Járt utat, a járatlanért ...

... no, mi bizony elhagytuk.
Ibolya időnként nem kimondottan lelkesedik azért, amikor előtör belőlem a kis felfedező ... mit mondjak, megértem. Edirnéből hazafelé tartva két "trükkös" tervem is volt. Az első bejött.
Határátkelés a török-görög kis határon.
A Törökországból hazafelé tartók zöme az autópályás Kapikule (TR) - Капитан Андреево (BG) határátkelőt használja, ahol többnyire 1-1.5 óra a várakozási idő (forgalmasabb időszakban ez elérheti a 4-5 órát is). Indulás előtt ránéztem a Google forgalmi információira és alig akartam hinni a szememnek ... azt láttam, hogy a közeli török (Pazarkule) - görög (Kastanies ) kis határon NINCS SENKI. Na, próba, szerencse alapon hétfő reggel elindultunk és NYERTÜNK. Összesen 3 lengyel motoros és egy török autós volt előttünk, a két oldali ellenőrzést 11 perc alatt teljesítettük. Ilyen gyorsan ritkán jutunk át a határon.
Miért jó ez a határátkelő?
Az útvonaltervező szerint mindössze 5 perccel hosszabb az erre vezető útvonal, mintha az autópályát választanám.
Ezen felül amikor belépünk Görögországba már a schengeni övezetben vagyunk, ettől a ponttól (elméletileg) határellenőrzések nélkül érhetjük el Magyarországot, és ez nagy vonalakban így is lett.
A görög (Ormenio)-bolgár határon csak egy pillanatra kellett megállnom, ahol a bolgár határőrök(???) bekukkantottak az autóba az üvegen keresztül.
A bolgár (Vidin)-román (Calafat) határon átvezető hídon, pedig csak a román oldalon ellenőrzött bennünket a román határőr (ez azért eltartott kb. 3-4 percig).
A román-magyar határon már csak a táblákat nézve vettük észre, hogy áthajtottunk az egyik országból a másikba.
No, szóval azért ez a schengen még nem az a schengen.
A második kis trükkös ötletem az "Utazás határok nélkül..." már nem annyira váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A fentiek alapján azt gondolhatod, hogy a gyors határátkelések miatt pillanatok alatt hazaértünk ... hát nem. A határok gyorsak lettek, de az utak ... Bulgária a 30-40-60-80 km/ó-s sebességkorlátozások hazája és a főbb útvonalakon erős a kamion forgalom, az utak állapota pedig sok kívánnivalót hagy maga után.
Romániában az utak valamivel jobbak, de Calafattól-Lugosig (a Duna-völgyében, majd a Kárpátokon át csak egy 2*1 sávos közút vezet át, amin útfelújítások, kamion hegyek nehezítik a haladást.
Na, szóval erre legközelebb majd akkor jövünk, amikor a magyar határtól Szófiáig végig autópályán tudunk közlekedni (azaz soha).
Egyesek szerint az utazás lassúságáért kárpótol a táj szépsége, ... hát nem. A Duna-völgyéből sok nem látszik az útról, a Kárpátoknak pedig itt éppen az alacsonyabb, nem kimondottan látványos részén kelünk át. Inkább a nyűgöket érzi az ember, mint a lélekemelő szépséget.
Az előzetes tervezés alapján tudtam, hogy ezt az utat "egy fenékkel" nem fogom tudni levezetni, emiatt Bulgária északi részére még beterveztünk egy tranzitszállást.
Erre tökéletes választás Belogradchik, a bolgár sziklaóriások városa.
A település környékén nagyon sok, fantasztikus formájú sziklát alakított ki a természet, sőt ezek tetejére még egy erődöt is építettek (még a rómaiak, igazi fénykorát viszont a középkorban élte, amikor valamelyik bolgár hadúr megerősítette a falakat). Érdemes felmászni a felső várba, onnan fantasztikus kilátás nyílik a környékre (belépő 8€/fő).
Másnap, ha lassan is, de probléma nélkül hazaértünk, legközelebb viszont biztos másik útvonalat választunk.Read more