PortugalAzoresCorvoVila do CorvoCaleirao39°42’30” N 31°5’55” W
September 3, 2023 in Portugal ⋅ ☀️ 24 °C
2. rész, Corvon
Megérkeztünk rendben, mikor szálltunk ki, mondta a kapitány hogy 3kor tali, majd csörgött a telefonja, utána mondta mégis 2kor tali, mert utána nem biztos hazajutunk, zsír 😁
Eredeti terv az volt, hogy gyalog fel a kráter széléig, onnan le a kráterbe, majd vissza gyalog, 15km lett volna, de idő híján nem merjük vállalni. Van transzfer, 10 euró, felvisz a kraterig, meg le is hoz. Jól van, legyen, inkább legyen elég időnk ott.
Az út felfelé eseménytelen, leszámítva a gyönyörű környezetet. Ahogy közeledünk a tetejéhez, egyre jobban ködben vagyunk, a cukorsüveg a sziget tetején, elértük. Kocsiból ki, ösvény indul, sűrű köd, de lefelé látszik a csoda. Hihetetlen, leírhatatlan, pedig nem látjuk be az egészet, csak kicsit lent a tavakat.
Elindulunk lefelé, néha felszáll a felhő, néha visszajön, néha süt a nap, néha durván erős szél fújja melletted a felhő darabokat. Random tehenek mindenhol, a meredek kráter belső falon is, hogy került az oda?
Elértük az alját, a tavakat. Jobbra zöld fal napsütésben, balra és hátul sötét szürke felhők. Csak ámulunk és nézünk körbe körbe.
Séta tovább a tavak körül. A zöld millió árnyalata, itt ott birkák, ott megint tehenek, köztük kell elmenni.
Felmászunk egy kisebb dombra falatozni, szendvics, joghurt, alattunk a tó, mellettünk a tehenek.
Mire végzünk, eltűnik szinte mindenki, mögöttünk jön még 2 pár. Elkéstünk? Nem, még van másfél óra.
Mély vízmosás, kis tó, lápos mohás mocsár, pillanatok alatt változó időjárás, lassan felfelé caplatunk. Kemény, meredek, de felérünk. Egyik oldalon süt a nap, látszik az óceán, másik oldalon megint erős szél, és felhők. Csoda. Bámulatos. Túlvilági, misztikus, nem tudom mit lehetne még írni róla.
Megegyezünk, hogy vissza kell jönni, két estét itt tölteni, hogy legyen egy egész nap bóklászni.
Kicsit a kráter szélén fentebb megyünk, leülünk nézni az óceánt mélyen alattunk, aztán füttyöt hallunk, megint. Nézzük meg mi van. Az emberek eltűntek, egy mikrobusz van ott, integetnek megyünk e velük le, huh, lemaradtunk, szaladjunk. Majd találkozunk a mi transzferünkkel, átszállunk, vele megyünk le a kikötőbe, megnéztük a szélmalmokat, az egyre haragosabb óceánt, ahogy hatalmasakat csapkod a sziklákon, érdekes lesz a hazaút.
2. rész vége, szintén külön videóval, mert megérdemli:
https://youtu.be/cLP868R6dkI?si=ecv1vFP0aOeVs0bCRead more
PortugalAzoresSanta Cruz das FloresMuseu das Flores39°27’8” N 31°7’45” W
September 3, 2023 in Portugal ⋅ ⛅ 25 °C
Muszáj volt külön venni ezt is, mert hogy is mondjam. Két zseniális élmény után jött egy kis feketeleves. Hamarabb kellett indulnunk az óceán állapota miatt, én is olvastam hogy délutánra 3 méteres hullámok is lehetnek, és hát na, lettek.
Elindultunk, épp hogy kiértünk a kikötőből, elkezdett pattogni a csónak. A kapitány mondta az elején, igyekszik csendes utat találni a vízen, de lehet kicsit jumpy lesz. Az lett.
Na ezt úgy kell elképzelni, hogy lábad között a széksor tartója, szorítod combbal, két kezeddel kapaszkodsz az előtted ülő háttámlájába, és minden létező sejteddel tapadsz a hajóhoz, hogy ne repülj le.
Oké, csak az első 10 percben volt halálfélelmem, de aztán meggyőztem magam hogy a kapitány rutinos, tudja hogy kell, időben indultunk, stb. A maradék kb 50 percben egyszerűen csak szar volt.
Vannak nagy hullámhegyek és völgyek, sok méter magas, nem ez a para, hanem köztük millió "kis" hullám, minden irányból, teljesen, meglepetés szerűen. Megy a hajó, igyekszik a hullámok tetején maradni, de egyszer csak eltunik alóla a víz, és zuhansz 2-3 métert szabadesésben, és akkorát csattan a csónak mintha betonra estél volna. Ha szerencséd van, nincs még egy meglepi hullám, de általában nincs, tehát egyszerre 2-3 alkalommal csattansz. Próbáltam videozni, de mindkét alkalommal pont óriás hullámhoz értünk, mire elővettem már csattant is a csónak, lefejeled az előtted ülő hátát és leszakad a veséd. Két videó sikerült, de nem látszik rajtuk mekkora, mert akkor épp pihi volt. Egyik akkor készült, mikor megálltunk egy percre, mert delfinek jöttek. Ami nem azért volt jó mert hú delfin, hanem mert kicsit egy helyben álltunk és csak a víz dobált 😁
Egyszer minden jónak vége, ennek is, majd 1 óra pattogás után végre kikötő, megálltunk, kiszálltunk, szívem szerint megcsókoltam volna a földet 😂
Az izgalomra gyorsan igyunk meg egy kólát, kimát, sört, majd irány haza, zuhi, közeli településen van valami kellemes étterem, menjünk át. Autókázás a part mentén, hatalmas hegy falak, megint random vízesések, kis falvak, majd érkezés. Csak portugálul tudnak, de megoldjuk, nagyon jól esik egy kis stabil talaj és vacsora.
