HungaryBudapestFelsőhalomBudapest Ferenc Liszt International Airport47°25’60” N 19°15’42” E
July 9, 2023 in Hungary ⋅ ☀️ 27 °C
Na szóval, következő uticélunk Bari, Dél-Olaszország, az olasz csizma sarkában ami, ha ránézünk a térképre a saroknak pont az a magassága, ami esélyes lehet hogy nem lesz sáros amikor kimegyünk az esőbe a földútra.
A hely kapcsán annyi, hogy sok jót hallottunk erről a részről, szép tengerpartok, sok szép látnivalóval, és igazi dél-olasz vendégszeretettel (reméljük nem vendettával).
Tanulva a tavalyi esetből, amikor utolsó pillanatban, a 4. vagy 5. variáció során természetesen a lehető legdrágábban foglaltunk szállást, idén Zsuzsi már Februárban betáblázta a naptárat, és le is foglaltuk a szállásunkat, egy cuki kis apartmant, a parttól nem messze, de ezt majd ha odaérünk részletezem.
Szóval szállás, repjegy pipa, pestről indul de semmi gond, július 10-től 14-ig irány Bari.... Gondoltuk mi, amikor is a Wizzair menetrendet módosított, és átrakta az indulást 9-re, a visszautat 15-re. 😀 Szállással nagy nehezen leleveleztem hogy van e akkor helyük, szerintük nincs, Booking viszont engedte átfoglalni, szóval akkor legyen hosszabb 2 nappal, egye fene.
Előkészületek:
EU-n belül maradunk, szóval elég ha a személyik érvényesek, utasbiztosítás tavaly óta családi a bankkártyámhoz, ferihegyi parkolóban foglalás röpke 19.000 Ft-ért, transzfer Bariban a reptértől a szállásra még 20.000, és már csak pakolni kell 😀. 1db 32 kilós bőrönd, meg 4 kézipoggyász, annyi helyünk van hogy ha Burgi 3 kg-al soványabb lenne, a nagybőröndbe őt rakom 😀. De nem, ő megy a kedvenc panziójába. A gép 19:40-kor indul, szóval délután ráérünk elindulni, előtte szombaton még belefér egy buli is.
Csomagok bent, gyerekek bekötve, minden meglocsolva, lepermetezve, bezárva, szóval indulhatunk.
2 óra a reptér, a parkoló pöpecen beengedett, bent pedig már tök sok újítás van, szóval se a csomagfeladással, se a check-in-nel nem kell sorbaállni. A bőröndöt önkiszolgáló automatánál lemértük, felszalagoztuk, feladtuk, a check in meg telefonon keresztül 4 QR kód, aztán egy táska ellenőrzés és már bent is vagyunk, még pont lesz időnk megenni a szendókat, és venni valami rágcsit a srácoknak.
Aztán jött a bumm.... a gép 19:40 helyett 21:00-kor indul, amikor leszállnia kellett volna, szóval infó a szállásnak, a transzfernek, és türelmesen bejárjuk az egész repteret 😀
Hamarosan indulás...Read more
ItalyApuliaBariSanto Spirito41°9’48” N 16°44’54” E
July 9, 2023 in Italy ⋅ 🌙 23 °C
Na végül negyed 11-re minden gond nélkül leszállt a gép, és szerencsére a transzfer is megvárt minket, a nevemmel egy tableten várt a kijáratnál. A reptér nem olyan óriási szóval elég hamar megkaptuk a bőröndöt is és el tudtunk indulni.
A taxiban Arti már a fáradság minden jelét megmutatta, végig ki akarta kötni magát és kiszállni a gyerekülésből, mert nemkényelmes. De szerintem csak megijedt a söfőrünktől, aki amúgy egy kedves arcú fekete srác volt, de viszonylag keveset vigyorgott a 1,5 órás késésünk után 😀
15 perc a kisbuszban és már itt is voltunk a szállásunkon a La Casa del Pescatore-ban, egy sikátornak is beillő kisutcában a templom mellett.
A szállásadónkkal Antonella-val már az elmúlt pár napban viszonylag sokat kommunikáltunk online, hogy hol lesz a kulcs, hogy jutunk be, meg hogy jó e ha szerdán takarítanak, és ami a legcukibb volt, hogy mikor főzhet nekünk egy tradicionális helyi tésztát 😀. Mivel kiderült hogy ez a tészta kagylóval van, szóltam neki hogy sajnos mi azt nem esszük, ezért gyorsan felajánlotta hogy akkor megcsinálja al ragu, azaz hússal...
Szóval Antonella már itt várt minket az apartman előtt, ami az utcáról egy spalettával elzárt ajtó. Belépve egyből az első hálóba jutunk, tv-vel, fali díszekkel, onnan tovább a nagy hálószoba, amiből nyílik egy ledbaldachinos kiságyas mellékszoba, és a hátsó előszoba, ami akár terasz is lehetett régen, de a felét átalakították fürdőszobává, aminek a tetejére raktak egy tetőteraszt, a másik fele meg konyha lett. Irtó cuki az egész, iciri piciri kis olasz zegzug, amiben simán el tudom képzelni hogy 8-10 fős olasz család is lakott 10-20 évvel ezelőtt.
Antonella elmondott mindent, mi hol van, félig olaszul félig angolul, de a kedvencem a meglepetés volt a konyhában, egy üveg behűtött prosecco nekünk, és egy gyümölcstál a gyerekeknek.
