Praia da Calheta, alagutak és kocsma

Bár az időeltolódás miatt itt 1 órával hamarabb van, már a tegnapi éjszakázás is elég volt ahhoz, hogy ne 5-kor keljek (ami otthon 6, a sör meg nem6), hanem rendes helyi fél 8-kor. Viszont a család meg kidőlve feküdt a nagy nyugalomban, így 2 kávé után elkezdtem unatkozni, gondoltam elfutok az Éstadio da Madeira-hoz, meg a mögötte levő kilátóponthoz. Nagyjából 500 méter után rájöttem, hogy Ronaldo hogy az istenbe tud akkorákat rúgni, mert ha csak heti 4x ment fel ide gyalog edzésre, már akkor is olyan izmokat növesztett gyerekként ami kitart vagy 100 évig.
A háztól a stadion 2 km. A szintkülönbség 405 méter, szóval kb 5 lépésenként tettem 1 métert felfele. Hááátttt....Nem alföldi gyereknek való dőlésszög az biztos. Az igaz, hogy ahogy haladtam felfelé (persze inkább gyalog kaptatva mint futva) a látvány fentről egyre gyönyörűbb lett, és mondhatnám, hogy az utolsó kilátópontról a kilátás mindenért kárpótolt, de mivel a látvány onnan fentről lélegzetelállító, nekem meg már nem nagyon volt lélegzetem a kaptató miatt, kicsit ellentmondásos lenne 😃. Mondjuk nem tudom miért gondoltam, hogy egy kilátóponthoz nem kell hegyet mászni 😁😁
Stadion pipa, irány a kilátópont... vagy mégse? A térképen jelölt út nem volt a helyén, valószínűleg leugrott a boltba, szóval azt nem találtam meg, futás haza. Mondanom se kell, hogy lefele se volt egyszerűbb, mert ilyen meredeken futni lefele is kihívás. A combom már félúton remegett az ellentartástól, de akkor is megérte...

Gyors reggeli, aztán tekintettel arra, hogy a gyerekek még nem láttak alulról óceánt, irány egy strand, ma ez a program. Zsuzsi a strandfelelős, kiválasztott egy blog alapján egy homokos partot Calheta-ban, a Praia da Calheta-t. Igaz, hogy nem magától homokos, hanem rávették, hogy az legyen (na ez nem volt túl píszí, de Krúby is azt mondta, nincs PC-m csak Macbook van mióta píszíségből megbuktam), de attól még homok. Gyakorlatilag csináltak egy mesterséges öblöt nagy betonkockákkal, aztán hordtak oda afrikai homokot és kész is.

Mivel Madeira elèg sziklás területen van nagy hegyekkel, a főbb utak nagy része már nem a parton fut, hanem átrágták a hegyek alatt. Olyan az egész mint egy nagy gilisztafarm. Alagútba be, aztán ki, kis napfény, körforgalom, alagútba vissza. Így a tájból, ami amúgy valami eszeveszettül vadregényesen gyönyörű (lenne) nem sokat látunk, viszont a fiúk rákattantak a pálmafákra, és hamar kiszúrták, hogy azok nagy része banán pálma. Onnantól olyanok voltak, mint a Mignonok, minden szabad felületnél azt halgattam, hogy BANÁNBANÁNBANANNNAAAA!!!!. Amúgy pofátlanságnak tartom, hogy kb minden kis kert tényleg tele van banánpálmával. A helyiek kijönnek a teraszra egy kávéra és ahogy én szilvát meg almát szedtem Ladányban az utcán, ők úgy legelik a banánt, amit meg karácsonykor ha egyet kaptunk azt is 3 hétig, centinként lehetett megenni, hogy tovább tartson. Hát milyendologmánez?

Calheta amúgy kb a legrégebbi városa Madeirának, 1502 június elsején rendelte el I. (Szerencsés) Manuel király a megalapítását, amihez képest renitensen június 24-én ünneplik mindig a város alapítását (olyanok mint a homokos partjuk, nem is akartak megalapulni, hanem rájuk szóltak, hogy tessék csak elkezdeni lakni, ezért dacból 3-4 hetet tolnak a bulin), majd gyorsan cukornagyhatalommá nőtte ki magát. Van itt plébániatemplom, Háromkirályok kápolnája, és még ma is látogatható a cukormalom. Na ezek azok, amikből csak annyit láttunk hogy egyiknél sincs szabad parkoló 😃😃
Nagy nehezen leparkoltunk egy fehér parkolóba, ami elvileg a helyieké, de más nincs, és reménykedtünk, hogy lesz még kocsink visszafele is.

