Alkimista a dzsungelben

Mai napra egy ötletünk volt, visszamenni délre, ahol tegnap voltunk, és elmenni egy mangrove erdőbe csónakkal, aztán majd lesz valami. Szokásos frankó reggeli, kávé, tea, dzsúz, majd irány délnek, 58km, 2 óra, oké. Útközben a Pico Cao Grande kacsingat ránk, nem lehet megunni, annyira különleges, ahogy egy hegyes szikla, tömb kimered a dzsungelből.
Mangrove megálló, két helyi úr, csónakba be, fejenként 10 euró, hajrá.
Megint egy más világ. Csendes víz, ami most a tenger felé folyik, tegnap nap végén meg a tenger ömlött be ide, nagyon érdekes. A parton ilyen fura halak ugrálnak ki a vízből, neve nem jut eszembe, de tudnak élni a levegőn is meg a vízben is. Sok helyen mászkálnak itt. Mármint a mangrove erdő / mocsárban. Nem tudom pontosan mit is takar a mangrove, de sekély álló víz, kicsit poshadt illat, minden fáról kesze kusza léggyökerek nőnek pluszba, amik a, vízben érnek véget, tehát előbb fa, aztán plusz gyökerek utólag, az egész olyan misztikus, várjuk mikor jön a kajmán. Az nem jött, halistennek itt nincs olyan, de egyszer szól a csónakos emberünk, hogy makako. Nézünk fel, kis majom család a fákon ugrál. Aztán még több és még több, egy teljes kolónia. Nagyon izgi így látni őket, nem állatkertben a rácsok mögött. Utólag rákerestünk, a neve most nincs meg, de háziállatként hozták ide több száz éve aztán, szépen viaszavadult és itt él a dzsungelben. Még baby majmot is láttunk az anyuka hasán csüngve ahogy ugrálnak a szédítő magasban, fáról fára.
KB másfél óra után kikötünk, fizetünk, és lesétálunk a parton az óceánig a mangrove kifolyas mellett, elég szép, és közben jön egy helyi lány meg az anyja, a lány magyaráz valamit, nem értjük, legyint, az anyja csak annyit mond mosolyogva hogy bom dia. Majd messziről két kisgyerek, szaladnak, hola amigo hola amigo, visszaintünk majd megyünk tovább. Érdekes, hogy a, gyerekek nagyon jönnek, a nagyok már inkább ignorálnak ilyen helyzetben, és nehéz, mert nem beszélünk egy szót se a nyelvükön így nem tudjuk mit szeretnének.
Ha már lejöttünk délre, itt van egy partszakasz ami mellett ninc település, remekül hangzik 😜 Viszont az út úgy megy, hogy a faluban le kell kanyarodnunk a házak közé, ami egy kicsit hát na, nekem para, földút, disznók, sár, kalyibák, sarkon meg a szokásos, izmos fiatalok, de végül ez nem gáz. Az út borzasztó, falu szélén jönnek a gyerekek, kiabálnak, nem értjük, felkapaszkodnak a pótkerékre, remélem nem lesz bajuk. Kijutunk a faluból, olajpálma meg banán meg kenyér gyümölcs fák között halad az út. Út? Ösvény, bár auto széles, de inkább kő kupacok és átkok, de a kis terepjáró ügyes, egész jól bírja, bár mi ablaktol ablakig csapkolódunk benne 😁 kb 20 perc razkodas után kiérünk egy hosszú, lapos, fehér homokos partra, ahol vannak ilyen kis házikók, mint kiderul, szállások, meg étterem, bár az csak azoknak akik itt szálnak meg, de mondja a srác aki odajott hogy tranquillo, nyugodtan menjünk le a partra. Nem az övék a part, nincs kiépítve semmi, de, ezt a szakaszt felügyelik ők szerintem, mert addig a vonalig nem jönnek a helyiek, de ahogy túlsétáltunk rajta, egyből hola amigo 😁 mindenesetre, ezen a szakaszon sétáltunk egy nagyot, megint csak gyönyörű part, már lassan nem tudjuk értékelni mert minden olyan szép.
Itt van térerő, kihasználom. Be kellett lássuk, hogy itt hiába van térképed meg kicsi tudásod, nem, fogsz tudni eljutni egy csomó helyre, mert nehéz átvergődni a helyeken, és ez nem negatív, csak egy tény. Ők is meg akarnak élni, alig van itt turista (ma is max 10et láttunk), fehér embert látnak az egyből egy jó kis lehetőség, mert azt is lássuk be, hogy az, itteni viszonyokhoz képest, bármennyire nem szeretem ezt, de mi vagyunk a gazdag nyugatiak vagy mi. Szóval kell guide, aki ezt tudja jól kezelni és el tud vinni extra helyekre. Így neten gyorsan keddre lefoglalunk egy angolul beszélő guide-ot, aki elvisz majd vízeséshez, fel napos túra, 75 euró. Utólag kiderul angolul mégse tudnak, de amúgy tök korrektek, whatsappon jön egyből a egyeztetés, mikor hol találkozzunk, mit vigyünk, stb.
