Cabo Girão, PR22 , és Ribeira da Janela

Nos, mivel tegnap este eldöntöttük, hogy ma még strand nap lesz, ki is néztünk gyorsan a neten egy pár uticélt, ami elvileg nem annyira túrista paradicsom, sőt akár valami eldugott kis zug. Találtunk is egy pár ilyen célpontot, az egyikre, az Ilheus da Ribeira da Janela-ra konkrétan azt írta valaki, hogy a kedvenc partjuk volt gyerekekkel, alig ismeri valaki, nincs sok ember, és ők órákig elvoltak, köves part, nagy szikla szigetekkel mellette, gyönyörű a látvány és csak nézték ahogy a gyerekek játszanak a kövekkel... Jó lesz... Futni ma úgyse bírok, mert a tegnapi hegyrefelmajdhegyrőlle futástól egy merev tejsavkocka lett a combom, jó lesz neki a pihenés. Vagy mégse???

Mire ezt eldöntöttük, Artúr kijelentette, hogy ő nem akar pancsolni, szóval egy kis újratervezés indul, legyen akkor túra, kirándulás, aztán majd látjuk. Szerencsére a kocsiban elférnek a cuccok, vigyünk el mindent ami kellhet akár túra, akár strand a vége... Gyorsan megnézegettem a hivatalos túra útvonalakat, amiből van 22 a szigeten. Kaptunk egy honlap címet, ahol napi szinten jelölve van, melyiket zárták le esetleg a tűz miatt, és hát igen, 22-ből 13 zárva van (köztük sajnos a 25 vízesés sétány is, de reméljük még ebben a jó pár napban ezt feloldják) . Mivel már jócskán nem reggel van, majdnem 10 óra, a hosszabb túrák kizárva. Illetve Zsuzsinál a rövid, de 800m szintemelkedős se preferált így déli kezdéssel, maradt igazából 2. Madeirán a hivatalos túra utak egy PR azonosítót és egy számot kapnak, minden leírás szerint jól kitáblázott, követhető utak, szóval kezdésnek legyen egy könnyű, 2km-es körtúra, 80m szintkülönbséggel, erdőben, a PR22-es Vereda do Chão dos Louros.

Kocsiba be, ablakot le, kettesbe be, és irány a közeli pékség mert reggelink persze nincs 😀😀 Még otthon letöltöttem az Iparque Driver appot, amivel elvileg parkolni lehet Madeirán, szóval minden is megvan.
Persze a pékségnél fizetős parkoló, nem baj, majd az app segít...hittem én, de sajnos csak valami helyi Multibanco cuccon keresztül lehetne fizetni, ami meg persze nincs és nem is sikerül ráapplikálni a kártyámat, szóval marad a jó öreg 50cent (az amelyik nem énekel csak csörög a bukszámban). Kis szendó, kis süti, frissen facsart narancslé és mehetünk is 20EUR-val vékonyabb tárcával 😃
Brúnó jelezte, hogy Mama mondott egy helyet, ahol üvegpadlón keresztül lehet lenézni a hegyről, kis segítség kérés régi jó barátunktól, János bácsitól (Guglijancsi) és kiderült, hogy majdnem útba is esik. Akkor kezdjük ott a túrát...
Első (pékséggel második) megállónk így a Cabo Girão, (a visszafordulás foka), ami Madeira egyik nevezetessége és a világ második legmagasabb tengerbe szakadó sziklafala. 580 méter magasból lehet lelátni az alatta tomboló óceánra, és a kis földművelő parcellákra, amiket amúgy csak hajón lehet lent megközelíteni. Felnőttenként 2 EUR a belépő, de abszolút megéri a látvány, az üvegpadlón át közel 600m mélyen van a következő stabil pont, a part, és a hajók a vizen. Gyönyörű, félelmetes és egyszerre lenyűgöző a látvány. Még az ide vezető klasszikus Maderiai szerpentinesemelkedős kocsival járható de gyalogösvény érzetű utakat is megéri.
A kilátó után a parkolóban észrevettünk egy nyilat amire az volt írva hogy Capella, szóval akkor nézzünk templomot is. 85 méterrel magasabban meg is találtuk a Capella da Noss Senhora de Fàtima templomot, ahonnan már az emelkedő közepéről hallani lehetett az egyházi énekeket. De jó, épp valami szentmisére érkezünk, ez izgi lesz... Közben próbáltam keresni valami infót a templomról a neten, de semmi. A hegy tetején aztán megláttunk egy ultramodern, nagyon design-os kis kápolnát, a harangtoronyban 2 óriási ordibátorral, amikből szólt a templomi ének folyamatosan, bent viszont egy léleksenemvót... a falon lévő tábla alapján 2019-es a templom, de a kilátás pazar...