Egy gyors tésztás porleves, gyümölcstál elpusztítás, prosecco megkezdés és már éjfél is van, szóval ma már nem nézünk körül a környéken, majd holnap. Mellettünk a templomkertben valami kellemes népünnepély van, (szerintem bingóznak) szóval olyan mint ha belecsöppentünk volna az igazi dél -olasz hétköznapokba. Imádni fogom.😀
Holnap indul a felfedezés, most a gyerekeknek irány az ágy én meg leküzdöm a prosecco-t 😃Read more
ItalyApuliaBariSanto Spirito41°9’36” N 16°45’48” E
July 10, 2023 in Italy ⋅ ☀️ 29 °C
Kis kiegészítés a helyszínhez. Valójában a szállásunk nem Bariban van, hanem egy külvárosában, Palese-ben, ami egy kis halászfalu volt, van és ahogy elnézem lesz is. Aranyos kis nyüzsgő-mozgó, sikátoros, halpiacos és mindenhaléttermes falucska, ahonnan amúgy jó vonatközlekedés van Bari belvárosába ( majd ezt is kipróbáljuk). Szóval ahogy a klasszikus mondja, momentán még nem Bari de már komp visz oda ( az eredeti szöveg szerint momentán még nyugat, de már komp visz át Leningrádba).
Ismerve a csapatot, próbáltam egy kis helyismeretre szert tenni már reggel, így a parton elfutottam mindkét irányba 2-3 km-t, hogy lássam, hol milyen a part, mert hogy ma strandolni kell az hótziher. Minden irányba sziklás a part, kis öblökkel, ahol azért be kell jutni a vízbe is, de azért használható lesz.... Gondoltam én, ugyanis Arti kiverte a balhét hogy neki első nap homokos tengerpart kell. 🤪. (Hogy az a jó.....) Google Jancsi bácsival még mindíg tartjuk a kapcsolatot, így aztán gyorsan megkérdeztem tőle ilyenkor mi a teendő. Elsőre persze kidobta hogy két nagy füles után fogod a gyereket és lerángatod a legközelebbi strandra, eszinemesziezvan alapon, de ha egy sorral lejjebb görgettem kiadta a Lido Moretti-Lido il Titolo párost, ahol a hülye balkáni turistáknak csináltak homokot. Elvileg 20 perc séta, ami 2 gyerekkel 35-nél indul, akkor legyen az.
Előtte elmentünk reggelizni. A szálláshoz jár reggeli, de nem az apartmanban hanem 2 közeli kis bár közül lehet választani. Ma a Qui Si Gode-t próbáltuk ki, ahol járt egy kávé vagy gyümölcslé, meg egy croissant féle helyi péksüti csokival vagy citromos krémmel töltve. Na az mi finom volt ,azt nem is lehet leírni, szóval legyen elég annyi hogy nagyon. Közben megláttuk, hogy minden második kávézónál egy márkát reklámoznak, a Brunocaffe-t, így aztán Brúnó el is döntötte hogy ő itt híres ember, ne lepődjünk meg ha mindjárt autogrammért állnak nála sorba.
Míg átsétáltunk a strandra, megnézte a kiscsalád is a kikötőt, a halpiacot, a kis főteret szökőkúttal, az őrtornyot, és a szellemstrandot (ami régen valószínűleg egy luxi kis parti hely volt de teljesen hagyták lerobbanni) amiket én már természetesen úgy mutogattam, mint aki ezer éve ide jár, mert hogy kb 1,5 órával azelőtt már elfutottam előttük 😀
Lido il Tittolo a strand ami magyarul valószínűleg azt jelenti hogy kalózpart. 4 főre a belépő 70 EUR, amihez 3 napágyat és egy napernyőt kapsz, meg van medence is ( ami persze mint kiderült, csak úszósapkában használható szóval van is meg nincs is). A homokos part annyit tesz hogy a sziklás part egy részét körbe építették és feltöltötték homokkal, illetve amikor a sziklákon túlnyúló mólóról bemész ott is van vagy 100 m homok a víz alatt. Úgyis egyszer élünk, a lényeg hogy nyugi legyen... Hab a tortán mikor rájöttünk hogy zuhany az bár van, de gyereknek 25 cent, felnőttnek 50, szóval maradunk sósak inkább 😀
Amúgy ettől és attól hogy Arti mindíg talált persze nyafogni valót, jól elvoltunk majdnem 5 órát a parton. Brúnóval néha bementünk a sziklás részre búvárkodni, amúgy meg élveztük a hullámokat.
Mivel volt bent büfé, az ebédet is megoldottuk ott, ami viszont annyira nem volt horror, 6 EUR /főételért meg 4 EUR-s sörért szívesen fizettem. A srácok egy kis sültrkrumplival, Zsuzsi egy helyi klasszikus sült tésztával töltötte a hasát én pedig megpróbáltam a riso e patate helyi specialitást. Igaz, mikor kihozták rájöttem, hogy az étlapon a következő szó is ehhez a kajához tartozik, ami a Cozze volt és kagylót jelent, de mivel a tetejére volt téve a kagyló, ki tudtam enni alóla a risottot, és legközelebb tudom hogy olvasni kell, nem beszélgetni😀
Mikor már mindenki megsült, sós vízbe alaposan bepácolódott, és kellőképpen összeállt a haja, visszasétáltunk sziesztázni. Ahogy az lenni szokott, anya-apa alszik, gyerekek meg mesét néznek.
Este egy séta a városban, kis bevásárlás, rágcsi a gyerekeknek, rose apának a bloghoz, tej, ebédnek való, aztán irány a kikötő és a halpiac. Miután Arti már mindenen nyafogott, végre rátalált az élete céljára, a halpiac mögött rengeteg döglött, kibelezett, lefejezett hal meg polip van a parton, azokat bottal lehet jól pitiszkálni, így végre valami jó is volt a napban.
Vacsi a parton egy pizzeria-ban, természetesen pizzával, meg fincsi italokkal. Szerencsére az olaszok megoldották a világ legnagyobb sör rejtélyét is. A Peroni nem lacafacázik. Volt 0,33-mas söre, de valljuk be, az egy felnőtt embernek nem mennyiség, szóval a gyerekméret mellé lett egy felnőtt 0,66-os kiszerelés. Dolce Vita...
Vacsi után még egy kis séta, így este 9-re teljesen beindult a város. Mindenhol helyiek a parton, a padokon, az éttermeknél, a főtéren kinyitható székeken kábé egy nyugdíjasklubbnyi idős hölgy és úr sörözget/borozgat hatalmas körben, szóval imádnivaló az egész, igazi életérzés. Brúnó többször megjegyezte mennyivel jobb az itteni emberek élete, mint otthon.
