Vietnam
Cantonese Assembly Hall

Here you’ll find travel reports about Cantonese Assembly Hall. Discover travel destinations in Vietnam of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

38 travelers at this place:

  • Day29

    Hoi An - City of Lanterns

    March 5 in Vietnam ⋅ 🌙 26 °C

    Went to a local bakery's/deli for breakfast- Paul had full English and I had eggs Benedict - good home comfort food! Walked into the old town. So hot we needed to stop for a drink when we got there. Spent the afternoon wandering the streets enjoying looking at the shops and stopping for drinks and people watching. Seems funny that when you are sitting in a cafe other street traders come in to sell you fruit & snacks. As the sun sets all the lanterns light up - really pretty. Walked around the markets and watched the boats on the river.Read more

  • Day11

    Running wherever I am

    November 11, 2018 in Vietnam ⋅ ⛅ 28 °C

    Nachdem ich ja Laufen als eine meiner Leidenschaften (sic!) entdeckte, hab ich mir vorgenommen in jedem Land, in das ich Reise, mindestens eine Laufeinheit zu absolvieren. Du genießt einen ganz neuen Blick auf eine Stadt.

    In Hoi An war es soweit.

    Start ist um 7 Uhr früh. Die Temperatur in mittleren Zwanzigern. Es ist dezent schwül.

    Ich starte durch die Altstadt. Noch gibt es keine Tagestouristen. Dafür herrscht hier reger Verkehr. Da aber die Gehsteige durch Mopeds vergeben sind, laufe ich auf der Straße.

    Damit bin ich voll integraler Bestandteil der Choreografie des Verkehrs. Du läufst langsam über die Kreuzung. Jeder Verkehrsteilnehmer fixiert deinen Weg und rechnet dich in seinen Pfad ein. Manchmal kalkulieren sie recht knapp.
    Vollbeladene Radtransporte überhole ich korrekter Weise links. Zur endgültig authentischen Teilnahme müsste ich allerdings vorher mindestens zweimal hupen.

    Weiter laufe ich entlang des Flusses zurück. In der Zwischenzeit steht die Sonne schon verdammt hoch. Jetzt ist's schwül und heiß. Nun ersetzt Keuchen das Hupen. Ich schalte zwei Gänge zurück- mein Puls ignoriert das.

    Am Fischmarkt mach ich einen kurzen Fotostopp. Die Erholung tut extrem gut.

    Die letzten beiden Kilometer bringen mich über die goldene Brücke auf eine kleine Insel. Hier begegne ich auch einer Leidensgenossin. Sie wirkt noch frischer als ich. Jetzt motiviert mich nur mehr der Gedanke an eine Dusche und ein herzhaftes Frühstück.

    Ich liebe diese Läufe in fremden Städten.
    🏃 🇻🇳 ✅
    Read more

  • Day164

    Hoi An - Eine wirklich schöne Stadt

    November 15, 2018 in Vietnam ⋅ ☀️ 29 °C

    We stay in the area of Hoi An for a couple of days and Janine walked around today. Hoi An is a really nice city, crowded with tourists. But it is not too bad because that means almost everyone is speaking English. The city has a very big ancient town and several Chinese styled temples and buildings with lots of lanterns.

    Wir bleiben jetzt für ein paar Nächte in der Gegend um Hoi An. Während ich mein Bein mit Brandwunde und gebrochenem Zeh geschont habe, ist Janine durch die Stadt gelaufen und hat ein paar schöne Bilder gemacht. Hoi An ist eine Touristenhochburg in die gegen Nachmittag hunderte Reisebusse mit hauptsächlich asiatischen Touristen einfallen. Die Stadt hat eine große Altstadt mit diversen Tempeln. Es ist alles etwas chinesisch angehaucht und vor allem sobald es dunkel wird und überall die Lampions leuchten ist es hier wirklich cool.
    Read more

  • Day11

    Spaziergang durch die Altstadt

    April 30 in Vietnam ⋅ ⛅ 32 °C

    Die Altstadt ist das Herz Hoi Ans. Das Besondere an der Bauweise ist der Mix aus französischem, japanischem und chinesischem Kolonialstil sowie den einheimischem Elementen. Besonderes Highlight ist die japanische Brücke, die in Vietnam auch den 20.000 Dong Geldschein schmückt.

