Kazakhstan

Kazakhstan

Curious what backpackers do in Kazakhstan? Discover travel destinations all over the world of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

Most traveled places in Kazakhstan:

All Top Places in Kazakhstan

27 travelers at this place:

Get the app!

Post offline and never miss updates of friends with our free app.

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

New to FindPenguins?

Sign up free

  • Day11

    Burabay-ből több lehetőségünk is volt folytatni az utat. Egyrészt mehettünk volna még egy kicsit északabbra, Kokshetauba és Petropavlba, de a Wiki travel meggyőzött minket, hogy ennek nincsen sok értelme. Próbáltunk repülőjegyet venni Astanából a Kaszpi-tenger partjára, és már volt is foglalásunk, de a béna online rendszerükkel nem tudtuk kifizetni a jegyeket, úgyhogy a végén törölték a jegyeket (mondjuk ilyen rendszert sem láttunk még, hogy a jegyet kvázi kiállítják, majd azt mondják, fizesd be eddig az időpontig a pénzt). Úgyhogy maradtunk az eredeti elképzelésnél: vissza Astanába, majd elindulunk délre Almaty-ba. Út közben még megnézzük Karagandy-t, ami egy ronda szovjet bányászvárosnak ígérkezett, de a közelben remek múzeumok mutatják be a gulagok vidám mindennapjait.

    Egy kicsit azért fostunk ettől az úttól, mert bár csak 450 km-t terveztünk utazni, ehhez háromszor át kellett szállni. Igyekeztünk előtte tájékozódni, de a kazah vasút honlapját ellenségeinknek sem ajánlanánk. Elvileg tudnak angolul, de ezt egy baromi nagy idézőjelben kell érteni mert keresni már például csak ciril betűs inputra lehet, a jegyvásárláshoz pedig egy másik, legfeljebb csak oroszul tudó honlapra irányítja a rendszer a gyanútlan utazókat.

    Na nem baj, mi kemények vagyunk, reggel kimentünk a buszhoz, elhessegettük a hiénákat (egy idő után vicces volt hallani, hogy az etetőhöz érkező, csillogó szemű példányokat már a kollégák lehűtötték “hagyd, a buszra várnak” szerű felkiáltásokkal) és vártuk a komikusan kicsi buszunkat. Végül 20 perccel a tervezett után befutott, mi felpattantunk, a kallernél váltottunk két jegyet és élveztük a tájat a lefele vezető úton.

    Ruslan (kazah barátunk) tanácsára vonattal terveztünk menni, a poszt-apokaliptikus filmekbe illő buszpályaudvarról átsétáltunk a vonathoz ahol újabb Activity kör után megvettük a jegyeket. A nap első meglepetése a vonaton ért minket, ugyanis egy tömött alvókocsiba kaptunk helyet. Jobban belegondolva ez persze nem annyira meglepő, a vonat talán Aktauból indult két nappal korábban, hogy a kazah sztyeppét leküzdve Astanába érjen velünk.

    Lassan mondhatjuk, hogy szokás szerint az utastársaink nagyon kedves és barátságos kazahok voltak, ők megkínáltak minket lepénnyel, mi őket keksszel. Ekkor tanultuk meg, hogy lehet ásítás közben is szürcsögni illetve hogy a kazahok sem szeretnek csendben táplálkozni.

    Astanában próbáltunk újabb vonatjegyet venni, de annyira nem haladt a sor, hogy átmentünk inkább a buszokhoz. Mázlink volt, 15 percen belül már Karagandy (máshol Karaganda) felé száguldottunk. Ezen az úton kaptunk csak igazán ízelítőt a kazah pusztaságból, ahol hosszú kilométereken át még egy fát sem lehet látni a horizonton.

    Eredetileg taxizni akartunk a végállomástól a szállásig, de éberségünknek köszönhetően pont elcsíptünk egy szálláshoz közeli megállót. Végül a hotelt is megtaláltuk, de a Booking.com-on feltüntetett cím valamiért a hátsó kapuhoz vezet, ahol persze nem lehet bejutni a komplexumba. A nap folyamán másodszor is ránk mosolyogtak kazah őrangyalaink: pont jött arra egy fiatal srác, aki tanácstalan arcunkat látva megkérdezte hova igyekszünk, majd felajánlotta hogy elvisz minket. 10 óra utazás után nem tudtunk erre az ajánlatra nemet mondani.

