Az elindulás és ami mögötte van

El Camino Portugués- az út!!!

De hogy, és miért, és mivel? Egy kis előélet így a túra előttre, csak hogy érhető legyen az utókor számára is...

Nagyjából tavaly év elején lehetett, a 20.-ik 20 éves évfordulóm előtti év kezdésekor amikor belém ötlött a gondolat, hogy kellene valami új dolgot csinálni, valamit ami csak az enyém, és amiben csak az én időm és gondolataim állnak a középpontban.

Nincs semmi baj az életemmel, gyönyörű családom van, cukker fiaim támogató, szeretnivaló feleségem, jó munkám. Nincs lelki válságom se, nincs kapuzárási pánikom se (akkor cabriot vettem volna SUV helyett 😀, és amúgy is még csak 20 vagyok csak huszadjára), egyszerűen csak ráébredtem, hogy még soha semmit nem csináltam egyedül. 3. gyerek vagyok, 25 évig néptáncoltam, és Brúnó születésekor hagytam abba a táncot, ami azt jelenti, hogy SOHA sem voltam összezárva önmagammal, sosem mentem el önállóan szinte sehova (leszámítva egy két céges utat, de azok meg minden percemet leszervezték).

Szóval sok minden átfutott az agyamon: Tisza túra, kék túra a kutyával, Rysy hegy a tátrában amit gyerekkorom óta nem sikerült még legyőzni, vagy 2 hét Parád? Valahogy mindegyiknél azt éreztem nem az igazi.

Aztán jött magától a téma, amikor Peti bátyámnál találkoztam egy közös barátunkkal, Balázzsal, aki megcsinálta az El Camino egyik szakaszát, és elkezdett róla mesélni. Nagyon megtetszett a gondolat, hogy egymagam, egy hátizsákkal nekivágjak, de nem akartam csak egy szakaszt, az egészet akartam (megint a teljesítménykényszerem, tudom), az meg nem fér bele 2 hétbe, ráadásul akkor hogy töltök időt nyáron a családdal is, nem lesz szabadságom. Szóval elengedtem...

Pár hónap múlva egy reggel a rádióban szó volt egy könyvről, ami a Camino-ról szól, Shirley MacLaine-Camino, szóval elolvastam, és újra elkezdett ezen járni az agyam.
Közben kaptam egy lehetőséget a CIB -től, a tavalyi Innovation Tour-t az USA-ban, ami újra elhessegette a Camino gondolatát azzal hogy megtoldottam 5 nappal az utat, és így megvolt az egyedül, magammal utazás a 40. után nem sokkal...

Nyáron persze megint szembe jött a Camino egy cikkben, említettem is Balázsnak a Campuson, hogy csak nem megy ki a fejemből, vagy ha mégis, akkor újra szembe jön. Nem felejtem el soha amit Balázs akkor mondott: Újra és újra előkerül, szembe jön? Akkor tedd le a söröd és indulj. MOST... mert ennek oka van....

Szóval tovább álmodoztam, de mégis itt hagyni 2 gyerekkel Zsuzsit, nem lenne fair. Majd az 50.előtt...

Végül mikor meghírdetésre került a Bankban az idei Sabbatical program, ami 30-60 nap alkotói szabadságot jelent (a normálon felül), Zsuzsi azt mondta, adjam be, ha megkapom, menjek. (Gondolom már az agyára mentem a folytonos Caminos ötleteimmel 😁😁). Beadtam, megkaptam, szóval megyek.

Az időszakot hamar eldöntöttem hogy május. Mivel csak 1 hónapom van, és mivel kevésbé forgalmas és felkapott, a Portugál út mellett tettem le a voksomat, Lisszabontól Composteláig, Portotól a parti úton.
Kicsit utána néztem (de csak épp egy kicsit, nem akartam hogy befolyásoljon az internet népe), és összegyűjtöttem hogy mikre van szükségem. (Erre nagyon jó tanácsok vannak fent a neten, videoval is, anélkül is). Foglaltam repjegyet az odaútra, szállást az első éjszakára, beszereztem a felszerelésemet, és most itt vagyok, 1 óra múlva indulok az állomásra, hogy holnap reggel elérjem a gépemet.

Pár technikai infó:
A táskám víz nélkül 8,8 kg.
Ebben van 3 zokni, 3 alsó, 3 póló, 1 túranadrág, 1 rövidnagrág, 1 polár pulcsi, papucs, baj esetéte váltócipő (vagyis zoknicipő ami egy talpas zokni, nagyon kicsi és könnyű) . Esővédő poncho, túrabotok, hálózsák, felfújhatós párna, törölköző, orvosi készlet és némi pipere cucc. Vettem egy napelemes töltőt amit ki tudok akasztani a hátizsákra, és van 2 vizes palackom 2 liter víznek. Útlevél pénz, töltők, és kész is. Ennyivel vágok neki az ismeretlennek.

Szállásom előre sehol sincs, majd alszok ott ahol elfáradok, keresek egy zarándoszállást és lefekszem. Kaját nem viszek, majd eszem amit találok. Csak az útvonalam FIX, a többit rábízom a lehetőségekre, szóval tényleg nem szerveztem túl.

Jön aminek jönnie kell, és lesz ami lesz...

Sétára fel...Leer más