Mória bányái

A tegnapi gintonikozás után ma korán keltünk, 7kor már reggeli, fél 8kor indulás, tankolás, nem megyünk messzire de másfél óra az út és 9kor találkozó Marcoval, a guide-al, aki felvisz minket a hegyekbe. Neves mellett egy elég luxus szálláson, a Mucumbli recepcióján találkozunk. Marco helyi srác, kezében az elmaradhatatlan machete lábán gumicsizma, rajtunk futó cipő és magasszárú hegymászó cipő, reméljük elég lesz.
Kocsiba be, én vezetek, ő mutatja merre. Felkanyarodunk a hegy felé, felemás úton, egy szakasz szuper térkő, egy szakasz köves erdei út, ez váltakozik. Átmegyünk egy roça-n, a helyiek érdeklődve néznek, mi is a telepet, még nem mentünk be egybe se. Aztán egyre magasabbra megyünk, dzsungel út, meg egy csomó munkás akiket egy kínai irányít, valamit csinálnak a nem létező úttal. Fél órát kanyargunk néha rettenetes hegyi úton, mikor szól hogy itt álljunk meg, innentől gyalog tovább.
A legnagyobb vízesés felé megyünk, réges régi portugál vízvezeték rendszer mellett, azt követve. A táj egyre vadregényesebb, Marco néha lelkesen mutat madarakat, gyümölcsöket, fűszereket, néha sikerül is megértenünk egymást 😊
Majd jön az izgalmas rész, egy híd, ami a vízvezeték része, és a híd után az első alagút, mert 7 is lesz. Nagyon izgalmas, ahogy a,m dzsungel közepén egyszer csak koromsötétben megyünk tovább, keskeny alacsony alagút, mellettünk vájúban folyik a patakviz, mi meg kicsit lehajolva mellette haladunk. Jó sokáig megyünk a sötétben, egyszer csak dübörög valami egyre hangosabban, és fény jelenik meg az alagút végén, kiérünk, balra fel, a vájúban kell menni, tehát térdig vizesek leszünk, most már értjük a gumicsizmát, nekünk innentől csorog a víz a cipőből 😂 és a dübörgés: megérkeztünk az Ngular vízeséshez, ami lenyűgöző. Egy kis katlan, magas sziklafalak, és fentről ömlik a víz, nagyon magasról, körbe zöld minden szikla, nagyon szép. Kicsit üldögélünk, aztán megyünk tovább, második alagút, irtó hosszú. 5 perc? 10 perc? Nem is tudom, de sokáig megyünk a tök sötétben fejlámpával. Olvastuk, hogy itt van denevér, meg ostorlábú, ami egy nagyon nagy pók szerű horror figura. Na ebben az alagútban mindkettővel találkozunk, egyszer csak elrepül köztünk egy denevér aztán sok, aztán hirtelen ott a falon ez a pók izé, nem is tudom, mint két tenyér, akkora. Harry Potterben is volt ám ilyen. Na és ezek a lények, meg a sötét, meg hogy alagútban gyalogolunk sokáig, na ez tiszta Mória bányái 😁
Aztán hirtelen, vége az alagútnak, de van még 5, azok már rövidebbek. Egyikben megint van denevér, rengeteg, felettünk a plafonon ott lógnak, majd látunk még egy ostorlábút is, de az már kisebb.
Fény és sötét váltakozik,majd vége lesz. Megyünk tovább a dzsungelben, látunk tenyérnyi méretű lodarazsat, meg hatalmas pókot hálóban, aztán, elerunk az út végére, ahol nagy tározókba gyűlik a hegy vize, innen meg le egy eromuhoz meg a falvakba.
Innentől visszafelé tartunk, lassan a kocsihoz érünk, Marcot leraktuk a Mucumbli Lodge-nál, mi is iszunk itt egy kávét meg eszünk egy tésztát, körbe sétálunk, ez is egy ilyen kis paradicsomi hely, hatalmas parkban van sok kis ház.
De ami a legmeglepobb: egy tábla a recepción, magyar, címer, tiszteleltbeli konzulátus. Még ilyet 😂 Vajon melyik csókos lakhat itt?
Irány haza. Kicsit kiülünk a partra, majd pakolunk mert holnap utazunk tovább. Nehéz szívvel hagyjuk itt, mert ez a hely annyira kellemes. Utolsó vacsi, kapunk egy zöld levest, ez a neve, valami zöld növény meg kolbász, krumpli leveshez hasonlít az íze, házigazda elmondása szerint portugál leves, két éve az év legjobb levesének választották. Aztán kapunk még két sült halat, nem is bírunk vele. Megint nem tudjuk milyen hal, azt mondta olyan mint a tonhal de nem az. Végén még odaul mellénk beszélgetni kicsit, nagyon jó arc, kedveljük, még nehezebb itt hagyni :(
Fél 9 van, jöhet az alvás, holnap korán kelünk, irány a reptér.Meer informatie