Zárásként egy óriás fagyi mellett kiválasztottuk a holnapi strandolós helyet, aztán irány haza mert már fél 11. Holnap még strandolunk, barnulunk, aztán irány valami kirándulás hogy én se golyózzak bele a hullámzásba....Read more
ItalyApuliaBariSanto Spirito41°10’0” N 16°44’54” E
July 11, 2023 in Italy ⋅ ☀️ 30 °C
Ez egy igazi semmittevős nap volt megint, sok sok tengerparttal, napsütéssel, búvárkodással és horgászhálózással. De kezdem az elején...
Reggel míg a többiek aludtak megnéztem Palese legdélibb csücskét, ahonnan már látszik Bari is. A cél az volt, hogy kiderítsem mi lehet a Casamatta Palese, mert hangzása alapján valami izgi, térkép és fotók alapján egy kiugró szigetcsúcs egy kiégett réttel. Természetesen megint Jancsi bácsinak volt igaza, mert 4 km futással kijutottam egy kő és gazsivatagba egy öböl felett, ahol nagyjából a semmi volt. Viszont közben rájöttem hogy ez tényleg Palese világvége, mert a járdán lévő távolságjelzések innen indulnak 😀 Ennek megfelelően a visszaúton legalább tudtam milyen messzire futottam már el a Casamatta-tól 😃
Mára sziklás part volt beígérve, szóval reggeli pakolás és időszerű mama felhívás után irány reggelizni. A tegnapi hely kedden zárva, de van alternatíva ugyanolyan messze, a Bar Italia. A reggeli menü ugyanaz, de itt is finom, szóval utána irány a part.
A szálláson van egy napernyő, azt magunkhoz vettük, bár talpa nincs de majd megoldjuk, valamint a reggeliző melletti mindenkínaimindenolcsódeszínes boltban gyorsan bevásároltunk 2 vizipuskát meg egy halászhálót összesen 10 EUR-ért és már mentünk is tovább. Ilyenkor azért nem zavar, hogy a kicikínaiócó mindenhol jelen van a világban, még akkor se ha a South Park alapján egy jelzésre 20 perc alatt át tudnák venni a hatalmat bármelyik városban, így a világon is, mert mindenhol ott vannak. De legalább ócó 😀
A legközelebbi használható partszakasz nagyjából 8 perc séta, 10 körül a tapasztaltabbak már lassan indulnak sziesztázni, amikor én elkezdem építeni a napernyőtartó sziklatornyot kövekből. De legalább nincs tömeg.
A sziklás part hátránya, hogy a legszélén levő rész nagyon csúszik, de hamar meg lehet tanulni mit kell nézni. Tessenek figyelni, vagy kézzel inteni, mert mondom: a sárgásbarna, inkább bakteriálistakonyszinű rész, és az ezt megelőző, még száraznak tűnő, de amúgy ultranedves barnásfekete a legcsúszósabb. Utána egy kicsit beljebb a világosszürke, sárgás beütéssel már lábujjkörömmel kapaszkodva használható, míg a legveszélyesebbnek tűnő sötétbarna/vöröses cucc az már konkrétan tengeri alga és korall keverék, az már tök jól tapad. Mivel az én tengercipőmön kívül mindenkiét elhoztuk, a család többi tagjának szerencsére fogalma sincs hogy tud szúrni a lyukacsos szikla a sómaradványokkal, de én legalább ezt is tudom már és ennyivel is okosabb vagyok 😀 (meg annyival is, hogy ha legközelebb is beférne tuti nem hagyom otthon) 😀
Arti persze félt a nagy korallzátonyoktól, de mivel a sziklát a tenger már eléggé megtépázta volt több kis "belső tó" a parton, ahol lehetett a halászhálóval egész nap a semmit vadászni, és rákokak ilyesztgetni, kifogni és elengedni, míg mi felváltva vagy Brúnóval úsztunk, vagy búvárkodtam vele (szabadtüdős, pipa nélkül, úszószemüvegben, nehogy kárba vesszen a rengeteg kifizetett úszásedzés), vagy a tüző napon rákokra és iszonyatosan fürge kis halakra vadásztunk Artival. Teszem hozzá, Brúnó esetében az úszásoktatás minden pénzt megért, mert olyan profin hordja fel a víz alól a kagylókat, rákokat, meg úgy elúszkál akár 1 órát is a mélyvízben, mint ha sellő lenne az apja ( majd azért még Zsuzsit megkérdezem még egyszer tuti nem volt e Atlantisz bulin 2013 tavaszán😀)
Arti meg viszonylag kevés nyávogással, ellenben folyamatos követelőzéssel elvolt a frissen szerzett teleszkópos halászhálóval.
Az eredmény: újabb fél kiló döglött rák és rákalkatrész, kagylók, csigamaradványok és 2 rákvörös váll, az enyém, és a Bubué 😀😀
Mikor elkezdtek a szieszta végén visszaszivárogni az emberek a partra, jó magyar szokás szerint mi meg befejeztük a strandolást, és irány vissza a szállásra. Útközben találtunk egy nyitott éttermet, beültünk egy kis saláta/pasta/sültkrumpli/lemon soda/sör kombóra és aztán pihi este 6-ig.
Természetesen az új halászhálót a kikötőben is ki kellett próbálni, szóval 6-kor indulás a városba, halászatra fel. Miután nagy nehezen elmagyaráztuk, hogy döglött, feltrancsírozott, és félig megrohadt halakat nem dicsőség kifogni és még fertőzésveszélyes is, sikerült 1,5 órán keresztül a halászhajók mellett görnyedni a mólón és várni hogy valamelyik hal csak megbotlik és beleesik a hálóba. Végül egy helyi srác, aki épp a kisfiával rákászott, hasonló kis hálóval, megkegyelmezett nekünk, és beletett egy hatalmas rákot Arti hálójába is😀. Kicsit elbeszélgettünk Anglaszul, (angol és olasz keverékében) majd irány vacsizni. Ha már olaszország, akkor egy tradicionális spaghetti carbonara/pizza egyveleggel, zsuzsi egy aperollal, én sörrel zártuk az estét, amire a srácok rádobtak még egy "gömb" (inkább hegy) fagyit, szóval minden adott volt a cukorsokkos megőrüléshez, ami amíg hazaértünk végig kitartott.