Na, de jöjjön az alkimista 😎
Innen egy kmre van egy másik part a Google szerint, ki is van táblázva, valami ecolodge. Menjünk át. Az út még borzasztobb mint eddig. Kő, lyuk, kő, fa. Megérkeztünk, kis portás fülke, helyi férfi, mit szeretnénk, mutogatjuk h csak körbe nézni. Mutatja h restaurant fent, strand lent. Strand felé kocsival nem lehet menni, parkolni itt nem tudunk, akkor menjünk felfelé, az étterem felé, ott lerakjuk a kocsit. Mire kiszállunk, egy szemüveges, fehér ember ott áll, kérdezi mizu, kérdeztük inglish, mondta jaja, beszél. Szóval ő egy francia figura, 20 éve költözött ide, van itt pár hektár földje a világ végén egy gyönyörű helyen, termel mindenfélét, 5 éve kis bungalok is vannak, lehet ide jönni megszállni, itt házasodott, van két gyerek, és csinálják ezt a helyet, ami kvázi egy kis paradicsom. Kávét termel, ő pörköli, vaníliát termel, mindenféle gyümölcsöt és fűszert termel, és közbe van, egy kis kamrája ahol van lepárlója, de nem olyan mint itthon, hanem ilyen extra, középre be tudsz rakni fűszereket és azon keresztül párol, így lesz a pálma pálinkából 7 fűszeres saját ginje, meg teát is termel, meg csinál szappant, lekvárt, fűszereket, és mindig kísérletezik, hogy melyik fűszer vagy gyümölcs mihez jó. És a sok üvegcse, nagy befőttes üveg, lepároló, a sok kis akármi, mind mind együtt, úgy néz ki tőle a kis helye, mint egy alkimista műhely, és ezt ő is megerősítette h ő olyan mint azok, kísérletezik, keresi az "aranyat" 😂 Érdekes, izgalmas, és kedves figura, körbe visz, mesél, mutogat. Mi pedig megkóstoljuk a kávéját, a saját gyümölcs italát, majd megnézzük a partszakaszt, amihez fentről sok sok lépcsőn jutunk le. Aki megint csak egy kis oázis, egy kis paradicsom, egy kis filmbe illő part. Ja, és isteni illat jön a konyhából, mi az, felesége sütit süt, hát szeretnénk abból is venni, mire visszajovunk a partról kész is van, repatorta mogyoroval, de valami isteni. Persze az alkimista műhelyben be is vásárolunk, és eldöntjük, ha egyszer még elkeveredünk ide, akkor itt tuti megszállunk pár estére, annyira idilli az egész, és annyira jó helyen van.
Hazafelé ugyanazon a remek úton vissza, a faluból már a szokásos út, 3 helyen elkoszonunk a nagy kutya hegytől, mert 3 napig mindig láttuk, de most utoljára, mert többé nem jövünk délre. Egyik faluban kicsit para, befordulunk és az egy darab utca úgy tömve emberekkel, mint a sziget fesztivál, szombat este, nem tudjuk milyen rendezvény, meg azt se hogy mit szólnak hogy a fehér ember nagy kocsival a tömegbe hajt, de lassan, megyünk, szépen lassan felre állnak, néha kiáltanak, nem tudjuk mit, de kijutunk 😁 És a környékről mindenhonnan jönnek az emberek, bár lehet nem ide, de itt állandóan jönnek, a semmi közepén az út szélén bandukolnak reggel délben este, mindig, sose értjük honnan jönnek és hova mennek. Sötétedik, persze mindenki lámpa nélkül, itt az nem számít. Sőt, a motorosok, amikből nagyon sok van, konkrétan lámpa nélkül jönnek, nem is értem, tök sötét kanyargós hegyi út, az meg jön kényelmesen, lámpa nélkül. Nekik ez itt nem probléma, ahogy az eső sem, a sötét sem, semmi. Baromi jól elvannak a saját világukban, kicsit kívülállónak is érzem magunkat, ami valószínűleg úgy is van 😁

Végül hazaérünk, már tök sötétben. Szokatlan még mindig, hogy fél 6kor nyáron itt már este van. Jöhet a szokásos helyi vacsi, ma mivel lep meg minket portugál házigazda? Elmeseli hogy nagyon fáradt, ma 25 ebédet csinált, sokan voltak ma nála, mi kérünk valami koktélt, kacsint, caipirinha, passion fruiittal a kertből, huh, nem sajnálta a szeszt 😂 De finom. Tűzön sül a vacsi, fekete barrakuda hal ami nem fekete barrakuda. Ő mondta így, szóval nem tudjuk mi ez, legyen barrakuda 😁 Isteni, köretnek a szokásos rizs és saláta mellett sült kenyér gyümölcs, egy az egyben sült krumpli íze van. Kérünk szokás szerint egy sört, mert Kata borát, ami azért az övé, mert minden nap fogy belőle kicsi, aztán elteszik nekünk a hűtőbe. Megint jól laktunk, finomat ettünk ittunk, megyünk a kis ház felé, jé, látszanak a csillagok, ilyen még nem volt, szóval kicsit még romantikázunk a sötét parton, a hullámok teljesen visszahúzódtak, széles lapos fekete placc, milliónyi csillag, tejút, más az ég, máshol vannak megszokott csillagképek. Közbe ezer rák rohangál a lábunk előtt, nagyon viccesek ahogy sprintelnek. Szép este :) Czytaj więcej