  • Day33

    Beautiful Hoi An

    March 20, 2018 in Vietnam ⋅ ☀️ 27 °C

    Before we came to Vietnam, quite a few people told me that Hoi An was their favorite city in Vietnam. I read about the City, but didn’t really understand the hype. Well, now I get it.

    Hoi An is an old town, which was first established in the seventh century. The city was an active port for over a thousand years. Unlike other port cities in Vietnam, Hoi An had significant settlements by immigrants from China and Japan, who were both given royal permission to live and conduct business in the City. The culture and architectural styles of these immigrants became part of the fabric of the city, and their influences are still seen today.

    Despite the fact that central Vietnam was a battleground during both the French and Vietnam/America wars, the ancient part of the city escaped with little damage. Today, the ancient city is a huge tourist destination, filled with old houses, shops and alley ways. When we toured the city, we saw houses that are over 1000 years old, but still occupied by families who open the front part of their houses in exchange (for which they receive money from the government). We also saw the usual variety of temples, some of which have strong influences from Chinese and Japanese immigrants.

    Hoi An is actually known for two different things.

    First, Hoi An is the home of Vietnamese custom tailoring. Every other shop offers clothing and custom tailoring. Want a suit? No problem. Come in, pick out your fabrics, have your measurements taken, and come back a few hours later for your first fitting. Both Arie and I decided to take advantage of the opportunity to have some clothing custom made. I had done some research about which tailors to go to, and our guide, Quy, gave us some additional information. The first shop that we went to was BeBe. Arie decided to have a suit and two dress shirts made for him. There were literally thousands of fabrics, at various price points, from which to choose. After some discussion with the woman who was helping us (all of the salespeople in these tailor shops are women), Arie chose some fabrics and made some choices about the style. While we stood in the showroom, he was measured and the numbers were jotted down on a piece of paper. A small deposit was taken, and we were told to come back at 7:30 — about 5 hours later — for his first fitting. As I hadn’t found the fabric that I wanted for a wool coat that I had in mind, we headed to a second store called Laly. I found the right fabric for the outside of the coat, and a cool pattern for inside. But why stop at a coat, when I could easily add a couple of pairs of slacks to the order. Done. I was told to return the next afternoon.

    Just before dinner, we returned to Bebe for Arie’s fitting. So, a mere 5 hours after we had ordered his suit, Arie was trying on a brand new suit, and two beautiful shirts. It was crazy.

    While I watched Arie try on his new duds, I exchanged some texts with Maya, in which I joked about buying a whole new wardrobe. She was with Hannah, and they told me to go back and order something else, as I’d regret not ordering more. So, I decided to go back and order a pair of silk slacks and a top! In the 48 hours in which we were in Hoi An, Arie had two fittings and I had three (getting the right style for the coat turned out to be complicated, as we were working from a picture that I’d brought with me.). But, by the time we left, our clothes were finished, and we arranged to have them shipped home. Had we been in Hoi An for a week, I think that I would have had a hard time not ordering more clothes. It was super fun, and not very expensive by US standards.

    The second thing for which Hoi An is known is the manufacture and display of fabric lanterns, which are made in small shops and factories in and around Hoi An. These lanterns come in half a dozen shapes, although the “garlic” shape seems to be most popular. They come in a variety of sizes, from relatively small (8 inches long) to quite large (2 feet long). And, the lanterns come in every color of the rainbow. The lanterns are hung everywhere — on trees, balconies, and wires that go across the streets. The colors and shapes look beautiful during the day. But, at night, it is simply magical, particularly in the ancient part of town, were the lights in the shops are pretty dim and the lanterns glow. (I understand that during the full moon, all of the lights are turned off in the ancient city, and it is particularly gorgeous.).

