Vilnius

Kora estére megérkeztünk Vilniusba, ahol Emmának köszönhetően egy remek hostelben szálltunk meg, közel a központhoz, ráadásul még saját szobánk is volt. Este sétálunk egyet a belvárosban, a Hajnal-kapun keresztül léptünk be a városba, ami mellett egy 56-os emléktáblára lettem figyelmes.
Az első dolog ami feltűnt nekünk a városban, az volt, hogy eszméletlen sok templom található a városban. Az elso állomás is a Hajnal-kapuban található kápolna volt. Vacsorára kipróbáltuk a litván finomságokat (vegetáriánus étkekből nem volt nagy választék), viszont a hideg céklalevesbe rögtön beleszerettünk. Vacsora után elkezdődött (akkor még nem tudtuk, hogy napokig húzódó) Aperol-vadászat, de a végén csak egy sört ittunk egy hangulatos utcán, majd hazafelé elsétáltunk a Vilnia-folyóhoz, Uzupis köztársaság határához. Másnap egy free walking tour keretei között megismertük a város történetét, bementünk Uzupisba, a független köztársaságba, ami rendelkezik saját alkotmánnyal, polgármesterrel és pénznemmel, és leginkább művészek lakják. Azt is megtudtuk, hogy Vilniust Európa g-pontjaként reklámozták, mielőtt a pápa odalátogatott volna.
Mielőtt elhagytuk volna Vilniust, egy nagyon hangulatos, 70-es évekbeli (szamovárral, művirággal, csipkés tükörrel és faborítással dekorált) bisztróban ettünk még egy céklalevest, felmentünk az egyetem mellett lévő templom tornyába, és sikertelenül megpróbáltuk megnézni a Mere-t. Majd csalódottan, és hatalmas esőben elhagytuk a várost Riga felé.Read more