Innen haza, kicsit kiültünk arra a részre, ahol 4 éve is minden este, pár sör, nevetgélés, megbeszéljük Kata menne pár nap múlva csónak túrára, én inkább majd jövőre, de azért visszamegyünk Corvora, mert az egyik, ha nem a legkülönlegesebb élmény volt.
Holnap pedig irány túrázni, most eseget az eső, holnapra elvileg jó időt mondanak.Read more
PortugalAzoresFajazinha39°26’49” N 31°13’28” W
September 4, 2023 in Portugal ⋅ 🌬 22 °C
Izgalmas napnak ígérkezik, túra tervezőben előre meg lett tervezve, kb 15 km, bár van egy szakasz ami nagyon meredeknek tűnik, előtte meg több száz méter magas szikla szélén halad az ösvény, de majd meglátjuk, bárhonnan vissza tudunk fordulni, van B terv.
Reggel, irány a szokásos kávézó latte, szendvics. Innen tovább, fel a fennsíkra. Emlékszem legutóbb az autó alig bírta az út elejét, most nem arra kéne menni, de megint sikerült: 10% emelkedő, ki is van Írva, keskeny út, 1esben is lefulladás. Szerencse hogy megy a lejtőn elindulás, de így is izzadt a hónalj 😬 Felértünk, a fennsíkon vagyunk, nagyon durva, körbe tudod hogy kb 500 méterrel alacsonyabban van az óceán, te meg egy lapos, zöld, ligetes erdős sztyeppés tájon autókázol gyönyörű utakon.
Elérünk a tervezett indulási ponthoz, az ikertavakhoz. Egy nagy szikla tetején leparkolunk, balról jobbról mélyen alattad egy egy tó, az egyik zöld, a másik fekete. Fennsík közepe. Elindultunk, először a fekete to mellett, alacsony bokros tájon, kényelmes ösvény. Kiértünk a túloldalon, kis aszfalt, majd a talajba mélyedt ösvény, két oldalról mindenféle virág, zöld növény, moha, zuzmó, itt ott kis patakok. Nagyon nedves a fennsík, nem csoda hogy körbe mindenhol vízesések zubognak le.
Bár idén kevésbé zöld, mint legutóbb, száraz nyár lehetett, de így is eszméletlen.
Tovább. Fel egy földúton, fel a gerinc felé. Útközben tehenek állják utunkat, kicsit pihenünk, lenezunk a fennsíkra, mert most már jóval felette vagyunk, lassan kb 650 méter, a legmagasabb pont. Innen indul az izgi rész.
Először semmi extra, lapos tető, majd elkezd kinyílni a táj jobbról, majd balról, látod körbe a hatalmas szakadékokat, mélységeket, de csak távolról, az ösvény egész jó. Innen már ereszkedünk, 2 km alatt 650 métert megyünk le. Jobbról egyre meredekebb, de nem szakadék, balról Hortenzia bokrok takarják a látványt. De azért látszik, hogy mögöttük bizony már csak a mélység tátong. Látszik az óceán, látszik már az első cél, az óceán párt, melyen alattunk.
Egy rövid szakaszon egy szikla karély belső peremén megyünk, itt már remeg a lábam, Kata szerint nem vészes, mert egybefüggő bokrok vannak a szélén. Néha az ösvény szinte a növények alatt, bokor barlangban megy, az a legjobb.
Na már látszik a cikkcakk út jelző tábla, ott kell lemenni hirtelen 300 métert. De hol? Fu basszus. Odaérünk, lenézünk, dzsungel ösvény, vagyis lépcső. Ez egész jó. Meredek, de nem látszik hol mész, nem látszik milyen, tökéletes 😂 Ettől a résztől féltem a legjobban, de egész kellemes. Oké, meredek, oké, néha látszik kanyarban hogy hol vagy, de amúgy nagyon hangulatos, csupa zöld, itt ott patak csorog a köveken le, ami a lépcső, de abszolút nem veszélyes. Viszont tényleg óriási szintkülönbség, 330 méter az út, és ezalatt 230 métert ereszkedünk lefelé. Egyszercsak kiegyenesedik az ösvény, még lejt, de már kellemes séta út, látjuk Faja Grandét, ahol enni szeretnénk, de megpillantjuk az egyik legszebb vízesést is, ami több száz méter magasból zúdul le egy kis medencébe, a partján régi vizimalmok meg egy csoda kis ház, meg is beszéljük, ide beköltöznénk.
-> https://maps.app.goo.gl/6L4Ffop4sZEcaDd78
Kis szájtátás, menjünk le az óceán partra, jó nagy hullámok lettek, nézzük meg az éttermet, basszus, ez hétfőnként zárva, na király. Keressünk másikat. Szerencsére van, egész jó pontozása van Googleben. A menü creme codfish vagy sült csirke, legyen a hal, ilyet még nem ettünk. Krumplival egybesült beschameles tőkehalas egytálétel, elég masszív, de finom nagyon és hangulatos a hely és jófej a főnök úr.
Na, itt fogyott le az erőnk de még vissza kell jutni a fennsíkra a kocsihoz, plusz most jön az azori egyik csodája, a sok sok vízeséses tó, a Poço Ribeira do Ferreiro (Alagoinha). Megint emelkedő, először a faluban, aztán kőkerítések között, amik kertek voltak anno, most már csak a falak maradtak. Nagyon nagyon hangulatos, de emelkedik végig, párás a levegő, izzadunk rendesen, a kaját ledolgozzuk pikkpakk.
Vízcsobogás, közeledünk, messziről látszik már, de előbb lemegyünk egy kisebb vízesés mellett, és aztán persze megint hirtelen sok emelkedés. Egyik kedvenc részem, köves erdei ösvény, mellette csináltak a pataknak kis csatornát, nagyon cuki, meg is mosdunk benne.
