Még egy utolsó nap

Szóval vasárnap este 9, leszállt a gépünk Accra városában, amivel nincs semmi gond, ez ilyen járat, megáll itt egy kicsit, leszállnak páran, felszállnak páran, aztán mehetünk tovább. Felülről néztük milyen nagy és milyen érdekes így sötétben ez a város. Arról fogalmunk sincs, ez melyik ország, igazából nem, néztünk utána, úgyis csak egy gyors megálló.
Lenne.
Ha leszálláskor nem ütközünk egy big big bird-el. Ami persze nem, derül ki egyből, kb egy órát ültünk a gépen, mire bemondták, h ez van, itt nincs olyan szerelő aki jó nekünk, szóval majd Lisszabonból jön egy valamikor, ezt a járatot most törlik, egyszer majd jön busz, és elvisz minket hotelekbe. Megint csak egy teljes ismeretlen és bizonytalan szitu, mikor megyünk tovább, hol alszunk, hogy lesz, ki tudja.
KB 2.5 óra a gépen, mikor szólnak h na leszállás. Aztán még vagy másfél óra, míg egyesével mindenkit lefotóznak, útlevelet ellenőriznek, és hajnal 1 után már a szállodában vagyunk. Itt már gyorsan kapunk szobát, egész jó végülis, közben már azt is tudjuk hogy Ghánában vagyunk, ami az egyik legjobb afrikai ország, mondjuk szögesdrót meg sok őr van fém detektor van a hotelnél, biztos helyi szokás 🤷
Hajnal 2 után jön az email, átfoglaltak minket, hétfő este 9kor fog menni a gép Lisszabonba, tehát egy napot leszünk itt majdnem. Majd jön az email hogy nem 9, hanem 10.35 inkább, jovan.
Hajnalban ér Lisszabonba (kedd) és kora délután megy tovább Bécsbe, este 7kor Bécs, onnan még nekünk el kell jutni Budapestre, ha szerencsénk van pont elkapunk egy flixbust és éjfélkor Pesten vagyunk, onnan meg van még pont egy vonat.
Ami mókás, hogy kB a gép összes utasa már régi ismerős lesz lassan, sokukkal találkoztunk Principe szigeten, vagy Sao Tome-n, innen is látszik milyen kicsi szigetek és milyen kevés a turista. Két belga sráccal kicsit barátkozunk, mert ők mintha sok mindent tudnának, kiderul ő cabin crew talán a lufthansanal, azaz steward de ő is mondja h semmi normális infót nem kap és ez nem túl okes. Ők Brüsszelbe mennének, nem isbizik a tapair-ben, van kedvezménye, talál közvetlen járatot innen. Néz nekünk is, hát, lenne, két nap múlva, fejenként 2000 dollár, szóval hagyjuk 😂 amúgy ők még jobban megszívták, mert ők szombat este indultak, volna, haza, de 22 emberrel több foglalás volt a gépre, mint amennyi hely volt, valami 14 ember még valahogy bekerült, azt nem értettük, de őket ott hagyták. Erre jött az, hogy másnap, vasárnap felszálltak erre a gépre, ami meg madárral ütközik itt.

7-8 között csak felkelünk, ami jó, van reggeli, ebéd, meg ha addig maradunk vacsi is. Afrikai hangulat, érdekes gyümölcsök meg valamik, de inkább kontinentális reggeli. Aztán nézünk egy Magnum sorozatot, a legelső részt, én alszok közbe egy jót, ebédidő, ebédeljünk, aztán, nézünk egy filmet, azon Kata bobiskol kicsit, aztán lassan már pakolunk, este 6ra mondták a transzfert reptérre. Napi érdekes szitu, hogy itt most valaki nagy foci esemény lehet, mert a Ghána black stars busz meg sok trendi focista kolbászol a szállodában, mindenki fotózza, kamerazza őket, én néha véletlenül lehet belesétálok mert nem figyelek 🤷

6, buszok jönnek késve, meg a focisták nagy busza is befutott, van káosz ezerrel, csomagok egyik buszba, utasok másik buszokba, aztán mégse, mégis, ki hova, minden, megvan, röpke 1 óra alatt minden busz megtel és úton vagyunk a ghánai reptérre, reméljük hogy 22.35kor tényleg elindulunk szerencsésen.

Na közbe 7 után kiértünk, káosz csomag pakolás, aztán csomag feladás, aztán útlevél ellenőrzés, elég komolyan veszik, fotó, ujjlenyomat, telefonszam, minden kell. Aztán security ellenőrzés, még cipőt is le kell venni, de így is sikerült véletlenül fél liter vizet behozni, amire annyit kérdezték, ivóvíz, mondtam igen, jöhet.
És végre bent. Másfél óra volt bejutni.

Bent találkozunk megint a belga srácokkal, nekik egy óra múlva megy, mondták 6-7 óra és otthon. Mondtuk nekünk 24 óra és otthon 😂 aztán még bucsuzoul mondja h legyen biztonságos utunk és majd whatsappon küldi a panasz szöveget, amit küldjünk el a tapairnek mindenki.もっと詳しく