Holnap a cél délután bejutni Bariba, és szerezni egy kocsit hogy tudjunk messzebre is kirándulni. Szóval kisujj össze, reméljük sikerül...Read more
ItalyApuliaBariChiesa Santa Maria del Carmine41°7’48” N 16°52’6” E
July 12, 2023 in Italy ⋅ ☀️ 34 °C
Mivel a mai nap az egyik legmelegebb a héten, mi más is lehetne a program mint városnézés a hőségben? 😀 Na azért mi se vagyunk teljesen a fejünkre ejtve, és a kását meg a kirándulást se eszik olyan forrón, azért mi se az egész napot terveztük a tűző napon sétálással tölteni, szóval a terv hogy a délutáni szieszta után fogunk csak bevonatozni várost nézni, és kocsit bérelni.
A reggel ennek megfelelően a szokásos programmal indult, csak futás helyett alvás volt, és árnyékhorgászat helyett Artinak is pancsolás a vízben. Reggelihez érvén láttuk, hogy itt bizony a szerda piac nap, amit elég könnyű volt kiszúrni, mert a parti sétány ugyan most is kocsikkal volt tele, de ezek nem száguldoztak hanem szájhúroztak egész délelőtt, ami abból állt hogy próbált minden árús túlharsogni minden más árúst, hogy neki sokkal jobb a bugyija, mint a másik paradicsoma vagy körömlakkja. Az egész sétányon végig álltak az árúskocsik, és minden bazári kacat megtalálható volt, de szerencsére legalább a ponyvákat szépen összekötötték a mellettük lévőkével így végig árnyékban mehettünk le a partra.
Sziklanapernyőtartó építés, úszószemüveg, kis víz aztán irány a sósvíz. Apály van, szóval a horgásztavacskája Artúrnak halászlémelegen pangott, hamar feladta az árnyékhorgászatot és végre ő is egyre többet akart a vízbe lenni, ami külön áldás volt a megpirult vállamnak. Brúnó persze mind a 3 órát amit a parton töltöttünk, tőlünk nem messze, csak fejjel a víz alatt töltötte el, alig lehetett kirimánkodni a partra néha.
1 körül irány a szállás, "csendes" pihenőre, ami szerencsére Artinál is alvásba fulladt egy órás teljesmegőrülés után, szóval lesz energia a városnézesre.
Az állomás innen 10 perc séta, ami ebben az enyhe 38 fokban kész tor-túra de a vonaton lesz hűtés (igen, ez nem a MÁV, pontos is és hideg is). Jegyvásárlás automatából 4 perc, 2 felnőtt, 2 gyerek 4,8 EUR, aminek mint kiderült, pont a fele volt felesleges, mert 10 év alatt ingyenes. Már azon is elgondolkoztunk hogy inkább vonatozni kéne mint autót bérelni ha ilyen olcsó, csak sajnos a vonat nem áll meg azokon a partszakaszokon ami megtetszik út közben.
Bari 3 megálló innen, 13 perc alatt ott voltunk, és nem messze van 2 autókölcsönző is, nézzük meg először azt. Az elsőben nagyon kedvesek voltak, de pont 2x annyiért akartak adni egy kocsit 2 napra, mint amit a booking ajánlott. A másikban miután hozzánk szóltak, szintén kedvesek voltak, olcsóbbak is, de gyerekülésük nincs ami nélkül Artit ott kellett volna hagyni, mert nem ülhet be, és letét helyett meg nem fogadták el, szóval azt ajánlották nézzük meg a reptéri bérautósokat, ott mindig nagyobb a választék. Na akkor ezt majd később...
Innen egyenesen az óváros és a kikötő felé vettük az irányt. Séta közben azért látszott hogy Bari egy 354 ezres nagyváros, annak teljes forgalmával, ember tömegével és jellegtelen új részeivel, de Bari óvárosa viszont az az igazi kis mediterrán labirintus. Általában büszke vagyok rá, hogy jó az irányérzékem, de itt konkrétan akárhányszor néztem rá a térképre mindig pont ellenkező irányba haladtunk, mint amerre gondoltam hogy haladunk. Ennek megfelelően gyűltek a lépésszámok ezressével, és mivel teljesen céltalan bolyongtunk, bekeveredtünk a teljesen zárt helyi közösségek élettereibe is. Minden sikátorban, minden ajtóban egy-egy élettér, egy-egy történet lehetett. A kedvencem az az utcácska volt, ahol a nyugdíjas korú nénikék (bocsi anyu) az utcaajtóban, egy kis asztalon kézzel gyártották a szebbnél szebb olasz friss tésztákat a világ összes színében.
Ha már óváros, adjunk a kultúrának is, berángattam a családot két templomba is, a Basilica Cattedrale Metropolitana Primaziale San Sabino-ba, és később, mikor szembe jött, a Basiloca San Nicola-ba is. Amennyire imádta Brúnó kisebb korában az ilyeneket, most pont ellentétes irányban volt teljesen érdektelen irántuk, sőt kijelentette hogy szörnyen érzi magát ott, ellenben Arti utána még többször elmondta, hogy az első templom volt a legjobb, mert ott a szent ereklyék, azaz Szent Sabinus csontjai milyen vagányak voltak. (Szerintem Brúnó meg pont ettől tojta össze magát) .
Utána kijutottunk végre a Porto di Bari-ra is, ami egy óriás kikötő, és miután belógtunk a "szigorúan őrzött" létesítménybe, még egy óriás kompot is láttunk ahogy épp állnak be a kamionok és kocsik útban Albánia fele.