    I was completely enchanted by the lanterns, and decided that they would be an excellent addition to the garden at the River. Arie was initially skeptical, particularly when I mentioned that I wanted to hang them outside and put bulbs in them. (“What? How do you think I could do that? Don’t count on that, Sharon.”). But, as we walked along, I won him over to the idea. We found a wonderful shop that specialized in lanterns, and actually made their own (as opposed to simply buying lanterns from someone and just selling the finished product.). We had a lengthy conversation with the shopkeeper, Van, who taught us about the different fabrics that are used for making lanterns, the various sizes and shapes, and told us which lanterns were best for hanging outside. She also told us that she could ship them to the US. If they were sent by sea, delivery is in 3-4 months, but the cost is considerably less. We selected an assortment of shapes, in an array of colors, and she said that she’d make them for us and then ship them. She also said that she’d have to call the “boss lady” to come and discuss the order with us. We said fine and began the process of ordering. In about 5 minutes, a woman who we’d met before arrived by motor scooter. Turns out that Van called the “box lady,” not the “boss lady.” We had met her earlier when we stopped in the shipping “office” to inquire about the prices of sending a box to the US. Apparently she has a monopoly on shipping and services all of the shops in the area. I guess that is expected in a small town. So, lanterns are ordered and should arrive mid-summer, if we are lucky. Whenever they arrive, I know that hanging them in the garden will be a lovely reminder of a delightful visit.

    Of course, every city also has its special foods. Hoi An has two — banh mi, and white rose dumplings. The banh mi are Vietnamese sandwiches, and can be filled with pork, chicken, beef, or eggs, as well as a smattering of vegetables. Anthony Bourdain has made one shop famous, and our guide took us there. Each sandwich was $1.25, and was quite yummy. (We actually went there twice in two days.). White rose dumplings are handmade rice noodles, which are shaped into a rose, filled with pork or shrimp, and steamed. We tasted them on our first night, and then got to see them made when we toured Hoi An. The woman we saw making them lived in one of the oldest houses in Hoi An. She and just a few other women make this delicacy, and then they sell them to restaurants around town. Seeing them made was quite interesting, and a real treat — as was eating them.
    Read more

  • Day103

    103. nap: Hoi An

    January 15, 2018 in Vietnam ⋅ ⛅ 23 °C

    Judit térde nem sokat javult az előző napi buszozással, úgyhogy az ázsiai túránkon először úgy döntöttünk, különálló programot szervezünk erre a napra. A háziaknál még megelőző este beirattuk Juditot egy főzőtanfolyamra, én pedig elindultam ügyeket intézni a városba.

    Egyrészt fel kellett vennem egy kis pénzt, mert már vészesen közel jártunk az utolsó dongunkhoz. Szokás szerint ez nehezebb feladat volt, mint gondoltam. Hoi An persze fel van készítve a nyugati turisták rohamaira, sőt egy kicsit már át is estek annak a bizonyos négylábúnak a másik oldalára, mert még Vietnámban sem találkoztam sehol máshol ennyire nyilvánvaló rablással. Nehéz másként értékelni azt a gyakorlatot, hogy egyetlen ATM sem adott egyszerre 2 millió dongnál többet (akkori árfolyamon ez 90 USD-t sem ért), és azt is csak 2-3% közötti tranzakciós díj ellenében tették volna. Nagyon sok ATM-et végignéztem, a végén már a bankfiókokban is bepróbálkoztam, de sehol sem jártam sikerrel. A vége az lett, hogy beváltottam a nálunk lévő 200 eurót vietnámi dongra egy eldugott kis bankban.

    A másik tennivalót ennél szerencsére gyorsabban el tudtam intézni. Hoi Anból szerettünk volna ellátogatni My Sonba, megnézni a Cham korabeli romokat. Jó lett volna robogót bérelni és úgy kimenni, de Judit térde hangosan tiltakozott volna a tortúra miatt, így muszáj volt más megoldást találni. Sokat nem kellett keresgélni, minden sarkon állt egy utazási iroda ahol ez volt az egyik legkedveltebb Hoi Anon kívüli program. Gyorsan befizettem magunkat és már mentem is tovább.

