Azori kalandok 2.0

A terv mára, hogy megnézzük a leghíresebb képeslap helyet, meg megmásszuk a csúcsot, meg elmenjünk a sziget nyugati csücskébe az elhagyatott világítótoronyhoz.
Csapjunk bele. 25km, 40 perc, utolsó pár km a fennsíkról hirtelen le a vízig, izgi lesz.
Fennsík nagyjából eseménymentes, szeretnénk joghurtot venni, de kicsik a falvak, alig van bolt, végre találunk, ott nincs, menjünk a másikba, ott van, de magyarázza az eladó hogy sajnos nem tudja eladni nekünk mert lejárt a szavatossága, több nincs, de ő ivott egyet, nem lett baja, ha gondoljuk nekünk adja ingyen. Rendben 😁

Fennsík széle, jön az izgi út. Az elején van egy miradouro, ahol van egy mini szélmalom, ami mint kiderült nyilvános WC, zseniális, és olyan pazar helyen, hogy hajjaj. Az út mellett terasz, lelátsz a több száz méterrel lentebb lévő faja-kra, bámulatos.

Lefelé út, meredek, kanyargós, keskeny, másfél autónyi, jajj mi lesz ha jönnek szembe. Egy szerencse van, majdnem végig fák vagy bokrok vannak a szélén, így nem a tátongó mélységet látod közvetlenül. Amúgy az, útvonal gyönyörű, és csak egyszer jönnek szembe, ott fék, kézifék, ő visszatolat egy kicsit, elférek így, lent vagyunk.

Wooow. Nem nagyon lehet leírni. Nem tudom írtam e már, de a faja az ilyen kis óceánba benyúló földnyelv, ami vagy a vulkán kifolyás vagy földcsuszamlás miatt került ide a meredek több száz méter magas zöld falak tövébe. Hihetetlen látvány. Több mint 70 ilyen van itt, és mivel kevés az időnk ezért természetesen a leghíresebbet nézzük meg, vagyis rögtön hármat, mert túrázunk egyet, Faja dos Cubresből egy kicsit érintve átsétálunk a Faja da caldeiro Santo Cristohoz.

Az elsőn belül vannak kis lagúnák, körbe kövek amik védik az oceántól, a lagúnák mellett régi kerítések, kis házak, csend, az óceán dübörög a sziklák mögül. Természetvédelmi terület az összes, nem is csodálom, nagyon különleges. Elvileg ebben a lagúnában kis garnélák vannak sokan, horgász csalinak használják őket, a másikban, ahova még megyünk, clam nevű kagyló, ami helyi speciális kaja.
A fajan kis rusztikus házikók.
Kezdjük el a sétát. Hullámvasút ösvény visz a sziklafalak tövében, időnként tengerszinten, aztán hirtelen 100 méter magasan, aztán megint le, fel, le. A látvány nagyon szép, az ösvény izgalmas, néha dzsungel szerű. Elvétve jönnek mennek quadok, itt már csak az tud közlekedni, ezzel hozzák az elfáradt turistákat, a sört, alapanyagokat, valamint az építkezéshez mindent, mi is látunk zsalukővel megpakolt quadot, nagy meló lehet egy háznyi adagot elvinni.
Vízesések mellett sétálunk, amik most sajnos csak sziklák, szerintem száraz nyár lehetett, mert Floresen is sokkal kevesebb víz volt, de nem baj, így is csodás.
Középső faja: Faja do Belo. Pici, de szép, pár régi ház van rajta, amik tökéletesen fel vannak újítva és szállásként üzemelnek, hát, kipróbálnám.
Séta tovább, lassan közeledünk a célhoz, egyre jobban latszikaz ösvényről, fantasztikusan néz ki. Nagy földnyelv, vékony perem, azon belül nagy lagúna, mögötte kis régi házak sora, az óceánban szörfösök, az ösvényen tikkadt turisták hada. Hada az túlzás, szerencsére hiába nagyon híres, képeslap hely, teljesen vállalható az emberek száma, nincs sehol tömeg meg tumultus, pár percenként találkozol pár emberrel.
Séta át a falun, vannak elhagyatott félig romos házak, és vannak szuperül felújított mégis hagyományos épületek, nagy része szállás, van két étterem is, egyikbe beülünk. Térerő nincs, de lehet kártyával fizetni, remek. Nagyon hangulatos hely, és tök jó arcok is, sokan bejönnek ide, kérnek egy kávét, kólát, sört, és megeszik a hozott szendvicseket de ez itt nem zavar senkit.
Mi megkóstoljuk a helyi specialitást, a clam kagylót. Ha már itt vagyunk, együk meg a helyet 😁 lehet a clam maga kagylót jelent, és nincs külön neve, lényeg hogy itt, ebből a lagúnából fogják ki. Bizarrul néz ki, van két láb szerűsége is, de egész jó, teljesen más mint amiket eddig ettünk. Sör, kóla, kávé pipa, menjünk még kicsit az ösvényen felfelé, lesz még egy kilátópont, addig menjünk el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szemből jön mindenki, mert ezt úgy ajánlják, hogy megállsz a fennsíkon, legfelül autóval, onnan túrázol le az óceánig, végig mész a 3 fajan, és a végén hívsz egy taxit, aki visszavisz a fennsíkra a kocsihoz. Visszafelé esélytelen gyalogolni, mert 10km a túra, és ha vissza mész, akkor 20, de durván emelkedik az ösvény a végén. Körbe se lehet menni, mert autóút van és baromi nagy kerülő úgy gyalog. Szóval ez az ajánlott, mi szemből jöttünk idő híján, és nem megyünk a tetejére, csak a kilátópontig, ameddig természetesen szintén emelkedik, összesen 135 méter magasra megyünk, de a látvány miatt megéri, fentről látod a félszigetet és a lagúnát, hát tényleg tiszta képeslap. Melletted meg a zöld meredek falak miatt Jurassic park.
Akkor, séta vissza, a vissza ösvény is csoda, ugyanott jövünk ahol érkeztünk de most más szögben látjuk.
Elérjük a parkolót, hogy egy árnyas büfé, kártyával nem lehet fizetni, de épp van két jégkrémre pénzünk, ejj de jólesik.
Vissza a pazar meredek kanyargós úton, imádkozok ne jöjjenek szembe, persze jönnek, többen is, de jófej mindenki, megállnak, félre húzódnak, lassan felérünk. Még egy pillantás a fenti miradouroból vissza. Wow megint.