Hirtelen elénk bukkan a tó, mögötte a sok száz méter magas élénk zöld fal és a sok sok vízesés, amik a fennsíkról zubognak le. Körbe erdő, madarak, még egy kis egérrel is találkozunk. A látvány hihetetlen, ez alapján szoktak Európa Hawaiiának hívni Florest. Csoda. Gyönyörű.
-> https://maps.app.goo.gl/PSWoo6Hj7AsMhPuH7
Maradunk vagy fél órát, aztán indulás, mert még vagy 8-10 km hátravan. Kis újratervezés, mert a túra térkép levinne minket majdnem az óceánig megint (200 méteren vagyunk) majd fel 500 méterre hirtelen. No way, mar nincs erőnk, így is sok. Az autóúton indulunk el, meglepő módon az a legrövidebb most, hiába kanyarog össze vissza.
A táj végig gyönyörű, az utat vagy erdő, vagy a hegy karély szegélyezi, de végig emelkedik
Haladunk. Fáradunk. Csendesen bandukolunk. Aztán egyszer csak hopp, egy miradouro, fent vagyunk már a tetején majdnem, nézzünk ki. Huuuuu. Lent az óceán, a nap csillog rajta, előttünk a mélység, körbe a hegy karély, a zöld szakadékok, a vízesések a távolból. Nézzük azt a részt, ahol cikk cakk ereszkedtünk, nem igazán értjük, hogy. Innen nézve függőleges a fal. Érdekes.
-> https://maps.app.goo.gl/ign2cP6uXFdWmidM6
Innen már tényleg nincs sok. Még 4 km. Felfelé, de már a fennsík szélén vagyunk. 2 percenként nézzük, mennyi van hátra. Átmegyünk egy patakon, lenézünk, na milyen meglepetés, megint vízesés. Vízesések. Persze nem sok száz méteresek, de szépek.
Már csak 450 méter. Már csak 200. Már semmi. Ja, de mégis, mert nem a kocsit néztük, csak az útelágazást,az autó fent van a kilátó pontban, ami még 500 méter és emelkedő 😂
Végül, végre, a kocsinál. 25 km lett a túra, 1000 méter szintkülönbséggel, egész jó, sőt, nagyon sok, itt, ilyen úton, ilyen időben.
3d animáció a túráról: https://maps.suunto.com/move/pepesun/64f63852f2…
(nagyon király így, animáltan vissza nézni, jól látszik az a rész, amikor nem tudjuk hogy jöttünk le 😁)
Hosszú video összefoglaló a túráról, nem volt kedvem válogatni, a gopro meg tök ügyesen össze rakta: https://youtu.be/15C0dqEFEng?si=P6zue4wHk7o2MEvE
Elindultunk a fennsíkon, egyik kedvenc utam, főleg így fáradtan. De egyszer vége van, jön a magas hegyi kacskaringós út lefelé a tengerszintig, a fáradtság miatt most kicsit parázok tőle, de gyorsan vége van. Fürdés, majd irány az óceán párt, pár sör, bár fáradtak vagyunk, de jó ide kiülni még kicsit. A hullámok egyre nagyobbak, a szél is erős, izgi lesz így holnap a repülés. De erről a következő napon (ami már ma van, lemaradtam kicsit, bocsikaaa)Read more
PortugalAzoresSanta Cruz das FloresFlores Airport39°27’34” N 31°8’7” W
September 5, 2023 in Portugal ⋅ 🌬 22 °C
Reggel időben felkeltünk, összepakoltunk, ma már Faial szigetén, Horta városában, Kata kedvenc helyen, a Peter's Sport Cafe-ban fogjuk kortyolgatni a gin tonicot. Szerintünk.
Elég nagy szél volt egész este, hallatszottak az óriás hullámok is, de gondoltam máskor is volt már itt szél.
Szokásos kávézó, reggeli, még van idő délig leadni az autót, kicsit mászkáljunk.
Lementünk a kikötőbe, van itt pár öböl, nézzük meg. Nem is gondoltam volna, milyen jók ezek a félig kiépített fürdőző helyek: csipkés fekete sziklák, köztük csendes medencék, amik persze ma nem annyira azok, mivel sok méteres hullámok ostromolják a nyílt víz felől folyamatosan.
Egyszer csak sms: Sata airlines, átszervezték az utazásunkat, a mai Flores - Sao Miguel - Faial helyett holnap este Terceira, és onnan holnapután Faial. Na, fasza. Irány a reptér, mi van. A délelőtti gépeket törölték. Kedves support lány volt, elmagyarázott mindent, kaptunk mára ebéd és vacsora vouchert fejenként 15 euróig, holnapra reggeli és ebéd vouchert, taxi vouchert, meg mondta, hogy fejenként 80 euroig állják a szállást (utólag persze) ma és holnap. Oké, de nincs szállásunk, plusz mások is itt ragadtak. Újra kell szervezni mindent.
Írtunk az eddigi szállásnak, mondta a délutáni géppel jönnének vendégek, ha nem jönnek, miénk a szállás, 160 euróért. Félsiker. Ma már ne jöjjön több gép.
Írtunk a Horta szállásnak, két nappal később érkezünk, van e visszatérítés. Nincs. De ad számlát, hajtsuk be a Sata-n.
Írtunk a holnapra lefoglalt autós cégnek, hogy gebasz van, nem tudjuk átvenni. Át lehet e tenni holnaputánra, és rövidebb időre. Lehet, szuper.
Foglaltunk bálna les túrát, holnapután reggel 9től, a gépünk azután fog leszállni. Át lehet e foglalni egy nappal későbbre. Szerencsére igen, egy nappal később délután mehetünk.
Hopp, az autót le kéne adni, de mit csinálunk plusz két napig? Nosza. Megkérdeztük, nem mi voltunk az egyetlenek. Persze, plusz e nap, 90 euró, holnap 5re hozzuk vissza. Szuper, ez is megvan.