    A szállásunk elég pipec volt: egy 19. századi főúri vadászházhoz hasonló épületben kaptunk egy hatalmas szobát. Valami rejtélyes oknál fogva mindenből csak egyet adtak (fogkefe, kéztörlő, normális méretű törölköző) de egy hátizsákkal utazó párnak ez is hatalmas ajándék.

    Karaganda, ahogy számítottunk rá, nem volt nagy szám. Szovjet bányászváros, csúnya szögletes épületekkel és széles sugárutakkal. Ami kiemeli a mezőnyből, az egyrészt a város közepén található park (tóval és szigettel, ahogy az egy rendes parkhoz illik) valamint az Eco Múzeum. Utóbbit alig találtuk meg, pedig több térképpel is konzultáltunk, de a hely kívülről teljesen elhagyatottnak látszik, a bejáratnál pedig nincs feltüntetve, hogy ez a múzeum is ebben az épületben található.

    A múzeum kb. Kazahsztán iparát mutatja be, kicsit a hosszabb távú, környezetre gyakorolt hatásukra koncentrálva. Nagyon interaktív abban az értelemben, hogy minden kiállítási tárgyat meg lehet fogdosni, nyomkodni, tekergetni, bár ahogy azt már megszokhattuk, mindent csak félig fejeztek be. Minket egy német önkénteskedő lány vezetett körbe, mondanunk sem kell: itt is privát tárlatvezetésben volt részünk.

    A másik látnivaló, amiért megálltunk Karagandában az a dolinkai KarLag Múzeum. Karaganda mellett egy hatalmas munkatábor volt a szovjet időkben, a város jelentős részét is a foglyok építették. A múzeum az egykori gulag irányítási központjában jött létre, mintegy 40 km-re található a várostól. A múzeumot is nagyon szépen felújították (főleg ha Dolinka többi épületéhez hasonlítjuk), de a kiállítás mindent visz, nagyon profin megcsinálták. A mai napig nem tudják pontosan, hány embert látott vendégül a környéki “szórakoztatóközpont”, folyamatosan zajlanak a kutatások és feltárások. A kiállítás mesél a kezdetekről, a tábor mindennapjairól, hogyan vallatták és büntették az engedetlen rabokat, de kiállítottak olyan festményeket is, amiket a tábor lakói készítettek a szovjet propaganda támogatására. Netes visszajelzések szerint felesleges befizetni a tárlatvezetésre, mert a kiállított szövegekből is tökéletesen átjön a lényeg. Szerintünk nagyon sokat hozzáad az idegenvezetés az élvezethez, mert rengeteg tárgy nincsen csak kazahul és oroszul feliratozva. Egyébként sem egy nagy összeg, ennyivel megéri támogatni ezt a remek kiállítást.

    Az utolsó karagandai napunkon még lefoglaltuk Almaty-ba a szállást és megvettük a vonatjegyeket. 12 órát még úgysem vonatozott egyikünk sem egyhuzamban, úgy voltunk vele: egyszer ezt is ki kell próbálni.
    Read more

  • Day5

    Ha röviden kellene válaszolnunk: jó. Mind a ketten nagyon jól éreztük magunkat és ebben már az is benne van, hogy egy kicsit szerencsénk volt a szállással, az időjárás viszont kibabrált velünk.

    Szállás
    Nagy AirBnb rajongók vagyunk, mert egyszerűen nem sikerült még vele nagyon melléfognunk. Három éve kezdtük használni, azóta minden nyaralásra foglaltunk itt szállást, és egy kicsit bogaras bostoni nő kivételével szuper helyeken laktunk, nagyon kedves embereknél, ráadásul olcsón. Astanába is így foglaltunk szállást és maximálisan elégedettek voltunk. 42 emeletes toronyház 21. emeletéről a városra néző panorámás szoba éjszakánként alig 15 Euróért? Count me in!
    Vendéglátóink (ha valakinek kell contact, írjon nekünk!) oroszok voltak, két pici gyerekkel. Éjfél után érkeztünk, de Jevgenyij megvárt minket. Körbevezetett, megkínált minket valami orosz pálinkával, sajttal, végig nagyon kedvesek voltak.
    A szállásról az egyik (kevésbé fontos) látványosság, a City Park 2 perc séta. Van a közelben bank, bolt és számos étterem is. Egy rossz szavunk sem volt rá.