Innen irány tovább a PR22 túrához, fel a hegyeken át az északi part felé. Szerintem a Maderai emberek egyébként tuti a vakondoktól származnak, mert egyik alagút a másikat követi, alig látni a tájat a sok járatban, ráadásul még van, hogy leágazás is van az alagútban, és olykor olykor csak tényleg mint a vakondok, csak azért jövünk fel a felszínre, hogy kapjunk 10 méter napot meg egy körforgalmat és aztán irány vissza a föld alá.
Szerencsére az utolsó 15 km az szabadon ment fel a hegyre, egyetlen aggasztó körülmény az volt, hogy a szemben lévő csúcson, amit mi sokáig beragadt felhőnek néztünk, az valójában füst volt, mert ott is ég az erdő. Csak reméltük, hogy nem ott az uticél, de szerencsére az utolsó 3 km elkanyarodott egy másik hegy felé.

Megtaláltuk a túra kezdőpontjához tartozó parkolót, túracipők elő, hajrá előre. A bejáratnál nagy eligazító tábla, rajta térkép, menjünk körbe. Gyorsan feltűnt, hogy a térképen lévő tereptárgyak meglehetősen közel vannak egymáshoz, ebből még 2km se lesz, mert 500 m után körbe is értünk, pedig egy ponton még az erdőbe is bekeveredtünk. Persze túra app nincs, GPX nem volt, hát marad a józan paraszti ész, nézzünk rá megint a táblára, ami szerint amúgy pont az út túloldalán kéne kezdeni a túrát... kicsit feljebb meg is találtuk az eligazító táblát, PR22 és PR 21 útvonal jobbra fel a hegyen. Szép kis árnyékos, kicsitemelkedős ösvény, hajrá... El is értünk hamar egy kilátópontra, onnan már az északi part látszik, tovább az ösvényen meg a jelzés, hogy a PR21 útvonal csatlakozása egyenesen a PR22 folytatása balra lefele. Le is mentünk a műútig, ami a térkép szerint pont keresztezi az utunkat, át kell csak menni a túloldalára és folytatni. Csak épp az ösvény tűnt el alólunk, és pár száz méter után kilyukadtunk a parkolónál. Na hát ez nem akar menni, szóval még menjünk le az úton, láttam közel egy Miradouro-t, kilátó pontot, azt nézzük meg és még pont belefér egy kis pancsi. Hát a kilátópontot benőtték a fák, szóval láttunk 4 fakoronát meg a kék eget, de sebaj.

Újra kocsi, cél az elhagyatott kavicsos pancsipart. Út közben volt néhány szakasz, ahol az út az óceán partig lement és tök szép volt a kilátás. Persze csak ha épp nem te voltál ott a kocsival mikor a giga hullámok felcsaptak az útra egy pár köbméter tengervizet 😃😃 Hatalmas hullámok mindenhol, mondtuk is a srácoknak, hogy még ne vegyék át a fürdőgatyát a kocsiban, nézzük meg mi a helyzet a parton, ahova megyünk.

Végül egy kis hegyi faluba vezető úton lejutottunk a célfaluba, Janela-ba. Az utileírás szerint meg kéne találni valami erőművet, azzal szemben lerakni a kocsit a parkolóban, és elindulni valami lépcső felé 2 szikla közt valami alagúthoz, aminek a másik oldala már a titkos part lesz. A szememmel próbáltam keresni az említett erőmű parkolót, de mindig elém állt valami turistabusz, aztán mikor az végre lehúzódott, kerülgettem egy ideig a busznyi embertömeget. Biztos valami büfé van itt, mert hát a titkos part az titkos nem? 😀😀
Hát annyira nem, de amúgy nem volt tömeg, a busz csak a kilátóhoz hozta a kicsikínaifotóscsoportot. Strandcucc a hátizsákba, fúj a szél, de hátha jobb lesz a parton. Hát jobb lett, legalábbis látványra, de amikor a 2-3 méteres hullámokat megláttuk, szóltunk azért a fiúknak, hogy a fürdőgatya most nem fog kelleni, de a szemüket meg nyissák ki, mert valami gyönyörű amit láttunk. 2 sziklasziget, egy csomó kőtorony a parton, óriási hullámok és a csapódó víz, a kövek moraja, és a turisták ellenére valami olyan nyugalom, amit órákig el tudnék nézegetni. Lehet a blogban is erre utaltak amikor azt írták, órakig nézegetik míg a gyerekek a kövekkel játszanak? Mindegy is. Kicsit bóklásztunk a parton a sziklák közt, a fiúkat párszor nyakon kapták a hullámok, építettünk egy saját halmot, aztán indulás haza.

Funchalban még egy bevásárlás, hogy legyen vacsira alapanyag, (kezdem amúgy élvezni az itteni vezetést, kész kalandtúra, de már simán befordulok olyan utcákba ha Waze azt mondja, aminek a tetején az se látszik, van e út alattam olyan meredek), otthon egy kis hambi sütés, és irány a kocsma a gyerekek kérésére , mert olyan jó volt tegnap is 😀. Pár ice tea, sör, billiárd majd séta hazafele, ami alatt 1 esemény történt, miszerint a pultosnéni utánunk száguldott kocsival, hogy a billiárdot elfelejtettük kifizetni, ami 5 EUR 40 cent (pont mint 2 sör és 2 icetea) majd megfordult és visszaszáguldott a pultba 😀😀.

Holnap elvileg libegő és Funchal a cél, de a mai nap alapján még bármi is lehet 😃Baca selengkapnya