Ebéd. Az egyik felajánlott étteremben kagyló és helyi kolbász, jó értékelés van Google-Ben, haaaat... Én nem ajánlom. Elég szar volt.
És akkor most mi legyen? Nem tudjuk lesz e ma még gép, lesz e szállás. Nézelődjünk itt a faluban. Megnéztünk még 1-2 öblöt, néztük a hullámokat (nagyon durvák mostanra). Majd rájöttem, van itt egy bálna vadász múzeum, állítólag jó. Lent a kikötőben, a régi bálna feldolgozó üzem van megcsinálva. 1 euró a belépő, és meglepően nagyon jó az egész. Érdekes, informatív, látványos, ha nem bálnák gyilkolásáról szólna, azt mondanám pazar volt. Oké, ez a múlt, ez hozzátartozott a helyi történelemhez, de akkor is. Mindenesetre tényleg nagyon érdekes az egész, megérte.
Kiültünk itt is a partra kicsit, még nincs hír a további gépekről. Akkor menjünk autóval valamerre. Elindultunk, fel a hegyekbe, óriási a szél, ah, hagyjuk. Kata olvasott valami helytörténeti múzeumról, nézzük meg azt is. Egy nagyon szép régi épületben van, ez is érdekes, Flores híres emberei, története, gazdasága, van szó kalózokról, bálnákról, van egy csodás kis kápolnája. Jaj, nem fogadott hívás, a szállás. Jöhetünk, de gyorsan jelezzük vissza, mert más is jönne. Gyorsan visszahívom, jövünk, hogy fizessük, kérdezi kp vagy mbpay, vagy mi, legyen az, nincs cash. Nem értettem h várjuk e meg az anyukáját, vagy ne, vagy mi. Google, mi az az MB pay, az MB Way, itteni online fizetés, appot letöltöm, regisztrálok, portugálul van, hibát jelez, nem sikerül. Jól van, vegyünk le pénzt, azt odaadjuk a mamának, és este 6kor már a szálláson is vagyunk.
Gyors lepakolás, zuhi, menjünk vacsizni, véletlen se oda ahol délben voltunk. Van egy másik hely, ott voltunk 4 éve is, próba szerencse. Kinézetre nagyon fapados, vagyis semmi design, fehér falak, asztalok. A hely tele, mindenki jön a voucherrel. Rendelünk garnélát, helyi marhát és a kétféle friss halból a skorpió halat, még sose ettünk ilyet. Hát a kaja, a hangulat, huh, pazar, remek, finom, családias, egyszerűen szuper volt. A vacsi végén még dalra is fakadt a pincérnő, nagyon aranyos volt az egész, megérte. Oké, kicsit túlléptük a 30 eurós keretet, vagy 40el,de abszolút megérte 😁
Az ajándék bort levittük a partra, ittunk belőle, aztán irány aludni.
Amilyen macerás volt ez a nap, és amennyire azt hittem semmit nem csináltunk, elment egy nap feleslegesen, ahhoz képest egész sok minden történt és nem is volt olyan rossz. Csak már Hortán kéne gintonikoznunk.Read more
PortugalAzoresMosteiro39°24’48” N 31°12’12” W
September 6, 2023 in Portugal ⋅ 🌬 22 °C
Ha már így alakult. Maxoljuk ki.
Kikötés volt, hogy reggel 9ig el kell hagyni a szállást, pipa.
Reggeli voucher, egy hely van, ahol péksüti meg szendvics van, egész jó, kellemes. Sok ismerős arc, most kb mindenkit ismerünk a szigeten mert tegnap a reptéren láttuk ki maradt itt 😁
Kocsiba be, irány a fennsík. Van egy dupla tó, amit most kihagytunk, pótoljuk. Kaptató, aztán csoda út a fennsík közepén, aztán balra le, hegyi út, aztán meredeken fel irány egy miradouro, kilátás a hegyekre, óceánra és a két tóra nagyon felülről. Gyönyörű.
Guruljunk le a tabakhoz. Megálltunk, az egyik tónál épp invazív növényeket irtanak helyiek, rezervatum, natura 2000, minden védett. Egyik tó mélyen alattunk, a másik meg kb velünk egy szinten. Valami 150 méter szintkülönbség van köztük.
Tovább. Irány Fajazinha, ahol tegnapelőtt gyalogoltunk és nem mentünk be, pici óceán parti falu. Cuki kis házak, kis utcák, kis templom, tehenek, birkák, források és körbe a magas hegy karély, fantasztikus látvány. Elég sok az elhagyatott ház, nézni kéne itt egyet, nyaranta le lehetne költözni.
Tovább. Vízesések tava, itt voltunk két napja, dehát útba esik, parkolótól csak vagy 600 méter gyalog, 100 méter szintkülönbséggel. Hiába jártunk itt, megint megdöbbentően hihetetlenül gyönyörű, tiszta Hawaii. Nem, Hawaii tiszta azori szigetek.
Tovább. Menjünk le Faja Grandeba, ahol szintén voltunk, de nem jártuk be. Először elmentünk európa legnyugatibb csücskébe, ami egy fekete megkövesedett láva mező közvetlenül az óceán partján. Érdekes belegondolni, hogy innen már nincs tovább, a legközelebbi part már Amerika.
Kicsit tovább az úton van még egy kis falu, cuki templommal, elvileg fel lehet sétálni vízesésekhez. Miután mások magán kertjében kóvájgunk, megnézzük a banán ültetvényt, meg eszünk szőlőt, el kell fogadjuk, hogy itt nincs már út. Menjünk vissza felé, majd az útról megnézzük a vízeséseket. Na, hát ez is. Jobbra az óceán dübörög, balra 4-500 méter magas zöld falak, és 4-5 vízesés. Az egyik, a legnagyobb, 250 méter magasról zúdul alá.
