Kur-földnyelv

Az első esténket még a szárazföldön töltöttük, Klaipeda előtt a tengerparton, egy gyönyörű erdőben. A tengerparti naplementés vacsoránkat keresztbe húzta az eső és az orkánhoz hasonló szél, így kénytelenek voltunk a sátorban enni. Hatalmas hullámokat láttunk, a hangjuk a parttól 200 méterre is hallatszott. Reggelizni is a sátorban tudtunk csak. Utána komppal átmentünk a földnyelvre, ahol az első adandó alkalommal kerestünk egy fürdőhelyet, hogy végre tisztálkodjunk. 15 foknál nem volt melegebb, és a szél még mindig elég erős volt, így csak egy rövidet mártóztunk, de nagyon jól esett mindkettőnknek. Utána folytattuk utunkat a sziget déli csücskébe. Útközben lecsekkoltuk az aznapi szállásunkat (egy parkoló melletti erdő), ebédeltünk, és sétáltunk egyet a sziget legérdekesebb pontján, a vándordűnéken, amik a szél hatására több régi halász falut is maguk alá temettek. Nidában (5 km-re az orosz határtól) megnéztük a nádfedeles házakat, és Thomas Mann nyaralóját. Este elmentünk futni, majd ismét a tengerben mosakodtunk, és végre tudtunk a szabad ég alatt vacsorázni. Amikor a kisautónkkal leparkoltunk két lakóautó közé, az egyik szomszédunk kicsit kinevetett a sátras megoldásunkkal, és közölte, hogy itt nehéz lesz sátrazni. Ezek után tudtuk, hogy nála nem kopogtatunk, ha éjszaka elvisz az eső vagy a szél a sátrat. Estére hatalmas eső lett, legalább egy órát ücsörögtünk az autóban, mire elállt annyira, hogy bemehessünk az (előrelátóan előre felállított) sátorba, ami kibírta az időjárás viszontagságait. Reggelizni csak az autóban tudtunk, ami addigra már nem csak az étkezőnk, hanem a szárítónk is lett, ugyanis a sátor elázott az összeszedéskor. Még egy utolsó fürdés belefért, de természetesen megint elkezdett esni az eső.もっと詳しく