    Időjárás
    Szokatlanul hideg volt, a házigazda elmondása szerint tavaly ilyenkor még 15 fok tombolt Astanában. Ez kicsit megnyugtatott minket, mert így legalább volt remény, hogy nem fog sokáig tartani. És tényleg, hétvégére sokat enyhült az idő.

    Utazni Astnanában
    Erre szerencsére ritkán volt csak szükségünk, mert nem annyira triviális a történet orosz és kazah nyelvtudás nélkül. Metró nincsen, busszal és taxival lehet közlekedni, illetve a helyiek random autókat is vidáman leintenek. Mivel mi nem szeretünk alkudozni, mindenhova busszal mentünk. Erre is csak naponta 1-2-szer volt szükségünk, mert a látnivalók szinte mind az újvárosban találhatóak, kényelmes sétatávolságon belül.
    A buszokra lehet venni valami kártyát, amit ahogy láttuk, még a helyiek sem nagyon használnak. Minden járaton utazik egy kaller, aki folyamatosan rohangál a busz elejéből a végébe és árulja a jegyet az újonnan felszállóknak. Angolul ők sem tudnak, de ha kérdőn nézel rá és mondogatod hova szeretnél menni, valószínűleg bólogatni fog. A legviccesebb jelenet eddig kétségtelenül az volt, amikor a tömött buszon a jegymesternek elfogyott az alapanyaga, előrekiabált a sofőrnek, aki nyomtatott még párat, majd azt az utasok hátraküldték szegény nőcinek :)
    A buszokon iszonyatosan meleg volt, fűtenek mintha nem lenne holnap. Van ugyan belső visszapillantó, de ezt látványosan nem használják a sofőrök: szinte minden úton volt valaki, akire rácsukták az ajtót.
    Még egy probléma van velük: menetrend, útvonal, megállónevek legfeljebb ciril betűs nyelveken vannak kiírva, de leginkább még úgy sem. Mi térkép alapján kb megpróbáltuk kitalálni, mikor kellene leszállnunk.

    Mit lehet ott enni?
    Erről sajnos nem sokat tudunk mesélni. Mi alapvetően válogatósak vagyunk: Judit lassan 10 éve vegetáriánus, Dávid pedig egyre érzékenyebb a tejcukorra. Grúz tapasztalatok alapján (ahol egyszer egy mosolygós vendéglős a csirkét ajánlotta vega alternatívaként) sejtettük, hogy főleg a vegetáriánus szekció szép kihívások elé fog nézni Kazahsztánban.
    Nem szeretnénk minden Astana és kazah rajongó lelkébe gázolni hétmérföldes általánosításokkal, biztos számtalan trendi és méregdrága hely van Astanában is, ahol kiváló vegán ételeket lehet kapni, de mi két nap alatt (és halkan hozzáteszem, azóta sem) láttuk még csak nyomát sem annak, hogy itt gondolnának ilyesmire. Egyetlen sushizós/olasz étteremben volt csak feltüntetve, hogy a levesek vegetáriánusok - le is csaptunk rá azonnal. Ettünk még egy kazah étteremben is, hogy Dávid végre meg tudja kóstolni a helyi specialitásokat, az tök jó volt.
    Akárcsak otthon, a levesek itt is nagyon népszerűek. A húsos levesekbe inkább csak hagymát és petrezselymet tesznek, zöldségeket nem. Nem egy könnyed minestrone, aki szereti a gulyáslevest, ezzel jól fog járni. Főételnek meg üzbég plovot (???) próbáltunk, ami rizses bárányhús csicseriborsóval.

