Stara Maslina , Stari Bar és Bar

Ma ismét kirándulós napot tartottunk, mert hát ugye 2 nap rostonsütés után jár apának 2 nap melegbenmenetközbenmegfővés is 😁😁. Amúgy is felhős volt egész nap az ég, ami miatt nem kellett sokat tűző napon izzadni, cserébe olyan folytóan fülledt és párás volt minden, hogy álló helyzetben is patakokban folyt rólunk a víz, szóval nem is kell a strand, anélkül is sós vízben ázunk 😁

A kirándulós napok "koránkelősek", hogy sok minden beleférjen, bár nekem nem a fél 8 a koránkelős, szóval fél 7-kor már kávézgattam, aztán felkeltettem a többieket is. Mindent is beraktunk a kocsiba amire van esély, hogy kellhet, azaz fürdőruha, szemüvegek, vizicipők, víz, törcsi, nasi, aztán indulás.

Első uticél: Stara Maslina, Old olive tree, azaz az öreg olajbogyófa. Bar városa felett található Európa legöregebb olajbogyó fája, ami több mint 2200 éves. Egy kedves kis parkban van, körülötte padokkal, meg teknősökkel, és voltunk itt anyuékkal is anno szóval mindenképpen meg akartam mutatni a fiúknak. Azért is amúgy, mert rengeteget mentem olajfaligetekben a Camino alatt, és sokat gondolkoztam azon mi mindent élhettek meg ezek a több száz, vagy több ezer éves vénemberek, szóval így mostanra kicsit más kötődéssel én is szerettem volna újra "találkozni" a legöregebb vénemberrel a kontinensen.
A kis park és maga Bar is nagyon közel van Sutomorehoz, de a forgalom miatt azért kellett fél óra hozzá. Kis keskeny utakon ráadásul, ahol bár nem fér el kényelmesen két kocsi de mindkét irányból tepernek az autók előre, és nem győzök lejjebb húzódni hogy legalább az enyém ne itt törjön össze. Pedig már egész balkánimontenegrói stílusban vezetek, de azért még nem akarok törött kocsival hazakecmeregni 1000 km-t.
A park mellett egy kisutcában félrehúzódtam, és indulunk is befele, de egy kedves hölgy utánunk lépett, hogy welcome,welcome, de jegyet kéne venni... Ja bocsi, már megyek is. 5 EUR a teljes családnak, szóval bele nem haltunk, most már legálisan léphetjük át a kaput.
Maga a fa hatalmas katyvasz, de szó szerint. Egy gyökérből 6-7 ágon jön fel a földből, a fő ága tisztára mint egy ementáli sajt, de az újabb hajtások még mindig tele élettel. Több helyen már alá kell támasztani a kis "csápjait", hogy bírja tartani magát tehát tényleg olyan mint egy botra, vagy járókeretre támaszkodó vénségesen vén apóka. Maga az élő múlt...

Túl sokáig egyébként nincs mit nézni rajta, szóval a fiúk elkezdtek teknősöket keresni mert ugye be lett nekik ígérve, de sehol semmi, csak egy fáradt kiskutya az árnyékban. Már épp indulni készültünk amikor a jegyszedő néni bejött és kérdezte láttuk e a teknősöket, mert van vagy 15. Általában reggel meg este aktívak, ilyenkor a bokrok alatt pihennek, de megmutatta hol látta őket utóljára, és mondta nyugodtan túrjuk fel a 4 méteres leanderek tövét. Hamar találtunk is hármat, mondta, hogy vegyem ki őket a bokor alól hogy simogathassák a srácok, szóval megvolt a tekiélmény is végül. Aztán kifele menet a szomszéd kerítésében találtunk még egyek aki be volt ragadva az árnyékoló hálóba, őt kimentettük, és a fiúk visszavitték a parkba. Mondta a nénike, hogy rendszeresen kiszöknek, és a szomszédok nem győzik őket hazahordani 😁😁

Következő uticél Stari Bar, Bar óvárosi része, ami kivételesen nem a tengerparton, a jelenlegi városban van, hanem fent a dombtetőn. Már i.e.800 évvel létezett, de a római megszállás alatt i.e.300 körül nagyrészt lerombolták és helyette a parton építettek egy új Bar-t (ki az a hülye aki lebont egy kocsmát hogy sokkal messzebb újat csináljon helyette? 😁).
Stari Bar-ba kisebb közlekedési káoszban érkeztünk meg, de sikerült végül találni parkolót, és az első 5 lépcsőfok után beértünk a múltba. Ez még nem a régi, kihalt várrom és szellemváros, hanem "csak" a váralja település, ami viszont irtó hangulatos, tele kis boltocskákkal, éttermekkel, és hangulatában legalább évszázadokkal ezelőtti kedvességgel. Már maga a látvány meghozza az ember jókedvét. Ennek ellenére elindultunk felfele a várromhoz, ami inkább városrom, mert egy teljes kis falu van a falakon belül, csak sajnos mostanra maradványokra bomolva. Közben belebotlottunk egy nagyobb létszámú magyar csoportba, akiknek az idegenvezetője szerint 20 perc bejárni a területet, de eléggé botcsinálta kurátor volt, szóval ott is hagytuk őket. Ráadásul ami neki 20 perc, nekünk több mint 2 óra volt, mert mindent megnéztünk mindenhova bemásztunk, mindenhol beleéltük magunkat a romváros életébe. Irtó jó élmény volt, főleg, hogy mindkét fiú teljes odaadással ment be minden ficakba, nézett meg minden lyukat, gödröt, követ és kilátót, nem volt semmi "menjünkmárunom" felkiáltás. Nagyon élveztük mindannyian. Kipróbáltuk hogy visszhangzik az ének a dzsámiban, hogy viszi a hangot a kút mélyén a víz, hova visznek a katakombák, és hogy milyen íze van a romfügének (ami sima füge csak a romok közt nő), szóval kimaxoltuk a 11 EUR-s családi belépőt rendesen.

Mire végeztünk rendesen elfáradtunk szóval a "váralja" faluban beültünk egy hangulatos kis étterembe ebédelni és inni egy gránátalma levet, aztán továbbmentünk Bar kikötőjébe. A terv az volt, hogy keresünk egy kis hajótúra lehetőséget, aztán sétálunk a parti sétányon egyet. Na a hajókázási élményből egyenlőre annyi lett hogy végigjártuk a teljes kikötőt, és megnéztük az összes hajót, mert innen nem indul semmi és senki kishajókkal kalandozni a tengerre turistákkal, de legalább már azt is tudjuk, hogy az elég pici kövekkel lehet szívatni a halakat, mert oda mennek ahova beesik a kavics (értelmi szerző természetesen Artúr). Tettünk egy sétát még a strandok mellett, ettünk egy fagyit, és hazajöttünk pihenni egyet, amiből az lett, hogy a délután maradék részén már nem is mentünk sehova. Úgy látszik fárad a csapat rendesen, ráadásul az idő is nyomott volt, szóval végül vacsit is itthon csináltunk, és a teraszon elfogyasztottuk.

Vacsi után előkerült a robbanós cica kártyajáték, a fröccs, és a nasik, szóval este 10-ig ment a kártyaparty és a röhögés. Közben a szállásadónkkal megindult a kommunikáció, hogy holnap délután esetleg kivihetne minket hajókázni, szóval ez is megoldódni látszik. És így nem is kell korán kelni reggel, holnap pihenős délelőtt, aztán csapunk egy nagy kört kishajóval a környéken.Читать далее