Déli part és waterpar(t)k

Ahogy tegnap északra ma délre mentem el hajnalban körülnézni. Ez az oldal sokkal változatosabbnak tűnik, ugyanis Zambratiján át egész Katoro-ig elfutva végre nem csak lakókocsikkal találkoztam ( nem mint ha bajom lenne velük, de na...) Helyette a másik nagy favorit, a természet és kommunizmus lágy keveréke tárult elém. Első szakaszon felturbózott nyaralóstílusú kádárkockák, aztán a nagy, vörösagyagosösvényes, jó illatú örökzöldes (sose fogom megjegyezni a nevét de talán tengerparti és aleppo fenyő) és füves rétek, majd sziklás, kavicsos mólók és parti ösvények, amiket már már stílusosan szakít félbe egy egy betonból "épített" (vagy leborított) strand.
Akárhogy is vesszük, ha turista és tengerbejutási szemszögből nézem azért van benne ráció. Milyenek a horvát vadpartok? Nagysziklás, bemászós, kicsit gerincodaverős élethalálharcosok. Mit csinált a nagytestvér? Leöntötte betonnal, szèpen leívelte a szélèt, aztán odavágott egy lépcsőt, hogy nesze paraszt, másszáússzá... Mégiscsak jobb így nem? És mindebben a legjobb, hogy a legrosszabb szándék ellenére is sikerült a mindenhovabetonkell stílussal 20-30 év után megteremteni a mai kor romantikáját, ugyanis a szétesett mólók helyén meredező betonoszlopok ma tökéletes jóga placcok lettek ahol reggel 8kor tömegesen vonulnak el az emberek...

Mivel minden tartalékot feléltünk mostanra, futás után irány a helyi Lidl, ami egy kész túlélőkaland, majd 3 idegösszeroppanással, 12 bevásárlókocsiáltalelkövetettgázolással és némi kajával később már csak 1 feladat van, az évekkel ezelőtt "felhalmozott" Kuna átváltása EUR-ra. Elvileg Bankban ez pikkpakk, leszámítva hogy 5 ember kiszolgálása egy helyi bankban nagyjából 40 emberi perc, viszont az életemből legalább 3 év volt.. De legalább megerősített, hogy jó bankban dolgozni, mert így sose megyek be ügyfélként...

Még csak dél van, szóval pár szenya berak, kenu és minden egyéb súlyos kolonc a vállra, és utól is értük Kovácsékat. Kicsi strand, majd az összes gyerek lábalatt téblábol, hogy van egy vizi kalandpark a "közelben", ők azt szeretnék.
Jófej apukák gyülekezete némi sör és elismerés reményében neki is indul egy ilyen kihívásnak. Gyerekek glédában, teljes extázis, nehogy már mi legyünk a kefekötők.
Kovácsék szerint itt van egy köpésre, és bár én aki nem vagyok rossz köpő, és futottam is arra tegnap, tudom hogy ez több lesz, de menjünk.

5 gyerkőc még nem csoport, ami azt jelenti hogy 50 EUR rituális eltemetése mellett mehetnek, sőt a 2 kicsi mellett apuk is ázhatnak a vízben. Persze a csapat ezen fele 15 perc után besokallt, Fanka viszont 20 perc után megkérdezte kijöhet e, de ő nagy, szóval 60 percig tolni kell, ki van fizetve...
Természetsen mikor dönt úgy a helyi sportklub vezető hogy ki kéne vinni a 17 kamaszt energialevezetésre ha nem most? Vagy most vagy soha, szóval a gyerekek kaptak pár masszív kiképzést a való világról, a fiatalok meg a hangerőről...

Persze, mire végeztek, Brúnó halálra fáradt,de pár km erőltettett menet után már mehetett is a játsziparty. Arti kenuzni akart,amit ugyan lecipeltem, de akkora szél kerekedett hogy felfújni má nem tudtuk. Sebaj csak kb 40kg, szóval hazahoztam,ami után a 4 sör amit levittem helyette már pehelynek tűnt.

Estére Andó gondolta összeüt valami kaját, szóval Zsuzsival nekiestek a konyhának és lett egy teljes gasztroorgazmusa a csapatnak . Krumplileves, hús, rizs, vegyes sali, tofus borsó, kukorica, teljes az este. Majdnem, mert tánc még sehol, irány a borabora.. cash van, élőzene nincs tehát zárul a buli, majd talán holnap...Read more