Irány a Jurassic Park sziget

Korán kelés, reggelit se várjuk meg, cucc be a kocsiba, búcsú pillantás a legjobb szállásra és irány a reptér. Autót 7kor adjuk le, mert a repjegy szerint negyed 8kor már checkin van a gépre, de a reptér bejáratnál szólnak, h várni kell. Megjönnek a középkorú németek is, akikkel együtt kerestük a csomagunkat, régi ismerősként üdvözöljük egymást, mutatnak a csomagra és mosolyognak. Ők is velünk jönnek, ők is várnak. 8 után engednek be, csomag mérés. Első stressz pont. Elvileg szigorúan 15kg lehet a feladott csomag fejenként, nekünk idefele 23kg volt, megprobaltuk két csomagba szetszedni. Egyik csomag 21kg. Hát ez nem sikerült. Másik? Mellé teszik, a kettő együtt 32kg. Ajjaj. Kérdezik van e kézi poggyász, mert az 8kg lehet fejenként, mutattuk h kis hátizsák, oké, akkor mehetünk. Huh.
Törpe reptér, kis szuvenir bolt, persze nem veszunk semmit mert így is túl nagy a csomag 😂
Valamikor 9 után elkezdik a beszállítást, csak fehér emberek, még a pilóta is, furcsa 1 hét után ilyet látni. Jetstream 32es kisgép, légcsavaros, 12 személyes. Szerencse h utaztunk már többször légcsavarossal, így annyira nem félek, de azért inkább elkezdek sorozatot nézni. 30 perc az út, aztán már látjuk a szigetet, nagyon misztikus, látványos, furcsa hegyek, sziklák, dzsungel meg egy kis reptér a hegyekben. Landolás simán, megérkeztünk Principe szigetére.
Szállás van, de se guide se autó, tegnap volt kis, stressz, írtunk a házigazdának h segítsen, küldött egy kontaktot, Joachim, megirtam a kérdéseimet, annyit írt OK, hát, majd lesz valami.
A sziget nagyon pici, nagyrészt dzsungel, sok túrával, látványossággal, de óvatosak vagyunk, nem szeretnénk belefutni az erdőben távol mindenkitől nyelvtudás nélkül senkibe mert nem értjük mit szeretnének és nagyon lelkesek, ezért kéne valami kísérő.
Nos, Joachim ott várt minket a reptéren, angolul nem beszél, de van Google translate, elvisz a szállásra, ami tok cuki kis házikó a fák között a város felett. Megpróbálom lebizniszelni vele h guide is kell meg kocsi is. Oké, a kocsi mára a miénk, csak vigyem haza. 80 euró plusz benzin. Ezer éves ütött kopott mitsubishi pickup 😂 bezárni nem lehet, zörög csattog, de legalább mobilak vagyunk. A guide nap kocsival 200 euró. A transzfer az 30 euró. Olvastuk hogy drága ez a, sziget, de higy ennyire 👀
Hazaviszem, vissza a házhoz, kupaktanács, mi legyen ma. Van egy roça az erdő közepén, a Sundy, ami annyiban más mint a többi, h ez egy luxus resort amúgy, a tengerpartjan luxus kis bungalok, meg egy luxus kis étterem. Ezt a házigazda is ajánlotta, menjünk el ide.
Előtte tankolni kell, mert üres a tank. Meg bemenni egy boltba, mert semmi kaja nincs reggelre. Nincs nagy választék, de legalább pár dolgot veszünk.
Innen 20 perc a Sundy, macskaköves úton végig. A roça az tök izgi, nagyon nagy terület, régi kolonialista épületek, helyiek alig mert sorompó van és porta szolgálat, minket is felírnak de beengednek simán.
A főépület mint a filmekben, a többi is, nagyon izgalmas hely, tiszta idoutazas. Ez a hely amúgy arról híres, hogy 191en valahányban itt bizonyították Einstein relativitas elméletét, van is egy kis szobor ennek emlékére.
