Go

Öcsike (Viktor - mondjuk úgy - uncsitesója) úgy döntött, megnősül, így meghívást kaptunk a nem túl közeli Wiesensteigbe, a Stuttgart közeli kisvárosba.
Én kicsit paráztam a 8-10 óra kocsikázástól, mert még elég élénken élt bennem a pár nappal azelőtti szlovén út, de hát mit volt mit tenni! 🤗

Volt néhány kalamajka; ruha-ügy, cipő, ki jön, ki nem, végül 4-esben (Laci sajnos nem jött) útra keltünk a tervezett 6.00 helyett valamikor 8.00 után! 😁

Első út HÁT PERSZE, hogy egy Mekibe vezetett, ahonnan némi tápérték begyűjtése után hamar tovább is indultunk.

Jó hosszú volt az út, és mindenki hozta a formáját; Ica folyamatosan követte az általa előzetesen kinyomtatott útvonaltervet és mindig matatott valamit. Márti folyton pisilni akart (egyszer akkor közölte e szándékát, mikor épp elmentünk egy Rosenberger mellett 😖), én állandóan ettem 😁 Viktor pedig veszekedett a többi autóssal, hogy miért nem mennek. Alig várta, hogy elérjük a német határt, és nyomhassa neki...

18.00 körül érkeztünk meg a városkába, ami épp olyan, mint elképzeltem; egy völgyben fekszik és egy kis patak szeli át. Mindenhol régi házak, sok fa, muskátli; a város szélén erdő.

Kis kavarodás volt a szobákkal, majd vacsiztunk. Én kicsit mellényúltam; sikerült egy hiper diétás ételt választanom; rántott hús hagymás-sajtos nokedlivel! 😮 Érdekes egy bélésük van ezeknek...
Mártival egy rövid séta keretében felfedeztük a környéket, Viktor sörözött egyet Jocókáékkal, majd eltettük magunkat.Okumaya devam et