Családi kenuzás és semmittevés

Ma reggel megint nehezn kelt a család, szóval fél 9 körül meguntam várni rájuk és mentem egy újabb kört most északnak indulva de délre tartva. Utközben felfedeztem pár helyet ami eddig nem tűnt fel hogy nudista strand lenne, de most, szombat reggel kifejezetten nagy volt az aktivitás. Természetesen többnyire jó 80-as (nem, nem 80-as születésű, hanem 80-as éveikben járó) nénik és bácsik, illetve egy kigyúrt gorilla volt a tömeg, így nem nagyon lassítottam, de legalább tudom, hogy ha egyszer nudizni akarnék a környéken, akkor hova kell menni. Mindig az elhagyott, N
Nádassal (mármint nem velünk) körülvett terület a nyerő.

A fordulópontom a Sipar Archeological Site-nál volt, ami már a múltkor is feltűnt, de azóta utána is néztem kicsit. Először mikor arra futottam, csak az tűnt fel, hogy volt egy nagyon keskeny földnyelv, amin mint ha régi épületek maradványai lennének. Hát olyannyira azok, hogy már a korai vaskorban is lakott rész volt, egy ideig a környék központja is, majd 876-ban lerombolták, és az épületek alapjai azóta is megmaradtak. A másik érdekessége, hogy csak teljes apály idején lehet száraz lábbal bejutni, egyébként vízben gázolva látogatható. Hát ma nem volt apály szóval csak vágyakozva néztem rá, és megfordultam.

10 után felébredt Zsuzsi, majd fél órán belül a többiek is, szóval kezdődhet az utolsó kenunap. Úgy döntöttem, hogy már csak ma visszük le a kenut a partra, mert ma még van idő alaposan kiszárítani, elrakni, mert holnap már pakolni kell a cuccokat is össze este fele, mert hétfő hajnalban már indulás lesz hazafelé.

Szóval még egyszer összes cucc összekészít bepakol, lecipel, összeállít, felfúj, kipakol. Ma szerencsére sikerült a parti emelkedő tetején letáborozni ahol a fák egész nap adnak árnyékot, és még egy padot is rekviráltunk gyorsan hogy még kényelmesebb legyen a nap. A hét végére elértük, hogy Brúnó kb be se akar menni a vízbe inkább a parton olvas hol árnyékban, hol napon, de kb folyamatosan. Artus viszont belelendült a tengerezésbe, és egyfolytában bent akart lenni. Szóval fordult a kocka.
Fél 3-kor végül elindult az utolsó családjárat. Középső ülés helyére a kenuban betettünk két, mentőmellénnyel szumóbírkózóvá alakított gyereket, elől Zsuzsi, én pedig hátul 1 evezővel nekivágtunk a tengernek. Végre nem felejtettem el bekapcsolni az órámon az evezéses edzést, szóval még azt is tudni fogjuk mennyit és merre jártunk. Bár elég nagy hullámok voltak, de ahogy Aragorn is megmondta EZ nem AZ a nap amikor feladhatjuk... Első szakasz a bólyákig tart, ott kis ideig ringattattuk magunkat a hullámokkal, majd megkerültük az első szirtet, és beeveztem a kis kikötőbe ahol valamelyik nap pecáztunk. Először Brúnó ugrott ki a kenuból hogy megmártózzon, aztán a parthoz közelebb Arti is követte, míg mi kieveztünk a parthoz egy korláthoz és odakötöztük a kenut míg ők visszatértek.
Kivételesen nem visszafele indultunk ez után hanem megkerülve a 200 éves világítótornyot, áteveztem a Savudrijai öbölbe. Itt körbekenuztunk több vitorlást meg halomnyi jachtot, és megnéztünk egy kormoránt, milyen ügyesen halászik a kenu mellett. Csak ezután indultunk visszafele az egyre növekvő hullámokkal szemben. Összesen 3,3 km-t eveztem körbe 1,5 óra alatt. A visszaúton ugyan Brunót megint elvesztettük, mert ő inkább úszni akart, Zsuzsi meg már tengeribeteg lett a hullámoktól, de összességében mindenkinek nagy élmény volt, nekem meg olyan vállam lesz, nem férek be a kocsiba. 😀😀

Partraszállás után már kezdett éhes lenni a csapat, amit nem is értettem mert még csak 4 óra volt, és 10-kor reggeliztek. Micsoda egy kajás banda ez? Na mindegy, irány a kisbüfé, ahol persze már minden kaja elfogyott csak a sültkrumli nem, de vacsiig az is elég lesz 2 sörrel.
Még egy kis pancsi, aztán pakolás újra össze. Az tuti hogy a következő ilyen nyaralásig beszerzek egy összecsukható kis húzóskocsit, oda csak be kell dobálni mindent.

El akartunk még menni ma boltba, hogy legyen ásványvíz a fröccshöz, meg ha már ott járunk, valami kaja a hazaútra majd, és ezzel együtt sétálni szerettünk volna egyet valahol, de mire mindent kipakoltunk otthon száradni, meg lezuhanyoztunk, fél 8 lett, ezért inkább leszaladtam a kisboltba konzerv babért, kukoricáért, meg fröccsvízért, és összebobott Zsu egy Buritot a fiúknak egy chili sin carne sin chili töltettel, mert se hús se chili nem volt itthon de minden más benne volt 😀
Vacsi utáni séta is befuccsolt, mert Artúr unozni akart, Brúnó meg kivételesen olvasni, szóval legyen akkor egy csendes, szűkcsaládi, együttteraszonüldögélősröhögős este... És az is lett.
Spotify be, házibuli indul, közben előkerült a tökmag, az uno, a doble, és csaptunk egy nagy családi únópartyt. Persze mindkét gyerek folyton csalni akar, meg mókázik közben, szóval tényleg jó nagy röhögések lettek a végére. Mostanra tényleg elég nagyok hogy ezek a bulik se veszekedésbe torkolljanak, hanem mindenki jól érezze magát.

Csak nem sikerült 10 előtt elkezdeni az esti alvási rituálét, pedig ma aztán tényleg semmi külső program nem volt, de hát ez a nyaralás...Read more