Corvoi út Kata szemével

Nem vagyok a szavak embere, az inkább Peti asztala, de a mai napot nem tudom szó nélkül hagyni én sem. A tények leírását meg is hagyom neki.
Mindig különös izgalommal tölt el, ha hajóra szállhatok. Ha az pedig a tenger, jelen esetben az óceán, még inkább lenyűgöz. A mai napon átvittek minket egy igen apró hajócskával Corvo szigetére. A vízesések között haladva, közel a sziklákhoz, barlangokat érintve közelitettük meg a szigetet. Négy éve a tea ültetvények látványa okozott nálam azonnali sírást, ezt idén ez a hajóút váltotta ki belőlem.

Leírhatatlan élmény a természet közelsége, ereje és szépsége. Az odaút zökkenőmentes és csendes volt, egy, másfél méteres hullámokkal.
Eredeti terv szerint hétfőn mentünk volna, de akkor nem hajóznak ki, vihar várható, ma már kicsit haragos az óceán, de még hajózható. Peti már reggel folyamatosan az előrejelzéseket nézte, mekkora hullámokra lehet számítani, de én valahogy nem izgultam. Úgy vagyok vele, ezek a vízi hősök (kapitányok) tudják mikor biztonságos, nem volt bennem félelem.

Kevesebb időt tölthettünk túrázással, mint ahogy azt eredetileg terveztük, szólt a kapitány, hogy az időjárás miatt hamarabb kell a vártnál vissza indulni Floresre.
Bevallom ahogy megpillantottam a krátert, és elénk tárult a leírhatatlan látvány, eldöntöttük ide még vissza kell jönnünk (több napra) . Remélem lesz még ra lehetőségünk. Ezen a szigeten napokat érdemes eltölteni, mert bár kicsi, hihetetlenül gyönyörű is egyben. A tehenek látványa pedig a hegyoldalon, egy kráter közepén nekem alföldi gyereknek elég érthetetlen. Nem győztünk kapkodni a fejünket.
Ahogy azt szoktam mondani általanosságban Azorival kapcsolatban, ha itt lennél se hinnéd el. A mai napom is ennek szellemében telt, a zöld összes arnyalatával talalkozhattunk ma is, kietlen zord és csodálatos panoráma bármerre néztünk.

Aztán sajnos elérkezett a búcsú a szigettől, és bár szerettem volna még pár órát maradni, a kapitánynak azt kell mondanom a legjobb döntése volt a korábbi indulás.
Még most sem tudom, hogy nem repültem ki a csónakból a háborgó óceánba, métereket zuhantunk az óriási hullámokon, neha mintha a betonba csapódtunk volna. Mindez közel egy órán keresztül. Életem egyik legszebb, legérdekesebb, legizgalmasabb élményét élhettem át ezzel az úttal. Félelem nem volt bennem, bíztam a kapitány szakértelmében. Számomra ő a nap hőse. Óriási élményt adott nekünk, láttunk delfineket, úsztak velünk. A hatalmas hullámok pedig nem zavarták sem őket, sem a sirályokat. Mi voltunk hihetetlenül picik es törékenyek. És a természet ereje, szépsége es közelsége a mai napon volt a leginkább érezhető az eddig itt elöltöltött napokból.

Örülök, hogy átélhettem, most nem mennék vissza azonnal a méteres hullámok közzé, de holnap akár már indulhatnánk is a következő kalandra.
Napi hálám, hogy nem hányt senki, nem volt kamera a hajón és nincsenek muslicák a vízen. A fogam tele lenne velük.Read more