Sometimes paradise, sometimes hell

A cím a házigazdánktól jön, reggeli után beszélgettünk vele, mert valami isteni gyümölcslevet csinált, és mondta ha érdekel, megmutatja melyik az, érdekel hát. Körbevitt a "kis" kertjében, hát tiszta botanikus kert. Millió egzotikus gyümölcs, 11 féle banán, papaya, Jack fruit, bread fruit, passion fruit, felét se tudtam megjegyezni 😂 De a végén még adott friss passion fruitot is, isteni volt. Hogy miből készült a gyümölcslé, azt nem tudjuk továbbra se, fotó van róla, kívül csúnya, de nagyon finom. Update: graviola a neve, a tüskés alma.
Adott hasznos tanácsokat is, meg mesélte hogy 3 éve költözött ide Portugáliából, övé itt a teljes partszakasz, na és kérdeztük milyen, biztos tiszta paradicsom, és ekkor mondta: sometimes paradise, sometimes hell. Na az meg hogy? Hát az emberek, nagyon nehéz neki találni jó megbízható személyzetet, nem annyira szeretnek dolgozni. Ezt mondjuk sejtettük, annyira szabadon élnek itt az emberek. Nagyon más, mindenki lazán sétálgat, elvan, este mindenki az utcán, tök sötét van de ők nagyon jól elvannak.
És ez igaz amúgy itt mindenre, minden ilyen kettős. Csodálatos partok, de néhol sok a szemét, szuper út, de itt ott fél méteres kátyú, luxus étterem, és közben favella jellegű falvak, mosolygós emberek, de közben meg sokszor körbe kapnak hogy vegyél valamit.
Na de haladjunk.
Elindultunk ma délre. Követjük az utat, ahol szimpi hely van, megállunk. Először a Boca de Inferno, ami hires, az óceán csinált egy vájatot a vulkáni sziklákba, ott tombol a befolyó hullám, van egy természetes híd kőből, amire persze nem mentünk rá mert most különösen nagy hullámok vannak. Közbe egy helyi guide felajánlotta szolgálatait, kedves volt, de mondtuk hogy most mennünk kell tovább.
Következő egy jónak tűnő tengerpart, ahol alig voltak, de volt két büfé szerű, meg pár turista, ami itt nagy szó mert tényleg alig látni. Lementunk, jött a kocsihoz az egyik helyi srác, kedvesen, bemutatkozott, mondta vannak eladó cuccai, nagyon érdekes ékszer szerű valami, kagylobol, 50 dobra azaz olyan 2 euró. Mondtuk h visszajovunk, csak körbejárjuk a partot. A part szép volt, az idő az végig felhős így az igazi színeket nem adta vissza de így is elég különleges, homokos part, körbe pálmafák. Egyébként a homokban találtunk egy csomó olyan kagylót, amit a srác árult, de gondoltuk kedves volt, legyen ez kvázi a belépőnk ide, adtunk 50 dobrat és vettünk egy kagylót. Majd jött utánunk, adott még kettőt ajándékba és elmagyarázta Google translateel hogy nincs hátizsákja, nem adom e neki az enyémet, de mondtam hogy ez az egy van sajna nekem is itt, szomorúan elfogadta.
Nagyon érdekes és más ez itt, nem vagyunk hozzászokva, de belegondolva nehéz is. Hazigazdank szerint itt legtöbben havi 60-70 eurót keresnek, 200 euró már jó pénz, szóval csorosag van ezerrel, próbálnak kis pénzhez jutni mindenhol, ami nekünk nyilván kényelmetlen, de nekik csak ez van. És mivel alig van itt turista, ezért azt a párat próbálja mindenki ha lehet kicsit kihasználni. De érthető.
Ehhez kapcsolódik, h akartunk ma menni ilyen, régi portugál kolónia helyre, ahol nagyon érdekes epuletek vannak a dzsungelben, de pont emiatt inkább nem mentünk, mert a Google vélemények szerint ott nagyon próbálnak kísérők lenni, körbe kapnak alkudoznak, én meg nem vagyok ilyen, inkább ne menjünk oda.
Szoval mentünk tovább lefelé a parton.
Találtunk még egy partszakaszt, ahol senki se volt, ráadásul itt egy folyó folyt az óceánba, gyönyörű színek és látvány.
Tovább tovább.
