Vietnam
Đục Khê

Here you’ll find travel reports about Đục Khê. Discover travel destinations in Vietnam of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

4 travelers at this place:

  • Day89

    89. nap: Perfume Pagoda

    January 1 in Vietnam

    Még szerencse, hogy nem vagyunk különösebben babonásak, mert nehéz lenne jó ómenként tekinteni arra, hogy rögtön az új év első napján reggel hét előtt fel kellett kelnünk a túra korai kezdése miatt. Az erőfeszítés azonban nem volt hiábavaló, mert ahogy azt ígérték, pontban 8-kor jelentkezett értünk egy fiatal csaj, hogy ő lesz az aznapra kijelölt idegenvezetőnk.

    Kisbusszal utaztunk a Perfume Pagodához, de az előző esti mámoros hangulatnak köszönhetően még ezt sem sikerült megtöltenünk. Mi ezt mondjuk nem bántuk, mivel rajtunk kívül csak ázsiai arcok ültek a kocsiban, ami egyben azt is jelentette, hogy kicsit kevesebb csámcsogással és szürcsögéssel számolhattunk. Maga az út eseménytelen volt, annyit azért sikerült elcsípni, hogy tök aranyos a vezetőnk és az angolja is szuper volt.

    Mint azt megtudtuk, a Perfume Pagoda nem csak egy épületet jelent, hanem számtalan templomot és pagodát foglal magába, melyek együtt Észak-Vietnám legnagyobb és legfontosabb buddhista kegyhelyét alkotják, Hanoitól 60 km-re. Az nem volt teljesen egyértelmű, hogy szárazföldön meg lehet-e közelíteni a templomokat, mindenesetre a csomagban árult túrák egy közel egy órás csónakázással indulnak, ami alatt egy kihalt parkolóból egy rozoga kis ladikon elvisznek a fő látványosságnak számító templomokig. Ez az út több szempontból sem volt életünk legnagyobb élménye: egyrészt iszonyatosan kényelmetlen volt ennyit összekuporodva gubbasztani a hajóban (akárhogy próbáltam magam alá hajtogatni a lábaim, mindenképp az előttem ülő lány bordáit masszírozta a térdem), másrészt hűvös, nyálkás idő volt amiben a ködtől nem volt éppen pazarnak mondható a kilátás. Szép időben a táj még kárpótolhatja az embert a kényelemért, de minket ez akkor kevéssé vígasztalt.

    Kikötés után felmásztunk az első templomig, aminek szívesen ott lettünk volna a keresztelőjén, ugyanis vicces kedvű alapítói Heavenly Kitchen (szabadfordításban: Mennyei Konyha) templomnak keresztelték el. Az épületek gyönyörűek voltak, sajnos azonban valamiért rohant a túravezetőnk, úgyhogy a felét sem tudtuk rendesen megnézni.

    Ezután a nagy közös ebéd következett, hoztak számtalan különböző fogást, hozzá rengeteg rízst és krumplit, mi pedig degeszre tömtük magunkat. Közben a főnők jelezte, hogy a barlanghoz mindenképpen a felvonóval kellene felmennünk, úgyhogy jó lenne ha megvenném a jegyeket legalább az egyik irányba. Még jó, hogy előzetesen azt mondták, TERMÉSZETESEN gyalog is felmehetünk, nem lesz ennek semmi akadálya...

    Az út felfele gyönyörű volt, a látogatók részére kiépített széles ösvényt leszámítva érintetlen, sűrű erdővel borított hegyoldalakat szeltünk át. A felső állomástól már csak tíz perc séta volt a templomnak berendezett barlangig, ahol szerencsére már volt elég idő kedvünkre nézelődni.

    Lefele mi Judittal gyalog mentünk, a többiek megvártak minket az étteremnél. A több kilométeres útat végig éttermek, boltok és mindenféle egyéb standok szegélyezték, amik a kevés látogatóra való tekintettel most zárva tartottak, de a méretekből elég jól el tudtuk képzelni, milyen tumultus lehet itt, amikor ünnepek alatt özönlenek ide az emberek.

