Vietnam
Ông Thầy

Here you’ll find travel reports about Ông Thầy. Discover travel destinations in Vietnam of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

4 travelers at this place:

  • Day79

    79. nap: Repülés Phu Quoc-ra

    December 22, 2017 in Vietnam

    Sokat gondolkoztunk azon, hol kellene töltenünk a Karásonyt, ha már egyszer nem otthon leszünk szeretteink körében. Mindenképpen nagyon meleg és nagyon jó helyre szerettünk volna menni, ahol lehetőség szerint még meg is lehet mozdulni a nyugati turisták között. Így például Thaiföldet azonnal ki is húztuk a potenciális jelöltek listájáról, Kambodzsában pedig nem bíztunk annyira, hogy ott tudunk megfizethető áron szuper és kényelmes helyet találni. Maradt nagyjából Vietnám és a Fülöp-szigetek, amit végül azért az előbbi nyert meg, mert nem katolikus a lakosság jelentős része és nem áll le teljesen az élet az országban a keresztény ünnepek alatt. Egyébként más szempontból is szerencsés döntésnek bizonyult nem a Fülöp-szigetekre menni, de erről majd később.

    Vietnámnak végtelenül hosszú tengerpartja van, viszont decemberben igazán gatyarohasztóan jó idő csak délen van az országban, ott pedig Phu Quoc szigete számít az elsőszámú célpontnak, így mi is itt kerestünk szállást. A rengeteg jelölt közül végül a Mango Beach Resortra esett a választásunk, mert minden review ódákat zengett róla, a két említett negatívum közül az egyik (hogy mindentől messze van) nekünk kifejezetten szimpatikus volt.

    Miután lefoglaltuk a repjegyet és a szállást, már csak valahogy ki kellett bírni az indulásig, de ezen a napon végre annak is eljött az ideje! Azt nem állítanám, hogy ezen a reggelen még a maradék papaya is jobban esett, mert pont ugyanolyan borzasztó volt, mint előző napon. Sebaj, a Mango Beach-ért még ezt is kibírtuk!

    A gépünk délután indult, úgyhogy nem kapkodtunk a készülődéssel. Miután összeszedtük magunkat, még arra is volt időnk, hogy együnk egy ebédet az egyik közeli étteremben. Ezután kisétáltunk a főútra, hogy onnan majd valahogy elcsípjük a reptéri buszt. Ugyan két teljes napot eltöltöttünk már Saigonban és ezalatt az idő alatt láttunk is helyi buszokat, buszmegállóhoz, vagy buszra felszálló emberekhez még nem volt szerencsénk. De hát valahogy csak megoldjuk, nem?!

    Én legalábbis nagyon bíztam ebben és a lelkesedésem az sem tudta letörni, hogy tíz perc után az egyik helyi járat simán ott hagyta az út szélén lelkesen kalimpáló turistát. Majd mi ügyesebben integetünk!

    Újabb tíz perc elteltével fel is sejlett a horizonton a nekünk jó 109-es járat, elkezdtük az ütemes csápolást, a sofőr viszont nem nagyon akart a középső sávból kijjebb sorolni. Sebaj, ha a hegy nem megy Mohammedhez, majd az felköti a lábára a bakancsot, úgyhogy a dugót kihasználva amint a busz a közelünkbe ért átvágtunk az életveszélyesen cikázó robogósok erdején és határozott lépésekkel megközelítettük az első ajtót. Minket ugyan nem fognak itt hagyni, mikor fél lábbal már a tengerparti homokon állunk! És igazunk is lett, amint a busz közelébe értünk a fickó kinyitotta nekünk az ajtókat.

    A reptéren a belföldi terminál kellett nekünk, ami viccesen picinek tűnt még az itteni nemzetközi terminálhoz képest is. A check-in és a biztonsági ellenőrzés gyorsan lement, pedig elég sokan voltak a csarnokban. Helyet azért könnyen találtunk, és ami legalább ekkora megelégedésemre szolgált, az az volt, hogy a reptéri shopban tudtam kártyával fizetni (és az árak is meglepően barátságosak voltak, mintha csak egy sima boltban vásároltam volna be).

