Katalin Krallics

Joined January 2016Living in: Vác, Hungary
  • Day16

    Good bye Zanzibar

    February 16 in Hungary

    Nehéz nap következett, a búcsú napja.
    Még besétáltunk a faluba ajándékot nézni a pakolás után, megfürödtünk utoljára Pajenal a strandon. Szerencsénkre feltámadt a szél és így a kite szörfösök is tudtak hobbijuknak kedvezni, ami még látványosabbá tette a partot.
    Búcsúzásképpen pedig visszamentünk megnézni még egyszer a naplementét.
    Nehéz szívvel, könnyes szemekkel jöttem el. A sofôrünk - Ali - erre azt mondta, hogy nekik néha rossz, mert nem tudnak utazni, de amikor itt vannak a turisták, akkor tudják igazán, hogy milyen jó helyen laknak, mert a turisták sírnak elutazásnál. Van benne igazság :-).
    A lányoknak azért lehetett nagy élmeny, mert kinyitotta a szemüket, a Joni is élvezte nagyon elsô afrikai kalandját, engem pedig megerôsített abban, amit eddig is gondoltam és éreztem.

    Az úton minden flottul zajlott, hazahoztuk a jókedvet és remélem a nyugalmat is. Számolom a napokat, hogy mikor mehetek vissza ismét...
    Read more

  • Explore, what other travelers do in:
  • Day16

    Local community day

    February 16 in Tanzania

    Ez a nap sem lehetett volna tökéletesebb.
    Egy kisebb tanácstalanság után úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Key Funk beach bárba, ahol elôzô nap naplementéztünk.
    Azért is, mert részt terveztünk vállalni egy helyiek által szervezett szemétszedési délutánon, ahova korábbi vendéglátónk, Sebi hívott el.
    Egy hostelban találkoztunk a szervezô csapattal, akik persze egytôl egyig raszták voltak és férfiak :-).
    Ahogy lementünk a partra és elkezdtük a szemétszedést, csatlakoztak más helyiek is, gyerekek, férfiak, turisták, sokan voltunk.
    Láthatóan mindenki örült és büszke volt arra, hogy részt vesz ezen a kezdeményezésen. A legvégén pedig sorba állították a gyerkôcöket, akik egyre másra kikapkodták az általam vásárolt kis ajándékokat.
    Megható volt, meghatódtunk.
    Az jutott eszembe, hogy a Danika is hogy megharcol a játékokért és hogy mennyire hasonlítanak a gyerekek egymásra, függetlenül a hovatartozástól. A világ pedig igenis színes, és hogy nem lehet fekete-fehérben láttani.
    Azt hittem ezzel csúcspontját elérte a napunk, de amint visszamentünk a beach bar-ba, igazán emelkedett hangulatú buli vette kezdetét a helyi erôkkel.
    Mindenki mosolygott, beszélgettünk, táncoltunk és örültünk egymásnak a csillagos ég alatt...
    Szegény sofôrünk eddigre már jól aludt az autóban :-)
    Read more

  • Day14

    Michamwi

    February 14 in Tanzania

    Mai napunk szinte tökéletes volt. Reggeli után kimentünk a partra. Tudtuk, hogy apály lesz és ilyenkor nagyon látványos a táj és nagyon sokáig be lehet sétálni a vízben. A távolság most is megviccelt bennünket, amihez hozzájárult a hôség is. A látvány igazán földön túli volt a nagyon sekély vízzel és fehér homokkal.
    Egy kis szieszta után ismét felkerekedtünk és felmentünk pár faluval feljebb, az egyetlen helyre, ahol a keleti parton naplementét lehet látni. Mostani sofôrünk nagyon vidám fiatal srác volt, akinek még kis tv is volt az autójában, hogy láthassa a video klippeket. Büszkén mutogatta szerelme fotóját, akit el akar venni és igazán jól szórakoztatott minket zenei válogatásával.
    Michamvi egy öbölben talàlható, ahol a víz is nyugodtabb. Már olvastam Kae beachrôl korábban, állitólag ott van az egyik legjobb bár a szigeten.
    Így is van. Olyan progresszív zene szólt, amit Ozora is megirigyelt volna.
    Naplementére érzékelhetôen sokan odajöttek. Végül tüzek is gyúltak, az ég pedig izgalmas színekben pompázott.
    Békés és szép volt minden...
    Read more