    A kirándulás fénypontja persze még hátravolt. Mielőtt elindultunk vissza a csónakunkkal, a túravezető a lelkünkre kötötte, hogy adjunk egy dollárt az evezős néninek, ha már ennyire keményen dolgozott. Nekem már ettől elgurult kicsit a gyógyszerem, mert utálom, amikor a helyi erők a mezei turistát (engem) feneketlen pénzeszsáknak nézik és erre a képzetre azzal erősítenek rá a szektorban dolgozókra, hogy “neked ez az összeg amúgy sem számít”. És persze csudálatosan szívszorító történet, hogy az az utazási iroda, amelyik tömegével hozza ide a látogatókat, ennyire aggódik a helyi nénikék pénzügyi helyzete miatt, de akkor kérjen egy dollárral többet a túráért és az út végén diszkréten nyomja a révész kezébe a pénzt sűrű köszönetnyilvánítások közepette. Mert a jelenlegi rendszerrel csak azt érik el, mint ami velünk is történt, hogy az összes “aprómat” odaadtam a nőnek, aki abban a pillanatban átszámolta a borravalót majd elkezdett vehemensen alkudozni, hogy ő ennél többet akar. A vitát végül azzal zártuk le, hogy akármennyit is átkozódik, akkor sem fogom a kezébe nyomni az egyetlen megmaradt 500 ezer dongos (kb. 22 dollár) bankjegyünket.

    Ettől az utolsó kis incidenstől eltekintve mindkettőnknek tetszett a pagoda. És ez a kirándulás arra is jó volt, hogy felkészítsen minket az igazi Vietnámra, ahol valami kellemes kis meglepetés mindig el van rejtve a legtöbbször fel sem tüntetett apróbetűs részekben.
    Read more

  • Day139

    Perfume Pagoda - nicht

    February 19, 2017 in Vietnam

    Leider haben die Menschenmassen uns davon abgehalten das eigentliche Ziel unseres Tagestrips auch nur von weitem zu sehen :(

    Und jetzt noch mindestens drei Stunden Rückfahrt nach Hanoi...

  • Day4

    לפגודת הבשמים

    October 4, 2016 in Vietnam

    למחרת בבוקר קמנו בשש בבוקר ירדנו במעלית, נסענו לאוטובוס מקומי ואיתו נסענו שעתיים וחצי עד לכפר שקוראים לו הונג סון משם שילמנו לשני אנשים שהסיעו אותנו על אופנועים עד לנהר שהיו בו המון סירות. עלינו על סירה עם אישה ויאטנמית שהשיטה אותנו כשעה בנהר על לפגודת הבשמים.

  • Day4

    העלייה לפגודה והמערה

    October 4, 2016 in Vietnam

    כשהגענו לשם טיפסנו ארבע קילומטר ברגל, בדרך עלינו בערך על 10000 מדרגות וכל הזמן היו שם דוכנים שהציעו לנו לנוח ולקנות שתייה. באמצע הדרך ראינו קוף שקשור לשרשרת וזה היה קצת עצוב. במקום אחר ראינו אישה שמוכרת סנאים בכלובים שאפשר לתת לאלים במתנה. בסוף הגענו למערה ענקית וקדושה שיש בה המון פסלים מזהב שרציתי לקחת אבל זה היה בלתי אפשרי 😇. הפרעתי לאבא לצלם תמונות וזה היה די כיף.

  • Day4

    עלינו בחזרה מהמערה וקנינו לי שרשרת של בופלו שזו השנה הויאטנמית שבה נולדתי (אבא הוא סוס, אמא תרנגול, ומעיין נחש) לאחר מכן ירדנו ברכבל ושוב שטנו ועלינו על אופנועים לכפר. שם אבא רץ לחפש לנו לחם עלינו על האוטובוס וחזרנו להאנוי. כשהגענו להנוי החלפנו אוטובוס ורק אז שמנו לב שהתיק שלי נעלם. ואז עצרו לאבא והוא הלך לחפש את התיק באיזשהו מקום והרבה אנשים באוטובוס והסדרן ניסו לעזור לנו אבל לא הצלחנו למצוא את התיק. חזרנו למלון אכלנו במלון ראינו קצת סרטים והלכנו לישון.Read more

You might also know this place by the following names:

Đục Khê, Duc Khe

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now