Előttünk egy Peugeot bekanyarodott egy faluba, huuu menjünk utána, hátha akkor vele foglalkoznak. Na, ez bizarr volt. Az első ilyen igazi falu a dzsungel és az óceán között. Disznók, kecskék, tyúkok az úton (bar ez máshol is így van itt), vidám gyerekek, vidám felnőttek, néhány fogyatékkal élő, kicsit belterjes ez a falu, és kezd fura lenni, a végén inkább megfordultunk és nem mentünk be a vízeséshez amit pedig a helyi srácok nagyon mutogattak 😁
Vissza az útra. Gyönyörű pálma erdő. De olyan nagyon varázslatos. Meg is álltunk fotozkodni, majd egyszer csak felbukkant a Pico Cao grande, a leghiresebb látnivaló itt, és még csak kókusz dió árusok se álltak itt. Ez egy magányos, tök egyenes, magas szikla, ami úgy nő ki a dzsungelből, mint egy égre mutató ujj. Valami hihetetlen. Először csak kicsibe messziről, aztán közelebbről, aztán egy elhagyatott furcsa misztikus folyó befolyos tengerparton, egész kozelrol láttuk. Most jött igazán jól a dron, mert így láttuk teljes egészében, hol is vagyunk, milyen csoda helyen. Lenyűgöző.
Azt meg hagyjuk is, hogy milyen nehéz itt dronozni, mert eddig 3x támadták meg a vadász madarak a dront. Figyelni kell nagyon, és ahogy tömegbe gyűlnek és jönnek lecsapni rá, gyorsan manőverezni kell meg leszállni. Nem könnyű. Kapott is már egy két koppintást szegény.
Az egyik kilátó pontnál, ami a nagy kutyára nézett (asszem ezt jelenti a Cao grande) volt pár helyi srác, de egye fene. Megálltunk, pazar kilátás, és persze vettünk ezt azt 😁 kicsit drága a helyi viszonyokhoz képest, mint minden, amit így veszel, meg alkudni se, sikerült, de legalább kókusz diora már nem tudtak rábeszelni.
A mai út délre nagyon látványos volt, ez az oldala a szigetnek már dzsungel, nagyon dús, nagyon zöld, nagyon izgalmas, gyönyörű.
Megfordultunk egy elhagyatott tengerparton, és irány vissza, mert elvileg jön a csomagunk Lisszabonbol végre.
Az út már ismerős, egy idő után az a szakasz amit legalább 5x megtettünk már a fővárosba az utóbbi két napban, de valahogy mindig van még valami érdekes. Ahogy itt élnek, ahol élnek, amit csinálnak, hogy mindig van élet az utcán, elég szabad nép, és úgy tűnik a szerintünk nyomor ellenére jól elvannak.
Reptéren gyomorideg, nagyon vicces hogy ma is, é tegnapelőtt is, jegy nélkül csak úgy besétálhattunk a biztonsági részbe, de ma már szinte ismerősként üdvözöltek, és egyszer csak a raszta, srác megjelent a csomagunkkal. Öröm, csujjogatás, és boldogság, meg egy kis adminisztráció. A Tapair most bezzeg gyorsan reagált, ahogy átvettük a csomagunkat, meg is jött az email, hogy a csomagunk ma fog megérkezni. Köszi.
Felszabadultan vissza a szállásra, aki csak fél óra a várostól, tök sötét utcákon, ahol mindenki mászkál és beszélget és jól elvan, majd a beigért vacsi, házigazda mondta reggel de annyit értettünk h valami különleges hal amit ma vagy holnap meg kell enni különben kuka.
A házi kóbor kutya a nyakunkba ugrott, csakúgy mint tegnap, nem is értjük, mi semmit nem adtunk neki, a házi cicák is körbe ugrálnak, megkérdezzük főnök urat, h a nagy csomag örömére van e valami helyi rettentő neki, cinkosan kacsint, kijon egy ilyen ízével amiben 5 üveg van, mondta kostoljuk nyugodtan bármelyiket. Kókusz, citromfű, banán, gyömbér és Jack fruit pálinka. Párat kostoltunk, egész jók :) a vacsi meg kék makrela sütve tűzön (mert egy hónapja nincs gáz a szigeten) és bread fruit, ami szintén tűzön sütve kicsit mint a kenyér, pedig gyümölcs. Nagyon érdekes, és finom, borzasztó jó kajákat csinál a, portugál faszi nekünk.
Most pedig mivel naaaagyon késő, éjszaka van, már majdnem fél 10, fekszünk is le. És majd holnap valami random helyről feltöltöm ezt, mert itt szinte nulla net van 😂Read more