Kovácsbúcsúkenunap és csoportosulás vége

Hát eljött ez a nap is, a közöscsaládi, nagytársaságos, gyerekekegymástlefoglalós időszak és a nagy közös randalírozás záróakkordja, azaz Kovácsék utolsó napja.

A tegnap esti dorbézolás eredményeképpen Artin és rajtam kívül, akik már hajnali 8-kor kibújtunk az ágyból, az egész brigád fél 10 körül kezdett el éledezni. Én a kellemes forróságban elnéztem a kis félsziget északi csücskére, és 2 helyen is összefutottam a Kovácsszülőkkel, akik szintén ezt a remek időt választották a búcsúkörükre, majd fél 12-kor már indultunk is a partra. 5 nap folyamatos cipekedés után úgy gondoltuk, mi legalább a séta felét megspóroljuk, kocsival álltunk át a kemping hátsó bejáratához, ami azért jelentősen csökkentette a hátunkra és vállunkra nehezedő terheket.

Szokásos partszakasz, 3 mázsa cucc kipakolása, napsátor és kenu összeszerelés, és indulhat a pihenés. Ahogy felfújtam a kenut felfedeztem egy eddig meg nem talált részt benne, ez pedig a vízleeresztő szelep, amit ki is próbáltam gyorsan, mert az első hazacipelés után ugye nem volt időm jól kiszárítani, vizesen tettem el. A próba olyan jól sikerült, hogy kapásból rájöttem mitől volt olyan extra nehéz ez a kenu az elmúlt napokban. Nagyjából 8-10 liter vizet is cipeltem benne 😀😀

Miután jól kiszárítottuk a kenut is meg magunkat is a napon, elindult a búcsúkenuztatás, mert hát ugye a Kovács gyerekeknek is jár még egy egy túra. Első körben Patyi, Lara, Arti, Brúnó volt az utazóközönség, ami együtt azért adott merülési súlyt a kenunak. Ez nem is lett volna gond, ha nem most "tetőzik" az apály (ez de hülye szóösszetétel, inkább padlózik nem, mert az van lent...). Így viszont az eddig kellemes mélységben lévő sziklák egy része ravaszul alánk úszott, és vagy 2 helyen megfeneklettünk már induláskor, szerencsére minden baj nélkül. Így viszont Brúnó megkapta az árbóckosármajom szerepét is mert neki kellett figyelnie hogy hol van alattunk szikla. El is jutottunk a beach bár vonaláig ott a Nádas porontyok hirtelen átváltoztak Nádaspontyokká, és önszántukból egyenként bepotyogtatták magukat a vízbe a kenu mellé. Úszás, merülés és már fordul is a kocka meg a kenu, irány a part.
Mire kikötöttünk, a Kovács szülők már el is tűntek, elméletileg ebédet csinálni, de szerintem csak meg akartak szabadulni kicsit a zajtól meg a 3 gyerektől, mi meg lehetőséget kaptunk arra hogy kipróbáljuk milyen 5 gyerekes szülőnek lenni. Szerencsére a nagyok azok már önjáróak, Lara meg csapódik hozzájuk, szóval velük egész héten nem sok gond volt. Önállóan elmászkálnak a kemping területén, játszótér, lakókocsibámulás és a part között lófrálnak, Arti meg velünk bandázik, meg persze a nagyokat hergeli 😀. Kivételesen most mindegyik a játszira akart menni, szóval volt kb 3/4 órám amíg Zsuzsi elment velük, hogy olvasgassak a csendesen tűző napon. A fák alatt ugyan árnyék van, de a cocialistabeton keményebb és rücskösebb mint a kapitalista, szóval egy ideig nem volt olyan kényelmes, de aztán rájöttem hogy van 3 gumiszékem a kenuban, szóval egyet magam alá tettem és így már nem lehetett panasza a farpofáimnak.

Andóék vissza, mi pedig irány a fast food-os a közelben, elvégre ideje lenne valami mocsok kaját is enni, nem mindig csak a főtt ételt. Még a végén hozzászoknak a fiúk aztán főzhetünk minden nyaraláson 😀 Szóval egy jó kis sajtburger, krumpli, jégkrém, és bolgod a család. Szegény pultoslány egyedül küzdött a tömeggel így délután 3-kor, de a két vietnámi szakács segített a kiszolgálásban.

Ebéd után újra fürcsi, aztán még Fankával is teszünk egy kört a kenuban, bár valószínűleg míg ettünk csikóhalverseny lehetett, mert a halzsokék nagyon felkorbácsolták nem csak a lóhalakat de a tengert is, és olyan hullámok lettek, hogy csak úgy dobálták a kis csónakunkat. Nem is mentünk nagy kört, de visszafele a hullámok hátán lovagoltunk a part felé, nem is kellett evezni.
A kenut jól kinapoztattuk, még a leengedőcsapot is hasznosítottam, és már rutinos tengeri rókaként kb 10 perc alatt összehajtogattam és be is fért pöpecül a zsákjába, mellé még az evezők és egy mentőmellény is. Jó vásár volt na...

Otthon vacsi, zuhany, és még átjöttek Kovácsék egy búcsúfröccsre, de reggel korán indulnak szóval rövid buli volt. Még csak 11 óra, de már alszanak a mieink is, szóval tudunk 2 szót váltani arról, holnap hová kellene elmenni egy kis változatosság miatt. Reggelig kitaláljuk, és észrevétlenül még belerejtünk valami kis városnézést is a napba.Read more