    A harmadik, egyben utolsó elintézetlen ügyünk a laoszi utazás megszervezése volt. Elvileg Hoi Anból is indítanak buszokat Pakséba, egy Laosz déli részén fekvő kisvárosba. Már csak annyi volt a dolgom, hogy megtaláljam a megfelelő társaságot. Easier said than done - a legtöbb helyről azonnal elhajtottak, hogy nem úgy van az, először vissza kell mennünk Huéba, ahonnan rákövetkező reggel indul tovább egy másik busz Laoszba. Ennyire nem akartam bonyolítani a dolgot, hosszas keresgélés után végül két olyan irodát találtam, akik rábólintottak a közvetlen buszjárat lehetőségére. Közben Judit is írt, hogy lassan befejezik a főzőcskézést, így gyorsan hazaballagtam megebédelni.

    Azt kell hogy mondjam, elképesztően finomakat ettünk, nagyon jól sikerült mindegyik fogás! Judit végül egyedül volt aznap a főzősuliban, így kérésünknek megfelelően nem okozott gondot, hogy vega ételeket csináljanak. Az alapanyagok beszerzésétől kezdve az utolsó simításig mindent megmutattak neki, a végeredmény pedig a képen is látható hatalmas adag étel lett. Mindezt kevesebb, mint 4 óra alatt ütötték össze a lányok! Én teljesen le voltam nyűgözve tőle.

    Délután Judit a szállásunkon maradt, hogy pihentesse a lábát, én pedig visszamentem megnézni Hoi An történelmi belvárosát.

    Az élményről nekem Szentendre jutott az eszembe, csak annál persze sokkal zsúfoltabb és nagyobb a belváros. Az épületek valóban csodálatos állapotban lettek felújítva, az utcákról szerencsére kitiltották nem csak az autósokat, de még a robogókat is, így tényleg minden adott lett volna egy hangulatos kis városnézéshez. Hogy nekem nem sikerült ebbe teljesen beleélnem magam, abban azt hiszem nagy szerepe volt az elképesztő mennyiségű turistának, azon belül is a mindenhova csoportosan közlekedő, senkire és semmire sem tekintettel lévő kínaiaknak.

    Hoi An belvárosát ingyen lehet látogatni, viszont ahhoz, hogy az ember be tudjon menni a múzeumként funkcionáló egykori lakóházakba és templomokba, meg kell venni egy öt szelvényes belépőt, amivel aztán tetszőleges látnivalókat lehet megnézni. Persze vannak a mérhetetlenül híres látnivalók (mint pl. a Japanese Bridge), ahova mindenki megpróbál bejutni, illetve azok az eldugott kis helyek, amikre a kutya sem kíváncsi, cserébe nem is túl egyediek. Én végül a japán hidat néztem meg, a Chinese Assembly Hallt, az egykori kereskedők házát, a Phung Hung házat, a Tran család kápolnáját, valamint a Nguyen Tuong ősök házát, ami annyira üres volt, hogy még a jegyemet sem tudtam kezeltetni. Őszintén szólva szerintem ennyi elég is ezekből, mert szépnek ugyan tényleg baromi szépek, de elég kevés információt lehet egy solo látogatás során összeszedni, amitől viszont a harmadik után már kicsit egyformák lesznek még ezek a tündéri kis házak is. Persze nem szeretném azt sugalni, hogy Hoi An nem érdekes, mert tényleg elbűvölőek a kis utcák és klasszak az épületek, csak engem közel sem ragadott annyira magával a város, mint amennyire az emberek el tudnak tőle ájulni.

    Hazafele még szereztem egy kis vacsorát illetve sárkánygyümölcsöt a piacon. Sajnos a mangó nem tűnt valami életképesnek, így maradtam a második számú kedvencünknél. Leszünk mi még ennél melegebb helyen is, majd ott teletömjük magunkat a gyümölcsök koronázatlan királyával.
    Read more

You might also know this place by the following names:

Cantonese Assembly Hall

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now