    Na és milyenek a kazahok?
    Eddig ezen a téren is jók a tapasztalataink. Az utca embere barátságos és ha valamennyire még angolul is tud, segítőkész. Az első itt töltött napunk is azzal indult, hogy a ház előtt békésen elcseverésztünk az egyik lakossal, aki kezet fogott velünk és megjegyezte, reméli találkozunk még. Mi biztos nem fogjuk megismerni, szóval ennek eredményessége leginkább rajta múlik...
    Külsőre szegényeket a világ egyik részén valószínűleg mindenki mongolnak nézi, a másik részén pedig kóreainak. Astana az ország északi részén van ahol nagy számú orosz kisebbség is él, de így is csak 30-ból nagyjából egy embernek voltak “nyugati” vonásai.
    Azon mind a ketten meglepődtünk, hogy mennyire vékonyak az emberek: kimondottan kevés duci vagy túlsúlyos helyivel találkoztunk. Astanában ráadásul mindenki jól öltözködött, tiszta, szép ruhákban járnak. A férfiak úgy tűnik nem hordanak a fülükben ékszert, látható tetoválást sem láttunk még és a kóreaiakkal ellentétben itt a hajfestés sem divat. Arany fogsorból is csak egyet villantottak, még az éjszakai buszon a reptérről befele jövet.

    Astana
    A lényegi részt az Ishim bal partján, az “újvárosban” lehet megtalálni. A fontosabb látnivalókat két, maximum három nap alatt meg lehet nézni. A városnak ez a része tiszta és rendezett, mindenhol hatalmas terek vannak, széles sugárutak, senki sem fogja magát veszélyben érezni.
    Az árak kicsit alacsonyabbak, mint Budapesten: kifőzde szerű helyen 1000 Tengénél (kb 780 Forint) kezdődik egy tál étel. Ami sokkal olcsóbb, mint otthon, az a tömegközlekedés: egy jegy (érvényes a vonal teljes hosszára) 90 Tengébe kerül. A belépőket is jó áron adják: jellemzően 500-1000 Tenge között vannak.
    A város egyébként folyamatosan épül, rengeteg lakóházat, irodaházat építenek még most is. Vicces látvány volt, hogy a Bayterek tetejéről ellátni a város széléig, a végtelen pusztába. Sok helyen mentünk már fel kilátóba, de olyat még soha nem láttunk, hogy a felhőkarcolók és a lakónegyedek után két háztömbbel nincsen semmi. Astana most még ilyen.
    Gondolom senkit sem lep meg, hogy az “újváros” csillogása mögött azért a város szélén szép számmal lehet még látni olyan kunyhókat és viskókat, ahol kisebb díszletmunkák nélkül is le lehetne forgatni egy nyomornegyed életét. Viszont ide az ember tényleg vagy direkt, kalandvágyból megy, vagy mert a távolsági busz erre viszi ki a városból Shchuchinsk irányába.
    Read more

  • Day8

    (Disclaimer: a kazah helységneveknél szándékosan nem a magyar átírást használjuk, mert Asztana kivételével nagyjából fogalmunk sincs, melyik nevet hogyan kellene nyelvtanilag helyesen átírni. A szükségesnél nagyobb baromságokat pedig nem akarunk írni. Illetve azt is itt szögeznénk le, hogy bár a függetlenedés után rengeteg települést és közterületet kazah névvel láttak el, a szovjet múlt valamint a jelentős orosz kisebbség miatt sok helyen keveredik ki melyik változatot használja. Burabay-t (ami a település és a tó neve is) régen Borovoye névvel lehetett megtalálni, pl. a Google Mapsen is így szerepel. Igyekszünk mindenhol a kazah nevet használni, de ha nem sikerül mindenki tudjon róla: ez ugyanaz a tó/település/nemzeti park.)

    Két nap után magunk mögött hagytuk a fővárost és elindultunk északra. Sokat gondolkoztunk azon, merre menjünk tovább, végül ez tünt a legjobb választásnak. Egyrészt az idő is enyhülni kezdett (hétvégére már 7-10 fokot jósoltak), másrészt a forrásaink szerint északon kevés látnivaló van (amit akkor egy huszáros vágással ki lehet végezni), másrészt Astanába mindenképpen vissza kellett még térnünk, Burabay pedig alig 250 km-rel közeli úticélnak számít.