    Mivel szinte az összes gép késett, esélyét sem láttuk annak, hogy majd pont a mi járatunk fog időben indulni. Nem mintha ez nagyon felizgatott volna minket, ugyanis összesen 40 perc repülés várt ránk Phu Quoc-ig, a taxit pedig már előre megrendeltük a szállástól. Végül egy óra késéssel szálltunk fel, de mivel minden légitársaság szereti jó vastagon számolni a repülési időt, az érkezésünk csak bő fél órát csúszott.

    A repülésnél sokkal izgalmasabbnak ígérkezett az út a szállásunkig, aminek az utolsó 10 km-e egy olyan hepe-hupás földúton vezetett, hogy egyes gödröknél azt hittem, az egész taxi el fog bennük tűnni. A sofőr is új fiú lehetett errefele, mert ő is csak nézte micsoda krátereken kell átkelnie velünk. De nagyon jó humorral kezelte a helyzetet és ügyesen eljuttatott minket a Mango Beachig.

    Itt már tárt karokkal vártak minket, gyorsan elvették a táskáinkat és egy welcome drink mellett megcsináltuk a regisztrációt, majd a főnök megmutatta nekünk a bungalónkat. A resort szélén, tengerpartra néző, vadiúj házikót kaptunk, egy gyönyörű, fából épített kis kunyhót, hatalmas nappalival és óriási fürdőszobával. Tökéletesen olyan volt, sőt még talán jobb is, mint amilyennek előzetesen elképzeltük a képek és leírások alapján!

    Szerencsére a vacsora végére az is kiderült, hogy jól is főznek, úgyhogy semmi akadályát nem láttuk annak, hogy az eredeti terveknek megfelelően a következő napokat strandon dögléssel és pihenéssel töltsük.

    Utazás OFF, nyaralás ON.
    Read more

  • Day80

    80. nap: Mango Beach Resort

    December 23, 2017 in Vietnam

    Bár végtelenített henyélést ígértünk magunknak, az első reggel még korán felkeltem, hogy meg tudjam nézni a napfelkeltét. A sziget keleti oldalán volt a szállásunk, szóval minden adott volt a tökéletes látványhoz. Illetve csak majdnem minden, ugyanis az ég felhős volt, a Napból semmit sem lehetett látni. Ennek ellenére sétáltam egyet a resorton, kimentem a móló végére, hogy szemből is megcsodáljam a szállásunkat és a környéket. Majd mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdtem aludni.

    A reggeli svéd asztalos volt, mindenféle finomsággal. Volt sárkánygyümölcs és passion fruit is, utóbbit életemben talán először ettem. Picit savanykás, de nagyon finom íze van, ezt is felvettük a kedvencek közé.

    Evés után összeszedtük magunkat és lesétáltunk a strandra (meg kellett tenni vagy 10 métert hozzá). A víz sajnos tényleg kicsit dzsuvás volt, rengeteg tengeri füvet hozott ki, fel is volt kavarodva, nem volt valami bizalomgerjesztő. Sebaj, ott volt nekünk a medence, azzal is meg tudtuk oldani a hűsölést.

    Délutánra annyit változott a helyzet, hogy a nap előbújt rejtekhelyéről, az apály pedig kivitte a partról a rengeteg biohulladékot. Gyorsan be is mentem egy kicsit fürdeni, mégis csak a tengerparton vagyunk!

    Este lementünk még egyet vacsorázni, a chef megint nem okozott csalódást. Ezután már tényleg nem maradt más hátra, mint hogy aggódó pillantásokat vessünk az időjárásjelentésekre, majd a szobánkban folytattuk a jól megérdemelt punnyadást.
    Read more

  • Day81

    81. nap: Karácsony Vietnámban

    December 24, 2017 in Vietnam

    A délelőtt legnagyobb eseménye kétség kívül az volt, hogy valaki elfoglalta a jó kis helyünket a parton, így kénytelenek voltunk a medence mellé települni.