Na irány a part. Igazi helyi erdei út, dolunk jobbra balra, ráz a kocsi, lépésben haladunk, keskeny, dzsungel út, 3km, vagy 25 perc :D de végül elérünk még egy sorompóhoz, autót itt hagyjuk, gyalog megyünk bentebb, egy női biztonsági őr kísér minket a recepcióig, ahol megint meg kell adnunk az adatainkat, majd még tovább jön velünk, hogy ne kovajogjunk a luxus szállások között, mert itt az erdőben egymástól kellő távolságra mindenhol van egy egy apartman. Gyönyörű környezet, mint egy botanikus kert, csak itt minden őshonos. Néztük ezt a szállást is, csak egy estére fél millió forint, ezért inkább nem ide jöttünk 😂
Lemegyünk a partra, nagyon tiszta hosszú homokos part, sehol egy helyi, nem csoda, tele van a terület őrökkel, gazdagékat nem lehet megzavarni holmi eladó kokusszal meg ilyenekkel. Sétálunk a parton vagy egy órát, aztán elmegyunk a terület széléig, megy tovább út, megyünk tovább, hoppp egy rejtett kis öböl egy halász bárkával, ez is homokos, tiszta, megyünk tovább, egy nagy kapu, út még menne, de inkább vissza fordulunk.
Elvileg valahol az itteni éttermet az egyik legszebbnek választották, meg kéne nézni, de nem sok pénz van nálunk, kiindulva a szállás árából, lehet nem nekünk való, de próba szerencse. Az épület bambuszbol van, nagyon exkluzív és szép, jól illik a dzsungel hangulatba. Félve kérdezzük cash vagy card, mondják mindegy, jovan, akkor nagy baj nem lehet, de azért hadd nézzük már meg a menüt. Legdragabb főétel 16 euró. Nocsak, az nem is gáz, akkor együnk.
Nagyon, kedves személyzet, még angolul is tud egyik, előétel valamilyen hal tigris, tejben nem tudom mivel, meg hoznak pirítóst vajjal, iszunk koktélt helyi gyümölcsökből, foetel napi hal sütve rizzsel babbal meg fél grill csirke rizzsel valamivel. Koktél is, szintén helyi gyümölcsökből meg desszert is. Amúgy ez a hely arculata is, hogy csakis helyi alapanyagokból főznek, ami egyrészt jó is, fenntartható is, jól is hangzik, meg hát nehéz is beszerezni itt bármit, annyira a világ vége, a dzsungel meg roskadozik a helyi egzotikus gyümölcsöktől meg zöldségektől meg fűszerektől. Olyan mintha Magyarországon az, egész Mátrában csak, egész évben termő gyümölcsfák meg bokrok lennének.
A, végén kiállítják a számlát, és mondják hogy a, recepción kell fizetni, ami innen vagy 5 perc még gyalog, mondom is Katának, hahaha, simán elsétálunk, de aztán hátra nézek, megint van kísérőnk 😂
A szuperjo hegyi úton vissza, elhagyjuk a misztikus erdei roçat, borzasztó budos van a kocsiban, szerintem direkt bevezetik a kipufogót és ráadásul a helyi benzinnel is vannak kétségeim, de végül hazaérünk, 20 perc alatt, pedig a sziget másik oldalán voltunk. Ez tényleg pici sziget.
Nyitunk egy sört, zuhanyzás, Kata jön boldogan, van melegviz. Ez azért érdekes, mert a másik helyen nem volt, egy hete nem volt melegviz ami annyira ezen a kliman nem is baj 😂
Ja, ha már klíma,most itt tapasztaltuk először a jó kis trópusi időjárást, 25 fok fixen itt is, de ömlik rólad a víz, mindegy mit csinálsz.
Kicsit ülünk a teraszon még, hoppá, óriási denevérek, olvastuk is hogy itt vannak, és ha szerencsénk van, látni fogunk egyet, na nem is egyet. Angolról fordítva nagy barna denevér, tényleg az. Az egyik, luigi, a terasz melletti banán fán lakik, jött pár haver, de mindet elzavarta, igazi alfa him, méretes herékkel, ilyet se láttam még 😂 majd besötétedik, késő llesz, már este 6 van, fura hangok a lámpánál, két gekkó 😋
Na, fél 8 van, ideje pihenni 😋😂Read more