2,5 óra sétálgatással és 10.000 lépéssel később elkezdtünk vacsi helyet keresni, ami pont úgy sikerült, mint kijutni a kikötőbe. Minden sarkon épp a másik irányba kellett volna kanyarodni, de csak kijutottunk arra a térre ahol enni akartunk. Pizza, pasta, insalata, lemonsoda, és sör, és már mehetünk is az állomás fele, mert az utolsó vonat 22:15-kor elmegy Palese felé és 4:35-ig kényelmetlen az aluljáró 2 gyerekkel. Azért út közben egy fagyi még pont be(le) fért, mindenki boldog, kivéve Artit mert ő le akarta késni a vonatot hogy maradjunk még Bariban. 😀
Végül otthon, édes otthon, zuhany, prosecco, blog, és lassan alvás. Végülis még csak másnap van 😃Read more
ItalyApuliaPolignano a MareSan Vito41°0’54” N 17°11’36” E
July 13, 2023 in Italy ⋅ ☀️ 36 °C
Ez az autóbérlés dolog nagyon nem akart most nekünk összejönni. Mivel Bariban is meg a szállásadónk is azt ajánlotta, hogy a reptèren intézzük, megnéztem először a tömegközlekedési lehetőségeket Palese-ből. Az alig 6 km-es út vonattal, busszal és metróval röpke 1,5 óra. Na mondom Taxi, vagy transzfer, de egyik se volt foglalható másnap reggelre. Már azon gondolkoztam hogy reggel kifutok a reptérre, de végül csak rákérdeztem Antonella-nál, azt ígérte 9-kor kivisz ő. Még este blogolás közben beszéltük meg, gyorsan kerestem is foglalható autót, majd le is foglaltam, minden happy....
Reggel átfutottam San Mateo-ba, ahol pont semmi nincs de jó a neve, aztán vártam Antonellát, aki pontban 9-kor meg is jött. Jogsi, személyi, kártyák nálam, hajrá. Út közben anglaszul elbeszélgettünk, majd 15 perc múlva màr a reptéren is voltam. Mikor megkerestem a foglalásom bookingon felajánlotta hogy adjam meg az adatokat előre, akkor gyorsabb az átvétel, majd a végén megköszönte, és jelezte hogy ha mégis meggondolnám magam, akkor 07.25-ig még ingyen lemondhatom a foglalást. MIVAN???07.25? De hát 07.13 van, és 2 napra akarok kocsit. Itt valami nem OK. Ránéztem megint, és megláttam, hogy éjszaka, fáradtan 07.27-07.29 közöttre foglaltam autót, amit ki is fizettem este😀
Gyorsan kipróbáltam az ingyenes lemondást, pár biztonsági kérdés és már meg is ígérték hogy elindították a visszautalási folyamatot. Újabb foglalásnál, most már aznapra, persze sokkal magasabb árak voltak, szóval besétáltam a reptérre, éppen szemben volt velem az a cég akitől amúgy béreltem július végére, és a kisasszony is nagyon szimpi volt, szóval odaléptem és jó drágán béreltem egy peugeot 208-at 3 napra, úgyis egyszer élünk. Artinak a gyerekülés persze mindenhol extra de náluk ( Sicily by car) még mindig olcsóbb mint a többieknél, és a deposit se 650 EUR, hanem csak 200. Úton a parkolóhoz gyorsan kipuffogtam magam, majd megállapítottam hogy ez csak pénz, mi meg nyaralunk, szóval nem számolgatunk hanem élünk. Amúgy ahhoz képest hogy a céges peugeotjaink óta útálom a márkát, egész pofás kis autó, és legalább könnyű vele parkolni. Bár az android auto nem akar indulni a nálam lévő kábelekkel, de megoldom máshogy, és legalább a légkondi jól műkszik.
A családot felvettem a reggeliző helyünkkön, ittam egy kávét, és ha már úgyis eldöntöttem hogy nyaralunk, nem számolunk, gyorsan lefoglaltunk a kávézó teraszán egy hajóutat San Vito-ból. A leirás szerint 1,5 óra, barlagtúrával, Polignano a Mare rejtett partjaival, és hajóból beugrálással, négyünkre 34.000-ért, Airbnb-n keresztül (Boat tour Polignano grotte tuffi aperitivo ed emozioni).
Gyors bepakolás, aztán a friss szerzeményünkkel indulás San Vito-ba. (45 perc). Odaérve leálltunk az első szabad helyen, ami mivel kék csíkos parkoló, fizetős (a fehérek nem azok csak Olaszországban, a kék mindig). Az automatákkal már tavaly is meggyűlt mindig a bajunk, szóval gyorsan letöltöttem az oldalán reklámozott EasyPark appot, beírtam az adataimat meg a rendszámot, és márazonnal tudtam telefonról variálni a parkolási időt.
A hajóút elvileg az apátság melletti mólótól indul, ahol a szöveg szerint : "A sétányon egy kastélyra emlékeztető apátság található, és van egy bokszunk egy Ludovica nevű üzemeltetővel.". Nos a box az konkrétan egy nagy kalapos, nagyhangú és ehhez illő testalkatú nő volt egy napernyő alatt, de nagyon profin szervezett mindenkit. Mondta hogy még van fél óránk, addig pancsoljunk, majd utunkra engedett.
San vito kikötője mellett azonnal strand van, nagy sziklákkal, de aprókavicsos lejáróval, és azúrkék tengerrel. Brúnóval be is gázoltunk a mélyvízbe búvárkodni, de felfedeztük, hogy az egyik part olyan mint ha egy régi kastély/védvár fala lenne, és tényleg, de erről később...
Nemsokára megjöttek a hajóink, Ludovica beterelt mindenkit egyessével a csónakokba, mint valami Noé, aztán indult a banzáj. Arti persze már a parton azon aggódott, hogy melyik hajó ne legyen a miénk (mivel 1 cég, mind ugyanolyan volt), meg hogy 2x is menjünk majd. A kapitányunk egy fiatal, Szicíliai srác volt, aki már Polignanoban nőtt fel, és az egyik hajót ő viszi, a másikat az apja, de a tesójára is jut egy, míg anyuka a parton segíti a ki-beszállást.