    Elbuszoztunk a pályaudvarra, ahol némi mutogatás után vettünk két buszjegyet Shchuchinskba. A távolsági buszok sem számítanak drágának, a két jegyért összesen nem fizettünk 10 Eurót. Ennek főleg annak fényében örültünk, hogy a Közép-Ázsiában a busz- és vonatpályaudvarok előtt állandó törzsi gyűlést tartó taxis hiénák egy igen szimpatikus példánya 200 dollárt akart rólunk legombolni ugyanezért az útért. Még szoknunk kell a “gazdag amerikai turista” bélyeget...

    A közel négy órás buszozás egészen semmilyen volt, de megismerkedtünk egy kazah sráccal és a nagymamájával, akik Shchuchinskban segítettek nekünk taxit fogni, mert ők is Burabay-ba tartottak (a srác egyébként emlékezett ránk a Bayterek toronyból, de ragaszkodott hozzá, hogy egy nappal később voltunk ott, mint ahogy valójában meglátogattuk. Nem feszegettük a kérdést, főleg mert Google Translate-tel beszélgettünk a nagymamája telefonján). Az út Shchuchinskból nagyon szép fenyveserdőn át vezetett a tó partjához. Gyorsan meglett a szállásunk is, annál nehezebb volt viszont előkeríteni a recepcióst, hogy odaadja a kulcsokat.

    Este még szétnéztünk a faluban (városnak hívni nagy jóindulatra vallana), hátha be tudunk ülni valahova enni. Most ezen a ponton képzeljétek el a Balaton partot november végén - a világon semmi nem volt nyitva, egyetlen kávézót találtunk de ott sem volt angol étlap vagy egy oroszon kívül bármit beszélő pincér. Vagy úgy általában egy pincér aki ki akart volna minket szolgálni... úgyhogy maradt a bolt és ettünk a szobánkban (a hotel vendéglőjét is próbáltuk, de ott még felszolgálóval sem találkoztunk).

    A következő két nap viszont bőven kárpótolt minket minden “nehézségért”. Mindkét napot a szomszédos nemzeti parkban töltöttük, tóról-tóra és egyik furcsa sziklaképződménytől a másikig túrázva. A Borovoye-tó mellett haladva jutottunk el az egyik fő látnivalónak számító Kék-öbölbe, ahol egy elsüllyedt Imperial Star Destroyerre hasonlító szikla kandikál ki a tó vizéből. A háttérben meg ott magasodik az általunk csak Majom-hegynek nevezett 380 méteres szikla, majd még egy lépéssel mögöttük a park legmagasabb hegye, a 947 méteres Kokshetau. Mivel már bőven szezonon túl voltunk, emberrel alig találkoztunk, az erdő csendjét csak helyenként verték fel az épitkezések (mert valamiért Kazahsztánban egy nemzeti parkot tele lehet építeni szállodákkal, és ha kifizeted a belépőjegy árát, akár quadozni is lehet). Gyönyörű volt az egész park, a fenyvesekkel és hegyekkel szegélyezett tavak meglátogatását mindenkinek javasoljuk, aki szeret könnyű terepen túrázni.

    Két apró problémánk volt csak természetjárás közben. Az egyik, hogy mindenhol, de tényleg mindenhol rengeteg eldobált szemetet találtunk. Műanyag palackok (az egészen picitől az 5 literes méretűig), cigis dobozok, zacskók, csomagolások... csupa olyan dologba futottunk bele, amit biztosan hozzánk hasonló túrázók hagytak hátra. A másik, hogy a kazahok a jelek szerint nem ismerik a turistajelzéseket és elképzelni sem tudják, ezek mennyire meg tudják könnyíteni a túrázók életét. Egyetlen rohadt, nyamvadék festékcsíkot nem láttunk két nap alatt, pedig elég sok irányba elindultunk és nem keveset jártuk a tóvidéket. Mondjuk még ez sem lenne akkora probléma, ha lennének kitéve térképek, de az egyetlen, amivel a park bejáratánál találkoztuk csak a műutakat tüntette fel, amiken be lehet járni kocsival az egész nemzeti parkot. Sokszor mi is csak arról tudtuk, még jó nyomon járunk, hogy találtunk az ösvényen szemetet.