Tovább. Faja Grande mellett van az egyik legkönnyebben megközelíthető vízesés, az alján pici tóval, ahol lehet fürödni, ide is bemegyünk, megint, iszunk egy sört, amit tegnap óta hordozunk magunknál. Alá ülünk, felfelé nézünk, szédítő, a szél fújja a víz permetet, szépséges.
Tovább. Együnk. Voucher ide is jó egy helyre. Cuki kis büfé szerű a parton, jófej portugál pultossal, helyi marha vagy sertés tükörtojással, meg süti. Finom. Plusz kávé. Meg kóla meg sör. És ki is jött a voucherből.
Tovább. Vissza a fennsikra. A híres dupla tó: bal oldali 115 méter mély és zöld, a jobb oldali sekélyebb és fekete, mindkettő egy régi kráter alján van. Szép, szép, szép.
A fennsíkon még megnézünk egy pici templomot a semmi közepén. Cuki.
Lassan adjuk le a kocsit, leautózunk a fennsíkról, lemegyünk még 20 percre a kikötőbe, aztán megtankoljuk, leadjuk és leülünk várni a gépet, ami a nem tervezett szigetre, Terceira-rá visz ma este.
Ez a plusz nap szerintem nagyon jól el lett töltve, megint szuper sok és szép dolgot láttunk, bár ma inkább autókázás volt, nem túra, de így legalább mindenfelé jártunk.Read more
PortugalAzoresSanta Cruz das FloresFlores Airport39°27’31” N 31°7’51” W
September 6, 2023 in Portugal ⋅ ⛅ 22 °C
Vicces történet. Ültünk még Floresen a reptéren, nyugodtan eszegetjük a sonkás szendvicset, nemsokára végre indul a gép. Még van 30 percünk indulásig.
Egyszer csak hangosbemondó: attencione, konija Katalin Péter Nádász. Ajjajjjj mit rontottunk el? :O
Kiderült, nem csekkoltunk be 😂 Vagyis csekkoltunk még tegnap, arra a járatra, amit töröltek, de ide még nem. Nagyon kedves mosolygós srác megcsinálta, csomagjaink elvette mert kiderült - mily meglepő - hogy a 8kg-t, amit ezekre a kis gépekre fel lehet vinni, túlléptük, de itt ez abszolút nem gáz, 23kg-ig fel lehet adni ingyen.
Pipa, beszállunk, felszállunk, viszlát Flores.
Az út eseménytelen, bár én fosok mint mindig 😬
Néztünk sorozatot, és már szálltunk is le Terceirán, valami 45 perc volt az út. A szállás 10 perc gyalog a reptérről, egész jó, frissen felújított, tágas, egy estre bőven jó.
Reggel kelés 7kor, irány a reptér, reggeli a reptérrel szemben egy kis kávézóban, becsekkolás, csomag feladás, és ha minden jól megy 35 perc repülés után végre Horta.
Terceira szigetére most nem terveztünk jönni, a járat átszervezés miatt alakult így, és igazság, szerint nem is láttunk belőle semmit. Egyszer majd ezt is megnézzük rendesen.Read more
PortugalAzoresCapeloFachoPonta Negra38°35’52” N 28°49’26” W
September 7, 2023 in Portugal ⋅ ☁️ 22 °C
Eseménytelen út után leszálltunk végre Faial szigetén, két nappal később mint terveztük, dehát ez van. Taxi, irány Horta, az autó kölcsönző. Zárva, akkor addig üljünk be a Peter's-be, ami meglepi 100 méterre van csak.
Az a hangulat ami ott van, imádnivaló. Most csak kávé meg kis iszi, aztán visszamegyek a kölcsönzőbe, mert 11re ígérték a kocsit. Lány kedves, mondja ne hozzuk vissza ma este, úgyis 1 napra szokták elszámolni, majd holnap 11re jöjjünk. Zsír.
Irány a szállás, egy park, sok kis századfordulós, épülettel, nekem tisztára poirot jut az eszembe, ahogy ülnek itt az urak hölgyek és cherryt iszogatnak. 1900as évek elején épültek az épületek, kicsit olyan is. Kicsit dohos, kicsit avitt, de aludni jó lesz. Van erkély, a kilátás nagyon szép, ha nem lenne felhő, pont a 2000 méteres Picora látnánk.
Veszünk kis szendvicset, aztán kezdjük el bejárni a szigetet, ha már van kocsi, és ha már csak fél napunk van, mert lassan dél.
Először irány a sziget túlsó vége, a Capelinhos vulkán, ami 1958-ban tört ki teljesen váratlanul. A hegyen lévő bálna les kunyhóból vették észre hogy füstöl a víz, aminek 13 hónapnyi kitörés lett a vége, a sziget megnőtt 2.5km2-el, a hamu ellepett egy falut, sokan akkor innen kiköltöztek Amerikába.
A helyszín baromi érdekes és furcsa. Itt a világítótorony, ami a vulkán mellett volt közvetlenül, végig üzemelt, hála a lelkiismeretes gondnoknak vagy őrnek vagy hogy hívják az ilyet. Mellette, körbe, mögötte szürkés sárgás por borít mindent, fekete kövek mindenfelé, holdbéli táj. Felmentünk mellette a szikla teteje felé, nagyon érdekes tényleg a talaj, a táj, a formák. Majd fel egy hegyoldalba ahol van valami fülke, ahonnan tökéletes kilátás van az egészre. Aztán vissza, de menjünk más úton, hát, furi talaj. Kőnek tűnik de puha és besüllyed a tapad alatt, néha be is omlik kicsit. Cipő, póló, haj, sapka, táska minden tele a vulkáni porral.
