Dahab

Gyakorlatilag alvás nélkül telt az utazás előtti éjszaka. Mikor megérkeztünk Eilat új repterére, meglepetéssel konstatáltuk, hogy az teljesen üres. Nem siettünk, tudtuk van még bőven indőnk, hogy odaérjünk a határra és a menetrendszerinti buszjárat is félóránként indult. Aztán amikor felszálltunk rá tudatosították bennünk, hogy ünnep van Izraelben és örüljünk, ha egyáltalán átengednek a határon, ami 13:00 bezár. Megkértük a busz sofőrjét tehát, hogy siessen, ahogy csak tud. Eilat szállodanegyén keresztül vitt az út a határhoz. Mint egy mini Las Vegas, olyannak tűnt a sok szállodával kiépített és amúgy nem túl szép partszakasz. 12:45-re oda is értünk a határra, így mi még pont átértünk Egyiptomba. Picit azért lassan ment a haladás, lévén nagyon sokan várakoztak, de kibírtuk...
A határ másik oldalán várt ránk sofőrünk, akivel megindultunk tehát Dahabba.
Mivel 145 km a határ, úgy terveztük, hogy megállunk egy campben csobbani útközben.
Nuweibatól Északra fekvő Ramadan elnevezésű telepre vittek minket, ami egy kis békés öbölben található. A camp tele volt fiatal izraeliekkel, ami már csak azért is meglepett, mert korábbi tapasztalataim alapján nem igazán láttam a szomszédos ország túristáit erre felé. Gitár és énekszó, lazulás és sisha mindenfelé... nem is kívánhattunk jobb fogadtatást magunknak.
Naplemente előtt nemsokkal megindultunk végső célunk irányába, ahol egy gyors vacsorát követően mély és pihentető álomba zuhant az amúgy kacagástól hangos csapat.Leia mais