    Minden kötekedésünk ellenére Burabay tényleg elképesztően szép hely, egy percig sem bántuk meg, hogy tettünk érte egy kis kitérőt. Ha nem jöttünk volna el ide, még azzal az élménnyel is szegényebbek lennénk most, hogy Dávid leveri és összetöri a recepción a faliórát (csak hozzáért megkérdezni, jól értettük-e a reggeli időpontját mire az óra leugrott a falról) vagy hogy szintén D az első éjszaka közepén fejlámpával induljon mentőakcióra Juditért a közös zuhanyzóba (valami lecsapta a biztosítékot az egész hotelben).
    Read more

  • Day151

    Überquerung der Grenze nach Kasachstan am Übergang bei Korday, welcher aber mehr an ein Viehgatter erinnert in dem keine Schlange sondern der Ellenbogen über Vorankommen entscheidet.

    Ein paar Tage in und um Almaty liegen vor uns mit einer ähnlich schönen Bergkulisse wie in Bishkek. Ansonsten erinnert Almaty schon wesentlich stärker an Moskau als an Bishkek, mit teuren Restaurants, westlichen Geschäften und Limousinen - und einem krassen Reichtumsgefälle. Man merkt auch das die Expo 2017 in Astana ist, die gesamte Stadt wird renoviert.Read more

  • Day153

    Fahrt in den Ile Alatau Nationalpark nur 30 Minuten von Almaty und per Seilbahn auf 3200m. Leichte Besteigung des Bergs Shymbulak 3500m, wobei Linda die letzten steilen Höhenmeter mit etwas Blockkraxelei ausgelassen hat. Toller Blick auf Alamaty im Norden und das Tien Shan Gebirge im Süden. Temperaturabfall von 30C in Almaty auf etwa 0C. Abstieg bei leichtem Schneefall.

  • Day154

    Letzter entspannter Tag in Almaty und Zentralasien. Besuch des grünen Bazars (recht modern und nichts Besonderes) und direkt daneben der großen Moschee.

    Als wir getrennt durch die Frauen/Männer Eingänge für kurzen Besuch gehen ist Tommy erstmal für eine Stunde verschwunden und nimmt nach sehr netter Einladung mehr oder weniger freiwillig am kompletten Gebet teil, inklusive arabisch-englischer Hip Hop Lieder im Nachgang über den Islam zur versuchten Konvertierung. Linda hat sich etwas Sorgen gemacht dachte zwischendurch die kasachische Polizei hätte ihn eingesackt (oder vom IS gekidnapped). Letztlich ist aber die Flucht vor den sehr netten und bemühten Gläubigen gelungen - direkt in die nächste Bar.Read more

  • Day5

    Csütörtök kora délután indultunk Budapestről a WizzAir menetrendszerinti járatával. Az időeltolódás miatt (most +4 óra, télen +5) késő este szálltunk le a kazah elnökről elnevezett repülőtéren. Az épületből nem sokat láttunk mert szakadt a hó, mire kiszálltunk a gépből a szárnyakon már szép kövér hógolyót lehetett volna gyúrni.

    Magyarok állampolgároknak 30 napig nincs szükségük turista vízumra, belépésnél csak egy regisztrációs lapot kell kitölteni, aminél láttunk már jobban dokumentált kérdőívet életünkben. Eleve a reptéren semmi sem utalt arra, hogy ilyesmivel szórakozni kell, csak feltűnő volt, ahogy az emberek megrohamozzák az egyik asztalt. A jól dokumentáltság nem erőssége az országnak, de erről még később lesz szó.

