Munkamenet Olaszországba

... már régóta fentem a fogam rá, hogy legközelebb én lennék a díszkíséret Arezzoba (ha menni kell munkaügyben), de a közelgő alkalomnál már jó előre lehűtött Viktor, hogy ez bizony most sem fog összejönni, mert Imikével megy. Bakker.
Na, legalább majd egy jó kis csajpartyt rendezek akkorra - gondoltam. 😉

De - mert mindig szokott lenni egy "de" (vagy "ellenben", esetleg "ámbátor" 😉 ) Imike részéről családi okok miatt súlyos érdekeletlenségbe fulladt a dolog, így mégis nekem kínálta magát az alkalom.
Azonban kezdeti lelkesedés rögtön parába váltott át, hiszen a márciusi tortadömping kellős közepén voltam, továbbá 😲😲😲 MI LESZ ZSERBÓVAL 😲😲😲 ?!?!?!?!?!?!? - csapott belém hirtelen a vélt (vagy valós?) "anyai aggodalom" 😊 pindúr kölyökkutyánkkal kapcsolatban, akivel még csak pár hete ismerkedünk egymással közös otthonunkban.

Jó, a tortákat megoldom... valahogy megoldom.... Max kevesebbet alszom, valahogy lesz... Még olyan sosem volt, hogy valahogy ne lett volna! 😃
Rendben, de Zseeeeerbóóó!!!? Vele mi lesz??? 😮
... jó, hát akkor ez van, most sem megyek.
Ugyanis végigvettem a lehetőségeket, és konstatáltam, hogy minden egyes szóba jöhető személynél halálos veszedelemben lenne... 🤓
Ekkor pattant ki az isteni szikra az agyamból, hogy nem őt kell elvinni, hanem ide kell hívni a lehetséges kutyapecért! Arról nem is beszélve, hogy szerény gazdaságunk egyéb jószágai os ellátásra szorulnak 😊 (Oszimacska, a tyúkocskák és a kerti énekesmadarak)
Végül anyu nyerte meg a nemes feladatot! Gondoltam, ha a gyerekekre tud vigyázni... 🤣😃😄😅
Azért Icára is osztottam szerepet, nehogy mellőzve érezze magát! 😉
(Amiből tuti az lesz, hogy ott fognak götyézni, meg partyizni nálunk 😃 )

Pompás, minden leszervezve, vasárnap megbeszélés, korán lefekvés és hajnalban indulás.
Anyu meg Ica megérkezett du., addig rendben is volt. Aztán betoppant Anita a 3 sráccal, majd G. Bence Barbarával... szóval minden eddigi tervem dugába dőlt, helyette volt ház- és kertvizit, kutyázás, vaskályha mozgatás, mi szem-szájnak ingere 😨

Mindezek ellenére sikerült másnap 5kor elindulni némileg álmosan, és kicsit fájó szívvel Zserbó tekintetét látva 😯

Az út nagyon-nagyon hosszú volt köszönhetően a márciusi télnek (volt minden, hó, eső, havaseső... ) és egy balesetnek.
De Mikszáth és Csányi Vilmos hangoskönyveknek némi szunyókálásnak és pár Hubabubbának köszönhetően túléltük. Épphogy.
Szerencsére még épp odaértünk a gyárba, és pikkpakk este 6ra már a hotelben is voltunk. Uff...Lue lisää