmáztunk (egyértelműen ez volt akkoriban az egyik kedvence), Duplóztunk (építettünk egy hatalmas házat), csúszdáztunk és mászókáztunk a közeli játszótéren, homokoztunk a kertben, vagy a folyó mentén sétáltunk egy hangulatos kis parkban. Az egyik héten úszni is elmentem vele, bár aznap nem volt különösebben formában és azon kívül, hogy Bart körbe-körbe tolta egy szivacson, nem sok mindenhez volt kedve a foglalkozáson. Szerintem én sokkal jobban élveztem az egészet, mint ő.

    Voltunk látogatóban a közeli látványfarmon is, etettünk lámákat és kecskéket, majd körbejártuk a birtokot egy traktor vontatta bálás kocsin. Az elutazásunk napján pedig a botanikus kertben voltunk, ahol azt hiszem a legnagyobb hatást a belső medencében úszkáló koi pontyok tették Sárira.

    Az utolsó ott töltött napunkon megünnepeltük a legfiatalabb családtag második születésnapját. A babakocsi és a cumizó kisbaba mellett nagyon örült a ruháknak és a színes lufiknak - utóbbiaktól kicsit persze félt, de óvatosan azért játszott egy kicsit velük. Természetesen a hatalmas, színkavalkádos tortának is nagy sikere volt!

    Hosszabb kirándulásra igazából egyszer mozdultunk csak ki, elmentünk megnézni Grand Rapidsot illetve a külvárosában található Frederik Meijer Botanikus Kert és Szoborparkot. Előbbi semmi extra, pontosan ugyanolyan, mint az összes amerikai kisváros belvárosa. Utóbbi viszont a jópofa szobrokkal és a tematikus kertekkel kellemes kis kora délutáni séta volt.

    Ahogy az a fentiekből is kitűnik, Amerikában teljesen visszavettünk a tempóból, mondhatni már itt elkezdtük kipihenni az elmúlt hónapok fáradalmait. Még egy utolsó út várt ránk hazáig, ennek részletei viszont a következő bejegyzésre maradnak.
    Read more

  • Day64

    Walking the Arb

    October 6, 2015 in the United States ⋅ ☁️ 66 °F

    I went walking with Patrick and his girlfriend through the Arb, which is a trail area maintained by the University of Michigan. We walked for about an hour and had really good conversation about both liking and disliking Texas and the hot weather.

  • Day64

    Ann Arbor

    October 6, 2015 in the United States ⋅ ☁️ 64 °F

    I met up with Patrick and his girlfriend, Camille, from couchsurfing. They showed me around the area. We ate at Frita's. Really good food. Then we walked around. I got to see how huge UM really is. Gigantic! I wish I would have applied there and possibly gotten in. The school is amazing. I also found this really cool shop where you make your own Halloween costume, but I forget what it is called.Read more

  • Day15

    Ann Arbor

    April 26 in the United States ⋅ 🌬 15 °C

    On our last stretch home, we decided to call our friend’s son, Kevin Ghilani, who goes to U of M, to see if he wanted to have dinner. He said yes so we picked him up in Ann Arbor, surprised the kids and went to dinner. We had a great time laughing our butts off which is what we always do when a Ghilani is around. We had a great time. This made Kevin our finale trip friend. It was a great end. When we got home,our dogs were excitedly waiting for us. We literally spent the whole night loving them up. Every time I turned around one of the five of us was on the floor snuggling the dogs. Great to be home. It always looks a little different and feels a little different. It quickly welcomes us back and familiarity returns. Life comes back to it. Do you know why? Because home is where the family is. When we aren’t there, home is where we are. When we start on our trips, we don’t look back until we are coming back. Then we are glad to be back. Home sweet home.Read more

You might also know this place by the following names:

Ann Arbor, آن آربر, Ан Арбър, Ανν Άρμπορ, ان آربر، میشیگان, אן ארבור, ऍन आर्बर्, ARB, アナーバー, 앤아버, An Arboras, Enārbora, अॅन आर्बर, 48103, Анн-Арбор, Ен Арбор, ஏன் ஆர்பர், Енн-Арбор, این آربر، مشی گن, Enn Arbor, 安娜堡

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now