    Vendéglátónk szerencsére leírta, hogy jutunk el a repülőtérről a szállásra, egy kis sprint a málhákkal a fagyos kazah éjszakában azért kellett, hogy ne hagyjon ott minket a busz a megállóban. A zenés-táncos mulatságról már meséltünk, a telónk segített hol szálljunk le, a megfelelő épületet megtalálni viszont nem volt egyszerű. Két házból is kidobtak minket, mire megtaláltuk hol fogunk aznap este aludni.

    Péntek-szombat városnézéssel telt. Röviden arról, merre jártunk és mit láttunk:

    City Park
    Erre a parkra nézett a szobánk. Pénteken, fagyban teljesen kihalt volt, nyáron valószínüleg hangulatosabb. A park maga nem egy nagy szenzáció, de itt található az Atamakeh (Kazahsztán bejárható térképe, a nevezetességek makettjeivel) és az Ailand óceanárium is. Előbbi jópofa, bár kicsit nehéz benne eligazódni, utóbbit pedig a cápák miatt kötelező volt megnéznünk (egyébként Guiness rekorderek, mert 3000 km-rel ez az óceánoktól legtávolabbi ilyen létesítmény). Az Ailandban van még dinoszaurusz kiállítás is, illetve most fejezik be az élményfürdőt, mi egyiket sem próbáltuk.

    Khan Shatyr (szabadfordításban “a kán részeges sátra”)
    Astana egyik legnagyobb nevezetessége, a parktól szinte karnyújtásnyira. Kívülről nagyon vagány a kinézete, belülről viszont kicsit csalódást keltően csak egy bevásárlóközpont aminek szerintünk az a legnagyobb érdekessége, hogy totál logikátlanul el vannak benne dugva a mozgólépcsők. A tetőszerkezet persze belülről is impozáns, meg a legfelső szinten lévő homokos strand is jó móka lehet, ha nincs éppen bezárva.

    Lovers Park
    A kán kicsit ferde sátrával szemben található hangulatos kis park szobrokkal és hatalmas I ❤️Astana felirattal. Úgyis erre visz az ember útja az újváros felhőkarcolóihoz, érdemes volt megnézni.

    Nur Astana mecset
    Gyönyörű látvány a hófehér falakkal és az arany kupoláival. Nem mentünk be, éppen özönlöttek mindkét irányba az emberek, de a beszámolók alapján nagyon szép belülről is.

    Bayterek torony
    Astana másik szimbóluma, pontosan átellenben a sátorral. A 97 méteres toronyba bagóért fel lehet menni, a kilátás csodálatos és még Nazarbajev elnök tenyérlenyomatával is lehet fényképeszkedni. Mindenképpen érdemes kiállni a sort és felmenni (vagy ősszel megúszni a sorbanállást).

    Elnöki palota
    Hatalmas, pont egy vonalban helyezkedik el a Bayterek toronnyal és a Khan Satyrral. Elég menő lehet a kilátás reggelente, ahogy az egész újváros látszik az erkélyekről. A másik irányba ráadásul a...

    Palace of Peace and Reconciliation
    látszik, ami szintén elég impozáns. Ez a hatalmas üvegpiramis jelképezi Kazahszatán 130 különböző etnikai csoportjának békés együttélését. Szintén itt tartják a világvallások vezetőinek rendszeres csúcstalálkozóját, ami szerintünk elképesztő menő dolgnak hangzik. Akárcsak a Khan Satyrt, ezt is Norman Foster tervezte (akiről most tudtuk meg, hogy az új Wembley stadiont is neki köszönhetjük). A legalsó szinten egy komplett opera található, ezen kívül van benne egy hatalmas fogadóterem (ez tölti ki a piramis jelentős részét), a csúcson pedig egy jóval kisebb tárgyalóterem található. Itt természetesen külön széke van Kazahsztán elnökének, akinek a látogatók a bekészített papíron megírhatják és bedobhatják kívánságaikat. Van angol nyelvű idegenvezetés, és a hozzánk hasonlóan turistaszezon után érkezőknek ez egyben privát körbevezetést is jelent.

    Hazrat Szultán mecset
    Még nagyobb és szebb, mint a Nur Astana, pedig ennek nem arany a díszítése. Ide a nők is bemehetnek és nem csak az erkélyről lehet megnézni. Kazahsztán legnagyobb kupolája valóban lenyűgöző. Aki erre vetődik ne hagyja ki.