  • Day13

    Paje

    February 13 in Tanzania

    Reggel fájó szívvel, de elhagytuk a Paradicsomot.
    Paje felé vettük az utunkat, ami a sziget keleti részén található, igazi "beach village".
    Szállásunk a New Teddy's place a legjobban értékelt hostel egész Tanzániában, nem véletlenül.
    Úton a hostel felé magálltunk megnézni a Jozani erdôt, mely Zanzibár ôserdôje, nemzeti parkja. Ritka, csak itt élô kis majmokról nevezetes, akiket szerencsésen láttunk is. Láthatólag nagy fontosságot tulajdonítanak az erdô megóvására.
    Paje-n a beach tényleg nagyon más. Hosszan elnyúló fehér homokos part. A víz - ha távolról nézed türkiszkék, ha közelrôl - türkiszzöld... és rettenetesen meleg :-).
    A part mentén kis bárok, boltok, maszályok próbálják értékesíteni portékájukat.
    Kivételesen nem maradtunk fel sokáig, bár nagyon hangulatos a bár és az étterem rész, valahogy mégis hiányzott valami...
    Read more

  • Day12

    Kizimkazi

    February 12 in Tanzania

    Egy szóval: Paradicsom. A napot főleg pihenéssel töltöttük. Jonival persze beúsztunk a mély vízig, ami elég trükkös volt, sikerült egy óra alatt teljesíteni a távot oda-vissza.
    Este, amikor lement a nap, tábortűzet gyújtottak a háziak. Körbeültük és hajnalig beszélgettünk a csodálatosan csillagos ég alatt. Hullócsillagot is láttunk, nem is egyet. Házigazdánk nagyon szívélyes volt, rendkívül pozitív személyiség, egy igazi bushman :-) - ahogy magát nevezi. Megtiszteltetésnek vettük mind, hogy ennyi idôt töltött velünk... miközben szív chakránk egyre jobban kinyilík Afrika iránt...Read more

  • Day11

    Sauti

    February 11 in Tanzania

    Ma már egy kicsit nehezebben indult az ébredés, de nincs mese, kelni kellett.
    Lejöttünk a reggeli után Kizimkaziba, ami egy szûk másfél óra autó útra volt Stone Towntól. Sofôrünk Ali, nagyon jó kedélyû srác, aki a reptéren felvett minket, mi pedig jól megtartottuk az elérhetôségét.
    Jó volt átmenni a falvakon. Ami rögtön feltünt, hogy az utak-utcák tiszták: sokkal tisztábbak, mint amit korábban a kontinensen tapasztaltam. A házak az út mentén szegényesek, sokan sétálnak vagy bicigliznek, nagy dugót a szigeten nem tapasztaltunk. Szállásunk a Promissed land lodge valódi földi paradicsom. Megérkezés után mindenki csak perceken keresztül emésztette a látványt. Épp jött vissza a víz, nem kellett sokat várni, és bemehettünk végre úszni egy jót. A víz igazán selymes és meleg, szinte túl meleg...
    Sokat nem pihentünk, mert visszamentünk a fesztiválra (Niki nélkül), hogy az utolsó napot is kihasználjuk.
    A program hasonlóan alakult, mint elôzô nap: vacsora a piacon, majd beindult a fitnessz óra. Döbbenet, tânc és izzadás kifulladásig.
    Read more