Kis kitérő a Madeirai parkolásról: 3 szín létezik a parkolóknál: sárga a taxiké és a hivatalos szerveké, tuti elviszik a kocsidat; fehér a helyieké, (sokszor alá is írják a nagy M betűt, ami sajnos nem azt jelzi hogy Marcié hanem azt hogy Moradores, azaz a helyieké), itt csak megköveznek; és van a kék. Na az a bárkié.

Partra séta lefele, nagy öböl, még nem heringparti, le is tudunk pakolni. A háziak napernyőjét kitűztük és irány a víz. Hideg, de megszokható, a homok miatt nem annyira áttetsző, de Brúnóval kiúsztunk a mólók közt a nyíltvízre, ott már tiszta, és sok a halacska. Arti is bejött búvárkodni, úszkálni, mindenki happy. Olyan 2 körül gondoltuk enni is kéne valamit, van kis büfé, 2 pizza, meg egy carbonara és már jól is van mindenki. 1 dolog amire viszont nem gondoltunk: az óceán esetében az ár-apály jelenség egy elég fontos gondoldvégigamikorlepakolsz kritérium. Az apály még OK, de most pont dagály volt, szóval kaja alatt 3x kellett lerohannom a cuccokhoz feljebb húzni, mert már a kalózhullámok lopkodták a papucsainkat meg a törcsiket. Szerencsére a helyiek hamarabb kapcsoltak, és már ők is mentették a cuccainkat. 😀

5 körülre az emberek az emelkedő vízszint miatt egyre kisebb helyre tömörültek, szóval Zsuzsival kiadtuk a "KONZERVNYITÁS/INDULUNK" parancsot, pakolás, kocsi még megvan, irány vissza Funchal kikötője, ami a ház teraszáról izginek tűnik. Van egy Forte São Josè nevű kis őrtorony is ott, nézzük meg. Vagyis néznénk, mert le van zárva.... Na nem baj, itt az óceánjárók óriás kikötője, nézzük meg a hajókat... vagyis néznénk, mert nemzetközi kikötő, nem lehet ám csak úgy odasétálni a hajókhoz.
Akkor irány a kis kikötő, ott sok a vitorlás, abban apa meg most nagyon otthon van hogy hajóskapitány lett... De útközben kéne egy smoothiet inni, amibe elfáradtunk, szóval inkább irány a kocsi, még hátha elérjük a pékséget valami vacsiért. 9-ig nyitva van... vagyis lenne, mert ma valami ünnepnap van Funchalban, minden bezárt 3-kor 😀😀😀 Szóval a délutánunk átment egy milenneha napba, menjünk inkább haza.
A tegnapi vásárlásból még volt egy vacsira való, majd úgy döntöttünk, hogy még azért megnézünk valamit a közelben. Már tegnap kiszúrtunk egy kis épületet nem messze 3 kanyar meg egy meredély találkozásánál, ami a gyerekek szerint kocsma. A google szerint Snack Bar, bár péntekente Karaoke is van, na jó menjünk kocsmázni. A házak közt vannak kis sikátoros járdácskák, ott lebóklásztunk a csótányok és kóbor kutyák közt, és mit ad isten, ez tényleg kocsmasnackbar... angolul nem tud senki, de van sör, mutogatni tudunk, kis icetea, sprite meg sörvásárlás és olvadjunk bele a helyiek világába. 60 cent borravaló után egyszer csak megjelent a pultosnéni az asztalunknál egy kis tálka ropogósra pirított csirkeszárnnyal, azt elcsipegettük, megittuk az italunkat, a fiúk bámulták a helyi billiárd bajnokságot, majd fél 11-kor, egy helyi kispatkány kíséretében visszamentünk a házba, hogy aludni is tudjunk valamennyit.

Mozgalmas, és szép nap volt a maga kihívásaival együtt, de holnap valami elhagyatott partot keresünk, pénteken meg jöhet az első túra 😀😀Leer más