3d bejárása a túrának, kattints, nézd meg, látszik micsoda hegyek voltak felettünk:
https://maps.suunto.com/move/pepesun/64ff3e27df…

Legközelebbi faluig megyünk, mer nincs térerő így nem tudjuk a térképen megnézni mi milyen messze van. 4 óra van, hát, 7kor kell leadni a kocsit, hegymászás már nem fér bele, de a világítótorony még igen. 40 km, 1 óra.

Mellékutakon visz, a fennsík közepén, hihetetlen utakon, fenyő ligetekben, hortenziák között, annyira szép és kellemes itt menni.

Nicsak, hirtelen egy parkban vagyunk, ez hogy kerül ide? Kiszállunk, körbe sétáljuk. Szó szerint a semmi közepén egy izgalmas kis park, nagyon szépen karbantartva, szarvasokkal (persze kerítés mögött), kis tavakkal (amik most ki vannak száradva) és mindenféle buja zöld növényekkel. Ja, meg a kedvencemmel, grillezővel, ami mindenhol van és látszik hogy használják is. Parque Florestal das Sete Fontes -> https://maps.app.goo.gl/FvYCEuBf5ZkMDdS69

Innen tovább még pár km, viszont földút. Ajjajj. Színe alapján tiszta afrikai szafari, vörös a föld. És nem is rossz az út annyira. Cserébe már megint pazar a látvány, ahol megy az út.

Világítótorony. Elhagyatott. Mint kiderult, az 50es években építették, aztán jött egy földrengés, mindenki elköltözött, aztán visszajöttek, de megint jött egy földrengés, az épületek megrongálódtak, végleg ott hagyták. Aztán automatizálták, működik de már nem kell ember hozzá. Elég sok mindent építettek a tövébe, családok laktak itt, most meg az egész nagyon creepy, tilos bemenni, de nyitva van a kapu, persze hogy körbe sétáljuk. Nagyon izgalmas, látványos, érdekes.
Felette a dombon van egy régi bálnales torony, oda is felmegyünk, van rajta távcső, lessünk bálnát, de nem látunk 😁 A körpanoráma viszont király. 3 irányból óceán, látunk 4 további szigetet, mögöttünk a fennsík és látszik az út ahol jöttünk, meg hogy két oldalt micsoda szikla leszakadások vannak. Vagy szakadék. Vagy mi.

Utolsó este, autó leadva, búcsú vacsi itt a szigeten, most másik étterembe megyünk, mert nincs hely ahol szoktunk, de jó döntés. Tető terasz, kilátás a kikötőre. Nap hala fattyú makréla, legyen az bármi, kérünk olyat, meg persze garnélát előételnek, és egy üveg zöld bort, amit eddig csak azorin láttunk. Nagyon kis könnyű, finom, újbor, pikkpakk elfogy egy üveggel ;😉

Gopro összefoglaló a mai napról:
https://youtu.be/UkBzpoxUkbk?si=ucMz1srOnQtz2dmzBaca lagi