  • Day10

    Stone Town

    February 10 in Tanzania

    A terv az volt, hogy nincs terv. Jonival reggeli után ismét a város kis utcáin találtuk magunkat. Szombat lévén sokkal többen voltak az utcákon, fôleg gyerekek. Legszívesebben folyamatosan fényképeztem volna, de nyilván ezt itt (sem) lehet. Valahogy egyre természetesebben érzem magam és a helyiekkel is
    Jobban szóba elegyedtem. Szerintem kedvesek és érdeklôdôek. Betértünk egy italra a Hyatt-ba, ami egy építészeti remekmû - luxus kivitelben.
    Strandolni egy keveset ma is sikerült, de a napra csak óvatosan merészkedünk, mivel nagyon erôs. Fürdés közben gyerekek odajöttek hozzám dumálni, aranyosak voltak.
    Már délután elkezdôdött a fesztivál a fôtéren ingyenes programmal - összegyűlt hát a város apraja, nagyja az egyiptomi zenekar hallatára.
    Nagyon jó hangulatot áraszt a hely, békés minden...
    Egy kis szieszta után felkerekedtünk, hogy a város fôterén található piacon vacsorázzunk, ahol a helyiek összejönnek. Nagyon kevés pénzért jobbat ettünk, mint eddig bárhol. Aztán bementünk a fesztiválra, ami addigra dugig megtelt emberekkel: szombat lévén több volt a helyi és a turista is. A legjobb, amivel jellemezni tudnám a zenei és vizuális élményt, amiben részesültünk: katarzis és döbbenet! Kezd visszatérni a hitem az emberekben, amit a mai magyar és világsajtó leginkább le akar rombolni, hogy olyan negatívan lássuk az világot, hogy utána mi is azokká váljunk. Köszönöm Busara, Köszönöm Zanzibar!
    Read more

  • Day10

    Ufff

    February 10 in Tanzania

    Nem is tudom hol kezdjem, annyi az élmény már az első nap után is...
    Először is csuda jót aludtam, rendkívül kényelmesnek bizonyult a baldachinos ágy, amin a Jonival osztozunk.
    A reggeli után átmentünk a Tembo Hotelhez, ahol végre megfürödhettünk az óceánban. A víz csodálatos, itt mély és nagyon hullámzik, nem sokan mennek bele. Talán a sok árus is kicsit kedvét szegi az embernek közelebb menni a vízhez, hozzáteszem bármennyire is rámenôsek, ha nemet mond az ember, azt megértik. Fel sem tünt igazán, hogy milyen meleg van, csak amikor hazaértünk láttuk magunkon, hogy bizony az egyenlítô körüli nap megtette hatását.
    Délután városnézésen vettünk részt... itt azért volt egy két sokkoló pillanat ( hal és húspiac) - sokat bolyongtunk a sikátoros kis utcákon, melynek többsége sajnos valóban nagyon rossz állapotban van, illetve megnéztük a helyi nevezetességeket is. Seiftôl megtudtuk azt is, hogy a zanzibáriak jobb szeretnének kilépni az únióból ( Tanganyika + Zanzibar ), mert nekik kétszer annyi adót kell fizetni, mint a szárazföldön élôknek. Hogy ebben mi az igazság, ôszintén szólva nem tudom, de olyan jól sikerült a vezetett túra, hogy amint véget ért, gyorsan le kellett öblíteni egy kis pálinkával... Meg is lett a hatása, meg a happy hour-nak, ami a Maru Maru hotel teraszán ért minket :-)...
    Vacsora közben nehezen tudtam elvonatkoztatni a piacon látottaktól, így alapvetőleg egy kicsit a hangulatom is megcsappant...
    A fesztiválra bementünk, de f11-kor úgy éreztem inkább mennék haza aludni és kihasználni, hogy szabadon pihenhetek, de egyszer csak megjelent Isaac Banako és megváltozott minden. Utolsó energiáimat - energiáinkat összeszedve órákon át tartó táncba kezdtünk. Pont olyan érzésem volt, mint nagyon régen a Szigeten, a világzenei színpadnál: öröm és boldogság!...Óriási buli alakult ki: az énekes karizmatikus személyisége, atletikus képessége, dinamikus elôadás módja felpörgette az embereket is. Többször a nézôk soraiból fel-felugráltak a színpadra az emberek osztozni a rivaldafényben. Mi ilyet nem tettünk, ettôl függetlenül sikerült kontaktot létesíteni az énekessel, mert az egyik CD, amit a közönség között osztott szét, hozzám került ;-).
    Utána levezetésképpen még belehallgattunk a Nagy Színpad utolsó koncertjébe, majd f2 után visszajöttünk a szállásra: elégedetten és izzadtan.
    Read more