Maga a hajótúra tényleg olyan volt mint a leírásban. A család versengett a vízen, a hullámok vadul dobáltak meg csapkodtak minket miközben egyre nagyobb tempóban szeltük a habokat, a srácok meg Zsuzsi meg hangosan visongtak örömükben. Így még a 40 fok is sokkal elviselhetőbb volt. Polignano partjainál megnéztük a híres strandját, ami minden képeslapon meg utazási irodában kint van. Hatalmas sziklákkal körülvett kis öböl, ahol akár 20 méterről is le lehet ugrálni a vízbe, sőt, mint megtudtuk, egy helyi szokás szerint aki betölti a 18-at, akkor válik férfivé ha leugrik a sziklaétterem 28 méteres teraszáról. Innen bementünk jó pár barlangba, ahol olyan tiszta és kék volt a víz, amilyet még nem láttam, és még a Grotta Degli Amanti-ba, a szerelmesek barlangába is, ahol idegenvezetőnk szerint egyrészt minden nap van 20 perc amikor a barlang felső részén levő lyukon át szív alakban süt be a napfény (fotót láttunk is róla ) másrészt olyan még nem volt hogy a szerelmesek ketten mentek be és nem hárman jöttek ki.
A barlangok után csobbanhattunk egyet a hajóról, ahol kis győzködés árán, de Arti végül velem együtt ugrott a hajóról a kb 8 méter mély vízbe, aztán továbbhaladtunk még pár barlang felé. A túra forulójánál volt mégegy csobbanás. Itt már inkább vizipuskával lövöldözte a többi utast a fiatalúr mint hogy bejöjjön a vízbe, aztán meg felült a kapitányi székbe és a kapitány vezényletével elkezdtek arrébb menni a hajóval az utasoktól hangos Ciao és good luck szavak kíséretében.
Hajóra vissza, aztán száguldás a kiindulási pontra, de a nagy ilyedtségre a srácoknak járt egy icetea, nekünk meg egy pohár prosecco. Ez ám a kiszolgálás.
Ahogy leszálltunk a hajóról megcsapott minket a 40 fok, szóval maradunk itt pancsolni. A Torre di San Vito lett a kiszemelt helyszín egyből a kikötő mellett. Ahogy írtam elsőre úgy tűnt, mint ha egy régi vár fala lenne a tengerben, de jobban megnézve egy teljes vár volt víz alatt, falakkal, szobákkal, közösségi terekkel. A víz fölött csak az őrtorony áll még, a vár többi része leomlott majd a tenger ellepte. Történetéről annyit találtam, hogy a XVII. században szerzetesek építették védelmi céllal, de hogy mikor és miért került víz alá, arról semmi infó. Mindenesetre nagyon érdekes és szép helyszín, ráadásul Artúr végre eljutott arra a pontra, hogy karúszóval a mélyvízbe akar úszni és halakat nézni.
Délután 5-kor indultunk végül haza, a kocsi szerint 46 fokban. 45 perc autóval, törpi bealudt, amíg pihen, apa összeüt egy klasszik olasz vacsit ( ha már ebédre semmit nem kaptak a kölykök) tortellinkvel, tagliatelle-vel, 2 fele prosciuttoval, paradicsom szósszal, és parmezánnal. Este 7-kor elkövettük azt a hibát hogy felébresztettük Artit, így amíg mi vacsiztunk ő kitartóan hisztizett hogy álmos és felkeltettük. Szülőként ma is tanultunk valamit...
8 után csak akartunk még valamit, kimentünk fagyizni, meg aztán egy kis BAR-ban leültünk egy sör/aperol/Icetea csomagra, meg beszélgetésre. Mivel Arti pandája Pali még nem is látta Palese-t, a hátizsákban elvittük őt is, aki nagyon jól érezte magát, főleg a kocsmában.
A holnapi terv Alberobello, és Monopoli (nem a kalapos, szemüveges bankár, hanem a város), de a mai egy kifejezetten jó nap volt (főleg ha azt a 30-45 perc hisztit töröljük prosecco-val az agyunkból)Read more
ItalyApuliaAlberobelloDistrict Monti, District Aia Piccola40°46’54” N 17°14’12” E
July 14, 2023 in Italy ⋅ ☀️ 34 °C
Ha már van kocsink, akkor nincs az az isten hogy ne kiránduljunk még egy nagyobbat, akármennyire is kimerült a banda mostanra. 2 uticél is van mára, Alberobello, és Monopoli (még mindig nem a játék...)
Alberobello-t egy ismerősünk ajánlotta, mert nagyon különleges építészete és hangulata van. Innen kicsivel több mint 1 óra kocsival, ráadásul Monopoli felett van, tehát egyértelmű hogy megyünk, még akkor is, ha előre nem néztem meg konkrétan semmit a történetéről, csak a képeket.
Szokásos reggeli, bepakolás (van kocsi, elbírja szóval mindent IS vinni kell) és fél 11-kor már útrakész is a banda. Lehet ma is a legnagyobb melegben fogunk várost nézni? 😀
Sajnos Alberobello-ba nem a Toscana-ra jellemző kis hegyi utak vezetnek, hanem egy magyar 33-mas, vagy 42-es úttal azonos besorolású, ámbár 4 sávos utacska, ami miatt a tájból csak az utolsó 15-20 km mutat valamit. Az viszont végig kis olajfaligetek mellett kanyarog, és a kanyarog szó ki is hozta Artiból a hányingert, de szerencsére megúsztuk az ingerület cselekvésre történő metamorfózisát. (Milyen szavak jutnak itt eszembe fél 12-kor 😀😀)
Kicsit nehezen de megtaláltuk az óvároshoz kapcsolódó parkoló övezetet, 6EUR, egy kis hintázás egy olajfa alatt (mert az jó hányingerre) és séta indul. Na de hova? Hát egy mesevilágba. Azóta már kiokosodtam szóval meg is osztom.