    Ezen a napon már egy kicsit jobb idő volt, kevesebb felhővel találkoztunk, na nem mintha a borult időben ne tudtunk volna a parton fetrengeni...

    A kora esti karácsonyi vacsoráig a napunk nagyjából ugyanabban a ritmusban telt, mint az előző. Este felhívtam az otthoniakat, hátha már tart a névnapi ünneplés, majd elindultunk a karácsonyi vacsorára.

    Erről csak annyit érdemes tudni, hogy már megérkezésünk estéjén belengette a főnök, hogy Karácsony este lesz egy ünnepi vacsora, amire fel lehet iratkozni, és ha így teszünk az fejenként 60 dollárba fog nekünk fájni. Az áron kicsit lesokkoltunk, sokat tanakodtunk azon, hogy menjünk vagy ne menjünk, végül Judit azt mondta, ha már egyszer nem lesz karácsonyi gombaleves és hógolyó, nevezzünk be az itteni sütemény fesztiválra.

    Elvileg fél hatkor kezdődött volna a móka, de mire mi hatkor odaértünk, kb. egy lélek nem volt még az étteremben. Mondta is rögtön a főnök, hogy hát sorry, nem jött össze elég ember (ezen annyira nem lepődtünk meg), úgyhogy a vacsora cancelled, vígaszdíjként fogadjuk el ezt a két pohár vietnámi bort.

    Sokáig persze nem búslakodtunk, gyorsan berendeltünk egy raklapnyi kaját és édességet, majd az egészet két koktéllal öblítettük le a parton.

    Este Judit is, én is felhívtuk a családjainkat, majd olyan fél kettő körül nyugtáztuk a napot.
    Read more

  • Day83

    82-83. nap: Tembin

    December 26, 2017 in Vietnam

    A szokásostól eltérően ezekről a napokról csak egy bejegyzést fogok írni, mert annyira nem csináltunk semmit, hogy azt képtelen lennék két írásban taglalni.

    Ezt a két napot már Tembin érkezése határozta meg, ami az eddigieknél sokkal erősebb szélben, borult égben és végül esőben manifesztálódott. Tembin egyébként egy trópusi vihar volt, aminek az útját a Dél-kínai-tengeren keresztül nem csak mi figyeltük árgus szemekkel, hanem egész Dél-Vietnám. A vihar ugyanis még a december 24-i előrejelzések szerint is pont telibe találta volna a Mekong-deltát Saigontól délre, amitől mi sem voltunk olyan nagyon messze - illetve úgy is terveztük, hogy onnan folytatjuk az utazásunkat Vietnámon keresztül.

    Ebbe a levesbe Tembin elég alaposan beleköpött. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az utazásunk elég spontán alakul, nincsen pontos tervünk nem hogy napokra, de még csak hetekre lebontva se. Annak viszont az ünnepi időszak előtt alaposan utánanéztünk, hogy hol milyen időjárásra számíthatunk. Minden forrás szerint Vietnám déli része ilyenkor szenzációs idővel hálálja meg a turisták figyelmét, rengeteg a napsütés, csapadék szinte nincsen, a hőmérséklet pedig a még éppen elviselhető 30 fok körül mozog.

    Ehhez képest már Saigonban is folyamatosan borult időnk volt, amiért valószínűleg Kai-Tak felelős, egy másik trópusi vihar, amelyik közvetlenül Karácsony előtt a Fülöp-szigetek déli részét rombolta végig (és akkor itt utalnék vissza arra, hogy miért volt nagyon szerencsés döntés nem oda utazni az ünnepekre). Az a vihar több száz kilométerre elkerülte Vietnám partjait, de a hatását még így is lehetett érezni.

