Komp Pico szigetére és indulás a hegyre

Kora hajnali kelés (6 óra, itt tök sötét van még), össze pakolás, a nagy cuccot akkor itt hagyjuk, csak azt visszük magunkkal, ami a mászáshoz kell. 7.30-kor megy a komp, kéne még szendvicset venni valahol, elvileg már egy két pékség nyitva van 7-kor, ami felér csodával, mert itt a, szigeteken 9 előtt szinte semmi sem mozdul.
6.45-kor már úton, 30 perc gyalog a komp, útközben nézzük mi van nyitva. Egyet találtunk, de ott meg még nincs péksüti, na jó, nem várunk.
Komp terminál, kb mint valami luxus váróterem, pedig csak a magunkfajta kis átlagos utazók és a helyiek használják a szigetek között. Nagy szerencse, itt van büfé, volt szendvics, kompjegy is pipa (egy út asszem 4 euró körül volt fejenként). Sötétben indultunk otthonról, mire felszállnunk a kompra kezdett világos lenni. Útközben ráadásul megmutatta magát a hegy is, csodás volt, egy részén esett az eső (remek), máshol ködös volt, megint máshol a reggeli nap megvilágította, látványos út volt.
Közben lestük, vajon ki jön még a hegyre (elég egyértelműen látszott) hogy valakihez vagy be tudjunk kéredzkedni vagy osztozzunk a taxin. Végül leszálláskor egy lengyel lány a párjával jött oda, hogy Pico e a cél és nem osztjuk e meg a taxit? Naná! Elkaptuk az első taxit, 25 euró. Sok. Gyors telefonálgatás, kiderült a többi is ennyi. Monopol helyzet, ez van, oké, felezzük, menjünk, és bízzunk benne, hogy lesz jegy a hegyre, mert egyszerre csak 320 ember lehet fent, ha ez megvan, akkor elő fordulhat, hogy órákat kell várni.
A kikötőtől legalább 20-25 perc volt az út, és szerencsénk volt, egyből volt jegy. 20 euró fejenként a hegy, plusz 3 euró, ha a Picuinho-ra is fel akarunk menni, naná! Gyors biztonsági előadás, adnak GPS jeladót, hogy lássák hol járunk, hol vagyunk, majd indulás a ködben (mert azóta persze elbújt a nap, vagyis inkább leszállt ránk a felhő.Leia mais