Alberobello ahogy írtam az építészetéről híres, a világon egyedül itt épültek TRULLO-k, amik kör vagy négyszög alaprajzú épületek süveges tetővel (mint valami törpefalu vagy manóvárudvar). Másik különlegessége az épületeknek, hogy kőböl épültek ugyan, de nem használtak semmilyen kötőanyagot, csak pakolták őket egymásra. Mint kiderült, ennek egyszerű, akár magyar sztorinak is beillő oka volt: adócsalási kísérlet. Történt ugyanis, hogy II.Giangirolamo Acquaviva conversanói gróf megparancsolta az ide telepített parasztoknak, hogy úgy építsenek házat, hogy az ellenőrzés esetén bármikor lebontható, aztán újraépíthető legyen. Hogy miért? Mert ebben a régióban nagyon magas volt az "építményadó" vagy kéményadó, és nem akart a munkásai után fizetni. Aztán persze lebukott, és a grófot lecsukták adócsalásért, de a stílus megmaradt.
A falucskába érve azonnal magával ragad az ámulat. Az első boltocskába, ami engedte a betekintést a belső térbe márazonnal belezúgott mindenki. Iciripiciri kis főzőfülke, közös tér a belépéskor, a csúcsos tető alatti padláson a "gyerekszoba" letrával, és plusz egy kis lyuk a szülőknek. Tényleg mint egy manóodú. És ezek egymáshoz ragasztva hosszú hosszú kanyargós utcákon keresztül mindenhol. Mostanra egy része szuvenyírbót, egy része étterem vagy bár, de még mindig sok olyan van, ahol tényleg laknak is. Nagyjából nyitott szájjal, és visongva jártuk be az egészet a tűző napon, de a domb tetején volt egy ivókút ahol mind a felforrt agyvizünket, mind a nyitott állapotban teljesen kiszáradt szánkat le tudtuk hűteni. A domb tetején egyébként állt egy azonos stílusban megépített templom is, és mi más lett volna mikor odaértünk, mint esküvői fotózás, szóval teljes volt a kép. Mondjuk azt azért megnéztem volna mikor az adószedők érkezésére a templomot is visszabontják majd újraépítik, de lehet hogy volt miatyánkkedvezmény és azt nem kellett földig rombolni minden évben.
Miután kibámészkodtuk magunkat, és bevásároltunk a szuvenyírbótban, tovább indultunk Monopoliba. Fotók alapján ez is nagyon szép történelmi kisváros, de azért 38 fokban tudtuk hogy nagyjából a tengerpartjáig jutunk. Leparkoltunk a parti sétány közelében, és csodaszép azúrkék öböl tárult a szemünk elé, konzervdobozra emlékeztető heringparty-val egybekötve. A parton végig tömeg, kivéve egy kordonnal elválasztott részen, ahol a tábla omlásveszélyre figyelmeztetett, de legalább volt hely. Úgyis a vízben leszünk, táborozzunk le itt 😀. Míg mi bekentük magunkat, Brúnó felfedezte a part első 100-150 méterét, majd jelezte hogy ide aztán be nem megy mert medúzát látott. Artival persze egyből kaptunk az alkalmon, és karúszóval beúsztunk medúzavadászatra ha már van horgászhálónk. 😃 2 döglött és 3 élő medúzával később ( szerencsére nem az áttetsző fajtából, hanem szép lilából, amit ki lehet szúrni pár méterről) mind a négyen elkezdtünk viszketni elég rendesen. Először azt hittem medúzacsípés de Zsuzsi nem jött hozzájuk annyira közel, szóval inkább végiggondoltam, meg körülnéztem még egyszer és rájöttem, hogy bár csodás a környezet, valószínűleg a környék egyik legmocskosabb vizében ázunk. Körbe mindenhol a város, az összes csatorna erre tart , a heringek (vagy ránézésre inkább lemmingek) pedig egymást érik. A víz tetején váltogatták egymást a medúzák és a szemét, szóval inkább kijöttünk, megszáradtunk és cuccostól elindultunk a kocsi felé.
Mivel csak első ránézésre vagyunk nomád szülők, és mivel tegnap elfelejtettünk délben enni adni a gyerekeknek (bár nem is kérték szóval magukra vessenek), gondoltuk ma megkegyelmezünk, és fél 5kor beültünk egy panini-sültkrumpli menüre a közelben.
Kaja után irány a szállás, mert vár minket egy zuhany és 7re ígérte magát a szállásadónk is, hogy főzzön nekünk vacsorát, egy helyi specialitást az orrechietti-t. Kagylós lenne, de mi Al Ragu kapjuk, azaz hússal, mert nem eszünk tengeri herkenytyűket ( maradjon csak Spongyabobnak). Szeretjük az embereket, de azért titkon reméltük hogy Antonella nem itt főzi meg, és be is jött, mert csak becsengetett egy tál forró tésztával, és már ment is. Az 5 órai uzsonna után senki nem volt éhes, szóval Brúnó meg én csak 2x szedtünk, Zsuzsi meg csak 1 púpos tányérral 😀
Fél 9-kor irány a kikötő, utolsó este, szóval ideje elköszönni a kikötőtől, a zsongástól. A parkban, a szökőkút mellett ellenőríztük megvannak e a kis nyugdíjasklubbok, szerencsére majdnem mindenki ott ücsörgött ahol szokott, kivéve egy csapatot, a szökőkút jobb oldalán megszokott 10 fő körüli csapatot, ők ma nem voltak kint, reméljük mindenki jól van, és nincs baj. Még egyszer kimentünk a mólóra, néztük a visszatérő halászhajókat, megettük a búcsúfagyit ( mondjuk Arti kijelentette, hogy mivel a gépünk délután megy, reggel még lehet egy búcsúbúcsú fagyi is) aztán beültünk a tegnapi kis bárba Aperol/sör/icetea partyra, és 3/4 11-kor már indultunk is vissza.
Sörözés közben eljátszottuk a szokásos családi játékot, a "kinekmivoltalegjobb"-ot, és kiderült hogy a hajókázás mindent vitt, de azért az esti sörözés és a fagyi is kapott pár pontot.