    Vietnámot minden évben tucatnyi, de inkább kicsit több vihar éri el, azonban jellemzően nem a déli országrészt, ami éppen ezért sokkal kevésbé van felkészülve ezekre a természeti csapásokra. A cikkek alapján tíz évente egyszer ha látnak trópusi vihart decemberben, olyan erejűre pedig, mint Tembin, még messzebb kellene visszakeresni a feljegyzésekben. Úgyhogy el is kezdték kiüríteni a Mekong-deltát, lezárták Saigonban a repteret és a halászhajóknak is megtiltották a kihajózást.

    Phu Quoc után úgy terveztük, hogy hajóval megyünk vissza a Mekong-deltába, ahonnan északra haladva fogjuk Vietnámot bejárni. A fentiek miatt 25-én úgy döntöttünk, nem szeretnénk katasztrófaturisták lenni, inkább változtatunk a tökéletesre megálmodott útvonalunkon és elmegyünk Hanoiba. Meg is vettük a repülőjegyeket pár nappal későbbre, mert mind a ketten úgy éreztük, el tudnánk még tölteni egy pár napot a szigeten. A Mangoban viszont nem maradhattunk, így a nyugati oldalon kerestünk és foglaltunk szállást.

    A napokat többnyire pihenéssel töltöttük, én blogoltam is egy adagot, mert kezdett nyomasztóan nagy lenni a lemaradásom. És persze az utolsó este még egy búcsúvacsorával elköszöntünk a Mangotól, ahol az esős idő ellenére is szenzációsan jól éreztük magunkat (Judit azóta is párás szemekkel emlegeti a helyet).

    És hogy mi lett végül Tembinnel? A vihar 26-án, még a partok elérése előtt délre vette az irányt, így csak mérsékelt károkat okozott a régióban. 27-ére még a repteret is megnyitották Saigonban.
    Read more

  • Day84

    84. nap: Költözés a nyugati partra

    December 27, 2017 in Vietnam

    Ezen a napon kellett könnyes búcsút vennünk és kiköltöznünk a Mango Beach Resortból, ez viszont koránt sem ment annyira simán, mint azt a korábbiakban megszoktuk.

    Reggeli után mondtuk a főnöknek, hogy mi innen áttelepülünk a nyugati partra, tud-e esetleg egy taxit szerezni nekünk. Persze, válaszolta magabiztosan, többen is ma utaznak el, csapódjunk hozzájuk, majd ők összeszervezik a fuvarokat annak függvényében ki, mikor és hova szeretne eljutni. Tökéletes elképzelés, mivel mi nagyon ráértünk abban maradtunk, hogy összepakolunk, kiköltözünk a szobából hogy ők is el tudjanak kezdeni kitakarítani, aztán majd szólnak, ha megérkezett a fuvarunk.

    Minden terv szerint is haladt egészen addig, amíg be nem ütött egy áramszünet a resortban. Mi mondjuk már elkészültünk, minket ez a tény nem sokban hátráltatott (sajnos a 15 millió dongos számlát is ki tudtuk fizetni, mert a leolvasó elemmel működött), de a személyzet érthetően nem volt túl lelkes, amikor percenként megjelent egy vendég kérdő pillantásokkal az arcán, hogy na most akkor mi van?! A vendégek egy része (élükön egy francia apukával) amúgy is frusztrált volt a gondolattól, hogy itt semmit sem lehet csinálni a pihenésen kívül, de aki ilyen drága helyre jön úgy, hogy még csak el sem olvassa foglalás előtt a kommenteket (amikben ezek az adottságok kristálytisztán le voltak írva), az szerintünk meg is érdemli.

