Rákvörös rákászat, azaz a sziklapart

Ez egy igazi semmittevős nap volt megint, sok sok tengerparttal, napsütéssel, búvárkodással és horgászhálózással. De kezdem az elején...

Reggel míg a többiek aludtak megnéztem Palese legdélibb csücskét, ahonnan már látszik Bari is. A cél az volt, hogy kiderítsem mi lehet a Casamatta Palese, mert hangzása alapján valami izgi, térkép és fotók alapján egy kiugró szigetcsúcs egy kiégett réttel. Természetesen megint Jancsi bácsinak volt igaza, mert 4 km futással kijutottam egy kő és gazsivatagba egy öböl felett, ahol nagyjából a semmi volt. Viszont közben rájöttem hogy ez tényleg Palese világvége, mert a járdán lévő távolságjelzések innen indulnak 😀 Ennek megfelelően a visszaúton legalább tudtam milyen messzire futottam már el a Casamatta-tól 😃

Mára sziklás part volt beígérve, szóval reggeli pakolás és időszerű mama felhívás után irány reggelizni. A tegnapi hely kedden zárva, de van alternatíva ugyanolyan messze, a Bar Italia. A reggeli menü ugyanaz, de itt is finom, szóval utána irány a part.

A szálláson van egy napernyő, azt magunkhoz vettük, bár talpa nincs de majd megoldjuk, valamint a reggeliző melletti mindenkínaimindenolcsódeszínes boltban gyorsan bevásároltunk 2 vizipuskát meg egy halászhálót összesen 10 EUR-ért és már mentünk is tovább. Ilyenkor azért nem zavar, hogy a kicikínaiócó mindenhol jelen van a világban, még akkor se ha a South Park alapján egy jelzésre 20 perc alatt át tudnák venni a hatalmat bármelyik városban, így a világon is, mert mindenhol ott vannak. De legalább ócó 😀

A legközelebbi használható partszakasz nagyjából 8 perc séta, 10 körül a tapasztaltabbak már lassan indulnak sziesztázni, amikor én elkezdem építeni a napernyőtartó sziklatornyot kövekből. De legalább nincs tömeg.
A sziklás part hátránya, hogy a legszélén levő rész nagyon csúszik, de hamar meg lehet tanulni mit kell nézni. Tessenek figyelni, vagy kézzel inteni, mert mondom: a sárgásbarna, inkább bakteriálistakonyszinű rész, és az ezt megelőző, még száraznak tűnő, de amúgy ultranedves barnásfekete a legcsúszósabb. Utána egy kicsit beljebb a világosszürke, sárgás beütéssel már lábujjkörömmel kapaszkodva használható, míg a legveszélyesebbnek tűnő sötétbarna/vöröses cucc az már konkrétan tengeri alga és korall keverék, az már tök jól tapad. Mivel az én tengercipőmön kívül mindenkiét elhoztuk, a család többi tagjának szerencsére fogalma sincs hogy tud szúrni a lyukacsos szikla a sómaradványokkal, de én legalább ezt is tudom már és ennyivel is okosabb vagyok 😀 (meg annyival is, hogy ha legközelebb is beférne tuti nem hagyom otthon) 😀

Arti persze félt a nagy korallzátonyoktól, de mivel a sziklát a tenger már eléggé megtépázta volt több kis "belső tó" a parton, ahol lehetett a halászhálóval egész nap a semmit vadászni, és rákokak ilyesztgetni, kifogni és elengedni, míg mi felváltva vagy Brúnóval úsztunk, vagy búvárkodtam vele (szabadtüdős, pipa nélkül, úszószemüvegben, nehogy kárba vesszen a rengeteg kifizetett úszásedzés), vagy a tüző napon rákokra és iszonyatosan fürge kis halakra vadásztunk Artival. Teszem hozzá, Brúnó esetében az úszásoktatás minden pénzt megért, mert olyan profin hordja fel a víz alól a kagylókat, rákokat, meg úgy elúszkál akár 1 órát is a mélyvízben, mint ha sellő lenne az apja ( majd azért még Zsuzsit megkérdezem még egyszer tuti nem volt e Atlantisz bulin 2013 tavaszán😀)
Arti meg viszonylag kevés nyávogással, ellenben folyamatos követelőzéssel elvolt a frissen szerzett teleszkópos halászhálóval.
Az eredmény: újabb fél kiló döglött rák és rákalkatrész, kagylók, csigamaradványok és 2 rákvörös váll, az enyém, és a Bubué 😀😀

Mikor elkezdtek a szieszta végén visszaszivárogni az emberek a partra, jó magyar szokás szerint mi meg befejeztük a strandolást, és irány vissza a szállásra. Útközben találtunk egy nyitott éttermet, beültünk egy kis saláta/pasta/sültkrumpli/lemon soda/sör kombóra és aztán pihi este 6-ig.
Természetesen az új halászhálót a kikötőben is ki kellett próbálni, szóval 6-kor indulás a városba, halászatra fel. Miután nagy nehezen elmagyaráztuk, hogy döglött, feltrancsírozott, és félig megrohadt halakat nem dicsőség kifogni és még fertőzésveszélyes is, sikerült 1,5 órán keresztül a halászhajók mellett görnyedni a mólón és várni hogy valamelyik hal csak megbotlik és beleesik a hálóba. Végül egy helyi srác, aki épp a kisfiával rákászott, hasonló kis hálóval, megkegyelmezett nekünk, és beletett egy hatalmas rákot Arti hálójába is😀. Kicsit elbeszélgettünk Anglaszul, (angol és olasz keverékében) majd irány vacsizni. Ha már olaszország, akkor egy tradicionális spaghetti carbonara/pizza egyveleggel, zsuzsi egy aperollal, én sörrel zártuk az estét, amire a srácok rádobtak még egy "gömb" (inkább hegy) fagyit, szóval minden adott volt a cukorsokkos megőrüléshez, ami amíg hazaértünk végig kitartott.

Holnap a cél délután bejutni Bariba, és szerezni egy kocsit hogy tudjunk messzebre is kirándulni. Szóval kisujj össze, reméljük sikerül...Read more