Corvo nap - 3 rész, a kemény hazaút

Muszáj volt külön venni ezt is, mert hogy is mondjam. Két zseniális élmény után jött egy kis feketeleves. Hamarabb kellett indulnunk az óceán állapota miatt, én is olvastam hogy délutánra 3 méteres hullámok is lehetnek, és hát na, lettek.
Elindultunk, épp hogy kiértünk a kikötőből, elkezdett pattogni a csónak. A kapitány mondta az elején, igyekszik csendes utat találni a vízen, de lehet kicsit jumpy lesz. Az lett.
Na ezt úgy kell elképzelni, hogy lábad között a széksor tartója, szorítod combbal, két kezeddel kapaszkodsz az előtted ülő háttámlájába, és minden létező sejteddel tapadsz a hajóhoz, hogy ne repülj le.
Oké, csak az első 10 percben volt halálfélelmem, de aztán meggyőztem magam hogy a kapitány rutinos, tudja hogy kell, időben indultunk, stb. A maradék kb 50 percben egyszerűen csak szar volt.
Vannak nagy hullámhegyek és völgyek, sok méter magas, nem ez a para, hanem köztük millió "kis" hullám, minden irányból, teljesen, meglepetés szerűen. Megy a hajó, igyekszik a hullámok tetején maradni, de egyszer csak eltunik alóla a víz, és zuhansz 2-3 métert szabadesésben, és akkorát csattan a csónak mintha betonra estél volna. Ha szerencséd van, nincs még egy meglepi hullám, de általában nincs, tehát egyszerre 2-3 alkalommal csattansz. Próbáltam videozni, de mindkét alkalommal pont óriás hullámhoz értünk, mire elővettem már csattant is a csónak, lefejeled az előtted ülő hátát és leszakad a veséd. Két videó sikerült, de nem látszik rajtuk mekkora, mert akkor épp pihi volt. Egyik akkor készült, mikor megálltunk egy percre, mert delfinek jöttek. Ami nem azért volt jó mert hú delfin, hanem mert kicsit egy helyben álltunk és csak a víz dobált 😁
Egyszer minden jónak vége, ennek is, majd 1 óra pattogás után végre kikötő, megálltunk, kiszálltunk, szívem szerint megcsókoltam volna a földet 😂

Az izgalomra gyorsan igyunk meg egy kólát, kimát, sört, majd irány haza, zuhi, közeli településen van valami kellemes étterem, menjünk át. Autókázás a part mentén, hatalmas hegy falak, megint random vízesések, kis falvak, majd érkezés. Csak portugálul tudnak, de megoldjuk, nagyon jól esik egy kis stabil talaj és vacsora.

Innen haza, kicsit kiültünk arra a részre, ahol 4 éve is minden este, pár sör, nevetgélés, megbeszéljük Kata menne pár nap múlva csónak túrára, én inkább majd jövőre, de azért visszamegyünk Corvora, mert az egyik, ha nem a legkülönlegesebb élmény volt.

Holnap pedig irány túrázni, most eseget az eső, holnapra elvileg jó időt mondanak.Read more