Tovább, van egy szép túra a hegyen, egy régi vízmű csatornáit követi, van alagút, meg egy kis kráter, aztan fel tudunk menni a nagy kráterhez, de az lehet mára már sok lesz, késő van. Kis kanyargós hegyi úton felmentünk az indulási ponthoz. Még ezek az utak is tök jók, kicsit para, de csak az első 5 perc, sűrű erdőkön megy keresztül, egyre nagyobb a köd, egyre hidegebb van, bementünk a felhők közé, 15 fok, el is kezd esni az eső ahogy megálltunk, de nem baj, van esőkabát, induljunk el, meglátjuk. Először a kis kráter. Sétálunk, be a dzsungelbe, és hirtelen egy kis alagút, a szélei teljesen benőve huuu tiszta Indiana jones, menjünk át. Pár perc, látszik a vége, kijutunk és csodák csodájára a kis kráter aljába vezetett be. Teteje felhőben, durva buja növényzet körbe, nagyon érdekes. Kifelé lefelé a tetején jövünk.
Oké, akkor menjünk tovább, egy kis viztározóhoz érünk, látszik hogy már nem használják, apró csatorna indul tőle az ösvény belső oldalán, végig folyik benne a víz. Engem a bohócos horror filmre emlékeztet :D Gyönyörű ösvény, kijutunk egy kis rétre, látszanak lent a többi kis kráterek és az óceán, megnéztük a térképet, kb semmit nem haladtunk 😁 Oké, ebből nem lesz kráter mászás, az még sok óra lenne, lassan esteledik, induljunk vissza. Rövid, de csodás túra volt. Lefelé autóval pedig fantasztikus utakon megyünk, a minősége is meg a látvány is pazar.
Videó összefoglaló az eddigiekről:
https://youtu.be/JuA4p-NFO30?si=T9cOE1LkDjCkRDSd
Szállás, zuhany, öltözés, gyalog irány a Peters Sport Cafe, most már tényleg itt az ideje egy jót enni és inni ott. 5 percet kell várni, és kapunk is asztalt, addig a pub előtt egy gintonikkal múlatjuk az időt.
Zseniális a haj, olyan hangulata és története van, egyszerre van itt hátizsákos hippi és sok 10 milliárdot erő jacht tulajdonos, de meg nem mondod, melyik ki, mert itt mindenki ugyanolyan és egyenlő, ugyanazt esszük és isszuk. És abszolút nem drága. Tényleg. Még magyar szemmel sem. 10-20 euró egy főétel, 3 euró egy gin tonic amibe a gint itt készítik, messze földön híres.
Rák, azori előétel (hurka kolbász jam gyökér és ananász), garlic bread. Isteni, komolyan. Főételnek ezek után csak egy adagot merünk rendelni, sült polip, Kata ötlete, miért ne, egyszer élünk. Ettem már máshol is, de ez mindent magasan felülmúlt: omlós, vajpuha, ízes, nyammm. Almás pite desszert, meg még egy gin tonic, aztán nézelődés a shopjukban, ahol lehet Peters szuvenireket venni, Kata vesz pólót, én nem tudok mert ami tetszett csak L méretben volt, és itt még az M is nagy rám.
Ezután séta haza a szállásra, szerencsére pár száz, méter, és pihi, hosszú nap volt így utazással kirándulással, vacsival.Read more
PortugalAzoresCandeláriaCalhetasBaixa do Sul38°29’22” N 28°36’6” W
September 8, 2023 in Portugal ⋅ ☀️ 22 °C
Mivel nem kellett tegnap este leadni a kocsit, ráérünk ma 11kor, ezért használjuk ki, irány a nagy kráter. Reggeli egy kis öböl mellett, majd kocsiba be, egyik utakon fel. Gyönyörű útvonal, néha lelátsz az óceánra, de legtöbbször jobbra balra növényfal: hortenziák, fenyők, mindenféle zöld bokor, cserje, fa.
Ahogy közeledünk a sziget tetejéhez, egyre erősebb a köd. Oké, láttuk lentről is hogy felhőben van, de hátha kitisztul. Nem tisztul. Fent parkolóban megálltunk, 10-20 méter látótávolság max, és 13-15 fok meg viharos szél 😂 De így is elég izgi. A kráterbe egy rövid alagúton is be lehet menni, mármint a felső részéhez, itt kezdünk, süvít a szél, beérünk, tejfehér minden. Oké, vissza, most mászunk fel az ösvényen. Kis emelkedő, egy kis épület, talán szűz Mária szélbeállója, vagy valami ilyesmi. Na jó, hideg van, vissza a kocsihoz. Időnk még van, én csak benézek megint. A viharos szél csodák csodája időnként pár másodpercre kifújja a felhő egy részét és kinyilik a kráter és látod a méregzöld falakat, növényeket, az alját, a szélét. Pár másodpercig. Aztán megint semmi. Jó, nem látjuk egyben, de ez így is baromi szép és izgalmas, misztikus.
Idő van, vissza kell vinni a kocsit, muszáj lefelé a hegyről megállni pár helyen olyan szép a kilátás Hortára, a hegyoldalakra, szemben Pico szigetére.
Tankolás, közben hív meg ír a délutáni bálnales intéző, kocsit leadjuk, lemegyünk a kikötőbe, személyesen egyszerűbb. Szóval az van, hogy kicsit még jumpy bumpy a tenger, meg a szél is nagy, és nem valószínű hogy látunk bálnát, ő azt tanácsolná hogy menjünk holnap. Sajnos reggel megy a komp, így nem tudunk, bevállaljuk a mait. Jó, hogy mondtam Corvo után hogy én pár évig nem akarok viharos tengeren hajókázni 😂
Ebéd. Szolidan, mert megyünk a vízre. Természetesen Peter's. Gin tonic mindenképp kell, hisz mindjárt dél. Kérünk azori előételt (hurka kolbász ananász jam) és egy pirate steaket (citromos akármis öntetes steak ananásszal és baconnel). Meg desszertnek szintén ananászt. Pazar.
Tele pocak, baj lesz, sétáljunk kicsit a kikötőben. Gyorsan telik az idő, megyünk is a bálna les találkozó helyre. Naturalist a cég neve, oceonográfusok vannak itt, lisszaboni egyetemista csaj tart előadást, ő is elmondja hogy ma kicsi az esély, még egyszer felajánlják hogy menjünk máskor, de mi és 10 német nyugdíjas úgy döntünk megyünk.