    Függetlenség tere
    Képen már láthattátok ha követitek a FB csoportot. Hangulatában a Hősök terét idézi, de érzésra sokkal de sokkal nagyobb. Itt található a Kazakh Eli emlékmű, amit ki más, mint az elnök több méter magas szobra tesz teljessé. A teljes szobor annyira magas, hogy mobillal fényképezve gyakorlatilag képtelenség a tetején lévő mítikus sast értelmesen leszedni. Azért megpróbáltuk...

    Nemzeti Múzeum
    Kazahsztán nemzeti múzeuma az utóbbi években készült el (a 2014-es kiadású Lonely Planet még csak említi). Hatalmas alapterületű (mint minden ami Astanában az elmúlt években itt épült) de nem kell ettől megijedni: belül hatalmas üres terek várják a látogatókat. Mi majdnem a felét megnéztük 3 óra alatt. A kazah aranyműves kiállítás elég jó, pedig a 10. után már minden arany karkötő ugyanolyan mint az előzőek...
    Astana története (nem meglepő módon) gyakorlatilag az elnök dicső tetteiből szemezget és semmi másról nem szól. Komolyan, szinte mindegyik fényképen ott van, egy idő után már csak azt kerestük hol nem találjuk meg (megoldás: paralimpikonokkal nem szeret fényképezkedni).
    Láttunk még egy időszakos kiállítást Dél-Kóreáról, a többire viszont nem volt már időnk és legfőképpen energiánk.

    Ezek a fontosabb dolgok, amiket láttunk a városban. Folytatjuk még a mesélést, de iszonyúan lassú ezen az iPaden gépelni és őszintén szólva rohadtul elegünk van már belőle... szóval a héten még jelentkezünk.
    Read more

  • Day152

    Besuch des kleinen Bruders des Grand Canyon. Mit lustiger Reisegruppe per Allrad in die Wüste ein paar Stunden von Almaty. Faszinierende Gesteinsformationen und Felsnadeln umgeben von flacher Wüste.

You might also know this place by the following names:

Republic of Kazakhstan, Kasachstan, Kazakhstan, Kasakstan, Kazakstan, ካዛኪስታን, Kasajstán, Casacstan, كازاخستان, Kazakhistán, Kazaxstan, Казахстан, Kazakistaŋ, কাজাখাস্তান, ཁ་ཛཱག་སྟཱན།, Kazahstan, Kazachstán, Kasakhstan, Kazakstan nutome, Καζακστάν, Kazaĥio, Kazajstán, Kasahstan, قزاقستان, Kasakstaan, Kazacstan, An Chasacstáin, કઝાકિસ્તાન, Kazakistan, קזחסטאן, कज़ाकस्तान, Kazachstan, Kazahsztán, Ղազախստան, カザフスタン共和国, ყაზახეთი, Kazakistani, Қазақстан Республикасы, Kasakhstani, កាហ្សាក់ស្តាង់់, ಕಝಾಕಿಸ್ಥಾನ್, 카자흐스탄, کازاخستان, Pow Kasagh, Казакстан Республикасы, Casachia, Kazakisitaani, Kazakisitá, ຄາຊັດສະຖານ, Kazachija, Kazakusita, Kazahstāna, Казаџстан, കസാഖിസ്ഥാന്‍, कझाकस्तान, Każakstan, ကာဇက်စတန်, काजाकस्थान, Cazacstan, କାଜାକାସ୍ଥାନ୍, Хъазахстан, Cazaquistão, Kazakisitani, कजाकस्थान, Kazakisitäan, Kasaakhistaan, கஸகஸ்தான், కజాఖస్తాన్, Қазоқистон, คาซัคสถาน, Gazagystan, Kasakiteni, Qazaqstan, قازاقسىتان, قزاخستان, Qozogʻiston, Ka-dắc-xtan (Kazakhstan), Kasakistän, Kasahistan, קאַזאַקסטאַן, Orílẹ́ède Kaṣaṣatani, 哈萨克斯坦, i-Kazakhstan

Sign up now
Anzeige