Észak nyugati part és első tapasztalatok

Most értünk haza, várjuk a vacsit, gondoltam megirom a mai napot. Marci fröccs mellett szokta, én most Bécsből hozott whisky mellett 😂
A tegnap esti polip vacsi után aludtunk egy jó nagyot, hiába iszonyat hangos az óceán, ami a házunk talpát mossa, mégis nagyon jól aludtunk, amiben biztos benne volt hogy az előző estét repülőn töltöttük.
Reggel 8kor remek reggeli, helyi kávé, tea, rántotta, zsemle és frissen facsart vagy őrölt papaya, szintén helyi. Mivel cuccunk nincs, ezért partvonal utazás lett a mai program, megprobaljuk megnezni az egyik kakaó ültetvényt is.
Kis chill a parton a maradék kávéval és teával, majd be a kocsiba. A fővárosig tartó szakasz már fejből megvan, tegnap 3x is végig mentünk rajta. Az utcák, a falvak és városok, a helyiek nagyon érdekesen élnek, jókedvűek, mindenki kint van az utcán, patakba mosnak, a házak nagy része bádog tákolmány de van egy varázsa. A kis, utcába viszont nem szívesen mennék be, bár mindenki azt mondja ez biztonságos sziget, de na, benézel és favella hangulata van 😂 A főút mellett szaladgálnak a gyerekek, tyúkok, disznók, kecskék, figyelni kell.

Első megálló, a térképen néztem, h nagy homokos part, nézzük meg. Favella pár házas falu, megbámulnak, megyünk a parton tovább a Suzuki jimnyvel, szaladnak utánunk a gyerekek, a vízben egy hajoroncs, álljunk meg nézzük meg. A kis fekete gyerekek egyből körbe vettek minket, magyaráztak, de nem értettük. Fotózott Kata, nekem meg magyaráztak nagyon, menjünk inkább tovább az úton. Kocsiba be, két gyerek a, pótkeréken, egy magyarázza hogy adjam neki a baseball sapkát, integetek szálljanak le, semmi. Lassan elindulok, de semmi. Megyek kicsit, szaladnak, az útnak vége, meg kéne fordulni, de mögöttem vannak, hát, nem volt egyszerű. Végül sikerül, kicsit még felkaoaszkodnak a kocsira de aztán szerencsére elengednek, menjünk.
Partvonalon, terepjaro útvonalon haladunk, hosszú homokos part, itt ott emberek, nem állunk meg. Kis idő után végre egy rész ahol nincs senki, akkor itt. Le a partra, elő akarom venni a dront, hát nem a kocsiba, hagytam? Közbe látjuk h 3 kisgyerek érkezik, na jó, vissza a kocsihoz. De elkapnak. Katával a legkoszosabb kislány lekezel, magyaráz, eszik valami lila gyümölcsöt, nagyon mondja, mutogat a hátsó zsebemre, mutatom neki zsepi, nem boldog 😁 Aztán vissza a kocsihoz, jönnek velünk, ajtó bezar, biztonság kedvéért a kannájával racsap az ajtóra, cserébe padlógáz a homokba, kap egy kis port búcsúzóul.
Ilyenkor szerencse, h autót bereltunk, azért kicsit biztonság érzés h be tudsz zarkozni.
Menjünk tovább a parton, egyre szarabb út, huuu nagy homokos part, pálmafák, megállunk, neee ott egy ember, felénk jön. Magyaráz, nem értem, mutatja a sárga mellenyet, turista security, ez meg mi? Mindenesetre itt nem voltak mások, kicsit sétálunk, nézelődünk, menjünk tovább, nagyon sok part van.
Kiégett bozótban haladunk, itt ott még ég, ez sajnos nagyon sok helyen jellemző, nem tudom szemetet égetnek, vagy a tájat, de sok leégett rész van. Még egy helyen megállunk, félig kiszáradt lagúna meg homokos part, amúgy gyönyörű minden. Kis dron, kis, séta, szomszédba van a tamarind strand, még oda menjünk el. Az út még szarabb, de a jimny ügyes, meg én is, egyszer csak kilyukadunk a strandon. Sárga mellényes tourist security, akkor tényleg van ilyen, ez jó lesz. Fekete srác, machete, oda ugrik, kókuszdió? Mondom talán később, Kata mondja miért ne, hát akkor legyen. 7 euró. Vagy 125 dobra. Legyen dobra, bár az nem tudom mennyi euró 😂 egyébként friss, ott vágta fel a machetevel (tehát nem turista ijesztgető eszköz akkor), nagyon finom volt. Kicsit itt sétáltunk, fürdés nem, mert nincs fürdőruha nálunk még. Ja, és a legjobb, itt voltak turisták. Sose gondoltam volna egyszer megörülök ennek 😂 de itt voltak vagy 10en, és olyan megnyugtató érzés volt, hogy nem vagyunk egyedül. Akkor menjünk tovább. Irány egy világítótorony meg a Lagua Azul, azur kék kis tó. Vissza a kőútra, elég volt a rázkódásból.