    A felhők akkor kezdtek el igazán sűrűsödni, amikor kiderült, hogy a generátort mégsem lesz annyira egyszerű elindítani, kell hozzá egy szaki, aki viszont alig bírja megközelíteni a resortot, ugyanis két nap esőzés ahhoz pont elég volt, hogy az amúgy sem valami jó állapotban lévő egyetlen idevezető utat elmossa és járhatatlanná tegye. Emiatt a taxi sem tudott értünk jönni, úgyhogy a főnök kénytelen volt más megoldás után nézni.

    Kora délutánra meg is érkezett a mentőangyal egy helyi halász személyében, aki a lélekvesztő kis hajójával elvitt minket a legközelebbi kikötőbe. Az út nagyon szép volt, a sziget keleti oldala erdővel borított és szinte teljesen lakatlan, lehetett gyönyörködni a látványban.

    A kikötőben elvileg már vártak ránk a berendelt taxik, gyakorlatilag úgy kellett szinte könyörögnünk egy fickónak, hogy vigyen már el minket és a két kínai lányt a túlsó oldalra. Komolyan, mintha a fogát húztuk volna ki...

    Az új szálláson szerencsére sokkal lelkesebbek voltak, bár angolul tényleg alig értettek. Ugyan teljesen normális szobát kaptunk, a Mango Beach után azért kicsit savanyú és sárga volt az a bizonyos narancs. Hihetetlen, hogy az elmúlt 5 nap mennyire el tudott minket kényeztetni és hogy milyen gyorsan elszoktunk ezektől a kompromisszumos szállásoktól. Na nem baj, lesz még két napunk itt Phu Quoc-on, hogy szépen visszarázódjunk a hátizsákos turista létbe.

    A kora délutáni hőséget még a szobánkban vészeltük át, de utána kimerészkedtünk körbenézni a környéken, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is Phu Quoc híres Long Beach-e. Szerencsére itt tisztább volt a tenger, mint a Mangonál, bár helyenként elég gyanús folyadékok ömlöttek bele mindenféle csövekből. Nem baj, majd legfeljebb egy kicsit arrébb megyünk holnap, ha strandolni támad kedvünk.

    Megvártuk még a naplementét, de akkora tömeg volt (már persze a Mangohoz viszonyítva), hogy még a teljes besötétedés előtt elindultunk vissza a szállásunkra.

    A vacsorát kivételesen boltból oldottuk meg, amihez forró vizet szerezni viszont nem volt egyszerű, ugyanis a hotelt üzemeltető családból egyedül a 80 körüli dédnagymama volt csak elérhető. Szegény folyamatosan perlekedett az unokájával illetve annak semmirekellő pasijával, velünk viszont tündéri volt és mindig mindenben igyekezett segíteni. Komolyan mondom, ő volt a legsegítőkészebb figura abban az egész fura családban.
    Read more

  • Day15

    Saigon + Phu Quoc

    March 27 in Vietnam

    Nachdem wir den Tag noch mit schlendern und Markt verbracht haben, sind wir gegen Nachmittag zum Flughafen gefahren.
    In Phu Quoc angekommen, haben wir ein paar schlechte Erfahrungen mit dem Guest House machen müssen. Beispielsweise gab es kein schönen Pool wie wir es erwartet hatten, sondern nur eine große Baustelle. Schnell haben wir gesagt, dass wir wieder auschecken wollen, denn auch der Schimmel im Zimmer, als auch mehrere andere Sachen, haben uns gestört. Da es aber schon spät war, wollten wir noch bis zum nächsten Tag warten.
    Den Abend haben wir dann auf dem Nachtmarkt verbracht...
    Read more