Holnap reggel én is megpróbálok elbúcsúfutni a parton, aztán pakolás, és mivel 11-kor itt kell hagynunk a szállást, a reptérre viszont csak 1 után kell kiérni, lehet még egy gyors kirándulás belefér. Majd meglátjuk...Read more
ItalyApuliaMolfettaRaccolta Civica D'Arte Contemporanea41°12’18” N 16°36’0” E
July 15, 2023 in Italy ⋅ ☀️ 31 °C
Reggel én is elköszöntem Palese teljes partjától, végigfutottam a teljes szakaszt megint a Casamattaig, és vissza. Mivel az elmúlt 2 napban éjszaka is irtózatos meleg volt , azért nem mondom hogy kaptam levegőt 😀
Este a ruhák nagyrészét már beraktuk a bőröndökbe, hogy reggel ne kelljen rohanni, szóval hagytam aludni a csapatot kb 9-ig, egy utolsó reggeli, aztán még csak megnéztük a helyi kispiacot is halakkal, polipokkal, óriásdinnyékkel és sajtokkal együtt.
A szállást 11-ig el kell hagyni, a reptérre meg elég 3/4 2-re kiérni, és itt meg már mindenhol voltunk, még tettünk egy utolsó kirándulást, átmentünk a közeli Molfetta-ba. Tegnap láttam, hogy nagyon vagány kis tengerészeti múzeuma is van, de arra már nem lesz időnk, épp csak arra, hogy együnk egy búcsúfagyit, megnézzük a kikötőt, kicsit bekavarogjunk az óvárosi részre aztán ennyi. Nagyon nem bántuk meg, hogy átmentünk, mert egy újabb kis gyöngyszemet sikerült találni. Az óvárosi rész az a fajta tengerparti mediterrán halászfalu, ahol a 3 szintes, zöld spalettás, kacskaringós-sikátoros utcákban az ember reflexszerűen fel-fel néz a levegőbe, nem önti e valaki a nyakába az éjjeliedény tartalmát, és minden körömcipő hangját lónak hallod.
Egy gyönyörű kis kőtemplomba is benéztünk, ahol épp egy esküvő volt, kint pedig várta az ifjú párt egy oldtimer Fiat 500, iciripiciri kis dodgem szerű csodakocsi.
Fagyi pipa, kocsit kell még megtankolni. Nagyon nem tudom megszokni az olasz önkiszolgáló kutakat. Alapvetőkeg logikus a miértje, de nagyon nem ehhez vagyunk szokva. Itt előre kell fizetni a tankolást, külön kioszkon, de előtte meg be kell állítani a kúton hogy hány EUR-ért tankolsz, vagy esetleg tele akarod. Szóval kúton mennyiség választás, aztán automatánál fizetés, ahol tavaly óta már nem lepődtem meg, hogy a 25 EUR beállítása ellenére 100 EUR-t zárolnak, aztán vissza a kúthoz, csapot megnyit, majd ha visszaraktam a fejet, levonja a 25 EUR-t és feloldja a 100 EUR zárolást. Egyszerű mi? 😀 De így legalább a Sebestyén Balázsok nem hajtanak el fizetés nélkül.
Reptér 25 perc, kocsi leadása még 10. Imádom hogy az olaszok az ilyen helyekre, ahol váthatóan millió külföldi fog kocsit bérelni, mindig olyan embert tesznek, aki csak olaszul tud 😃. Szerencsére 6 nap alatt annyira azért visszajött az olasz tudáaom, hogy megértettem mit akar. Ahol lehetett próbáltam használni a nyelvet, még ha néha anglasz is lett belőle.
A Wizzair tegnap írt egy emailt, hogy az olasz reptéri dolgozók sztrájkot hirdettek, lehetnek lassulások meg fennakadások. Ehhez képest szerencsére csak olyan olaszosan kényelmesen tevékenykedtek, nekem fel se tűnt hogy lassúak lennének, vagyis inkább az nem hogy máskor gyorsak lennének. Kicsi reptér ez is, hamar bejutottunk, méregdrágán ettünk egy kis ebédet, aztán már be is mondták hogy lassan lehet sorbaállni a beszálláshoz. Sose fogom megérteni az embereket. A 230 fős gépre nagyjából 100-an vettek priority jegyet. Innestől kezdve a priority sor is kutya hosszú és lassú, de közben már a normál sorba is elkezdenek tömörülni a népek, pedig mindenkinek helyre szóló jegye van. Na mindezek után mivel wizzair, nem luxuskiszolgálás van, nincs külön transzfer senkinek, szóval a prioritysek állhatnak a legtovább az üvegkalickában vagy a tűző napon, őket követik a tolongók, és aztán jövünk mi, az okosok, akik csak akkor állnak fel a székről mikor már fogy a sor, és csak 5 percet várnunk a csőben, aztán megyünk a helyünkre a gépen. Az úton azon kívül, hogy teljesen meg voltak őrülve a fiúk és végig csesztették egymást, semmi nem történt. Ferihegyen gyorsan kijutottunk, parkoló is gond nélkül kiengedett, már csak 2 óra út hazáig kocsival.
Itthon kajabeszerzés, aztán Artival meg kellett nézni mi történt egy hét alatt a kertben. Az uborkadzsungel eltűntette a szomszéd kerítését, a paradicsomfal már megint leborult a súlyától, holnap nem győzöm majd kötözgetni őket, de azért fejlámpával még leszüreteltünk 12 uborkát és kb 20 paradicsomot. Azt legalább nem kell már venni a nyáron.
Szép volt, jó volt, de sajnos vége van. Holnap valószínűleg pihenés mert nem arról szólt az út😀😀
Na és akkor a szokásos statisztika a végére:
- Összesen 2.266 km,
- ebből 1.458 repülővel,
- 120.535 lépés
- ez lábon 97,57 km, ebből 31 km futva
-és ki tudja mennyi tengeri merföldnyi búvárkodás és uszás.
Remélem hamarosan jön a következő...Read more