Nagy vízálló kabát, mentő mellény, nagyon mondják a nadrágot is de dög meleg van. Később kiderül, nem hülyeség a nadrág, mikor hordónyi víz mennyiségek csapnak be a csónakba telibe kapva téged 😁
Elmesélik miket láthatnánk akár, és indulás. Ugyanolyan kis gumi motorcsónak rodeo bika ülésekkel (alját tudod combbal szorítani, kézzel meg kapaszkodni az előtted ülő támlájába) és indulás. Kikötőben frankó kiérünk a nyílt vízre, oh basszus, ez már megint dobál 😁 Irány a nyiltabb víz, jó nagyok a hullámok, de más mint Corvon volt. Ezek nagy hullám hegyek és völgyek, de közte nincs olyan sok kis random hullám, plusz a kapitány is óvatosabb, próbál a hullám hegyek tetején maradni, és kikerülni ha hirtelen nagy mélység jön. Azért így is csattantunk párat, meg becsap pár hektoliter tengervíz, így fotózni is nehézkes.
Sirályok, jó nagy csapat, szépek, háttérben a Picoval.
Aztán hirtelen delfinek, közönséges delfin, elég sok, és van köztünk baby delfin is. Tök sokáig ugrálnak mellettünk, játszanak, figuráznak követik a hajót, átúsznak alatta, ez is egy kis csoda, fantasztikus látvány és érzés. Egy jó 20 perc után mondják, hogy köszönjünk el, megyünk tovább.
Nem sokkal később megint delfin csapat, szintén sokan, de ez most más fajta, kis mintás. Méretre hasonló, és ugyanúgy ugrálnak a hatalmas hullámokon keresztül, úsznak mellettünk, elvannak, cukik. Nekik ez egy nagy játék, én meg nem győzök kapaszkodni a csónakba 😁
Visszafordulunk a part felé, tényleg nagyok a hullámok, főleg ilyen kis csónakhoz képest, de kevésbé para mint Corvo.
Faial, partvonal. Vannak a sziklák tövében kis barlangok, bemegyünk néhányba, nagyon érdekes, több métert emelkedik, süllyed a víz, millió piros meg fekete rák a falakon. Látok parrot fisht (ezt mondták azt látom) majd látunk egy portugál gálya nevű medúzát ami tök érdekes, igazából 4 különböző állat kis együttélése és elég veszélyes a kis kolóniájuk, fájdalmas a csípése. A tenger biológus lány kihalászta, betette egy vödörbe, kihozza a partra.
Lassan véget ér az út, már Horta mellett hajózunk, nagyon hangulatos a vízből nézve is. A védett kikötőbe érve a kapitány odalép, jobbra balra kavirnyászol a csónakkal, kis rodeo a végére 😁
Vége, kiszálltunk, levettük a nejlon kabátokat, nadrág jó vizes, kedvesen mondják hogy sajnálják hogy most se jött össze, de úgyis, megyünk holnap Sao Jorge szigetre, ott ajánlanak egy bálna les csapatot, jó ismerősök, próbáljuk meg velük is, egyébként meg Sao Jorge gyönyörű, érezzük jól magunkat és Have a nice holiday. Tök cuki meg kedves itt mindenki. Tudom, turisták vagyunk, pénzt hagyunk itt, de valahogy Balatonon ezt egész máshogy képzelném el.
Szállás, zuhany, sós vizet mossuk le, tele vagyunk vele.
Búcsú vacsi, természetesen Peters. Gyorsan kaptunk asztalt, gin tonic persze. Garnéla és kagyló előételnek, meg garlic bread. Főétel grillezett tonhal, desszert csokis süti jégkrémmel. És közben még egy gin tonic. Kaja kóma, pocak tele, nagyon szeretjük ezt a helyet. 104 éve van itt, 4. generáció viszi, emblematikus hely, óriási történettel, millió zászló mindenhol, ide mindenki betér aki itt hajózik keresztül, a pult fölött a hely jelképe, egy szárnyas sas, amit például egy amerikai bálna vadász hajó adott nekik.
Vacsi után, még egy séta a kikötőben, ahol a kis halász csónakok mellett simán parkol 15 milliárd forintos jacht (Vida) és 4 árbocos bérelhető vitorlás hajó (Santa Mária Manuela). De a nagy kedvenc a több ezer kis festés a kikötő falain, padlóján, mindenhol. A Peters-én kívül szerintem egy dolog van még, amit az itt horgonyzók megcsinálnak: festenek egy emléket magukról a falakra, honnan, merre, mikor jártak itt. Van köztük nagyon egyszerű de vannak konkrétan művészeti alkotások és, és nagyon izgalmas nézegetni őket, elképzelni micsoda utazásokon vettek részt. Vannak magyarok is 😊
Van video is, hogyne lenne:
https://youtu.be/huA85LBii4U?si=pTF5YJBhqrA7nMisRead more
PortugalAzoresHorta (Angústias)MatrizMonte das Moças38°31’59” N 28°37’46” W
September 9, 2023 in Portugal ⋅ ☁️ 19 °C
A mai utazgatós nap megint, sokadjára, de így az izgi meg így lehet sok mindent látni.
Korai kelés nem jött össze, de időben vagyunk, pakolás, kicsekkolás, irány gyalog a kikötő, csak 20 perc elvileg. 9kor megy a komp, negyedre kint vagyunk, jegyet megvesszük (kettőnknek 31 euró), van büfé, igyunk kávét. Nagyon érdekes, hogy főleg turisták vannak itt, sokan mennek Pico szigetére, mások, mint mi onnan tovább Sao Jorgera, a büfés lány mégse tud egy szót se angolul, még a 10 centet is úgy mutatja meg hogy kirak egy tízcentest. Na mindegy, csak furi.