  • Day17

    Phu Quoc

    March 29 in Vietnam

    Da wir in Duong Dong nicht sonderlich zufrieden waren und auch viel los war, haben wir uns in eine Bar gesetzt und recherchiert, wo wir am besten hinfahren können. Letztendlich haben wir uns für den abgelegenen Osten der Insel entschieden.
    Der Weg dort hin mit dem Taxi war schon ein Abenteuer wert. Man hatte meinen können, dass es sich bei der eingezeichneten Straße auf der Karte um eine Asphaltierte handelt, aber es war nur ein hügeliger Sandweg vorzufinden.
    Im Resort angekommen, waren wir froh endlich fern ab von dem ganzen Gehupe zu sein.
    Wir haben ein Zimmer mit Balkon und Blick aufs Meer und sind ganz hin und hergerissen von der Stille. Im Garten baut die Familie des Resort an, was sehr cool ist.
    Ich freue mich schon die ganze Zeit auf das morgige Frühstück, denn gefühlt habe ich schon länger nichts mehr richtig gutes gegessen und vor allem nicht genug. Das Essen schmeckt mir leider nicht so besonders, denn zu 95% ist es mit Fleisch oder Fisch.
    Da schätzt man wieder das Essen daheim :)
    Read more

  • Day17

    Phu Quoc

    March 29 in Vietnam

    Mit einem geliehen Roller wollten wir ein wenig die Insel erkunden. Die Straßen sind leider kilometerlang im Bauprozess, so dass ich unter besonders schwierigen Bedingungen fahren musste. Nachdem ich nach ein paar Metern auch mal herausfinden durfte, dass in Vietnam Rechtsverkehr herrscht (irgendwie dachte ich, hier wäre wie in Thailand links) hat auch gleich mal eine Schlange mit erhobenen Kopf die Straße überquert. Das sah wirklich so irreal aus... fast wie in einem Film. 😅
    Nach ca. einer halben Stunde fahren kamen wir beim „Coconut-Prison“ an. In diesem Gefängnis wurden die Insassen während des 2.WK von den Amerikanern auf heftigste gefoltert. Die angewendeten Foltermethoden dort sind die wohl schrecklichsten, die ich mir hätte vorstellen können. Im allgemeinen ist Vietnam ganz schön grausam behandelt wurden in der Vergangenheit.

    Nach dem Ausflug ins ehemalige Gefängnis sind wir weiter zu einem Strand gefahren, der für seinen weißen& weichen Sand bekannt ist. Bis auf die vielen Menschen hat es uns dort super gefallen.

    Was mir mittlerweile ein bisschen zu anstrengend wird ist, dass überall wo man hingeht, dich einfach keiner versteht, da die meisten Vietnamesen einfach kein bisschen Englisch können, zumindest diejenigen die Tag täglich mit Ausländern zu tun haben. So z.B. auch in unserem Resort was von einer Familie betrieben wird oder an besonders belaufenen Plätzen wie z.B. Taxis. Oft wird man falsch verstanden. Besonders in Hinblick auf Essen und Trinken ist es nervig.
    Das witzige ist übrigens, wenn man in ein Restaurant geht, stehen die Bedienungen nach ein paar Sekunden, nachdem du die Karte hast, neben dir und „drängeln“. Wenn du aber bestellt hast, dauert es in den meisten Fällen super lange.

    Wovon ich wirklich ein bisschen enttäuscht bin ist der Kaffee hier. Eigentlich ist Vietnam, nach Brasilien, der größte Kaffeeexporteur. Vom guten Kaffee habe ich allerdings bisher wenig mitbekommen, eher von nicht trinkbaren.

    Morgen checken wir wieder aus von unserem schönen Resort und fahren nochmal Richtung Westen, um zu schauen wo der Pfeffer wächst. ;)
    Read more

  • Day18

    Phu Quoc

    March 30 in Vietnam

    Unseren morgen haben wir noch gemütlich am Meer und Pool ausklingen lassen, bevor wir wieder in den Westen gefahren sind. Im Westen angekommen, hat es angefangen zu Stürmen, sodass wir den Mittag im Resort verbracht haben. Am Nachmittag haben wir die Strände erkundet, obwohl das Wetter nicht so besonders war. War also eher ein entspannter Tag, den wir mit dem Night-Market ausklingen lassen haben.

You might also know this place by the following names:

Ông Thầy, Ong Thay

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now