Megvan a világítótorony, ráadásul van kis öböl mellette, ahol sárga mellényes tourist security és egy árus van, jó lesz. Borzasztó érdekes fákat látunk, szerintem majomkenyerfa, de nem vagyok benne biztos, nagyon széles az alja, Madagaszkáron vannak ilyenek. Ki volt vágva egy, a törzs átmérő volt vagy 3-4 méter, hatalmasak. És sasok feszkelnek rajtuk, akik nem szeretik a dront, az egyik megtámadta, rákoppintott, én gyorsan felraktam. Fel a toronyhoz, szép kilátás, le a partra, csak vettünk a helyi fafaragótól egy kis dísz maszkot.
Tovább, menjünk a kakaó ültetvényre. Az út végig a parton megy, gyönyörű. Pálmafák mindenhol, kókusz, banán, meg ki tudja még mi. Egyik részen már kakaó fák is, le is szedtem egy termést. Ja, meg ettünk a parton tamarindot is, az is terem itt. Nagyon érdekes, savanyú és édes. Reméljük az volt 😁
Megérkezünk a Roça Diogo Vaz-hoz. A roçak ilyen régi portugál hogy is mondjam... Gyár, üzem, lakóközösség, gazdaság, minden. Amit meglátunk először, két fehér turista, körülöttük sok sok gyerek. Neeeee 😂 Bemennénk a főépületnek tűnő épületbe, előtte helyiek megállítanak valamit el akarnak adni de nem értem. Az épületben az eladó csaj nem tud angolul, de van egy zöld hajú turista, őt kérdezzük. Mondta h 1ig van nyitva elvileg a gazdaság,most már 3 óra van, ők külön kaptak kísérőt aki angolul is tud, a szallasuk intézte nekik, el is indultak a vezetett túrára de útközben valahol eltűnt a guide, szóljunk ha látjuk 😅 kicsit körbe sétálunk, csodás a környezet de így nem sokk értelme van, majd visszajovunk. Közben az előző faluban van egy híres better, ahol rákot kell enni, kérdeztük a sractol arról tud e valamit, mondta oda is érdemes előre bejelentkezni mert nagyon lassan készül a kaja, kb akkor fogják ki amikor megrendeled, szóval kihagyjuk ezt is most. Amugyis az a falu, haaaat. Szokni kell még ezt 😁Tényleg nagyon más világ ahogy itt élnek, kívülről kicsit ijesztő, pedig nem bántanak, csak más.
Akkor még innen annyit, h nem messze van egy alagút a parton, nagyon híres fotó hely, minden turista megáll itt, különleges. Ezt tudják a helyiek is, autóval vagyunk de integetnek h kókusz kokusz. Megyünk tovább. Két falu, vissza fordulunk, csak álljunk meg ott, majd lesz valami. Megállunk, Kata fotozik, a két srác jön, machetével a kezükben, hogy vegyünk kókuszt. Mondom nem, de nem mennek el, végig ott állnak a kocsinál, szóval pár fotó és irány vissza.
Napközben amúgy megálltunk még egy két elhagyatott helyen, találtunk szép dolgokat, meg itt minden fán terem valami érdekes gyümölcs, minden nagyon különleges. És más.
Hazafelé tankolni kell, a jimny ügyes de 12 litert zabál százon, de legalább végre megtudom, hogy mennyibe kerül a helyi pénz.
Hazaúton még rácsodálkozunk megint, hogy mi yen máshogy élnek itt, van közösségi élet ezerrel, mindenki az utcán, jól érzik magukat.
Házigazdát megkértük, dobjon össze ma is valami vacsit, nem tudjuk mennyibe kerül, de a tegnapi is nagyon jó volt. Szóval most ülök a teraszunkon, Kata, mellettem, whiskyt kortyolgatunk, üvölt az óceán, már sötét van (itt fél 6kor sötétedik és reggel fél 6kor kel a nap, milyen furcsa, jaaaa, egyenlítő, hát azért) és mindjárt vacsi.Baca lagi