Komp indul, sokan túrabottal, gondolom Pico mászás, kicsit irigykedünk, 4 éve mi is voltunk, baromi jó de nehéz túra és roppant izgalmas felmenni 2200 méter fölé úgy, hogy pár kilométerre már az óceán van. Most is gondoltunk rá, de így hogy 2 nappal kevesebbet sikerült itt lenni, kihagyjuk. Pedig ma csodás idő van, már reggel is látszott a teljes Pico a szállás erkélyéről, ráadásul ahogy sétáltunk a komphoz, láttuk, hogy a csúcs mellett halo jelenség van, szivárvány csík, nagyon jó.
Szóval komp, hullámzik a víz, kicsit dobál ez is, de már egész jó. Kikötünk Picon, leszállnak akik addig jöttek. Viszont így hogy megálltunk, elmondhatjuk, hogy már 6 szigeten is voltunk mióta itt vagyunk 😂
Majdnem 2 óra út után kikötés Velas városában vagy falujában, Sao Jorge szigetén. A lakosság nagy része itt él, valami 6000en,ami érdekes, mert egy nagyon nagyon hangulatos, cuki, kicsi kis kikötő város, mint a filmekben, vagy képeslapokon. Nem értek hozzá, de szerintem ilyen kb 18. századi építészet, kapuk, templomok, házak, kacskaringós utcák, sikátorok, cicák, imádom. Kata is, kijelenti, ez a kedvenc szigete. Tényleg imádni való.
Szállás pár száz méter, gyorsan megvan, elvileg 3kor lehet becsekkolni de mondták h a cuccot nyugodtan ott hagyhatjuk addig. De ha már ott vagyunk, elintézzük a papír munkát és a fizetést is. Nagyon cukik a házigazdák, a néni/hölgy elmeséli mit lehet csinálni itt, ad térképet, bejelöli hova menjünk, meg hogy ide még oda autóval ne menjünk, meg itt meg ott ne álljunk ki a szikla szélére, stb. Azt is mondja, mi vagyunk az első magyar vendégei. Sok szlovén, szlovák, cseh és főleg német vendégei vannak, de magyar még nem volt. Ezzazzz, elsők vagyunk 😁
A szállás több mint tökéletes, bejáratnál ajtóval szemben egy pianínó, jobbra lépcső, szobából kilátás az óceánra, kikötőre, minden tiszta és új, de az épület olyan frankó régi, van közös konyha ahova pakolhatunk.
Becsekkolásig séta a parton, vannak kiépitett strandok, amik itt úgy néznek ki, hogy fekete láva sziklák, közte kis természetes medence, egyik part lebetonozva, lépcső, létra, és félig természetes félig kiépitett, és meglepően jó.
Szikla kapu is van, meg szikla falak, az egész falu tényleg szuper. A régi templom mellett a főterén beülünk egy étterembe, ebéd idő. Google értékelések nem a legjobbak, de kezdünk rájönni hogy itt semmit nem számít, mert azok is jók akik 4 pont alattiak. És ez is. Részeg rák (whiskeys krémes szószban) és valami mussel (kagyló fehérboros fokhagymás szószban) isteni, nagyon jó volt. Ittuk a sört mellé, így kell élni.
Ebéd után már lehet is csekkolni be. Lepakolunk, zuhany, irány a mosoda, mert az már kéne. Hah, kártyával nem lehet fizetni, nem baj, van vegyünk le pénzt. Ah, az se jó, 10 eurós van, de csak 1 és 0.5 euróval lehet fizetni. Végül felváltjuk, jöhet a mosás. Óriás gép, 16kg lehet benne, nekünk van vagy 2kg, de ez van.
Mosás szárítás pipa (közben még váltani kellett a szárítóhoz is), nem mertük nagyon forrón szárítani, így kicsit nedves maradt minden, szobában kiteregettünk mindenhova is, mire láttuk hogy nem szabad. Mármint a szobában mosni és szárítani. De vegulis mi már szárítottunk, csak kis nyirkosság van. Reggel majd elpakoljuk.
Akkor sétáljunk a faluban, amerre a házigazda ajánlotta. Van domb mellettünk, ami egész magas, elvileg egy kráter, körbe lehet menni és a legszebb naplemente onnan van, csak ne menjünk ki a szélére. Hosszasan mászunk fel rajta, kecskék birkák a bokrok között. Felérünk a szélére, kis őrtorony rom, nagyon hangulatos. Tovább, le a kráterbe, spirálban, gyönyörű, körbe zöld, lent kecskék legelnek, van kis házikó rom, a bak kecske elég nagy, minket néz, kikerüljük. Fel, szembe egy oromra ami kinéz elvileg az óceánra és partvonalra. Ligetes ösvény, végére érünk, hoppá, pár lépés és a szakadék, térkép szerint 150 méter mély, brrr. Oké, kicsit arrébb leülünk, gyönyörű kilátás, kis sör kibont és chill. A sziklák körül millió madár, megjelennek a denevérek is, csodás ahogy a nap csillog a vízen, giccs sziget már megint 😁
Kezd hűvös lenni, induljunk. A sziklákon kis lyukak, egyikben valami szőrös van, hopp, az egy madár fióka, néz ki ránk bentről bizonytalanul. Később vacsi közben furcsa hangokat hallunk, gépi csipogás vagy nyávogás vagy gyereksírás vagy mindegyik? Rájövünk az égre nézve hogy millió madár köröz és ők adják ki a furcsa hangot. Google, ez a meditarrán vészmadár, nagyon különleges hangja van, és veszélyeztetett, az emberi beavatkozást nem szereti, a fény szennyezés nagyon árt neki. Na, az ő fiókáját láttuk, ők fészkelnek szikla hasadékokba.Read more
PortugalAzoresSanto AntónioAlmasPonta da Laje38°32’1” N 28°18’57” W
September 9, 2023 in Portugal ⋅ ☁️ 19 °C
Kedvenc szigetem 😍