  • Day9

    Welcome to Afrika

    February 9 in Tanzania

    Nehéz összefoglalni az elmúlt majdnem két nap eseményét röviden. Utazásunk a vártnál sokkal hosszabb volt: még indulás elôtt törölték a Nairobi-Zanzibár járatunkat, amivel reggel értünk volna ide. Ennek tudatában gyorsan szerveztem egy vezetett városnézést Nairobiba - még indulás elôtt, amit végül lemondtunk, mert sikerült átfoglalni a jegyünket Amsterdamban egy másik reggeli járatra. Aztán ahogy Nairobiba értünk kiderült, hogy azt a járatot is törölték. Felajánlottak viszont szállodai szobát, ingyen vízumot, ebédet... amit így elfogadtunk, mert kevés idônk lett volna a városnézéshez így, illetve eléggé kezdett energia szintünk is megcsappani. A repteret elhagyva - ami meglepôen kihalt volt - a fôút mellett óriás plakátokon hírdet az IBM, SAP, Mylan... csupa olyan cég, ami otthonról is imserôs. A levegô meleg, de frissítô volt, persze ahogy rátèrtünk a fôútra, sûrû kipufogó szag mindenfelé. Vezetni még Sri Lankán tapasztaltakhoz képest is veszélyesebben vezetnek. Alapvetôleg az erôs szélsôségesség jellemezte Nairobi utcaképét az ôskáosz mellett...
    A hotelban kellemesen pihentünk, csak akkor kezdtünk aggódni, amikor a du. 4-re ígért busz még f6-kor sem volt ott... Ahogy utólag kiderült Joni is azt a napot Nairobiban töltötte, mivel lekéste a járatát. Szegény, egy nap alatt megjárta Johannesburgot, Nairobit.... Zanzibart.
    Este nagyjából egy idôben értünk végül Zanzira, ahol igazi trópusi klíma fogadott. Szállásunkat gyorsan elfoglaltuk... valami csoda ami itt várt, valóban! Késô este meglâtogattuk a fesztivált is... az állunk leesett... családias de pulzáló hangulat fogadott. Jó itt, nagyon jó!
    Read more

  • Day1

    Miért pont Zanzibár?!

    February 1 in Hungary

    Sosem voltam egy igazi Queen rajongó (mert hogy Freddie Mercury ott született), sôt az azonos nevû magyar zenekart sem szeretem...
    A huszas éveim elején valahogy bevonzott az afrikai zene, a dobolás, a tánc. Barna bôröm és nem kicsi hátsóm, habitusom miatt rám is ragadt a "mamma" jelzô.
    Egyszer szembejött velem pár fotó fekete bôrû vigyorgó gyerekekkel es brutálisan gyönyörû kék hátérrel... na akkor dobbant meg a szívem elôször Zanzibárért! Minél több képet néztem a szigetrôl, annál inkább tettem magamévá a gondolatot, hogy talán itt kezdhetném el ismerkedésem (fekete) Afrikával. Amikor ráadásul megtaláltam, hogy februárban zenei fesztivált is szerveznek, egyértelmûvá vált, hogy nekem oda mennem kell... és most, a hosszú évek vágyakozása, tervezése pár napon belül realizálódik! Ôrület! Annyit olvastam róla, hogy csukott szemmel is eltájékozódnék a szigeten... azért remélem hagytam teret a meglepetéseknek is.Read more

Never miss updates of Katalin Krallics with our app:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android